Heti merítés – 2015. április 20-24.

halász

A jövő héten a tartalomgondozásról (content curation) tartok előadás a HVG Tartalommarketing konferenciáján. Fontos téma, az elmúlt években többször is írtam róla. (pl. Soreo.biz, SocialDaily, Médiapiac.com). Különböző közösségi felületeken magam is tartalomkurátor vagyok, sőt, néhány hónapja a Scoop.it platformon önálló tartalommarketing & tartalomstratégia gyűjteményt is működtetek. Arra gondoltam, hogy ezek mellé jóra jönne itt egy heti linkajánló. (Az ötlet természetesen nem új sőt, a linkajánlás az internet egyik legrégebbi „műfaja”, más bloogokon már én is csináltam ilyesmit).

A heti linkgyűjtemény nem teljes és természetesen erősen szubjektív. Leginkább olyan tartalmakat emelek ki, amiket magam is elolvastam és valamiért érdekesnek találtam. Ez a gyűjtemény azoknak szól, akik szeretnének kicsit jobban képbe kerülni az itt megosztott témakörökben, de nincs idejük hosszasen gyűjtögetni az interneten.

A linkekhez fűzött szövegek nem annyira az ajánlott cikkek összefoglalóját, mint inkább az én reflexióimat tartalmazzák.

Természetesen az én figyelmemet is elkerüli rengeteg fontos, izgalmas anyag. Örömmel fogadok minden tippet az info@soreo.biz címen.

* * *

Nincs többé közösségi média, csak hirdetés

Évekig abban hitben éltünk, hogy a vállalatok majd közösségeket hoznak létre maguk körül és ezek segítségével közvetlenül tudnak kommunikálni a köözönségükkel. A valóságban azonban azt látjuk, hogy a vállalatok eladni akarnak, nem beszélgetni. Mindez a legnyilvánvalóbban a Facebookon jelenik meg, ahol az organikus elérések folyamatos szűkítése még azokat is a hirdetések fele terelte, akik esetleg valóban szerettek volna vegyülni.

http://adage.com/article/digitalnext/social-media-advertising/297841/
Töröld le a céges Facebook oldaladat (?)

Copybolgger, Convince & Convert, Gizmodo – ez csak három ismert site a Kissmetrics írásából. A közös bennük, hogy törölték céges Facebook oldalukat és erre biztatják ügyfeleiket is. A Facebook elrabolja a forgalmukat, túlságosan megköti a marketingjüket, nagyon időigényes, korlátozza a tartalom használatát … A Kissmetrics nem foglal állást a „menni, vagy maradni” témában, viszont nagyon jól összefoglalja mindkét oldal érveit.

https://blog.kissmetrics.com/should-you-delete-facebook/

 

A podcast boom gazdaságtana

Ha megnézed a Google Trendsben láthatod, hogy a podcastok, vagyis rendszeresen jelentkező, online letölthető hangos programok 2006. körüli felfutás után hosszú stagnálás következett. (Ebben az időszakban az újságírók előszeretettel temették a formátumot, miközben a kabarék és szakmai rétegműsorok továbbra megtalálták a közönségüket.) Nagyjából két éve váratlan (?) burjánzás indult meg, hálózatokba szerveződő podcastok kezdtek el terjedni, elindult a ma egyértelműen érezhető podcast reneszánsz. A Columbia Journalism Review ennek gazdasági hátterével és a lehetséges következményekkel foglalkozik, a tőlük megszokott magas színvonalon.

http://www.cjr.org/first_person/the_economics_of_the_podcast_boom.php

 

Hogyan írj a mobilra úgy, hogy az megragadja olvasóid figyelmét.

Hetek óta óriási a hiszti a „mobile armageddon” miatt, rengetegen aggódnak amiatt, hogy vajon megfelelő-e az oldalaik mobilos megjelenése. Itt az ideje arról is beszélni, hogy mi és hogyan is jelenik meg a mobil oldalakon. A CMI kitűnő anyaga valóban gyakorlati segítséget ad ahhoz, hogy valóban mobil- és olvasóbarát oldalakat készíthessünk.

http://contentmarketinginstitute.com/2015/04/content-engages-mobile-readers/

Ez volt a Heti merítés első száma. Érdeklődéssel várom a véleményeket, visszajelzéseket!

Illusztráció: Charles Napier Hemy: A halász (1888) – Wikipedia

Főnökök a LinkedInen

főnökök

Nemrég sürgős konzíliumra hívtak. Egy Ismert Vállalat vezetőjének LinkedIn profilját kellett megvizsgálnom.

A profil erősen hiányos volt.

  • A címsor nem a profil tulajdonosának kvalitásairól, hanem a céghez való viszonyáról szólt (CEO at Ismert Vállalat).

  • A jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező vezető mindössze 148 kapcsolatot hozott össze.

  • Az összegzés (Summary) leginkább egy nekrológ szövegére emlékeztetett.

  • A szakmai tapasztalat részletezése teljesen kimaradt

  • A készségek felsorolásának és megerősítésének (endorsement) nyoma sem volt

  • Előadások, tanulmányok és más szakmai munkák csakúgy nem szerepeltek a profilban, mint a kiemelt projektek.

  • Az ajánlások teljesen hiányoztak

Folytassam? Minek, hiszen mindenki jó ismeri az effajta profilokat. A Főnök asszisztensével, a kommunikációs vezetővel, vagy a HR igazgatóval elkészítteti, szigorúan kiherélteti, majd soha többet felé sem néz. Ha valamiért mégis az eszébe jut, nem érti, miért nem történik a profillal semmi.

Kivételesen nem magyar (vagy k-európai) jelenségről van szó. A CEO.com legutóbbi Social CEO jelentése szerint a Fortune 500 listán szereplő cégek vezetői sem törik magukat, hogy állandóan frissülő, 100%-os profillal legyenek jelen a LinkedInen. Mindössze 140-en (28%) rendelkeznek LinkedIn profillal, de ebből is 78%-uk 100-nál kevesebb kapcsolattal bír.

A hazai vizekre visszaevezve gyorsan mintavételeztem a legnagyobb hazai cégek vezetőinek profilját.

  • Hernádi Zsolt (MOL) – nincs LinkedIn profilja
  • Csányi Sándor (OTP) – nincs LinkedIn profilja
  • Joerg Bauer (GE Magyarország) – Csaknem 400 kapcsolat, kb. 40 százalékban kitöltött profil, 0 aktivitás
  • Baji Csaba (MVM) – nincs LinkedIn profilja
  • Gerd Walker (Audi Magyarország) – nincs LinkedIn profilja
  • Chris Mattheisen (Magyar Telekom) – 500+ kapcsolat, rendesen kitöltött profil, minden „extra” (előadások, fotók, publikációk, videók stb.) Az Összegzés helyett a munkahelyek, pozíciók felsorolása áll, ami szükségtelen ismétlés. (Talán említenem is felesleges, hogy Mattheisen sem ír státuszfrissítéseket, hozzászólásokat, nem oszt meg tartalmakat.)

Ezzel a néhány, véletlenszerűen kiragadott példával csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a legnagyobb cégek vezetői nem értik a LinkedInt, nem látják, mekkora lehetőségeket rejt ez számukra.

„Go Social or Go Home!”üzent a Nagyfőnököknek Dave Kerpen.

Én nála finomabban fogalmazok: Azok a vezetők, akik használják a közösségi médiát pozitívan hatnak cégük növekedésére, legfontosabb ügyfeleikre, erősítik cégük jelenlétét, erősítik a bizalmat…

Vagy oldalról közelítve: Ahol a cég dolgozói ott vannak, az ügyfelek ott vannak, a versenytársak (köztük a piac egyre nagyobb darabkáit ellopkodó startupok) ott vannak, onnan hiányozhatnak a főnökök?

Elismerem, nem könnyű belevágni. A szokásos kifogások (időhiány, félelem a túlzott átláthatóságtól, megnövekedett kockázat stb.) mögött általában egészen más valami áll: A felső vezetők többsége digitális analfabéta, vagy legfeljebb a digitális világban bizonytalanul mozgó digitális bevándorló. Mialatt ugyanis rengeteg munkával feljutottak a csúcsra, nem volt idejük a közösségi kommunikációval és az ebből adódó üzleti változásokkal foglalkozni.

Ne várd az Elnöktől, vagy a Vezértől, hogy beüljön egy tanfolyamra és arra se számíts, hogy mentornak fogadja el majd valamelyik digitális bennszülött kollégát. Segítség híján viszont szinte biztos, hogy a teljes elutasítással fogja kompenzálni bizonytalanságát. A leghatékonyabb megoldás a digitális coaching, ahol a vezető nem csak az eszközök használatát tanulhatja meg, de megértheti ezek jelentőségét is.

Érdemes tanulmányozni a közösségi médiában legaktívabb vezetők 2013-as listáját. Az ő felemelkedésüket vajon hogyan segítette a LinkedIn, a Twitter, vagy a Facebook?

A “másik” közösségi média

Néha az az érzésem, hogy kétféle közösségi média létezik. Az egyik, amiről a szakértők írnak, beszélnek és a másik, amivel naponta, a gyakorlatban találkozom.

Az egyik rendkívül izgalmas hely, hiszen teljesen új viszony alakul ki a résztvevők között. Az egykori eladók és vevők a korábbi, rideg, kizárólag a szigorú érdekeken alapuló kapcsolat helyett egy sokkal mélyebb, bizalmi viszonyt alakítanak ki.

A másik nem más, mint a korábbi üzleti kommunikáció meghosszabbítása. Egy – valószínűleg mulandó – divat kiaknázása. Ebben a közösségi médiában fel sem merül semmiféle bevonódás, bizalmi kapcsolat, a résztvevők erre nem is alkalmasak. A „céges oldalon” a cég helyett a márkáról, a cég tevékenységéről csak a feltétlenül szükséges, minimális információval rendelkező, szinte semmiféle felhatalmazással nem rendelkező „szósölmédiás” alkalmazott, vagy hasonlóan gyenge pozícióban levő ügynökségi ember áll. Az ő feladatuk csupán annyi, hogy működésben tartsák a „közösségi” gépezetet: kerüljenek ki új posztok a közösségi felületekre, folyamatosan növekedjen a követők (rajongók, „lájkolók”) száma, lehetőleg legyenek hozzászólások és megosztások is.

A kevés, híg közösségi információ érthető módon csak gyenge, híg közönséget képes vonzani. Olyat, amiben csak elvétve akadnak potenciális vásárlók. A gyenge oldalak között csámborgó felhasználók valódi információk híján csak „érdekes”, vagy vicces tartalmakkal, játékokkal, vagy ajándékot kínáló vetélkedőkkel csalogathatók be. (Olyanok ezek az „érdeklődők”, mint a szakmai kiállításokon a prospektus- és golyóstollgyűjtők. A kiállítók ugyan azt érzékelik, hogy szépen fogynak az információs anyagaik, de a „gyűjtők” 99 százaléka számára nem az információ megszerzése, hanem csak a „trófea” begyűjtése volt a cél.)

Az „igazi” közösségi média nem a levegőben lóg, hanem a vállalati stratégia szerves része. Beépül a marketingbe, az ügyfélszolgálatba, az értékesítésbe. Ebből következően nem egy marketingiroda sarkában meghúzódó „szósölmédiás” dzsungelharca, hanem a vállalat egészére kiható gondolkodásmód. Ahol a vezetők számára ismeretlen, vagy egyenesen gyanús dolog a közösségi média, ott eleve reménytelen helyzetben van ez a terület.

Ahol a közösségi média a stratégia szerves részévé válik, annak eredményessége, hatása nem valami misztikus, vagy elmaszatolt valami, hanem más tevékenységekhez hasonlóan világosan tervezett és mért aktivitás. Olyan befektetés, ami rövid- és hosszabb távon is egyértelműen megtértül.

Valamikor, az ősidőkben olyan fényképezőgépem volt, aminek a keresőjébe nézve kettős képet láttam. Amikor sikerült az élességet jól beállítanom, a két kép összecsúszott, eggyé vált. Nos, így kellene most a közösségi médiáról kialakult két képet is összehozni. A cikkekben, előadásokba, letölthető PDF-anyagokban megjelenő kép gyakran idealizált. A legtöbb ilyen anyag az amerikai piacra, az ottani léptékekre készült. Sok olyan módszer is felbukkan, aminek időtállóságáról még nincs elég tapasztalatunk. Ennek ellenére nem szabad csak legyinteni, múló divatnak tekinteni az egész „közösségi izét”. Észre kell venni, hogy ezen a területen már régen nem a cégek diktálnak. A vevők (legyenek az magánszemélyek, vagy céges vásárlók) az internetnek köszönhetően ma sokkal több információval rendelkeznek a nekik valamilyen terméket, szolgáltatást kínáló cégről, mint valaha.

Mire a vevő valamilyen „igazi” értékesítővel (bolti eladó, vagy vállalati értékesítő) kerülne kapcsolatba, a vásárláshoz szükséges információi 70 százalékát már begyűjtötte. Aki továbbra is ragaszkodik a „párhuzamos valósághoz”, a „másik” közösségi médiához, nagyon gyenge eladói pozícióba kerül. Szabad a döntés.

Az írás eredetileg a LinkedIn Today platformon jelent meg.

A vezetők félnek a közösségi médiától

Miközben az emberek 30 százaléka a munkahelyén is használja a közösségi médiát, a vezérigazgatók és ügyvezetők többsége elzárkózik annak használatától. A vezetők bevonódása nélkül azonban aligha valósulhat meg a „social business”, a közösségi média használatának új korszaka.

„Nincs rá időm”

„Nem jó a túl nagy átláthatóság. /Nem akarom kiteríteni a kártyáimat.”

„A közösségi média újabb biztonsági kockázatokat jelent.”

„Jól vannak a dolgok úgy, ahogy vannak.”

Ezek voltak a leggyakoribb válaszok abban a felmérésben, amiben toplistás amerikai vállalatok legfelső vezetőit kérdezték arról, miért nem használják a közösségi médiát. (Pontosan ezeket a válaszokat szokták adni a Facebooktól elzárkózó hazai vezetők is.)

A vállalatvezetők mindössze 16 százaléka használja a közösségi médiát. Ez derült ki abból a globális felmérésből, amit egy évvel ezelőtt 1700 vezérigazgató megkérdezésével készítettett az IBM. Azóta néhány százalékkal ugyan javulhatott a helyzet, de ennél komolyabb elmozdulás aligha történt. Ezt erősíti meg egy frissebb, 2013. augusztusában publikált jelentés, ami szerint a legnagyobb, a Fortune 500-as listán szereplő cégek legfelső vezetőinek 70 százaléka nincs jelen a legnagyobb közösségi hálózatokon (Facebook, Twitter, LinkedIn, Google Plus).

DearZombiesBW

Miközben egyes vállalatok óriási sikereket érnek el a közösségi eszközök és módszerek integrálásában, másutt még mindig úgy gondolják, hogy 1) a Facebook, vagy a Twitter nem több, mint a hagyományos marketing csatornák kiterjesztése, 2 ) múló divat, amivel nem érdemes túl sokat foglalkozni, majd magától elmúlik.

Mostanában egyre többet hallani arról, hogy lezárult a közösségi hálózatok fejlődésének az első szakasza. Innentől a közösségi eszközök és a közösségi megoldások nem egyszerűen a hagyományos marketing, a PR, a HR, vagy az ügyfélszolgálat meghosszabbításaként működnek, hanem egyre nagyobb szerepet kapnak a belső kommunikációban, a csapatmunkában, a tudásmegosztásban, az ügyfelekkel, partnerekkel való együttműködésben. Ez a fajta közösségi média azonban már nem lehet néhány ember ügye. Az csak akkor lehet sikeres, ha a vállalati stratégia részévé válik. Hogy válhat azonban valami a vállalati stratégia részévé, amit a vezetők egy része egyáltalán nem ért?

Végre a a cégvezéreknek is meg kellene érteniük, hogy elsősorban nem azért kellene jelen lenniük a közösségi hálózatokon, hogy ott ők beszéljenek, hanem hogy másokat meghallgassanak. Ha a cég dolgozói, az ügyfelek, a partnerek, a versenytársak ott vannak, akkor a legfelső vezető sem engedheti meg magának a luxust, hogy távol tartsa magát a közösségi médiától.

A szervezeten belüli nyitottság növelése, az együttműködés erősítése, a vélemények megfogalmazásának bátorítása, az egyéni kezdeményezések felkarolása az, amire egy versenyképes vállalatnak ma szükséges van. Mindezt persze nem a közösségi eszközök, módszerek teremtik meg, de eléréséhet fontos segítséget nyújtanak.

Richard Branson (Virgin Group), Warren Buffett (befektető), Rupert Murdoch (News Corp), Jeff Joerres (Manpower Group), Michael Dell (Dell) és egyre többen mások is már tudják mindezt. Kifogások helyett már az üzleti előnyöket, lehetőségeket keresik a közösségi médiában.

(Ez a cikkem eredetileg a Social Dailyben jelent meg.)

A közösségi média és a kríziskommunikáció

Hogyan gyorsítja fel a közösségi kommunikáció a krízisek terjedését? Miért kell a kríziskommunikációval foglalkozó szakembereknek a közösségi médiával foglalkozniuk? Nagyjából ezekrőla témákról szólt a II. Kríziskommunikációs meetupon tartott előadásom.

Az összejövetelen bemutatott prezentációt és a hozzá tartozó magyarázatot már korábban közreadtam.  Itt most az előadáson készült videót szeretném megosztani az érdeklődőkkel. (Köszönet ért a találkozót szervező Vas Dórának és a felvételt készítő/vágó [számomra] Ismeretlen Videósnak!)


Gyerekkoromban sokan úgy nézték a tévében a focimeccseket, hogy közben kikapcsolték a lagymatag tévés hangot és a tévés képhez inkább Szepesi György sokkal dinamikusabb rádiós közvetítését hallgatták.

Valami ilyesmit javaslok én is. A 46 perces videón (Vas Dóra rövid bevezetőjétől eltekintve) végig én látszom. Helyettem érdemesebb inkább a prezentációt nézni, ott követni a szöveget.

Természetesen ahogy az előadáson is, itt is szeretettel várom a véleményeket, kérdéseket!

A blog és a közösségi média

A múlt héten az IIR Webre fel! című szemináriumán tartottam előadást. (Ártatlan vagyok, ezt a címet nem én találtam ki.)

120 perces előadásom áttekintést kívánt adni a közösségi kommunikációban rejlő üzleti lehetőségekről. Ennyi idő persze erre nem alkalmas, ezért többet beszéltem a fontosnak tartott alapelvekről és kevesebbet a lehetséges megoldásokról. (Ezek elavulása úgyis olyan gyors, hogy a szeminárium eredeti, tervezett időpontja óra eltelt négy hónap is elég volt rá, hogy diáim egy része elavuljon.)

Ez diasor nem maga az előadás, csak egyes pontok kiemelése, illusztrálása, az elhangzott infotmáció befogadását segítő eszköz. Némi  ingadozás után mégis úgy döntöttem, hogy közreadom, hátha éppen ezek a kockák indítanak el valakiben új gondolatokat.

 

A lájkolástól a közösségi vállalatig

A  múlt héten a Social Times SuperSocial konferenciáján tartottam előadást. Az alábbiakban az ott elhangzottak szerkesztett változatát adom közre.

Képzeljétek el el mi lenne, ha a cégeteknél egyetlen ember kezelné az emailt. Ő írna mindenki helyett, illetve rajta keresztül érkeznének be a válaszok is. Abszurd ötlet? Képtelenség? Akkor miért tartod természetesnek, hogy a legtöbb vállalatnál, szervezetnél egyetlen emberre, az úgynevezett közösségimédia-menedzserre bízzák a teljes közösségi kommunikációt?

Az ilyen közösségimédia-felelős aprócska pont, ami (aki) összeköti a több száz, több ezer embert foglalkoztató vállalatot és a külvilággal, vagyis a vásárlókkal, ügyfelekkel, partnerekkel, beszállítókkal… A vállalat ezen az emberen keresztül tud csak üzenni a külső (közösségi) világnak és rajta keresztül veszi az onnan érkező jelzéseket. Vékony, sérülékeny kapcsolat ez. Ráadásul ez pontocska általában elég alacsonyan helyezkedik el a vállalati hierarchiában, ennek megfelelően mozgástere meglehetősen szűk.

Valamivel jobb a helyzet ott, ahol önálló csoport foglalkozik a közösségi médiával. Ott legalább meg lehet osztani a feladatokat, van aki képviselje a csapatot “felfelé” is, de lényegében ez sem változtat az alaphelyzeten: a közösségi kommunikáció elszigetelt tevékenység marad a vállalaton belül.

Más vállalatoknál, intézményeknél eleve kiszervezik a közösségi médiával kapcsolatos feladatokat valamilyen ügynökségnek. Bár a tender írásában és a prezentációban még a legnyagobb erők vesznek részt, a napi munkát legtöbbször ebben az esetben is valamelyik “junior” munkatárs végzi. A vállalatok általában azért szervezik ki ezt a feladatot, mert házon belül nem tudnak vele túl sokat foglalkozni. Érthető tehát, hogy az ügynökség ilyenkor kevés fontos információhoz jutnak, “abból főznek, amit kapnak”.

Bár gyakran úgy tűnik, hogy az egész világ szüntelenül a közösségi médiával foglalkozik, a 2011-ben még az Egyesült Államokban is csak a marketingre fordított összegek 7%-a landolt a közösségi marketingben, az az összeg idén sem lesz magasabb 8%-nál. Egyértelmű tehát, hogy még itt is csak egy folyamat kezdetén tartunk.

Amikor egy vállalatnál úgy érzik, hogy kezdeni kell valamit a közösségi médiával, 80 százalékban a közösségi marketingre gondolnak. A maradékon a közösségi PR és a közösségi ügyfélszolgálat osztozik. Fontos tudatosítanunk azonban, hogy a közösségi márka (social brand) építése nem azonos a közösségi üzlettel (social business). Mi a különbség a kettő között? A közösségi márka a létező marketing megoldások, kiterjesztése – általában némi átalakítással – az új médiára. A közösségi üzlet ezzel szemben egyfajta önelemzésen, a belső és külső folyamatok, rendszerek átértékelésén, az új piaci lehetőségekhez való alkalmazkodáson alapul. Az első a napi valóság, az utóbbi valami olyasmi, ami csak mostanában kezdődik

A közösségi média természetesen nem azonos a Facebookkal. Különböző platformok, eszközök, csatornák állnak a rendekezésünkre, hogy közzétegyük mondandónkat, tartalmakat osszunk meg, együttműködjünk másokkal.

A közösségi hálózatok kínálta lehetőségek általában csak a vállalatok kapujáig léteznek. Ott belépve hirtelen visszakerülünk a web 1.0. világába, ahol még mindig az email és az intranet határozzák meg a belső együttműködést.

A közösségi média azonban nem állítható meg a vállat portájánál. Akik beleszülettek, vagy belenőttek a közösségi eszközök rendszeres használatába, azok odabenn sem akarnak megválni a Facebooktól, Twittertől , Pinteresttől. A teljes tiltás értelmetelen, hiszen egyre többen rendelkezünk okostelefonnal. A leggyakoribb (és legkényelmesebb) vezetői gyakorlat a félrenézés – “használják, de ne túl sokat és hivatalosan nem tudunk róla.” Meglehetősen ellentmondásos helyzet: Van valami, ami odakinn nagyon jól működik, de valamiért nem próbáljuk bevinni a vállalaton belülre. Vagyis vannak, akik próbálják, de a zárt Facebook csoportok, a különböző ingyenes wikik és egyebek láthatóan nem jelentenek igazi megoldást.

Mindezt természetesen nem én fedeztem fel. Az elmúlt években vállalatok sora próbálkozott meg valamilyen, kifejezetten a vállalati igényekre szabott közösségi platform bevezetésével.
Szinte mindenhol gyors és látványos kudarcot vallottak. A sikertelen bevezetések okait azóta számos szakértő elemezte és egyértelművé vált, hogy nem egyik, vagy másik platform gyengeségeiről van szó, hanem a szervezeti kultúrában kell keresni a problémák gyökerét. Érdemes tehát megnézni, hogyan működnek a vállalatoknál, intézményeknél a közösségi hálózatokra legjellemzőbb tevékenységek:

Tudásmegosztás: Aki blogot ír, mások blogjait olvassa, linkeket oszt meg a Twitteren, szakmai csoportok tagja a LinkedInen jól tudja, hogy a web 2.0. lényege a szűrt, feldolgozott információk megosztása. Nagyon kicsi a valószínűsége azonban, hogy egy vállalatnál csupa megszállott tudásmegosztó üljön. A munkahelyi tudásmegosztás olyan munkamódszer, amit meg kell tanulni. A vezetők által elvárt (természetesen általuk is űzött) gyakorlat, aminek színvonalas művelését jutalmazni kell.

Közös munka: A hosszú és mindenki számára terhes értekezletek egy része online közös munkával kitűnően kiváltható. A szabadon létrehozható csoportok, a valós idejű “beszélgetések” és a wikik kombinációja erre tökéletesen alkalmas. A vezetőknek kell élen járniuk ezeknek az eszközöknek, módszereknek a használatában, különben esély sincs az elterjedésükre. Azokban a szervezetekben, ahol az egyes szervezeti egységek közé átjárhatatlan falat emelnek esély sincs rá, hogy elterjedjen a közösségi eszközök használata.

Átláthatóság: Ha egy vállalatnál nem átláthatók a dolgok, a vállalati közösségi hálózat sem teszi azzá. A dolog fordítva működik: ahol átláthatóak a dolgok, ott van értelme a közösségi hálózatnak. Az, hogy az emberek tudják mi történik az cégükben, azonosulnak annak céljaival megváltoztatja a munkához való viszonyukat.

Nyitottság az új kezdeményezésekre: Egyes vállalatoknál “ötletládákat” működtetnek, ahová azok a dolgozók is bedobhatják véleményüket, akik soha nem jutnak el a stratégiia értekezletekre. A belső közösségi hálózatokon ez sokkal egyszerűbben is megvalósítható. Természetesen itt az is azonnal kiderül, ha a “Főnökök” egyáltalán nem kívánnak beszélgetni a Néppel.

Együttműködés: Azt hiszem, az együttműködés erejéről nem kel túl sokat beszélnem. Ott a Wikipedia, a Linux, vagy de még hosszan sorolhatnám a sikeres crowdsourcing projekteket. Miért ne működhetne ez a vállalatoknál is? Nagyobb, több száz, vagy több ezer fős vállalatoknál gyakran nehezen akadnak olyan emberek, akik komoly értéket tudnának hozzátenni egy feladathoz…ha tudnának arról. A vállalati közösségi hálózat lehetőség a szervezeti egységek, a különböző telephelyek, vagy akár a több földrészen elhelyezkedő részlegek együttműködésére, de maguk a hálózatok nem fogják megteremteni azt.

Tudásmegosztás, nyitottság, átláthatóság, több önállóság, együttműködés. Valahogy nem ezek a fogalmak írják le a legtöbb mai munkahelyet. Nem véletlen, hogy egyesek egy újfajta, a maitól merőben eltérő munkahelyet képzelnek el. Alaposan belegondolva valóban abszurd, hogy a gombhoz keressük a kabátot: egy adott dolgozói állományt, munkahelyi struktúrát próbálunk folyamatosan fenntartani, ezt kell “etetni” megfelelő projektekkel. Nem volna egyszerűbb, ha inkább az aktuális céloknak megfelelően alakíthatnánk a céget? Mindez nem a fantázia szülötte, hiszen sok kisvállalkozás éppen így működik. Minimális számú “belső” ember + a pillanatnyi igények szerint foglalkoztatott alvállalkozók. Mindez nagyobb léptékben is megoldható? A közösségi hálózatok, de leginkább egy újfajta gondolkodás segítségével igen.

Rövid előadásomban csak néhány gondolatot villanthattam fel. A lényeget úgy foglalnám össze, hogy a valódi közösségi forradalom akkor kezdődik el, amikor sikerül a vállalaton belül is meghonosítani az újfajta gondolkodást. Itt most olyan emberek ülnek, akik otthonosan mozognak a közösségi médiában. A Ti dolgotok lesz, egyben számotokra teremt új lehetőséget hogy a vállalatokat elmozdítsátok az apró lyukon keresztüli közösségi kommunikáció felől a közösségi üzlet felé. Köszönöm szépen a figyelmet!