Ma reggel nyitott a HR Expo, a 2010. őszi, “kísérleti” rendezvény utáni második virtuális szakmai vásár. Ízlelgetjük. Szeretjük? Fanyalgunk? Elhatároztuk, hogy a túl gyors ítélkezés helyett inkább kicsit alaposabban is körülnézünk.
A HR Expo standjai, előadóterei mindent tudnak, amit ma az online távoktatási és távkonferencia világában tudni érdemes. Csak magét megszerettetni nem képes. A rendszert fejlesztő mérnökök minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minden jóval felszereljék ezeket a virtuális tereket, csak éppen nem vették figyelembe az átlagfelhasználó igényeit, lehetőségeit.
Ha 15 éves (igen intenzív) internetes tapasztalattal nehezen igazodom ki a felkínált technikai lehetőségek között, akkor vajon mennyire frusztráltan érezheti magát egy kevésbé harcedzett, de saját naponta használt webes környezetében otthonosan mozgó háeres? (A pangó terek, az üres standok mindent elmondanak.)
“Networking” – na, helyben is vagyunk. Miközben az ötletgazdák és a szervezők a hagyományos szakmai vásár modelljét próbálják egy webes portálra átültetni, nem veszik észre, hogy az utóbbi felett is elszállt már az idő. Ma az internet nem egy, vagy néhány információtulajdonos által birtokolt információs csomópontokról, hanem a közösségi hálózatokról szól. Nem kampányszerűen, évi kétszer két napon kell megszólítani a közönséget, hanem folyamatos párbezsédet kell folytatni velük. Lehet, hogy a Facebook, a LinkedIn és a Twitter nem biztosítanak olyan “high-tech” felületet., mint a HR Expo alatt működő szoftverek, viszont működnek. Ez pedig nem elhanyagolható szempont.