Az ötlet jó. A kivitelezés magas színvonalú. Mégis úgy érzem magam a HR Expo tereiben, mint egy Elvarázsolt Kastélyban. Néha szórakoztató, néha ijesztő, de információszerzésre, kapcsolatteremtésre egyelőre nem tűnik ideális helynek.

Tulajdonképpen nem kellene elveszettnek lennem, hiszen az a virtuális vásár pontosan ugyanúgy épül fel, mint  “igazi” társaik. Van egy kiállítótér, benne a kiállító cégek standja – a HR Expon elég kevés – , mellette a konferenciaterem… (Van kávézó is, de ez meglepő módon itt egy olyan hely, ahol éppen beszélgetni nem lehet.) Ahhoz azonban, hogy mindez az interneten keresztül is működjön. bonyolult technológia szükséges. (A HR Expo technikai hátterét az Infotéka biztosítja.) Bonyolult technológiát egyszerű felhasználói felülettel ellátni viszont nagyon nehéz. (Vagy inkább lehetetlen?)

A HR Expo standjai, előadóterei mindent tudnak,  amit  ma az online távoktatási és távkonferencia világában tudni érdemes. Csak magét megszerettetni nem képes. A rendszert fejlesztő mérnökök minden tőlük telhetőt megtettek, hogy minden jóval felszereljék ezeket a virtuális tereket, csak éppen nem vették figyelembe az átlagfelhasználó igényeit, lehetőségeit.

Azt hiszem, mégsem ez a legnagyobb baj. A zavart az okozza, hogy maga az  elképzelés a hibás. Emlékszik még rajtam kívül valaki a 3D, bejárható “virtuális bevásárlóközpontokra”? Vajon miért nem ott vásárlunk ma, miért inkább az Amazon.com és az eBay.com modelljén alapuló, felhasználóbarát, szuperhatékony e-áruházakban?

A HR Expo alapelve nem csak azért hibás, mert egy jól működő modellt próbál exportálni egy új, egészen más törvényszerűségek szerint működő közegbe. A nagyobb hiba az, hogy megfeledkezett a szakmai rendezvények egyik lényegéről, a folyosókon, az előcsarnokban és a büfében zajló kapcsolatépítésről. 

“Networking” – na, helyben is vagyunk. Miközben az ötletgazdák és a szervezők a hagyományos  szakmai vásár modelljét próbálják egy webes portálra átültetni, nem veszik észre, hogy az utóbbi felett is elszállt már az idő. Ma az internet nem egy, vagy néhány információtulajdonos által birtokolt információs csomópontokról, hanem a közösségi hálózatokról szól. Nem kampányszerűen, évi kétszer két napon kell megszólítani a közönséget, hanem folyamatos párbezsédet kell folytatni velük. Lehet, hogy a Facebook, a LinkedIn és a Twitter nem biztosítanak olyan “high-tech” felületet., mint a HR Expo alatt működő szoftverek, viszont működnek. Ez pedig nem elhanyagolható szempont.