A reklámszakma véleményvezére, az Advertising Age meghúzta a vészharangot és ezzel megkezdődött a közösségi média búcsúztatása. Temetésről azonban még szó sem lehet, ugyanis ehhez hiányzik a halott.
Valójában nem történt semmi rendkívüli, csak annyi, hogy a közösségi média életciklusának egy újabb szakaszába ért. A jól öreg Gartner-görbe segítségéve mindez jó érzékeltethető.
1. Az éber, minden úja nyitott “geek”/early adopter felhasználók találnak valami érdekeset. Próbálgatják, szeretik, használják. Tapasztalataikat megosztják egymással.
2. Fordulópont. Néhány “hírvivő” belépésével felgyorsul a terjedés és a beavatottak körén kívül is ismertté válik az új eszköz/tan/platform.
4. A felhasználók tömeges belépése.
5. Intenzív felfutás (“hype”). A témára szakosodó tanácsadók tömeges megjelenése, konferenciák, rendszeres médiahozsanna. Sikertörténetek minden mennyiségben. Tőzsdei bevezetés (tényleges, vagy csak a lehetősége felvetése), erős túlértékelés.
6. Elbizonytalanodás, számonkérés, az üzleti problémák felismerése.
7. Kiábrándulás. A korábbi eredmények megkérdőjelezése. Az első zajos kilépések. Az első nagy visszhangot kiváltó szkeptikus médiavélemények.
8. Csalódás. Tömeges menekülés. A média boldogan gyalázza korábbi kedvencét. A korábbi hájp-tanácsadók most válságtanácsadóként lépnek fel.
9. Túlreagálás. Gyerek, fürdővíz, satöbbi…
10. Az élet megy tovább. Akik tartósan maradnak, egyre jobb eredményeket érnek el. (A méjnsztrím médiát mindez már nem érdekli különösebben.
Tudom, mindezt nehéz most (A 6. pont környékén járhatunk) tudomásul venni. Mindig reménykedünk, hogy “Ez most valami más”. Ez azonban csak ösztönös önigazolási kísérlet.
(* A HVG Médiablogban megjelent írás részben átdolgozott változata.)
Aki valóban elhitte, hogy a tömeges lájkolás, vagy a twitteres követők száma önmagában, közvetlenül, azonnal pénzre váltható, az sürgősen kérje vissza az iskolapénzt!