Talgam – A vállalatvezető, mint karmester*

Egy beszélgetésre készülve a hétvégén ásatásokat folytattam a HR Cafe oldalain. Itt bukkantam Itay Talgam előadására.

A vállalatvezető és a szervezet viszonya a karmester – zenekar kapcsolaton keresztül bemutatva. Hm. Kitűnő metafora a különböző vezetési technikák, vezetői típusok bemutatására.

Mivel “előző életemben” 10 évet töltöttem intenzív zenetanulással, majd 15 évet dolgoztam a “zeneiparban” érthető módon különösen fogékony vagyok a témára.

Korábban is már számos cikk,  előadás, tanulmány született zenekar-vállalat/karmester-vállalatvezető párhuzamra építve, de a feldolgozások többségének az a baja, hogy a szerző legfeljebb csak amatőr zenekedvelőként ismeri a zene, a zenei együttesek világát, ezért megragad a felszínen.

Itay Talgam esetében nem lehet előítéletességgel vádolni. Bevallom őszintén, hogy korábban soha nem láttam, hallottam, de még a nevével sem találkoztam. Most viszont – még mielőtt kiderült volna, miről is fog beszélni – máris magával ragadott az egyénisége.

Az első videó-bejátszás (6:01) után azt gondoltam: “Hát igen, Talgam is egy a zenekedvelő előadók közül, aki az Újévi Koncert szintjén kívánja megragadni a témát.” Mivel  maga az előadás (nem a zenei, hanem Talgamé) továbbra is rendkívül szuggesztív maradt, én is maradtam a képernyő előtt.

A második bejátszás (15:48) után gyanús lett a dolog. Nem csak abból, ahogy Talgam összehasonlította ( a közönséggel összehasonlíttatta) a két karmesteri/vezetői habitust, hanem abból  is, ahogy beintette és leintette a “közönség kórusát”. Hm, profi üzleti tréner, súlyos “zenebuzi”, aki otthon, a tükör előtt vezényli kedvenc felvételeit?
Nem részletezem, a következő bejátszások során egyértelművé vált, hogy Talgam nem “csak” lenyűgöző előadó, aki még az (általában) passzív magyar közönséget is képes megmozgatni, hanem valóban komoly zeneértő.
Amikor az előadás második felében eljutottunk Carlos Kleiberig (42:45) már tudtam, hogy ennél többről van szó. A soha nem nyilatkozó, ritkán fellépő, kevés felvételt készítő  Kleibert csak az ínyencek ismerik. (Kleiber éppen a személyes márkáját és kultuszát rendkívül tudatosan építgető Karajan ellentéte.) Kleiber módszerének, hatásának lényegét megragadni és egy “amatőr” (nem zenész) közönség előtt néhány percben megfogalmazni szinte lehetetlen. Talgamnak ez is sikerült.
Ezek után már inkább csak megkönnyebbültem,, mint meglepődtem, amikor kiderült, hogy Talgam képzett karmester –  korábban  Leonard Berstein tanítványa és asszisztense volt. Ja, úgy könnyű.

Biztos? A Google Talgam nevére 54.000 találatot adott, de az első 5 oldalon  egyetlen utalást sem találtam sikeres koncertturnékra, vagy CD felvételekre. Egyik hivatkozás sem régebbi 3 évesnél és mind a “vezető, mint karmester” előadásokra, tréningekre, a Maestro Programra mutat. Itay Talgam ugyanis ma már nem egy nemzetközi karrierre törő izraeli karmester, aki mellékesen üzleti konferenciákon osztja meg tapasztalatait. Sokkal inkább hivatásos üzleti tréner/tanácsadó, aki a zenészként-karmesterként nagyjából 40 éve alatt tett szert olyan tudásra, amit mások rövidebb idő alatt szeretnének megtanulni és  saját területükön alkalmazni.

Nem szeretek szakmai előadásokra járni, még a legnagyszerűbb szakemberke közt is gyakori az átlagos, vagy kifejezetten gyenge előadó. Vajon a magyarok többsége genetikailag alkalmatlan rá, hogy lebilincselő előadóvá váljék? Aligha. Kulturális örökség/átok? (Az elmúlt évtizedekben szinte szégyen volt jó előadónak lenni.)  van benne valami. Ezt is meg kellene tanulni. Hát igen, a nyilvános szereplést – néhány alternatív iskola kivételével – ma idehaza nem tanítják.

A ’70-es években többször is jártam a Varsó Ősz fesztiválon. Két alkalommal is úgy adódott, hogy a varsói fellépést követően néhány hét különbséggel Budapesten is láthattam/hallhattam egy-két világsztárt. Akkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy a spontán megoldások, “improvizált” konferansziék mind jól begyakorolt, kipróbált megoldások, a produkció szerves részei voltak.

Az elmúlt években tapasztalhattam, hogy a profi “üzleti előadókkal” (business speakers) sincs ez másképp. A legjobbak ugyan képesek alkalmazkodni az adott helyhez, közönséghez, de a produkció 80-90 százaléka rögzített, betanult, begyakorolt.

Most  különös szerencsés helyzetben vagyunk, mert Itay Tagram 71 perces budapesti felvételén kívül megnézhetjük a 18 perces, TED konferencián készült változatot is.

Számomra a legfontosabb tanulság talán az, hogy egy jó előadáshoz leginkább mondanivalóra és meggyőző, hiteles előadóra van szükség. Ha ez megvan, akkor nem zavar a dadogás, a vakaródzás (és minden más, amitől egy profi előadókat képző profi trénert bizonyára kiverné a víz), csak a végén veszed észre, hogy máris elmúlt egy óra.

Adalékok a “vállalatvezető, mint karmester témához

1. Itay Tagramnál alíg néhány évvel idősebb, de karmesterként jóval ismertebb Benjamin Zander, a Boston Philharmonic Orchestra vezető karmestere. Zander szintén rendszeresen tart előadásokat a szervezetek működtetéséről és a vezetésről (a “kötelező” TED előadás mellett többször adott elő Daviosban a Világgazdasági Fórumon is). Rosamund Zander pszichoterapeutával (elvált feleség) együtt publikálták The Art of Possibility című könyvüket. (A témával számos egyéb forrás mellett részletesen foglalkozik a Fast Company 1998-ban – 10 évvel Tagram “üzleti karrierjének” beindulása előtt – megjelent cikke. Mindez persze Tagram érdemet semmivel sem csökkenti.)

2. Nemcsak a karmester-zenekar viszony, de a “karmester nélküli zenekar” is inspirálóan hatott a vezetéssel foglalkozó szakirodalomra. Harvey Seifter és  Peter Economy könyveaz amerikai Orpheus Chamber Orchestra működési gyakorlatát elemezve vont le az üzleti életre vonatkozó tapasztalatokat. (Gyorsan megjegyzem, hogy az Orpheus nem tartozik a világ élvonalbeli zenekarai közé és nem is ők a világ első  “karmestermentes” zenekara. A vezetés dinamikus megosztását egyébként nem annyira a zenekaroknál – az egyes hangszercsoportokat ott is a szólamvezetők irányítják -, mint inkább a vonósnégyeseknél, vagy – a játszott zenék szerkezete miatt még inkább az ütősegyütteseknél figyelhető meg.

3. Többen Talgam szemére vetik, hogy csak a felszínt (koncertek) elemzi, amikor a lényeg a próbákon történik. Peter Brabeck-Letmathe, a Nestle vezérigazgatója zenekari próbákra ültette be a cég menedzsmentjét. Nem hiszem, hogy ezzel messzebbre jutott volna, mint a maga módszerével Talgam. A próbafolyamat valódi megértéséhez ugyanis nem csupán komoly zenei előképzettség. de komoly zenekari rutin is szükséges. Ennek híján a próbafolyamtból csak felszínes – és gyakran téves- következtetések vonhatók le.
*A HVG Médiablogban megjelent írás átdolgozott,  bővített változata.

A HR és a social media kapcsolata 2011-ben

Május 5-én ezzel a címmel tartok bevezető előadást és vezetek kerekasztal beszélgetést a
IV. Mfor HR Konferencián. 

Az gazdasági élet  ( és benne a hr élete ) nem ott folytatódik ahol 2008-ban, a válság kitörésekor tartott.
Ma az eredményekhez, sikerhez új módszerekre, technikákra van szükség . Ezekről szól majd a konferencia.

Ha innen regisztrál és a “megjegyzés” rubrikába beírja a SOREO.BIZ kódot, a részvételi díjból 15% engedményt kap!

Personal branding – másról beszélünk

Ritkán járok reggelinek, uzsonnának, vagy kávézásnak becézett PR-eseményekre, de a napokban kivéeesen engedtem a csábításnak. Az Assesement System Hungary HR Cappuccino sorozatának legutóbbi rendezvényéhez ugyanis nagyon ügyesen Serényi János nevét, és a personal branding fogalmát vetette be csalinak.

A McCann Erickson ügynökség hazai cégét 20 évig vezető Serényi János amolyan “élő legenda”. Élő legendát életében, élőben hallgatni – ritka lehetőség.

A personal branding (személyes márka, énmárka) pedig évek óta egyik kedvenc témám. Különösen az foglalkoztat, hogyan alakul át az elmúlt években internet hatására a személyes márka fogalma, jelentősége, alakíthatósága.

Rengeteg izgalmas anyag olvasható a témában, közülük jó néhányon már én is átrágtam magam. Alkalmam volt részt vennem John Purkiss, a kitűnő Énmárka könyv szerzőjének műhelyfoglalkozásán is, sőt, egy kerekasztal beszélgetést is vezethettem a témáról, aholWolf Gábor és Kóczián Péter mellett éppen John volt a vendégem.

Az gondoltam tehát, hogy alapvetően “képben vagyok”, tudom ki a HR Cappuccino előadója és miről fog beszélni.

Nos, tévedtem. 80+ percig hallgathattam Serényi János előadását a…..miről is? Hát persze, arról, amihez ért, amivel 20 évig foglalkozott. A márkák erejéről, a vezetők szerepéről a márkát külső és belső (vállalaton belüli) megerősítéséről. Vagyis a reklámról.

Serényi persze (szinte) mindent tud a reklámról, de 20+ év tapasztalataiból csak valami nagyon általános (felszínes?) üzenet adható át szűk másfél óra alatt. Érdektelen diák, a képernyőn olvasható szövegek hangos megismétlése(!), néhány jó sztori. Ennyi.

Gyanakvóbbnak kellett volna lennem. Mi újat mondhat az énmárkáról az szakember, akinek az émárkája máig elválaszthatatlan volt cége márkájától? (Elegendő beütni Serényi nevét a Google keresőbe, azonnal látszik ez a kötődés.)

A személyes márka valahol a pszichológia és a kommunikáció (PR?) közös vadászterülete, ahova egy ideje a coachok is egyre gyakrabban bemerészkednek. Érdekelt volna, mit tud ehhez hozzáfűzni egy vérprofi reklámszakember. Sajnos ezt most nem tudtam meg.

(Utóirat: A rendezők a fellépés előtt nyilván nem vizsgáztathatták le Serényit, de nem ártott volna, ha még a felkérés előtt alaposabban elbeszélgetnek vele. Vagy egyszerűen csak más címet adhattak az estének. Például: A vezetők szerepe a márkakommunikációban. Kérdés, hogy erre mennyi háeres jött volna el?)

———————————————————————————————————————————————-
Tetszett a bejegyzés? Kattintson az oldalsó sávban a  “Feliratkozás” gombra, hogy megkapja emalben a Soreo-biz friss bejegyzéseit!

Két bejegyzés között további érdekes, fontos információkat találhat Facebook oldalunkon (http://www.facebook.com/soreo.biz) és Twitter üzeneteinkben (http:// www.twitter.com/soreo_biz)
————————————————————————————————————————————————-

A MOL Csoport üzenete

Tegnap este 8 előtt néhány perccel ezt az emailt kaptam:

**************************************************************
Ez egy automatikusan generált levél, kérjük, ne válaszoljon!
**************************************************************

Kedves Pécsi Ferenc!

Ön nem jelentkezett be a Karrier Portálunkra már 12 hónapja.
Kérjük, jelentkezzen be, és frissítse adatait, mert különben
töröljük az Ön regisztrációját minden adatával együtt.

A jövőben ismét regisztrálhat adatbázisunkba.

További sok sikert kívánunk szakmai előmeneteléhez.
Üdvözlettel:

MOL Csoport Emberi Erőforrások

**************************************************************
Ez egy automatikusan generált levél, kérjük, ne válaszoljon!
**************************************************************

Magánemberként nem érintett súlyosan a MOL Csoport fenyegetése, hiszen nem pályázom náluk semmilyen pozícióra, így nem jelent különösebb veszteséget “regisztrációm és minden adatom” törlése sem. (Annak idején azért regisztráltam a MOL Karrier oldalán, hogy az oldal működést, a “felhasználó élményt” elemezhessem.)

A HR és a marketing területén mozgó szakemberként viszont sokkolt ez a levél. Hogyan lehetséges, hogy Magyarország egyik legnagyobb, régiós szinten is jelentős vállalata így kommunikál potenciális munkavállalóival?

A MOL Csoport sok időt, komoly pénzt és sok munkát fordít arra, hogy felkeltse a legjobb szakemberek érdeklődését a vállalatcsoport iránt. Köztudott, hogy az egyszer már elért emberek érdeklődésének fenntartása sokkal egyszerűbb, olcsóbb, mint az új érdeklődők (ügyfelek, vevők) elérése.

Vajon a MOL Csoportnak miért érdeke, hogy megszabaduljon az egyszer már megszerzett adatoktól? Nem férnek el az adatbázisban? Beteltek a MOL merevlemezei? Aligha. Rossz beidegződés? Valószínűbb. Esetleg az adatvédelmi törvényekkel ütközik a tartós tárolás? Ha így van, akkor ezt az információt meg kellene osztani a jelentkezőkel, a potenciális munkavállalókkal, a MOL Csoportról alkotott képet formáló emberekkel is!

Egy ilyen levéllel nem fenyegetni kellene az embereket. Ellenkezőleg, éppen élni kellene a lehetőséggel és a regisztráció egy éves évfordulóját felhasználva meg kellene erősíteni a korábban kialakított, de megfelelő felajánlható állás híján megszakadt kapcsolatot. Fel kellene hívni a korábban alkalmazni nem tudott embereket az új lehetőségekre, vagy legalább megerősíteni bennük a vállalatról korábban kialakított, remélhetőleg pozitív képet.

Tudjuk, az emailben nem győzték eleget hangsúlyozni, hogy ez egy “automatikusan generált üzenet”.  A SAP-rendszer azonban nem képes szövegeket írni. Azt “élő” ember fogalmazta így meg. Ember, de nem szakember. Pontosabban: nem a toborzásban, a munkáltatói márka építésében és a B2C kommunikációban egyaránt jártas szakember. Lehet, hogy a rövid üzenet megfogalmazása így olcsóbb volt, de hogy az így elért megtakarításnál nagyságrendekkel nagyobb kárt okoz a MOL Csoportnak, az egészen biztos.

———————————————————————————————————————————————-
Tetszett a bejegyzés? Kattintson az oldalsó sávban a  “Feliratkozás” gombra, hogy megkapja emalben a Soreo-biz friss bejegyzéseit!

Két bejegyzés között további érdekes, fontos információkat találhat Facebook oldalunkon (http://www.facebook.com/soreo.biz) és Twitter üzeneteinkben (http:// www.twitter.com/soreo_biz)
————————————————————————————————————————————————-

A Randstad Workmonitor és a szex

“Ne a tükröt okold, ha a képed ferde”.
Randstad 2003-ban Hollandiában, majd Németországban elindított Workmonitor kutatását mára már 29 országra, köztük Magyarországra is kiterjesztette. A most közreadott, ingyen, regisztrációs procedúra nélkül letölthető kutatási jelentés sok más fontos adat mellett érdekes információkat tartalmaz a hazai állákeresők közösségimédia-használatáról.

A Workmonitor szerint a magyar munkavállalók 75 százaléka jelen van a közösségi oldalakon és csaknem 15 százalékuk használja már ezeket a felületeket és szolgáltatásokat álláskeresésre.

Mindez nagyon jól hangzik, de nem nem találkozik más, eddig ismert adatokkal és a területen dolgozók gyakorlati tapasztalataival.

Az adatok részletes tanulmányozása során azonban hamar kiderül, hogy a 75 százalék a valamilyen közösségi profillal rendelkezőket, nem pedig az aktív felhasználókat jelenti. A közösségi média használatára vonatkozó kérdés összemossa a nagyon más módon használt Facebookot, Twittert és LinkedInt. (Nevesítve csak ezek jelennek meg a felmérés során feltett kérdések között.)

“A közösségi média segít nekem a munkakeresésben” állítással a hazai válaszadók ugyan 54%-a egyetért, ugyanakkor a felmérésből nem kapunk ara választ, miben is rejlik ez a segítség.
A Workmonitor adatai szerint a magyar munkavállakók 71%-a tudatában van, hogy a munkáltatók láthatják a közösségi oldalakon közzétett információikat. Nem csak ebben tudatosak – 22%-uk munkája során is felhasználja a közösségi médiában szerzett információkat.
Mindez szép is lenne, de  naponta szerzett (tudománytalan) tapasztalataink azt mutatják, hogy egyáltalán nem így van. A Workmonitor képe minden jó szándék ellenére is rózsaszínűre sikeredett. A részletes módszertan ismerete nélkül, a jelentésben olvasott kérdések alapján úgy tűnik, hogy a vizsgálat nagyon “jóhiszemű” volt, minden ellenőrzés nélkül magáévá tette a válaszadók hamis önképét.
A Workmonitor sok tekintetben hasonlít a szexuális életről szóló felmérésekhez: a válaszadók mindkettőben hajlamosak összekeverni vágyaikat és valós teljesítményüket.

A közösségi média egyaránt rengeteg lehetőséget tartogat a munkavállalók és a munkaadók számára, de ezek kiaknázásához, a Workmonitorban közzétett szint eléréséhez még mindnyájunknak rengeteget kell tanulnunk!

———————————————————————————————————————————————-
Tetszett a bejegyzés? Kattintson az oldalsó sávban a “Feliratkozás” gombra, hogy megkapja emalben a Soreo-biz friss bejegyzéseit!

Két bejegyzés között további érdekes, fontos információkat találhat Facebook oldalunkon (http://www.facebook.com/soreo.biz) és Twitter üzeneteinkben (http:// http://www.twitter.com/soreo_biz)
————————————————————————————————————————————————-

Possibilities – A PepsiCo mobilos csábítása

Hónapok teltek el azóta, hogy Jön a mobil toborzás címmel összefoglaltam a “mobile recruiting” legfontosabb trendjeit. Most egy óriási ugrással ez egyik legújabb mobilos “gyöngyszemet”, a PepsiCo iPhone, Android és iPad platformon egyaránt elérhető alkalmazását, a Possibilities-t szeretném röviden bemutatni.

A frissen (2011. március 28-án) debütált  Posibilities nem csak egy mobilra/táblagépre optimalizált állásportál, hanem a munkahely- és álláskeresés újfajta megközelítése. Célja, hogy a felkínált pozíciókat azonnal kontextusba – a vállalati kultúrába- helyezze. Ennek érdekében egy olyan vonzó, felhasználóbarát mobilos felület alakítottak ki, ami minden lehetséges eszközzel (videó, a közösségi csatornák bevonása, helyfüggő információk) megpróbálja “eladni” a céget, megismertetni az érdeklődőkkel a vállalatnál számukra elérhető lehetőségeket.

Hát mi tagadás, igen messze van már ez az informatikusok által tervezett, száraz, “adatbázis-ízű” vállalati karrieroldalaktól!