Talgam – A vállalatvezető, mint karmester*

Egy beszélgetésre készülve a hétvégén ásatásokat folytattam a HR Cafe oldalain. Itt bukkantam Itay Talgam előadására.

A vállalatvezető és a szervezet viszonya a karmester – zenekar kapcsolaton keresztül bemutatva. Hm. Kitűnő metafora a különböző vezetési technikák, vezetői típusok bemutatására.

Mivel “előző életemben” 10 évet töltöttem intenzív zenetanulással, majd 15 évet dolgoztam a “zeneiparban” érthető módon különösen fogékony vagyok a témára.

Korábban is már számos cikk,  előadás, tanulmány született zenekar-vállalat/karmester-vállalatvezető párhuzamra építve, de a feldolgozások többségének az a baja, hogy a szerző legfeljebb csak amatőr zenekedvelőként ismeri a zene, a zenei együttesek világát, ezért megragad a felszínen.

Itay Talgam esetében nem lehet előítéletességgel vádolni. Bevallom őszintén, hogy korábban soha nem láttam, hallottam, de még a nevével sem találkoztam. Most viszont – még mielőtt kiderült volna, miről is fog beszélni – máris magával ragadott az egyénisége.

Az első videó-bejátszás (6:01) után azt gondoltam: “Hát igen, Talgam is egy a zenekedvelő előadók közül, aki az Újévi Koncert szintjén kívánja megragadni a témát.” Mivel  maga az előadás (nem a zenei, hanem Talgamé) továbbra is rendkívül szuggesztív maradt, én is maradtam a képernyő előtt.

A második bejátszás (15:48) után gyanús lett a dolog. Nem csak abból, ahogy Talgam összehasonlította ( a közönséggel összehasonlíttatta) a két karmesteri/vezetői habitust, hanem abból  is, ahogy beintette és leintette a “közönség kórusát”. Hm, profi üzleti tréner, súlyos “zenebuzi”, aki otthon, a tükör előtt vezényli kedvenc felvételeit?
Nem részletezem, a következő bejátszások során egyértelművé vált, hogy Talgam nem “csak” lenyűgöző előadó, aki még az (általában) passzív magyar közönséget is képes megmozgatni, hanem valóban komoly zeneértő.
Amikor az előadás második felében eljutottunk Carlos Kleiberig (42:45) már tudtam, hogy ennél többről van szó. A soha nem nyilatkozó, ritkán fellépő, kevés felvételt készítő  Kleibert csak az ínyencek ismerik. (Kleiber éppen a személyes márkáját és kultuszát rendkívül tudatosan építgető Karajan ellentéte.) Kleiber módszerének, hatásának lényegét megragadni és egy “amatőr” (nem zenész) közönség előtt néhány percben megfogalmazni szinte lehetetlen. Talgamnak ez is sikerült.
Ezek után már inkább csak megkönnyebbültem,, mint meglepődtem, amikor kiderült, hogy Talgam képzett karmester –  korábban  Leonard Berstein tanítványa és asszisztense volt. Ja, úgy könnyű.

Biztos? A Google Talgam nevére 54.000 találatot adott, de az első 5 oldalon  egyetlen utalást sem találtam sikeres koncertturnékra, vagy CD felvételekre. Egyik hivatkozás sem régebbi 3 évesnél és mind a “vezető, mint karmester” előadásokra, tréningekre, a Maestro Programra mutat. Itay Talgam ugyanis ma már nem egy nemzetközi karrierre törő izraeli karmester, aki mellékesen üzleti konferenciákon osztja meg tapasztalatait. Sokkal inkább hivatásos üzleti tréner/tanácsadó, aki a zenészként-karmesterként nagyjából 40 éve alatt tett szert olyan tudásra, amit mások rövidebb idő alatt szeretnének megtanulni és  saját területükön alkalmazni.

Nem szeretek szakmai előadásokra járni, még a legnagyszerűbb szakemberke közt is gyakori az átlagos, vagy kifejezetten gyenge előadó. Vajon a magyarok többsége genetikailag alkalmatlan rá, hogy lebilincselő előadóvá váljék? Aligha. Kulturális örökség/átok? (Az elmúlt évtizedekben szinte szégyen volt jó előadónak lenni.)  van benne valami. Ezt is meg kellene tanulni. Hát igen, a nyilvános szereplést – néhány alternatív iskola kivételével – ma idehaza nem tanítják.

A ’70-es években többször is jártam a Varsó Ősz fesztiválon. Két alkalommal is úgy adódott, hogy a varsói fellépést követően néhány hét különbséggel Budapesten is láthattam/hallhattam egy-két világsztárt. Akkor megdöbbenve tapasztaltam, hogy a spontán megoldások, “improvizált” konferansziék mind jól begyakorolt, kipróbált megoldások, a produkció szerves részei voltak.

Az elmúlt években tapasztalhattam, hogy a profi “üzleti előadókkal” (business speakers) sincs ez másképp. A legjobbak ugyan képesek alkalmazkodni az adott helyhez, közönséghez, de a produkció 80-90 százaléka rögzített, betanult, begyakorolt.

Most  különös szerencsés helyzetben vagyunk, mert Itay Tagram 71 perces budapesti felvételén kívül megnézhetjük a 18 perces, TED konferencián készült változatot is.

Számomra a legfontosabb tanulság talán az, hogy egy jó előadáshoz leginkább mondanivalóra és meggyőző, hiteles előadóra van szükség. Ha ez megvan, akkor nem zavar a dadogás, a vakaródzás (és minden más, amitől egy profi előadókat képző profi trénert bizonyára kiverné a víz), csak a végén veszed észre, hogy máris elmúlt egy óra.

Adalékok a “vállalatvezető, mint karmester témához

1. Itay Tagramnál alíg néhány évvel idősebb, de karmesterként jóval ismertebb Benjamin Zander, a Boston Philharmonic Orchestra vezető karmestere. Zander szintén rendszeresen tart előadásokat a szervezetek működtetéséről és a vezetésről (a “kötelező” TED előadás mellett többször adott elő Daviosban a Világgazdasági Fórumon is). Rosamund Zander pszichoterapeutával (elvált feleség) együtt publikálták The Art of Possibility című könyvüket. (A témával számos egyéb forrás mellett részletesen foglalkozik a Fast Company 1998-ban – 10 évvel Tagram “üzleti karrierjének” beindulása előtt – megjelent cikke. Mindez persze Tagram érdemet semmivel sem csökkenti.)

2. Nemcsak a karmester-zenekar viszony, de a “karmester nélküli zenekar” is inspirálóan hatott a vezetéssel foglalkozó szakirodalomra. Harvey Seifter és  Peter Economy könyveaz amerikai Orpheus Chamber Orchestra működési gyakorlatát elemezve vont le az üzleti életre vonatkozó tapasztalatokat. (Gyorsan megjegyzem, hogy az Orpheus nem tartozik a világ élvonalbeli zenekarai közé és nem is ők a világ első  “karmestermentes” zenekara. A vezetés dinamikus megosztását egyébként nem annyira a zenekaroknál – az egyes hangszercsoportokat ott is a szólamvezetők irányítják -, mint inkább a vonósnégyeseknél, vagy – a játszott zenék szerkezete miatt még inkább az ütősegyütteseknél figyelhető meg.

3. Többen Talgam szemére vetik, hogy csak a felszínt (koncertek) elemzi, amikor a lényeg a próbákon történik. Peter Brabeck-Letmathe, a Nestle vezérigazgatója zenekari próbákra ültette be a cég menedzsmentjét. Nem hiszem, hogy ezzel messzebbre jutott volna, mint a maga módszerével Talgam. A próbafolyamat valódi megértéséhez ugyanis nem csupán komoly zenei előképzettség. de komoly zenekari rutin is szükséges. Ennek híján a próbafolyamtból csak felszínes – és gyakran téves- következtetések vonhatók le.
*A HVG Médiablogban megjelent írás átdolgozott,  bővített változata.
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s