Hónap: május 2011

Hogyan használhatók toborzásra a Facebook oldalak?

pecsiferenc Facebook , , ,

Bár tudományosan megalapozott adatok nem állnak a rendelkezésemre, nyugodtan le merem írni, hogy a hazai toborzási szakemberek többsége használja a Facebookot. Többnyire persze arra, amire eredetileg való: magáncélra, baráti-rokoni kapcsolattartásra, általános információcserére. Amikor azt kérdezem, ki használja a Facebookot napi munkájában, a legtöbben a jelöltek ellenőrzését említik – a facebookos toborzás  gondolatára sok szakembernek még mindig elkerekedik a szeme.

Egy ideje óriási a tolongás a Facebook oldalak körül. Míg “hagyományos” Facebook  profilokat (elvileg) csak magányszemélyek hozhatnak létre, oldala bármelyik cégnek, szervezetnek, márkának lehet. Ha pedig már van ilyen oldal, miért ne lehetne ezt toborzásra is használni?

A Facebook profilok, oldalak (és a mostanában kevésbé divatos Facebook csoportok) az utóbbi évben rengeteg változáson mentek át. Bár első pillantásra sok mindenbe nnagyon hasonlóak, működésükben, lehetőségeikben erősen eltérnek egymástól. (A legnagyobb különbségek nem a közzétehető információkban, hanem a marketingben, az ismerősök, követők gyűjtésében vannak.)

A Facebook üzleti alkalmazása még a terület szakértői számára is új terep. Kevés a tapasztalat, még kevesebb a megbízható,  bevált megoldás. (Tovább nehezíti a tanulságok levonását, hogy a Facebook (is) szinte naponta fúr, farag valamit felületein.)

Mielőtt bárki facebookos toborzásba kezdene, fontos megértenie hogyan is használják az emberek a Facebookot. Óriási tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a felhasználók közvetlenül a céges oldalra lépnek be, majd elolvassák az ott található információkat. A valóságban szinte mindenki a saját üzenőfalát használja kiindulópontnak. Ami nem itt jelenik meg (a követett személyek és oldalak üzenetei, státuszfrissítései, hozzászólások, mások megosztásai) az lényegében nem is létezik. (A “mikor, miért, mi jelenik meg az üzenőfalam” kezdetű népszerű témába itt nem bonyolódnék bele.)

Andy Headworth, a SironaSays blog szerzője kitűnő elemzésében 3 alapvető, a Facebook oldalakon használatos toborzási módszert különböztet meg.

Az első –  az idehaza szinte egyedül alkalmazott –  megoldás az aktuális álláshirdetések “kiszórása” az üzenőfalra. (Ennek súlyosabb esetét, az álláshirdetések egyidejű kirakását a Facebookra, Linkedinre, Twitterre, iWiWre egyszerűen csak szőnyegbombázásként szoktam emlegetni.) Ez a megoldás tulajdonképpen a hagyományos álláshirdetési módszerek továbbélése egy új platformon. Unalmas, különösebb kötődés kialakítására nem alkalmas, viszont megvalósítása igen egyszerű, olcsó. Minden így szerzett jelölt szinte ajándék.
A második módszer lényege a közösségépítése, a kapcsolatok elmélyítése a Facebookon, majd az érdeklődők átküldése a (hagyományos) vállalat karrieroldalra. Ez a megoldás azok számára ideális, akik már értik, hogy a közösségi toborzás alapja nem az álláshirdetések szétszórása a közösségi felületeken, hanem a közösségépítés, a potenciális jelöltek jobb megismerése, a kölcsönös bizalom megteremtése. (Természetesen alapfeltétel az is, hogy a cég/szervezet korszerű, jól működő, folyamatosan frissített karrieroldallal rendelkezzen.)

A harmadik módszer önálló karrieroldal felépítése a Facebookon. (Az ilyen karrieroldal általában egy, a Facebook oldalon található önálló “fülre” kattintva érhető el.) A Facebook márciusban nyitott az oldalak rugalmasabb programozhatósága felé –  a technikai lehetőség tehát adott.  Az ilyen, integrált megoldás előnye, hogy a hirdetési és jelentkezési folyamat is a Facebookon belül marad, amit sok felhasználó díjazni fog. (Kisebb lesz a lemorzsolódás.). A Facebookon megvalósított karrieroldal nyilván a “szerethető”, a Facebookon sok embert vonzó, rendszeresen hirdető cégek számára jelent jó megoldást.

A Facebook alapvetően nem álláskereső felület. Az ebből fakadó nehézségek mellett ennek előnyei is akadnak: leginkább az, hogy itt a passzív álláskeresők is elérhetők. Ennek egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módszere jól célzott hirdetési kampányok futtatása. (A Facebook felületein a jobb hasábban megjelenő hirdetésekre gondolok.) Ezzel viszont ismét belefutunk a már korábbról (például a Google AdSWords álláshirdetések) megismert problémába: Mit kezdjen (mit kezdhet) a toborzási szakember a marketingesek felségterületén? Hol a határ? Meg kell tanulni kicsit “marketingül” is, vagy a két terület újfajta együttműködésére van szükség?

Mindenkire érvényes, kész válaszokat tehát én sem tudok adni.

“Nincsenek jó és rossz válaszok – jó az, ami működik számodra és a céged számára. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, sokféle, egymástól különböző megoldásokat kell kipróbálnod, tesztelned, értékelned. Minél több kudarc ér, annál többet tanulsz majd arról, hogyan halt számodra hasznot a céges Facebook oldal.”  – összegzi a tanulságokat Andy Headworth, én meg hevesen bólogatok.

Jobline – Ráncfelvarrás után

pecsiferenc Állásportál , , ,

Az elmúlt hetekben intenzív reklámkampány hívta fel rá az álláskeresők  – és persze a “szakma”  – figyelmét, hogy megújult a Jobline, a HVG állásportálja. Legfőbb ideje volt, hiszen miközben a HVG nyomtatott álláshirdetési üzlete “védelmében” sokáig elhanyagolta saját (mostoha)gyermekét, az állásportál-piac is felnőtt, sőt, a Jobline nyakára nőtt.

“Vajon képes volt-e a Jobline egyszerre több lépést is meglépni, vagy csak a nemrég szintén ráncfelvarráson átesett versenytárshoz, a Profession.hu-hoz próbált felzárkózni?” Ez a kérdés izgatott a legjobban, amikor az átalakítás után először látogattam el a Jobline.hu oldalra.
Minden nézőpont kérdése. Ha azt nézzük, honnan indult 11 éve a Jobline, vagy azt, mennyire korszerűtlen volt már az elmúlt években használt webfelület, akkor tényleg jelentős a változás. Nem csak szebbek lettek az oldalak, de átláthatóbb, logikusabb, egyszerűbben használható az egész webhely.
Ha azonban azt nézzük, hogy mennyire sikerült túllépni a hagyományos állásportál-modellen, mennyire sikerült közvetlen kapcsolatba lépni a megbízókkal és az álláskeresőkkel, sajnos azt kell válaszolnunk, hogy alig. Miközben az álláshirdetési üzlet valamennyi résztvevője tisztában van vele, hogy piacukon az igazi fenyegetést a Google és a Facebook jelenti, a hazai állásportálok valamiért mégis úgy tesznek, mintha még mindig csak egymással versenyezgetnének.

Az ismert mondás szerint még mindig  nagy a különbség aközött,  ha a gazdag ember elszegényedik, illetve ha a szegény ember meggazdagodik. Lefordítva: a “kifutóban lévő” állásportálok jelenleg még jóval több bevételt generálnak, mint a “feljövő” közösségi csatornák. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy merészebben, nagyobbat kellene lépni annál, mint amit nemrég a Profession.hu, illetve most a Jobline.hu esetében láthattunk.

Facebook:

A Jobline a Facebook oldalán ( http://www.facebook.com/joblinehu) egy könyvreklám fogadja az érdeklődőket. Az üzenőfalon a többnyire saját oldaluk, a többnyire újrahasznosított anyagokat publikáló Jobline Magazin linkjei (+ rövid bevezetők) sorakoznak. A Jobline valóban faliújságnak használja ezt a felületet,  meg sem próbálja megismerni potenciális ügyfeleit, néhány ügyetlen próbálkozástól eltekintve nem is kezdeményez beszélgetést. Az eredmény jó látható: Magyarország egyik vezető állásportálja a HVG médiatámogatása és a jelentős reklámkampány ellenére is csak 614 rajongót tudott összegyűjteni!

Twitter:Korábban már megírtam, hogy a hazai állásportálok fájdalmasan nem értik a Twittert. Szomorú, de a Jobline a ráncfelvarrás után sem változtatott stratégiáján: automatikusan, ömlesztve szórja ki a Twitterre az állásajánlatok linkjeit. (Vajon nem lenne a mostani 180-nál több követője a http://www.twitter.com/jobline_hu profilnak, ha kulcsszavak (#hashtag), vagy önálló csatornák használatával segítenének az ajánlatok szűrésében? És akkor még nem is beszéltünk a lényegről, a közösség véleményének “meghallgatásáról”, a párbeszédről…

LinkedIn:

Ezt a helyet üresen is hagyhatnám, a Jobline ugyanis NINCS JELEN a a LinkedInen! Nehezen tudom elképzelni, milyen stratégiai elképzelés állhat a távolmaradás mögött!

RSS:Bár nem “közösségi médiás”, hanem “ősi” web 2.0-ás eszköz az RSS, nem tudom nem megemlíteni, hogy a Jobline a friss állásajánlatok követésének ezt az eszközét is rosszul használja. Sajnos az RSS olvasóban is a Twitter csatornához hasonlóan, ömlesztve jelennek meg az állásajánlatok, ami lényegében használhatatlanná teszi az RSS értesítők hazsnálatát. (Az egyes álláskategóriák oldalain is csak az “általános” RSS-link érhető el.)

Mobil:

Miközben a toborzásban egész világon egyre nagyobb szerephez jut a mobiltelefon, a Jobline láthatóan “megfeledkezett” erről a csatornáról. (Annál is inkább érthetetlen ez, hiszen “testvére”, a hvg.hu igen aktív ezen a területen.)

A Jobline.hu komoly átalakítás, jelentős előrelépés helyett csak egy ráncfelvarrást hajtott végre. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy erősítse pozícióját a toborzási piacon? Meggyőződésem, hogy átgondoltabb stratégiával, kicsit több erőfeszítéssel ugyanekkora marketing-hátszéllel sokkal komolyabb eredményt érhetett volna el.