Együttműködés: A lényeg a szemléletváltás

A 2000-es évek elején egy (hazai léptékekben) nagy informatikai cégcsoportnál dolgoztam, egyebek mellett én felügyeltem a vállalati intranetet is. Ügyes és lelkes kollégámmal sokat finomítottunk az örökölt rendszeren, egyre barátságosabb lett…csak éppen senki sem használta. Pontosabban: használták a vállalati telefonkönyvet, olvasták a feltöltött cikkeket, nézegették a vállalati rendezvények fotóit, de semmiféle munkával kapcsolatos együttműködésről szó nem lehetett. A vállalatcsoport informatikusból lett vezetői nem értették a problémát: itt a korszerű eszköz, tessék használni.

A világ hosszú ideje a termelékenység fokozásáról szól. A módszerek, az eredmények változóak. Egyértelműen látszik, hogy a fejlett országokban az 1980. és 2000. között megfigyelhető látványos eredmények jórészt az IT-be fektetett pénznek és a munkafolyamatok ezzel összefüggő, okos átszervezésének köszönhető. Ez a folyamat mára lelassult, kifulladt.

Az egyik új reménység az együttműködés fokozása, kiterjesztése. Ehhez azonban nem elégséges új eszközök bevetése, újfajta szemléletre, viselkedésre, új vállalati modellre van szükség. Ennek egyik lehetséges megvalósulása a Next Generation Collaboration Enterprise (NGCE)

Egy ilyen vállalat
  • nem a lakóhely, hanem a szaktudás alapján választja meg munkatársait, vagyis a azok egy része a különböző országokban, különböző kontinenseken él,
  • alapvető tulajdonsága, hogy a vállalat falain belül és kívül is észreveszi és magáévá teszi az innovatív megoldásokat,
  • rugalmas üzleti folyamatokon alapul, melyekbe bevonja ügyfeleit, beszállítóit és partnereit is,
  • a nyitottságág és a gondolatok megosztásának kultúráján alapul (talán ez a legfontosabb)

Egy ilyen nyitott vállalatnál az eddigitől eltérően alakulnak a munkakörök is:

  • a korábbinál nagyobb szerepe van az egyén láthatóságának és elismertségének,
  • a szakértelemtől és a részvételtől juttatások és jutalmak,
  • coachként működnek vezetők, akik biztosítják, hogy a megfelelő szakértelem és erőforrás rendelkezésre álljon a megfelelő helyen,
A fentiekben felvázolt, együttműködésen alapuló vállalat elképzelhetetlen megfelelő, a sokirányú, közvetlen kommunikáció támogató, rugalmas, egyszerűen használható eszközök nélkül. A hagyományos Windows – Office- Email hármas nem képes ellátni ezt a feladatot. A hagyományos intranet hálózatok merevek,  használatuk bonyolult, kiterjesztésük a vállalat falain kívülre komoly bonyodalmakkal jár.
A megoldást az elmúlt években megjelent, jelenleg még csak kevés vállalatnál alkalmazott közösségi intranet hálózatok jelenthetik. A “külső” világból (Facebook, Twitter) hozott, ismerős eszközeik (üzenet, blog, wiki, követés, “lájkolás” stb.) és a közös munkát támogató megoldások (közös munka, dokumentummegosztás, verziókövetés stb.) egyesítése révén  olyan platformot képesek létrehozni, ami támogatni képes az NGCE működését.
A helyes sorrendről azonban nem szabad megfeledkezni: egy hagyományos, bezárkózó hierarchikus, az információk birtoklásán alapuló szervezetet a közösségi intranet – legyen az a legjobb is a maga műfajában – nem fogja új generációs együttműködő vállalattá alakítani.
Kapcsolódó bejegyzések:

Mi az a “social intranet”?

Azonosítva (Identified.com)

Igen, már megint egy kereső, ami a Facebook kihasználatlan adatbázisából akar valódi értéket teremteni.

Az Identified.com használata igen egyszerű. Csak engedélyezned kell, hogy a kereső kapcsolódjon a profilodhoz és rövid idő alatt megkapod a (szegénységi) bizonyítványt.

Képzettség: 0 Munkatapasztalat: 0 Kapcsolatok: 1

Első pillantásra elég gyenge eredménynek tűnik, de az Identified.com szerint nem is olyan pocsék 9. vagyok az ismerőseim között, komoly szakmai múlttal (és jövővel) rendelkező ismerősök következnek utánam.
A szintén a Facebook “adatvagyonára” épülő BranchOut és a BeKnown kapcsán már kiderült: hiába vannak a Facebookon hatszor annyian, mint a LinkedInen, a toborzáshoz használható információk mennyisége és minősége nem elég jó. (Olyan ez, mint a túl mélyen fekvő szén és kőolaj rétegek: ott a kincs, de nem lehet kitermelni.)  A Facebooktól származó információk szerint csupán a felhasználók fele ad meg magáról adatokat, de általában ezek is igen hézagosak. (Talán a Facebookon nemrég bevezetett listáknak köszönhető, hogy az utóbbi hetekben ismerőseim közt feltűnően megnőtt az iskolák és munkahelyek megadása iránti hajlandóság. Kérdés, hogy általános és tartós lesz-e ez a trend?)

Mindezek után elég nehéz megítélni,  mire is jó az Identified.com és hogy miért is adtak hozzá neves befektetők 5,5 millió dollárt? Rendben, megállapították hogy hiányosak az adataim, de ez számomra nem újdonság, közeli ismerőseim pedig maguk is rájönnek. Ingyen.

(Ha ennyi nem lenne elég, a Forbes.com igen alaposan foglalkozik a témával.)

Kávé, süti, munkáltatói márka…

Évekkel ezelőtt egy hazai vállalat bekebelezését éppen befejező globális cégnél dolgoztam. Amikor a teljes személyzetet állománygyűlésre hívták össze, a legtöbben csak morogtak, grimaszoltak. A hazai vezetők tájékoztatója után egy “kinti” videót vetítettek. A 10 perces moziban bemutatták a céget, megszólalt néhány dolgozó, végül üzent a “kollégáknak” a vállalat elnöke is. Kifele jövet az egyik, eddig leginkább kiégettnek tűnő kereskedő csendben megjegyezte: “azért szép, hogy mi egy ilyen vállalatnál dolgozhatunk.” Akkoriban még nem tudtam, mi az a munkáltatói márkaépítés (empoyer branding), most viszont utólag is megemelem a kalapom a film ismeretlen készítői előtt.

Ma már a gyerekek is tudják, hogy a Google a legvonzóbb munkahely. Izgalmasabbnál izgalmasabb belső terek, sztárszakácsok készítette ételek (ingyen) az “üzemi menzán”, játszószobák, kutyabarát környezet…

A legtöbb vállalat ugyan minderre nem is képes, mégis egyre inkább próbálja magát vonzóvá tenni a potenciális és a már meglevő munkavállalók számára.

Egyik kedvencem a Starbucks. Nem az enni, vagy innivalójuk, hanem a kommunikációjuk miatt. 25 millió rajongó a Facebookon, 1,6 millió követő a Twitteren – lehet ezt még fokozni? Lehet. Például a karrierközponttal. Elképesztően profi munka.

Korábban azt gondoltam, hogy egy gyorsbüfében/amerikai kávézóban dolgozó pultos dolga, hogy enni- és innivalóval szolgálja ki a vendégeket. A Starbucks karrieroldalán viszont az olvasom, hogy ez a munkakör a kapcsolatteremtésről szól… Folytassam?

A legmeggyőzőbbek persze a hús-vér alkalmazottakat felvonultató videók. A Starbucks egész sorozatban mutatja be, milyen is náluk az élet a “falak mögött”. (Röviden:pörgős)

Érdemes többször, alaposan megnézni ezt a videót. Ha nem csak a szereplőkre, hanem a háttérre is figyelünk láthatjuk, hogy a Starbucks alkalmazottai nem valami high-tech, luxus környezetben dolgoznak. 2 perc 21 másodperc után mégis a legszívesebben már töltenéd is ki a jelentkezési lapot.

Visszafelé elsülő szabályozás

A közösségi média munkahelyi használatával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az is rossz, ha sehogy sem szabályozzák, de az sem jó, ha túlszabályozzák.

HR Examiner cikkében a szerző, Heather Bussing 8 olyan esetet is felsorol, amikor a túlszabályozás visszafelé sülhet el. Itt csak szemezgetek az írásból, érdemes az egész blogbejegyzést elolvasni. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hazai jogrendszer vélhetően a kaliforniaitól eltérően kezeli egyik-másik felmerülő problémát.)

1. Ha a munkavállaló a saját nevén jelentkezik be egy közösségi hálózatba, akkor ahhoz a munkáltatónak ugyanúgy nincs köze, mint a munkavállaló saját autójához. Ezt semmilyen módon nem korlátozhatja. (Az más kérdés, hogy itt sem tanácsos a munkáltatót, a kollégákat, a cég termékeit gyalázni.)
2. Ha egy cég szeretné, hogy a munkavállalók a közösségi médiában a “márka nagyköveteivé” váljanak, akkor ne akarjon minden betűt ellenőrizni. A teljes kontroll garantáltan elveszi az emberek kedvét mindentől.
3. A moderálás egyben a felelősség átvállalása. Ha nincs moderálás, a tartalmak közreadóit terhel minden felelősség. A moderálással ez automatikusan  átszáll a munkaadóra. A moderátor is tévedhet, a munkáltató pedig kínos helyzetbe kerülhet. Biztos, hogy megéri?
Kapcsolódó írások:
A külföldi esettanulmányok a haza helyzettel is foglalkozik Dr. Soós Andrea Klára ügyvéd két írása a JAM blogban:

Korábban írtuk: