Toborzás: LinkedIn vagy Facebook?

Nem is tagadom, a LinkedIn lelkes híve és terjesztője vagyok, de ez egyáltalán nem jelent semmiféle elvakultságot. Amikor nekem szegezik a “melyik hálózatot érdemes toborzásra használni” kérdést, pillanatnyi habozás nélkül válaszolok: mindegyiket. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy kinek, mire, mikor?

A Facebook és a LinkedIn toborzási potenciáljainak összehasonlításakor saját ismereteimet rendszerint partnereim és ügyfeleim tapasztalataival egészítem ki. Most itt az alkalom, hogy ehhez hozzáadjam a Potentialpark piackutató adatait is. A Potentialpark vizsgálata során világszerte 30.000 diákot és friss végzőst kérdezett meg és 500 amerikai, európai és ázsiai cég online toborzási gyakorlatát vizsgálta meg. A Potentioalpark adatait, illetve azt közreadó  Mashable véleményét saját, dőlt betűkkel szedett megjegyzéseimmel egészítettem ki.

Mindenképpen érdemes szem előtt tartani hogy a LinkedInnek pillanatnyilag 174.000, a Facebooknak 3.504.000 hazai felhasználója van. Ezek a számok azonban önmagukban keveset árulnak el. Nagyon eltérő ugyanis a két hálózatot használók összetétele és a toborzáshoz használt profiladatok elérhetősége. (Máshogy kell horgászni egy olyan tóban, ahol kevesebb, de csupa nagy hal van, mint abban a vízben, ahol jóval több, de eltérő összetételű az elérhető zsákmány.) A Facebookot már a hazai internetezők 76 százaléka használja, itt tehát további gyors növekedés nem várható. A LinkedIn esetében ez az érték még a 4 százalékot sem éri el, viszont rendkívül dinamikus a növekedés. (Aktuális adatok a SocilaTimes.hu Statisztika oldalán olvashatók.)

A Potencialpark kutatása megerősítette, hogy az európai fiatalok 48 százaléka nem szereti, ha a toborzók a Facebookon keresik meg őket. Számukra a Facebook a privát szféra része, csak 25 százalékuk vesz szívesen az ilyen közeledést.  Ennek ellenére a Top 100-ba tartozó európai munkaadók 30 százaléka toborzási szándékkal (is) működteti Facebook oldalát. (Nem is sikertelenül). Következzenek tehát a Facebook vs. LinkedIn “vita” érvei:
1. Erősebb kötődés. Miközben a LinekedInen jellemzően szárazabb és egyoldalú vállalati kommunikáció folyik, a Facebookon a munkaadók változatosabb anyagokat tehetnek közzé. Itt tehát több hozzászólás születik, több beszélgetés kezdődik. (Itt tehát nem egyszerűen csak toborzás , hanem a munkáltatóhoz kötődő közösség kialakítása, illetve a munkáltatói márka fényezése folyik.)
2. A Facebookon jobban zajlik az élet. A fiatalok többségre legfeljebb csak egy statikus profillal rendelkezik a LinekdInen, annál inkább aktív a Facebookon. Logikus, hogy ott kell őket elérni, ahol vannak. (A legtöbb egyetemistának és végzősnek valóban nincs annyi szakmai tapasztalata, anyaga, professzionális kapcsolata, hogy erős jelenlétet alakíthasson ki a LinekdInen. A professzionális közösségi hálózat különböző átalakításokkal próbálja vonzóbbá tenni magát a pályakezdők és kevesebb tapasztalattal rendelkezők számára is.)
3. Ingyenesség. A Facebookra – egyelőre – a kérdőívtől a videóig sokféle toborzási anyag ingyen feltölthető. A LinkedIn minden lehetséges módon próbálja a toborzókat az ingyenes felől a fizetős szolgáltatások felé terelgetni. Szerencsére egy kis ügyességgel sok információ ingyen is kigyűjthető.  
4. Nyitottság. A Facebook mindenki számára ingyenes, nincs elkülönített “mezítlábas” és “premium” tagság. (Ezzel persze együtt jár az is, hogy óriási a “zaj”. Nehezebb megtalálni az álláskeresőket és nehezebb megmutatni a munkaadókat is.)
5. Integráció. Kétség kívül a karrieroldalakba könnyen integrálható Like (Tetszik) gomb az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere. (Más kérdés, hogy idehaza csak kevés cég éle ezzel. Az Apply with LinkedIn gomb/funkció itt sokat javíthat a LinkedIn helyzetén.)
6. Több márkaépítései (branding) lehetőség. Nem is kérdés, hogy ezen a területen a Facebook sokkal több lehetőséget kínál.
Összefoglalva: A LinkedIn erőssége a hálózatépítés, a pontos szűrés, a tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált szakemberek elérése, a Facebook viszont általában jobban működik a fiatalok (egyetemisták, pályakezdők) elérésére.
Magyarországon még továbbra is gondok vannak az idegen nyelvek ismeretével. Bizonyára sok  fiatal szakember számára az is fontos szempont, hogy miközben a LinekdIn felhasználói felülete továbbra is csak angolul (és még néhány idegen nyelven) érhető el, a Facebook már évek óta “beszél” magyarul.

Vállalati közösségi hálózatok

A 2011-es Internet Hungary konferencián a fenti címmel tartottam előadást. Az alábbiakban az ott bemutatott diasor látható, illetve az előadás szöveges változata (nem pontos átirat) olvasható.

[1] Valami nagyon nincs rendben. Egy irodaház kellős közepén dolgozva gyakran a pusztában, elszigetelve érezzük magunkat. Dőlnek ránk az emailek, de ebből nem következik, hogy működik a belső kommunikáció. Káosz, fokozódó terhelés, növekvő nyomás, frusztráció. Biztos, hogy így kell ennek lennie?
[2]A legtöbben ritkán gondolnak bele, de a vállalati belső kommunikáció szinte egyáltalán nem változott az elmúlt 15 évben. Az internet a 90-es években jelent meg a vállalaton belül és azóta is WOE (Windows – Office  – Email három szög határozza meg a belső kommunikációt.

[3] A “külvilágban” az elmúlt években óriási változások történtek. A web 2.0. kétirányúvá tette a korábban egyirányú internetet. A közösségi hálózatok végleg felforgatták a kommunikáció korábbi szabályait. Az irodákban minden maradt a régiben.

[4 ] Néhány alapvető probléma:

  • A túl sok email túlterheli az embereket, nehézkes a korábbi információk rendezése
  • A kommunikációban résztvevő csoportok nem alakíthatók rugalmasan.
  • Az alkalmazások váltogatása (email, desktop, intranet, CRM stb.) váltogatása sok idővel jár és gyors kifáradáshoz vezet
  • A különböző helyeken (saját gép, közös meghajtó, intranet, pendrive) tárolt információk elérése nehézkes, a minden helyre kiterjedő keresés nem lehetséges.
  • A dokumentumok megosztása, a közös munka nehézkes.

[5] Hiába a profi spamszárő, a vállalat spam 99 százaléka házon belül képződik. A legfőbb forrás a sok felesleges “lássa még” (cc) csatolás, illetve az előzmények teljes láncolatának az ismételt elküldése.

Az email a dokumentumkezelés halála. A módosított tartalmú, de azonos néven visszaküldött dokumentumok a teljes káoszhoz vezetnek.

[6] Egy nagyobb szervezetben természetesen minden szervezeti egységnek önálló tárolói vannak. Ezek a többi szervezeti egységek számára láthatatlanok. Az ilyen tárolók igazi információtemetők.

[7] Az információ eltemetése természetesen helyben is lehetséges. Vajon 2 hét után ki emlékszik még egy ilyen címre?

[8] – [9] Elvileg az intranet hivatott a mindezeknek a belső kommunikáció problémáknak a megoldására, de a hagyományos megoldások (intranet 1.0.) erre nem képes, mivel

  • továbbra is az információk egyirányú (fölülről lefelé történő) áramoltatására alkalmas,
  • bonyolult a kezelése ( nem a laikus felhasználók, hanem a fejlesztők gondolkodását tükrözi,)
  • egyetlen ember működteti – szűk keresztmetszet,
  • nincs meg a megfelelő szintű (felső) támogatottsága,
  • elszigetelve működik a többi vállalati alkalmazástól,

[10] Igen, persze, ezek mind úgynevezett web 2.0-ás eszközök. Ez a fajta, a vállalatokon kívül már évek óta jól működő gondolkodás hiányzik a belső kommunikációból.

[11] A social intranet (intranet 2.0., enterprise 2.0) nem más, mint a közösségi/web 2.0-ás réteggel ellátott intranet, vagyis belső közösségi hálózat.

[12] Ennek előnyeiről számos alkalommal írtam már, ezért most csak 3 pontot emelek ki.

[13] A választék egyre bővül, a legjobb social intranet szoftverek szolgáltatásaikban nagyon hasonlítanak egymáshoz, A Soreo.biz a lehetséges megoldások részletes elemzése után a Qontext.com mellett tette le a voksot. Október 1-től hivatalosan is mi vagyunk a Qontext kizárólagos magyarországi partnere!

[14] A következő diákon röviden áttekintjük a Qontext főbb funkcióit. Nem lesz szó itt róla, de fontos tudni, hogy a Qontext képes a különböző vállalati szoftverekkel (CRM, ERP, HRM stb.) való integrációra, illetve sok zárt rendszerrel ellentétben lehetőséget biztosít (vendégként) külső szereplők (partnerek, ügyfelek, alvállalkozók) bevonására is.

Ezen a dián látható, hogy milyen barátságos, ismerős felületről van szó.

[15] Az alapvető eszköztár meglepően egyszerű. Különböző üzenetek küldése, az üzenetek kezelése (lájkolás, követés, továbbküldése, dokumentumok, videók, fotók, prezentációk, blog, wiki, szavazások, kérdőívek megosztása, mindezekhez megjegyzések fűzése, címkézés. Mi is kellhet még?

[16]A sürgős üzenetekről riasztást kapsz, így biztosan nem maradsz le semmiről (és nem kell az üzenőfalon sem keresgélned)

[17] A csoportok alapítása egyszerű, gyors. Ezek lehetnek nyíltak, meghíváshoz kötöttek, vagy zártak. (Utóbbiakat még a kereső sem látja.)

[18] – [19] Természetesen mindenkinek van saját profilja. Hogy milyen információ szerepeljenek ebben, mi legyen ebből a kötelező, azt az admin dönti el.

[20] – [21] Böngészhetsz a csoportok, az emberek (felhasználók) között, szűrhetsz akár a friss belépőkre is. Magad dönthetsz arról, hogy kiket kívánsz követni. (Egyébként nem csak embereket követhetsz, hanem dokumentumok, információk frissüléseit is.)

[22] A csoportba – amennyiben a csoport gazdája ezt engedélyezi – külső, a cégen kívüli vendégek (partner, ügyfél, beszállító, alvállalkozó) és bevonhatók. Ők ilyenkor csak a csoporton belüli információkat, beszélgetéseket látják.

[23] A csoport felülete megjelenésében, eszköztárában nem különbözik a “külső” az egész vállalat számára elérhető felülettől.

[24] A rendszer erőssége a valamennyi információra kiterjedő keresés. Ebbe beletartoznak a kívülről behozott Office dokumentumok is.
[25] Az Office dokumentumok a rendszeren belül is olvashatók, véleményezhetők, kommentálhatók stb. Szerkesztéshez közvetlenül megnyithatók, majd “visszamenthetők”. Ilyenkor automatikusan egy új verzió keletkezik, de a régi verzió is megmarad.

Ez a rövid ismertető éppen csak ízelítőt adott egy közösségi intranet alkalmazás lehetőségeiből. A rendszer egyenként egyszerű elemei számtalan módon összekapcsolhatók, így sokféle vállalati folyamat támogatására felhasználhatók. A lényeg, hogy nem a szervezetnek, a munkafolyamatoknak kell a technológiához alkalmazkodniuk, hanem a social intranet eszköztársa szolgálhatja

Sikerdíj helyett vérdíj?

Ma már az óvodás gyerekek is tudják, hogy a legjobb jelölteket a kollégák ajánlásával lehet begyűjteni. (Épeszű ember csak olyas valakit javasol, akit ismer, akiről tudja hogy dolgozik, akivel később nem égeti be magát.) Vannak munkahelyek, ahol csak informálisan kérdezgetik a munkatársakat, máshol komoly ajánló rendszert működtetnek és jutalmazzák a jó embereket hozó kollégákat. (Van miből, hiszen egy jó ajánlással sok keresési költséget takaríthatnak meg.)

Az elmúlt években az interneten is megjelentek az ajánláon alapuló, illetve azzal kiegészülő toborzási rendszerek. Ennek részben a fentiek felismerése, részben pedig a hagyományos állásportálok piacának túlzsúfoltsága az oka. A Jobster.com és társai gyorsan sikeressé váltak.

Itthon (tudtommal) a 2009-ben indult  Premiumjobs.hu volt az első fizetett ajánlásokat is integráló állásportál. Közelről nem ismerem a történetét – kívülről úgy tűnik, hogy a kellő tőke (marketing, értékesítés) hiánya miatt hamar kifogyott a lendületük. Ma is elérhető, de kiábrándító ott a pangás. (Kár, mert egyébként átgondolt, szépen kivitelezett webhely.)

Most kezdett komolyabb kampányba, de már néhány hete működik a Vérdíj.hu webhely. A szerencsétlenül megválasztott (nyilván “poénosnak” hitt) név és arculat ellenére alapvetően ajánláson alapuló szolgáltatásról van szó.  “Önkéntes fejvadászként” lehet embereket keresni, amiért a hirdetők jutalékot fizetnek. (Miközben a Premiumjobs.hu-n teljesen egyértelmű, hogy melyik állásért mennyi jutalék jár, a Vérdíj.hu oldalain kattintgatva ennek nem sikerült a nyomára jutnom.)
A Vérdíj.hu azonban nem ragad le az ajánlásnál. Abban is támogatja az online fejvadászokat, hogy közösségi hálózataikban terjesszék a hirdetéseket.  Bár a törekvés érthető, attól tartok gyorsan elveszti népszerűségét az a “fejvadász”, aki álláshirdetésekkel szemeteli tele az közösségi oldalakat. (Ennél jóval célzottabban lehet “vadászni” a BeKnown, vagy a BrachOut Facebookra települő hálózatok használatával.

A Vérdííj.hu nem “tiszta” ajánló szolgáltatás, hanem kombinálja az ajánlást és a közösségi hirdetést. Az ajánlás lényege, hogy ismerjük az ajánlott személyt, annak tevékenységét, képességét. A Facebookra, vagy a Twitterre kirakott hirdetések hozhatnak érdeklődőket, jelölteket, de semmii közül az ajánlásokhoz. (A Faecbookon is elég lazák a “baráti” hálózatok, a Twitteren pedig az követ, akik akar.)

A Vérdíj.hu rendszerének vannak ugyan kisebb hibái, a továbbfejlesztésre lennének még ötleteink, de nem ez a lényeg. A Vérdíj.hu sikere és jövője elsősorban attól függ, sikerül-e kellő számú hirdetőt megnyernie. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!