Beszéljünk róla!

Tudástárak, tudásgazdák, központilag szervezett építkezés. A tudásmenedzsmentről beszélve a legtöbb embernek valami ilyesmi jut az eszébe (ha eszébe jut egyáltalán valami). A szervezeti tudás egyre jelentősebb része azonban nem a vaskos, rendszerezett, tudásgazdák által gondozott dokumentumokba kerül, hanem a “mikrotartalmakban”, a mindennapi kis beszélgetésekben, üzenetváltásokban, blogokban található. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy meghatározó döntések is valamilyen rövid írásos párbeszédben születnek meg.

A vállalati közösségi hálózatok egyik legfontosabb funkciója a munka során keletkező mikrotartalmak összegyűjtése, megőrzése, kereshetővé tétele. Ahhoz azonban, hogy legyen mit összegyűjteni, először létre kell hozni ezeket a tartalmakat.

“Narration of Work”, vagyis a munkáról való beszélés az, amivel a dolgozó létrehozza ezt a tartalmat. Saját munkájáról szerencsére mindenkinek van mondanivalója, de azt a legtöbben az íróasztal fölött, a kávéfőzés, dohányzás, vagy ebéd közben osztja meg kollégáikkal, a vacsoraasztal mellett beszélik meg családjukkal Ahhoz, hogy a fejben levő (“tacit”) tudás mások számára is elérhető (“explicit”) tudássá váljon, azt valamilyen módon rögzíteni kell.

Mindezt így leírni egyszerű, de a megvalósításához nagyon komoly változásokra van szükség. Aki próbált már szakmai/professzionális blogot írni (olyat, ahol nem a “rajongók” gyűjtése, hanem a szakmai önkifejezés a cél), közelről ismerheti ezt a problémát.

Szerencsére a munkáról való beszélés nem követeli meg mindenkitől, hogy rendszeresen frissített szakmai blogot írjon. Történhet ez rövid állapotfrissítések, hozzászólások, rövid (írásbeli) beszélgetések, vagy akár képek, videók megosztása formájában is. Mindez persze nem öncélú játék, a jól működő narráció révén az emberek rengeteg értéket adhatnak hozzá az egyébként “meztelen” információkhoz.

Ez a fajta kommunikáció persze nem működik magától, tanulni, gyakorolni kell. A “bennszülöttek” a digitális kultúrába beleszületett Y generáció számára már természetes, hogy életük minden rezdülését digitálisan is dokumentálják, megosztják. A többieknek, a “digitális bevándorlóknak” azonban mindezt tudatosan kell elsajátítaniuk. Ezt a kultúraváltást az új eszközök vállalati bevezetése önmagában nem oldja meg. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a  vállalati közösségi hálózat sikere, vagy kudarca sokkal kevésbé az alkalmazott technológián, mint inkább a beszélgetési hajlandóságon múlik.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s