Hogyan válik “közösségivé” egy vállalat?

A web 2.0. és a közösségi média iránt elkötelezett szakemberekkel évek óta gondolkodunk azon, hogyan is lehetne a vállalati falakon belül is alkalmazni azokat a megoldásokat, amik “kívül” olyan jól működnek. 2006-ban össze is álltunk néhányan, hogy közös erőfeszítéssel “neveljük” célpiacunkat, de egy kollektív blog tucatnyi bejegyzésénél nem jutottunk tovább. Akkor még leginkább azt tűzhettük ki célnak, hogy a “geek” körökön kívül is megértessük, mi az a blog, a wiki, a címkézés, a közösségi könyvjelző. Ma jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen elég csak annyi mondani hogy a “vállalaton belüli Facebookról” beszélünk.

Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy egy vállalati használatra alkalmas, egységes platformon működő, felhasználóbarát, wiki/blog/keresési funkciókat is magába foglaló közösségi hálózat viszonylag egyszerűen megvalósítható. A Yammer, a Chatter, vagy az általunk preferált Qontext (és a nagyjából tucatnyi további versenyző) a vállalati környezetbe ültetik át a szélesebb közönség által leginkább a Facebookon megismert, megkedvelt elemeket, a kommentelést, a “lájkolást”, a tartalmak megosztását. Eddig minden tiszta és egyszerű. A nagy kérdés azonban az, hogyan importálható a Facebookról a vállalati hálózatokban az együttműködő, tartalommegosztó magatartás?
A valamennyi belső vállalati folyamatra és a külső kapcsolatok (partner, beszállító, ügyfél) is kiterjedő “social business” ugyan izgalmas gondolat, de bevezetése afféle Nagy Ugrással nem valósítható meg. Az elmúlt években számos vállalatnál próbálkoztak közösségi intranet (intranet 2.0., enterprise social network…) bevezetésével és szinte mindenütt ugyanarra az eredményre jutottak: csak ott volt sikeres a bevezetés, ahol 1) azt nem informatikai projektnek kezelték 2) a bevezetési projekt élvezte a legfelső vezetés aktív támogatását 3) a közösségi intranet bevezetése egyfajta kultúraváltással járt együtt (vagy éppen a kultúraváltás tette időszerűvé).

Közösségi üzlet (social business) előfeltétele a közösségi működést magáévá tevő közösségi szervezet (social organization). Ennek alapja pedig nem valamilyen 2.0-ás technológia, hanem azonos célokért dolgozó közösség, illetve a dolgozók és a kisebb csoportok közti együttműködés.

Az elmúlt években izgalmas tanulmányokban, könyvekben olvashattuk, mennyire meghaladottak a hierarchikus felépítésű vállalatok, hogyan gátolják a nemrég még istenített mátrix-szervezetek az azt alkalmazó cégek fejlősét. Valóban úgy tűnik, hogy továbblépést jelenthetnek a közösségi együttműködésen alapuló szervezetek. Csak egyetlen gond akad: az “emberi tényező”. Az ideális “social organization” ugyanis sokban hasonlít a kommunizmushoz: papíron nagyon meggyőző, jól mutat, csak a gyakorlatban megvalósíthatatlan.

A két véglet, a közösségi technológia “csupasz” bevezetése és a tökéletes social organization között sokféle köztes állapot létezik. Ezek elérésé leggyakrabban több lépcsőben lehetséges:

1. A közösségi média használatának “tisztába tétele”. – A tiltás csak felesleges feszültségeket kelt. A szigorú, csak korlátozó közösségimédia-szabályzat elkészítése és betartatása helyett sokkal fontosabb megtanítani az embereknek, mikor, hogyan, mire használhatók a közösségi eszközök. Mik azok az információk amiket nem szabad nyilvánosan megosztani és mik azok, amiknek terjesztése segíti a vállalat munkáját, átláthatóbbá tesz működését.
2. Az emberek bátorítása, támogatása, hogy osszák meg egymással tudásukat, információikat. – Tulajdonképpen ezen múlik minden. Ott, ahol még mindig a “mi és ők” szemlélet a meghatározó nem tud működni a szervezeti egységeken átívelő, szabad tudásmegosztás. Azok, akik még mindig a “tudás: hatalom” elvet vallják nem változnak egyik napról a másikra lelkes tartalommegosztóvá. (Ugyanakkor éppen a tartalommegosztás ilyen elakadása világíthat rá súlyos szervezeti és személyi problémákra.) A közösségi eszközök használata néhány óra alatt megtanulható, a közösségi megosztás gyakorlata viszont még az arra hajlandóságot mutatóknál is csak hosszabb idő alatt válik a napi munka természetes részévé. Ez folyamatos tanulást, egyértelmű vezetői támogatást és a szervezeten belüli “közösségi nagykövetek” segítségét igényli.

3. A közösségi együttműködés egyik legfontosabb eleme az ennek során keletkező, megjelenő tudás megragadása. Ha a közösségi kommunikáció során megjelenő tudás elvész (ez történik a Facebookon keletkező tudás 99 százalékával is), egyszerűen lecsorog az üzenőfalon, akkor kárba vész a befektetett energia java.

Mindez persze csak az alap. Erre lehet felépíteni az üzleti folyamatokat, de ez már egy másik történet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s