Évekig figyeltem, hogy egyes konferenciákon mennyire a folyosói, informális információcsere a lényeg. Úgy látszik mások is rájöttek erre, így született meg a hagyományos előadások, Power Point prezentációk és névkitűzők nélküli unconference műfaj.  Sok beszámoló után, a truBudapest résztvevőjeként tegnap végre magam is megtapasztaltam, hogyan is működik egy ilyen rendezvény.

A program:

21 (+1) szakmai téma egyetlen nap alatt – nagyon komoly kínálat. Ezek ráadásul nem 10-20 perces előadások, hanem 1-1 órás beszélgetések.  9 óra alatt ennyi beszélgetést természetesen csak úgy lehet lebonyolítani, ha azok részben egymással párhuzamosan zajlanak. A tru-események alapelve, hogy nem számít bunkóságnak (sőt, elvárt viselkedés), ha  a beszélgetés közben feláll valaki és átmegy egy másik teremben zajló másik beszélgetéshez.

A témavezetők:

A hazai konferenciák közönségét sokszor nem hozzák izgalomba a Nagy Nevek. Jól mutatnak a programban, de gyakran túl távoli a mondanivalójuk a hazai közönség számára. A truBudapesten a külföldi vendégek inkább beszélgettek a résztvevőkkel, így sokkal jobban sikerült áthidalni ezt az akadályt. (Az internetes témákban így is gyakran érződött, hogy óriási a különbség az előadók által használt, ismertetett módszerek és a hazai gyakorlat között.)
Jó volt, hogy a hazai témavezetők között egyaránt voltak vállalati szakemberek és tanácsadók is.)

A légkör:

Aki az elmúlt hónapokban résztvett valamelyik HR 2.0. Live találkozón, ízelítőt kaphatott a tru-rendezvények légköréből. Tegnap kicsit többen voltunk, sokkal bőségesebb volt a program, a külvilágtól szeparáltabb volt a környezet. Kellő hosszúságúak voltak a szünetek, hogy lehessen ismerkedni, beszélgetni.

Jó volt, tetszett a rendezvény. Más témában is érdemes lenne hasonlót szervezni. A HR 2.0.Live összejöveteleken már megszoktam, hogy valódi élő beszélgetések alakulnak ki. Jó tegnap is hallani a sokféle gondolatot, véleményt. Egészen más ez, mint a hagyományos előadásokat követő, gyakran kínos hallgatás.

Én is vezettem egy beszélgetést, ami a belső kommunikációról, együttműködésről szólt. Korábban már vezettem néhány szakértői kerekasztal-beszélgetést. Alkalmam volt megtanulni, hogy ez egyáltalán nem könnyebb, mint egy előadás megtartása. Most tapasztalhattam, hogy egy 15-20 fős, lényegében ismeretlen, nagyon különböző hátterű  emberekből álló társasággal tartalmas beszélgetsét beindítani és egy órán át fenntartani igazán komoly kihívás. Örülök, hogy ezt is kipróbálhattam, sokat tanultam beszélgetőtársaimtól. Szerencsére aktív volt a társaság, így sok olyan téma maradt, amiről nem tudtunk beszélni. Legközelebb ezekről írok.