Mitől szerethető egy munkahely?

Dara Péter a Devise.hu oldalán a legkívánatosabb munkahelyek listája kapcsán írja:

“A listát elolvasva az jutott eszembe, hogy vajon mennyire megalapozottan ítélnek a véleményt formálók? Találkoztak-e olyan élő személlyel, aki e cégeknél dolgozik? Tudják-e ténylegesen, hogy mire számíthatnak munkavállalóként.”

A kérdés jogos, de nem annak címezték, akit illetne.  A Word’s Most Attractive Employers 2012. listát összeállító  Universum egyetemisták  megkérdezése alapján dolgozik. A kialakult lista tehát nem a cégek “nyomulását”, hanem az egyetemistáknak a cégekről kialakult véleményét tükrözi.

Azt, hogy egy emberek mennyire tartanak vonzó munkahelynek egy vállalatot, szervezetet a munkáltatói márka fejezi ki. Ez a munkáltatói márka (employer brand) természetesen nem független a vállalat és az ott gyártott termékek, az általa nyújtott szolgáltatások márkájától, de mégsem azonos azzal. (Magyarországon is ismerek több olyan vállalatot, aminek a márkája erős, viszont munkáltatóként nagyon rossz híre van.)

Az Universum listájának vezető helyeit elfoglaló Google, Apple, Coca-Cola jó helyről startolnak, hiszen a világ legismertebb márkái közé tartoznak. Ez azonban önmagában nem elég. Jó példa erre a Google: Az utóbbi években számtalan cikket, blogbejegyzést, fotót, videót láthattunk arról, hogyan próbálja a Google magához vonzani és megtartani a tehetségeket. (Kicsit más a helyzet nagy pénzügyi tanácsadóknál. A frissen végzettek körében azért népszerűek ezek a cégek, mert miközben nagyon komolya szakmai alapokra tehetnek szert, nagyon jó “dobbantóul” szolgálnak minden további pénzügyi álláshoz.)

Az effajta listák óhatatlanul torzak, hiszen ezekre nem kerülhetnek fel a kisebb, kevéssé ismert munkaadók. Talán nem is baj, hiszen nem a listákra, hanem munkavállalók fejébe kell bekerülni. A munkáltatói márkaépítés lényege éppen az, hogy a vállalat iránt érdeklődők ne csak a velük szemben támasztott követelményeket ismerhessék meg, hanem azt is, milyen ott az élet, miért érdemes az adott cégnél dolgozni.

A munkáltatói márkaépítés nem keverendő össze a számos vállalati honlapon és álláshirdetésben olvasható halandzsával. Erős, működőképes munkáltatói márka csak több szakterület (marketing, HR, kommunikáció) összehangolt munkájával, a legfelső vezetés támogatásával alakítható ki, tartható fenn.

A munkáltatói márka kommunikációja az álláshirdetéstől a Facebook csoportig számos csatornán keresztül történik. Megfelelő célzása és időzítése meghatározó az eredmény szempontjából. Ha a munkáltatói márkaüzenet megfogalmazásától annak kommunikálásáig minden jól működik, jobb lesz a jelentkezők minősége, kisebb az ígéretek és a valóság közti különbség, kevesebb a becsapottnak érzett belépő, kisebb a korai lemorzsolódás.

Reklámok

Csak ülök és beszélek… (őszi menetrend)

Úgy gondolom, hogy vannak témák, amikről fontos szakmai fórumokon beszélni, ezért örömmel fogadom azokat a felkéréseket, amik erre alkalmat teremtenek. Szeptember hátralevő részében és októberben  előadóként, vitavezetőként, kerekasztal beszélgetések résztvevőjeként több rendezvényen is jelen leszek. Remélem, hogy a blog olvasói közül is sokakkal találkozom majd.

Reklámfeszt (szeptember 19.) –  Egy beszélgetésben veszek részt, ami arról szól, hogy mi menthető át a régi médiából az újba.

IIR Szemináriumok – Hatékony belső kommunikáció (szeptember 26.) –  A 2 napos képzést záró előadásomon arról beszélek majd, hogyan lehet(ne) alkalmazni a közösségi eszközöket a belső kommunikáció megújításában.

SZMT Őszi Konferencia (október 12.)  – A szervezetfejlesztők nagy rendezvényén egyike leszek a kisebb csoportokban beszélgetéseket indító “inspirátoroknak”.  Témám – talán nem meglepő módon – a közösségi eszközök , a közösségi együttműködés módszereinek alkalmazása a vállalatokon, szervezeteken belül.

Internet Hungary (október 16) “Mit olvasunk a mobilon?” – címmel vitaindítót tartok.

A következő hetekben érdekesen váltogatják tehát egymást a “médiás” és az “üzleti” témák. Bennem ezek a területek nem válnak el annyira. Éppen a közösségi eszközök használata, a közösségi kommunikációban, közösségi terjesztésben rejlő lehetőségek teremtene minden eddiginél szorosabb kapcsolatot és néha még átjárást is a két terület között.

 

A blog és a közösségi média

A múlt héten az IIR Webre fel! című szemináriumán tartottam előadást. (Ártatlan vagyok, ezt a címet nem én találtam ki.)

120 perces előadásom áttekintést kívánt adni a közösségi kommunikációban rejlő üzleti lehetőségekről. Ennyi idő persze erre nem alkalmas, ezért többet beszéltem a fontosnak tartott alapelvekről és kevesebbet a lehetséges megoldásokról. (Ezek elavulása úgyis olyan gyors, hogy a szeminárium eredeti, tervezett időpontja óra eltelt négy hónap is elég volt rá, hogy diáim egy része elavuljon.)

Ez diasor nem maga az előadás, csak egyes pontok kiemelése, illusztrálása, az elhangzott infotmáció befogadását segítő eszköz. Némi  ingadozás után mégis úgy döntöttem, hogy közreadom, hátha éppen ezek a kockák indítanak el valakiben új gondolatokat.

 

A közösségi média és a termelékenység

 

A közhiedelem szerint a közösségi média csak zabálja az emberek idejét, eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, rontja a munka hatékonyságát. Ez a szemlélet az oka, hogy rengeteg munkahelyen részletes közösségimédia-szabályztaban, mégtöbben pedig kimondatlanul tiltják a közösségi média munkahelyi használatát.

A közösségi technológiák és a termelékenység viszonya valójában nagyon más.  A McKinsey Global Institute munkatársai most minden eddiginél átfogóbb és alaposabb kutatással bizonyítják, hogy a közösségi eszközök megfelelő használatában óriási potenciális lehetőség rejlik.

A The social economy: Unlocking value and productivity through social technologies tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy a közösségi technológiál megfelelő alkalmazásával évi 900 milliárt – 1,3 billió dolárnyi eddig elfekvő érték szabadítható fel. (Mielőtt elfelejteném, az MGI anyaga 4 iparágra összpontosít, azokon túl még ennél is nagyobb pénzről van szó.)

Csodák persze nincsenek. “A közösségi technológiákból használatából adódó teljes potenciális érték megragadása megköveteli a vállalati struktúrák, folyamatok, az alkalmazott gyakorlatok átalakítását, a megosztással és a nyitottsággal kompatibilis kultúra kialakítását.” – olvashatjuk.

Magyarul: A közösségi eszközök elfogadása, megvásárlása, használatuk kötelezővé tétele önmagában nem elég. Sokkal többröl van szó.

A tanulmány csaknem 200 oldal hosszú. A McKinsey Global Institute nagyon szimpatikus módon a szokásos pdf mellett többféle formátumban is kínálja (ingyen, minden regisztrációs macera nélkül) a tanulmányt. Akinek még a 22 oldalas (egyébként igen tartalmas) vezetői összefoglaló is túl hoszú, elolvashatja a szerzők cikkét (blogbejegzését) a Harvard Business Review blogjában.