Ki foglalkozzon a közösségi médiával?

Tegnap egy kríziskommunikációs rendezvényen jártam. Természetesen szóba került az ismert helyzet: Hirtelen kitör a botrány X vállalat/szervezet körül, ki kellene tenni valamit a honlapra, a Facebook oldalra, de senki sem tudja, mi is ezekhez a jelszó, illetve hogy mit is kell  rajtukcsinálni. (Ismerős helyzet?)

Miközben jót mosolygunk az emailjeit a titkárnőjével kinyomtattató főnök történetén, természetesnek vesszük, hogy a vállalat és az egész világ között egy “anyagfeltöltő” marketinges és egy “közösségimédia-menedzser” (valójában egy minimális döntési joggal rendelkező fiatal munkatárs) tartsa a kapcsolatot. (Az erre szakosodott ügynökségbe kiszervezett közösségi kommunikáció a legtöbb vállalat számára nem a szakértők bevonását, hanem egy kellemetlen feladattól való szabadulás kísérletét jelenti.)

Nézz körül. Kérdezd meg néhány vállalat vezetőit, mit jelent számukra a közösségi média. Többségük azt fogja mondani, hogy fordulj a marketing vezetőjükhöz, nekik semmi közük hozzá, a kevésbé elzárkózóak talán büszkén kijelentik, hogy náluk működik a dolog, van Facebook oldaluk.

Itt tartunk. A hazai vállalatok/szervezetek többsége a közösségi médiában – amit lényegében a Facebookal azonosít –  kizárólag a kommunikációs lehetőséget látja, azt lehetőleg hagyományos kommunikációs csatornaként, a meglevő csatornák kiegészítéseként (üzenetek küldése) használja.  Ez egyetlen munkatárs, vagy kisebb csoport segítségével többé-kevésbé meg is valósítható, de ezzel a megközelítéssel ezen a szinten túllépni lépni nem lehet.

A teljes vállalatot, illetve a vállalat külső kapcsolatait is átható social business szép eszme, de a legtöbb vállalat számára egyelőre olyan távoli, mint a Mars-utazás. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lehetne jobban kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

1. A “közönség” megismerése. – Soha nem volt eddig lehetőség arra, hogy egy vállalat olyan alaposan megismerje vevőit, ügyfeleit, partnereit, potenciális munkavállalóit, mint most. A közösségi hálózatokból hihetetlen mennyiségű információ nyerhető ki, csak legyen, aki gyűjtse az adatokat és legyen,  aki feldolgozza azokat. A legfontosabb közösségi tevékenység nem a lájkolók gyűjtése, hanem annak hallgatása, mit beszélnek az emberek. A feladatra kiképzett ember nélkül persze nem megvalósítható.

2. Válságfigyelés.  – Nagyobb krízisek jelentős része megelőzhető lenne, ha az érintettek figyelnék mit beszélnek róluk az emberek. A feladat elvégzéséhez speciális szoftverek kellenek. Ezek persze a hozzáértő emberek nélkül semmit sem érnek.

3. Közösségi ügyfélszolgálat – Nem értem, hogy miért idegenkednek tőle nálunk annyira? Amíg egy telefonos ügyfélszolgálaton egy munkatárs egyszerre csak egy embert tud kiszolgálni, a közösségi ügyfélszolgálaton nincs ilyen korlát. A kérdések-válaszok megmaradnak, azok újra fel lehet használni. Természetesen a közösségi ügyfélszolgálathoz is speciálisan felkészített emberek kellenek.

4. Munkáltatói márkaépítés – Ennek egyik fontos szakasza, a munkáltatói márka kommunikációja egyre inkább az internetre tevődik. Ez persze speciális feladat, a lájkolók gyűjtésével elfoglalt junior marketinges nem tud ezzel foglalkozni.

Tudnám még folytatni a listát, de visszafogom magam. Aki idáig eljut, mindenképpen szóljon és máris adom a következő feladatokat!:)

Reklámok

Miért nem toborzol mobilon is?

Ha a mobilos toborzás (mobile recruitment) kerül szóba, sokan azonnal valamilyen drága, egyedi fejlesztésre, színes-szagos applikációkra gondolnak.
Persze, a szakmai konferenciákon és a különböző szakmai kiadványokban lehet ilyesmivel találkozni, de még a tech megoldásokra fogékony háeresek is belátják, hogy a mi kis piacunk ritkán bír el ilyen  fejlesztési projekteket.

Közelítsük meg kicsit más oldalról a mobilos toborzást. Először is, látnunk kell, hogy elképesztő ütemben növekszik az okostelefon-penetráció. Különösen érvényes ez a 40 év alatti korosztályban. Az előrejelzések szerint a jövőben ez a trend csak tovább erősödik.
Az okostelefonon az egyik legjellemzőbb tevékenység a közösségi hálózatok használata. (Ez mifelénk gyakorlatilag a Facebookot jelenti.) Aki a Facebookon talál álláshirdetésre mutató linket (leggyakrabban ismerőstől származó ajánlást), az általában nem szalad azonnal a számítógépéhez, hanem az okostelefonon próbálja azt megnyitni. Ebből következik, hogy amelyik hirdetőnek (vállalati karrieroldal, állásportál) nincs mobiltelefonra optimalizált oldala, az gyakorlatilag elveszti a mobiltelefontól érkező érdeklődőket.

Gyors próba:

Profession.hu – nincs mobilwebre optimalizált oldala
Jobline – nincs mobilwebre optimalizált oldala
CVOnline – nincs mobilwebre optimalizált oldala
Jobinfo.hu – nincs mobilwebre optimalizált oldala
Monster.hu – hurrá, van mobilos változat és működik is!

Két egyszerű lépést kell megtenni ahhoz, ha valaki ki akarja használni a közösségi média erejét és el akarja érni az okostelefont használó embereket.

1. Megosztatóvá kell tenni az álláshirdetéseket.  – A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek szívesen osztanak meg olyan álláshirdetéseket, amik őket nem érdeklik, de úgy gondolják, hogy fontosak lehetnek ismerőseik számára. Sokszorosára növekedhet egy álláshirdetés hatékonysága, ha az egyszerűen, gyorsan megosztható. (Ehhez persze egy jó címsorra is szükség van, hiszen a Facebookon, vagy a Twitteren sokan úgy osztanak meg egy álláshirdetéseket, hogy magát a részletes ajánlatot meg sem nézik.)

2. A linknek mobilra optimalizált weboldalra kell vezetnie.  – Hiába az egyszerű megosztás, a figyelemfelkeltő link, ha az nem egy mobilwebre optimalizált oldalra vezet. Az egyszerű fejlesztés elmaradásából származó megtakarítás sokkal kisebb, mint az elvesző érdeklődők miatti kár. Akit ráadásul kellemetlen élmény (mobilon használhatatlan oldal) ért valahol, azt nagyon nehéz lesz később visszacsalogatni arra az oldalra.