Linkedin Műhely: A kapcsolatépítéstől az értékesítésig

4 órás intenzív tréning azoknak, akik nemcsak jelenlétre, hanem üzleti eredményekre is vágynak.

Amivel foglalkozni fogunk:

  • Miért kell erős profil – szakmai márkaépítés
  • Tudatos kapcsolat- és hálózatépítés
  • Keresési stratégiák
  • A csoportok és a B2B marketing
  • Céges és “showcase” oldalak
  • Posztolás és publikálás
  • Marketinges- és értékesítési stratégiák a LinkedInen

A LinkedIn Műhely gyakorlati tréning, mindent megnézünk, kipróbálunk, megbeszélünk.

Időpont: 2013. május 22. 9-13 óra.
Helyszín: Oktatóterem.com (az Astorianál)
A foglalkozást vezeti: Pécsi Ferenc digitális kommunikációs szakértő (LinkedIn profil)

A foglalkozás ára 18.000 Ft. A május 5- ig jelentkezők 30 perc ingyenes online konzultációt kapnak ajándékba!
Jelentkezés az itt elérhető  online űrlapon

linkedin-business

Kiknek ajánljuk a foglalkozást:

  • B2B marketingeseknek, marketingért (is) felelős cégvezetőknek,
  • B2B értékesítőknek,
  • HR szakembereknek, akiknek nem elég egy CV és egy motivációs levél
  • szakembereknek, akik ki akarnak tűnni a tömegből,
  • mindenkinek, aki bővíteni szeretné szakmai ismereteit, kapcsolatrendszerét,
  • mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy a jövőben lesz még álláskereső.

Kinek nem ajánljuk ezt a tréninget:

  • akik szerint minden úgy jó, ahogy van,
  • akik szerint a  közösségi média (és benne a LinkedIn) csak egy múló divat,
  • akik ugyan végigülnék a tréninget, de meg sem próbálnák hasznosítani a tanultakat
  • akik mindig csak azt szeretnék bizonyítani, hogy “úgysem lehet megoldani” semmit sem.

Jelentkezés az itt elérhető  online űrlapon

Reklámok

Miért nem működik a vállalati tudásmegosztás

Időnként izgalmas beszélgetések zajlanak itt, a LinkedIn egyes csoportjaiban. Az egyik helyen a vállalati belső kommunikációról folyik már 2 éve „parázs vita” (néha hónapok telnek el egy-egy újabb megszólalás között), a másik csoportban a közösségi eszközök munkahelyi használata a beszélgetés tárgya. Mivel nagyon fontosnak tartom a témát és mivel az elmúlt években némi saját tapasztalatra is szert tettem ezen a területen, úgy gondoltam, hogy az elszórt kommentárok mellett talán érdemes egyetlen helyen is összegyűjteni mondanivalómat.

Nagyon nagy szükségünk lenne arra, hogy megosszuk egymással tudásunkat. Minden amellett szól, hogy ezt meg is tegyük. Kivéve a munkahelyünk. A legtöbb vállalat ugyanis még mindig az ipari forradalom idején kialakult, az akkori igényeknek megfelelő hierarchikus szervezeti felépítésen alapul, ami szinte lehetetlenné teszi a tudásmegosztást

100 évvel ezelőtt elég volt a legfelső szinten birtokolt tudást (annak egy részét) lefelé áramoltatni. Ma minden szinten rengeteg tudás keletkezik, de ezek átadása a különböző hierarchiaszintek és az azokon belüli, jól lekülönült egységek (tudássilók) között szinte lehetetlen.

Nem sokkal jobb a helyzet a nálunk az utóbbi évtizedekben leginkább a „multiknál” elterjedt, de egyes szakemberek szerint már túlhaladott mátrix-szervezetekben sem. A mátrix növekedésével egyes pontok (éppen a legfontosabb résztevők) leterheltsége annyira megnövekszik, hogy szinte minden erejét a mátrix működtetésére kénytelen fordítani. A tudásmegosztás tehát itt is a háttérbe szorul.

Nem váltak be a „klasszikus” tudásmenedzsment módszerei sem. A tudás nem adható be egy nagy közös könyvtárba, hogy azután gondos rendszerezés után ahhoz bárki hozzáférhessen. Ma sokaknak akkor is a Wikipedia jelenti a tudást, ha rendetlenebb, megbízhatatlanabb, mint a szakkönyvtárakban őrzött tudományos dolgozatok.

A közösségi hálózatok sikerét látva sokakban (köztük bennem is) felmerült a gondolat: Ha a közösségi hálózatok segítségével „odakinn” ilyen jól működik a tudásmegosztás, miért ne lehetne ezt használni a vállalatokon, szervezeteken belül is?

A szervezeten belüli tudásmegosztás alapja nem a modern közösségi hálózat, hanem a megfelelő szervezeti kultúra. A technológia meggyorsíthatja a kultúra átalakulását, de nem helyettesítheti azt.

Az elmúlt években egymás után születtek meg a jobbnál jobb, vállalati használatra szánt közösségi hálózatok. Részletes profilok, a személyestől a teljes közösségig célozható üzenetek, közös munkafelületek, csoportok, címkézés,keresés – minden fontos eszköz megtalálható ezekben a rendszerekben. Ennek ellenére sem tudott egyik sem igazán elterjedni. A legtöbb vállalatnál rövid távon mérhető eredményeket akarnak. Egy közösségi hálózat hatása inkább hosszabb távon és közvetett módon jelentkezik.

Ezek a szoftverek felhő-alapon működnek, egy egyszeri, jelentős beruházás helyett viszonylag mérsékelt havi díjat kell használatukért fizetni. A kassza kulcsa általában az ügyvezetőnél van. Nemzetközi felmérések szerint a felső vezetők többsége idegenkedik a közösségi médiától. (Ez az idegenkedés általában a megfelelő ismeretek hiányából fakad.) Hogyan várhatjuk egy ilyen vezetőtől, hogy egy vállalati közösségi hálózat bevezetése mellett döntsön? Miért invesztáljon pénzt, időt (képzés, betanítás) olyas valamire, amiben maga sem hisz, aminek nem látja a megtérülését? Meggyőződésem, hogy bármilyen vállalati közösségi projektet a legfelsőbb döntéshozók digitális képzésével kellene kezdeni.

Nem egyértelmű a helyzet ott sem, ahol a bátor vezetők egy belső közösségi rendszer bevezetése mellett döntöttek. Az emberek felkészültsége nagyon eltérő. Naponta látom, milyen sokan vannak, akik a Facebook normális használatára sem képesek, akik nem tudják, mi az emailben a CC és a BCC közti különbség, akiknek fogalmuk sincs, hogy kell megosztani egy nagy dokumentumot. Mi fognak ők kezdeni egy közösségi szoftverrel? (Márkákat szándékosan nem írok.) Ez elsősorban nem életkor kérdése – fiatalokat is láttam már ügyetlenkedni…

Tegyük fel, megfelelő tréningekkel sikerült felzárkóztatni a lemaradókat, tudják már használni az új eszközt. A technika szintjén minden rendben. Mi garantálja azonban azt, hogy akarják is majd megosztani egymással információikat, dokumentumaikat, részt vegyenek a közös munkában? A megfelelő vállalati kultúra. Ahol természetes, hogy egy „alacsony szintű” beosztottnak is véleménye van, amit megoszthat a vezetőkkel. Ahol viszont 5 emelet és külön beléptetőrendszer választja el a „vezetőséget” a „dolgozóktól” – dolgoztam ilyen cégnél – , ott semmiféle szoftver nem tudja forradalmasítani az információáramlást.

A kép forrása: xmpus.com

(Ez az írás eredetileg a LinkedInen jelent meg.)