Túl sok a tartalom?

A „contenct shock” kifejezésre (így, zárójellel) 51.600 találatot ad a Google. Tulajdonképpen nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy ez a termés mindössze négy hónap alatt jött össze, azonnal látszik, hogy valami történt. Valóban, a közösségi médiával foglalkozó szerző-előadó-tanácsadó, Mark Schaefer ekkor 2014. január 6-ándobta be a tartalommarketing sikereitől felajzott szakértők közé a tartalomsokk-bombát, ami azután jó nagyot durrant. (Pusztító hatásáról nem tudni.)


Schaefer tulajdonképpen egy nagyon egyszerű paradoxont vezetett le: A cégek rájöttek, hogy saját tartalom nélkül nem lehet sikeres marketinget csinálni. Mindenki gőzerővel nekilátott a tartalomgyártásnak. Miközben azonban a tartalom menniysége exponenciálisan növekszik, a közönség figyelme, befogadóképessége, illetve a tartalomfogyasztásra szánható ideje állandó, korlátos. Ebből következik, hogy a tartalommarketing diadalmenete a végéhez közeledik, mert hiába készülnek új tartalmak a közönség képtelen azokat befogadni.

Schaefer érvelése logikusnak tűnik, de következtetései tévesek. Először is, figyelembe kell venni, hogy az elvileg rendelkezésre álló információk és a befogadóképesség közti ellentmondás nem új dolog. A már meglevő és a folyamatosan születő tartalmak a tartalommarketing révén keletkezettek nélkül is, már sokszorosan meghaladják befogadóképességünket. Bár egyesek már jó ideje, rendszeresen riogatnak minket az „információs túlterheléssel” és ennek következményeivel (ezt a témát a média is imádja), valójában már nagyon régen – ösztönösen, vagy tudatosan – szelektáljuk, szűrjük a tartalmakat. Csak bizonyos könyveket veszünk meg, pedig a választék óriási, csak bizonyos tévéműsorokat nézünk meg, pedig 138 csatorna áll rendelkezésünkre… Ma már magyarul is rengeteg tartalom érhető el az interneten, aki pedig olvas valamennyire angolul, annak gyakorlatilag végtelen választék áll rendelkezésére. Ennek ellenére nem hallottam még senkiről, aki belehalt volna az információs túlterhelésbe. A magyarázat egyszerű: Az elvileg elérhető tartalmak 99,99 százaléka gyakorlatilag láthatatlan számunkra, a maradékból pedig kiválasztjuk azt, amire szükségünk van. ( Seth Godin volt az első, aki megfogalmazta, hogy amit egyesek információs túlterhelésnek gondolnak, az valójában szűrési hiba.) Amit szűrésnek hívunk, nem egyszerűen azt jelenti, hogy bizonyos információkat magunkhoz engedünk, másokat kizárunk. Valóban egy minősítési és szelektálási folyamatról van szó.

Az internet és a kábeltévé előtti időkben azt fogyasztottuk, amit kaptunk. Viszonylag kevés volt a nagyon gyenge és a kiugróan jó, viszont sok volt az átlagos tartalom. Ma,az internet korában a „Hosszú Farok” elv érvényesül. Miközben a választék gyakorlatilag végtelen, kevés, minőségi tartalom kap nagyon nagy figyelmet és nagyon sok átlagos, vagy gyengébb, vagy csak valamilyen szűk réteget érintő tartalom nagyságrendekkel kevesebb figyelmet. Felesleges tehát attól tartani, hogy a növekvő tartalom „túlnövi” az emberek befogadóképességét. A vállalatok által gyártott tartalom többséges soha nem fog a NYT.com, vagy a CNN.com tartalmaival versenyezni. Ezek a tartalmak egy jól körülírt célközönséget kell hogy elérjenek. A tartalommarketing lényege éppen az, hogy a tartalmak ne a vakvilágba készüljenek, hanem éppen a megcélzott közönség problémáira, kérdéseire adjanak választ.

A növekvő tartalmi kínálat egyik következménye, hogy már senki nem esik hasra magától a ténytől, ha egy cég valamilyen tartalmat tesz ki a webre. Egy vállalati honlapban, blogban, céges Facebook oldalban önmagában nincs semmi rendkívüli. A tartalom minősége különbözteti meg az egyik cég tartalmait a másikétól.

Schaefer elmélete azon a téves feltevésen alapul,, hogy pontosan egyforma tartalmak versenyeznek a közönség figyelméért. Valójában nem egyszerűen csak növekvő mennyiségű tartalomról, hanem minőségi versenyről van szó. Csak a minőségi tartalmak képesek átjutni a közönség szűrőjén és csak ezek képesek jobb helyezést elérni a Google keresési találataiban. Olcsó, gyenge tartalmakkal, alibi-tartalommarketinggel ugyanúgy nem lehet valós eredményeket elérni, ahogyan eredménytelen maradt az elmúlt évek minden más alibi-marketing megmozdulása is.

(A kép forrása: blurgroup.com)

Az írás eredetileg a LinkedIn Publishing platformon jelent meg.

Mi ez a tartalommarketinges izé?

content-marketing
A minap egy kolléga egy kávézgatással egybekötött megbeszélés végén nekem szegezte a kérdést: „Te, tulajdonképpen miről szól ez a tartalommarketinges izé, amit csinálsz?”

A kérdés egyáltalán nem lepett meg, ugyanis nem először hallottam.

Tökéletesen megértem a kérdezőket. Ha ugyanis szétszedjük a tartalommarketinget, csupa ismerős összetevőt találunk:

Tartalom – Persze, a blog, a hírlevél, az esettanulmány stb. régi találmány.

A közönség igényeinek a figyelembe vétele – A célcsoportok pontos meghatározása, a pontos célzás évek óta a marketingesek egyik legfontosabb feladata. Az ügyfélkaraktereket (buyer persona) sem a tartalommarketingesek találták fel, de kevesen szánják rá magukat a velük való bíbelődésre.

Terjesztési csatornák – Itt sincs semmi új, hiszen a Facebooktól a Slideshare-ig valamennyi régóta ismert.

Content mapping – A tartalmak, a csatornák és az ügyfélkarakterek (vásárlási ciklus) szinkronizálása már kevéssé ismert eljárás. Ez az a fajta tervezés, ami nélkül a tartalmak, a közösségi kommunikáció csak a levegőben lógnak. (Naponta találkozunk ilyen példákkal.)

Semmi újdonság. A legrégebbi sikeres tartalommarketing programok 100 évnél is régebbiek. A mostani fellángolás tehát nem más, mint egy megközelítés, módszertan újra felfedezése és a mai körülmények (digitális eszköztár) közti alkalmazása. Az elmúlt évek sikerei azt mutatják, hogy ez nem is olyan kevés.

Az illusztráció forrása: ZAG Interactive

Itt vagyok!

 

Egy héttel ezelőtt a Médiapiac.com-ra írt elköszönő posztommal szándékomon kívül sikerült többeket is félrevezetnem. Most tehát egyértelműen leírom:

Nem hagyom abba az írást, csak a Médiablog szűnt meg!

A valóság az, hogy többfelé is megjelennek írásaim, sőt, most bővülnek is ezek a helyek.
Az egyszerűség kedvéért itt most felsorolom, összefoglalom valamennyit:

Screen-Shot-2013-08-16-at-9.53.00-AM-copy-645x250

Soreo.biz – Miközben, ügyfelekkel való találkozások során, előadásokon és minden más, adódó alkalommal rengeteget beszélek a saját tartalmak fontosságáról, az elmúlt évben eléggé elhanyagoltam saját blogomat. Most úgy érzem, itt az idő visszatérni ide és jobban kihasználni ezt a platformot. Itt elsősorban rövid, tömör szakmai posztokat fogok megosztani, illetve máshol megjelent írásaimra hívom fel a figyelmet.

SocialDaily.com – Lassan egy éve jelennek meg itt rendszeresen (havi 12 alkalommal) írásaim. Elsősorban a közösségi média üzleti alkalmazásaival foglalkozom, de a jövőben itt fogok írni a „médiás” témákról is. (Ha az eddig nem követtél az Sd-n, itt megtalálod minden korábban itt megjelent cikkem.)

Tartalommarketing.hu – Szurop Istvánnal közösen indított blogunkat idővel igazi szakmai platformmá szeretnénk fejleszteni. 4-6 hetente itt is tervezek megjelentetni egy-egy cikket.

LinkedIn Posts – Április óta jelentetek meg cikkeket a LinkedIn publikációs platformján. Úgy tervezem, hogy a jövőben ide kéthetente írok afféle „elmélkedős” posztokat. (Ha eddig nem követtél, olvasd el most eddig megjelent 10 írásomat. Nem kell hozzá LinkedIn fiókkal rendelkezned, elég a https://www.linkedin.com/today/author/4661176 linkre kattintanod.)

Digitalhungary.hu – Bár korábban már megjelent meg itt néhány írásom, rendszeresen mostantól leszek itt jelen: Ma indítottam el 24 részesre tervezett, heti frissülésű LinkedIn sorozatomat. Ha szeretnéd üzleti célra használni a LinkedInt, feltétlenül gyere velem!

 

Hátra vannak még a közösségi csatornák:

LinkedIn: Ezt számomra nagyon fontos platform, hetente több rövid posztot (státuszfrissítést) is kiteszek. 3 saját csoportomban (V 2.0., Tartalommarketing, Közösségi értékesítés) is igyekszem rendszeresen jelen lenni. (Emellett természetesen megosztok, kommentelek…)

Facebook: Itt egyre inkább csak néhány csoportban vagyok jelen. Médiablog oldalamat nincs értelme folytatni. A Soreo oldalt leginkább csak saját cikkeim reklámozására használom majd.

Google+: Itt a céges oldalt nem használom, helyette a google.com/+FerencPécsi szakmai profilt építgetem.

Leginkább szakmai linkeket osztok meg, illetve néhány közösségben veszek részt.

Twitter: Leginkább csak szakmai linkeket osztok meg. Ha érdekelnek friss, angol nyelvű linkek, feltétlenül kövess. (www.twitter.com/pollner)

Azt hiszem, ezzel a felsorolással bizonyítottam, hogy írásaim továbbra is megjelennek, olvashatók. Remélem, továbbra is sokan élnek az alkalommal!