Túl sok a tartalom?

A „contenct shock” kifejezésre (így, zárójellel) 51.600 találatot ad a Google. Tulajdonképpen nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy ez a termés mindössze négy hónap alatt jött össze, azonnal látszik, hogy valami történt. Valóban, a közösségi médiával foglalkozó szerző-előadó-tanácsadó, Mark Schaefer ekkor 2014. január 6-ándobta be a tartalommarketing sikereitől felajzott szakértők közé a tartalomsokk-bombát, ami azután jó nagyot durrant. (Pusztító hatásáról nem tudni.)


Schaefer tulajdonképpen egy nagyon egyszerű paradoxont vezetett le: A cégek rájöttek, hogy saját tartalom nélkül nem lehet sikeres marketinget csinálni. Mindenki gőzerővel nekilátott a tartalomgyártásnak. Miközben azonban a tartalom menniysége exponenciálisan növekszik, a közönség figyelme, befogadóképessége, illetve a tartalomfogyasztásra szánható ideje állandó, korlátos. Ebből következik, hogy a tartalommarketing diadalmenete a végéhez közeledik, mert hiába készülnek új tartalmak a közönség képtelen azokat befogadni.

Schaefer érvelése logikusnak tűnik, de következtetései tévesek. Először is, figyelembe kell venni, hogy az elvileg rendelkezésre álló információk és a befogadóképesség közti ellentmondás nem új dolog. A már meglevő és a folyamatosan születő tartalmak a tartalommarketing révén keletkezettek nélkül is, már sokszorosan meghaladják befogadóképességünket. Bár egyesek már jó ideje, rendszeresen riogatnak minket az „információs túlterheléssel” és ennek következményeivel (ezt a témát a média is imádja), valójában már nagyon régen – ösztönösen, vagy tudatosan – szelektáljuk, szűrjük a tartalmakat. Csak bizonyos könyveket veszünk meg, pedig a választék óriási, csak bizonyos tévéműsorokat nézünk meg, pedig 138 csatorna áll rendelkezésünkre… Ma már magyarul is rengeteg tartalom érhető el az interneten, aki pedig olvas valamennyire angolul, annak gyakorlatilag végtelen választék áll rendelkezésére. Ennek ellenére nem hallottam még senkiről, aki belehalt volna az információs túlterhelésbe. A magyarázat egyszerű: Az elvileg elérhető tartalmak 99,99 százaléka gyakorlatilag láthatatlan számunkra, a maradékból pedig kiválasztjuk azt, amire szükségünk van. ( Seth Godin volt az első, aki megfogalmazta, hogy amit egyesek információs túlterhelésnek gondolnak, az valójában szűrési hiba.) Amit szűrésnek hívunk, nem egyszerűen azt jelenti, hogy bizonyos információkat magunkhoz engedünk, másokat kizárunk. Valóban egy minősítési és szelektálási folyamatról van szó.

Az internet és a kábeltévé előtti időkben azt fogyasztottuk, amit kaptunk. Viszonylag kevés volt a nagyon gyenge és a kiugróan jó, viszont sok volt az átlagos tartalom. Ma,az internet korában a „Hosszú Farok” elv érvényesül. Miközben a választék gyakorlatilag végtelen, kevés, minőségi tartalom kap nagyon nagy figyelmet és nagyon sok átlagos, vagy gyengébb, vagy csak valamilyen szűk réteget érintő tartalom nagyságrendekkel kevesebb figyelmet. Felesleges tehát attól tartani, hogy a növekvő tartalom „túlnövi” az emberek befogadóképességét. A vállalatok által gyártott tartalom többséges soha nem fog a NYT.com, vagy a CNN.com tartalmaival versenyezni. Ezek a tartalmak egy jól körülírt célközönséget kell hogy elérjenek. A tartalommarketing lényege éppen az, hogy a tartalmak ne a vakvilágba készüljenek, hanem éppen a megcélzott közönség problémáira, kérdéseire adjanak választ.

A növekvő tartalmi kínálat egyik következménye, hogy már senki nem esik hasra magától a ténytől, ha egy cég valamilyen tartalmat tesz ki a webre. Egy vállalati honlapban, blogban, céges Facebook oldalban önmagában nincs semmi rendkívüli. A tartalom minősége különbözteti meg az egyik cég tartalmait a másikétól.

Schaefer elmélete azon a téves feltevésen alapul,, hogy pontosan egyforma tartalmak versenyeznek a közönség figyelméért. Valójában nem egyszerűen csak növekvő mennyiségű tartalomról, hanem minőségi versenyről van szó. Csak a minőségi tartalmak képesek átjutni a közönség szűrőjén és csak ezek képesek jobb helyezést elérni a Google keresési találataiban. Olcsó, gyenge tartalmakkal, alibi-tartalommarketinggel ugyanúgy nem lehet valós eredményeket elérni, ahogyan eredménytelen maradt az elmúlt évek minden más alibi-marketing megmozdulása is.

(A kép forrása: blurgroup.com)

Az írás eredetileg a LinkedIn Publishing platformon jelent meg.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s