Előadás a webshopok lehetséges tartalomstratégiájáról

Az itt látható diasor a SzEK.org E-commerce Meetupon 2015. március 26-án tartott villámelőadásom kommentárokkal ellátott anyaga. A rendelkezésre álló idő (8 perc) következtében leginkább csak a lehetőségeket vázolhattam fel, a megvalósítás mikéntjére nem térhettem ki. Amint azt korábban már jeleztem, dolgozom egy, a témával részletesen foglalkozó anyagon. Ez természetesen a Soreo.biz-ről is letölthető lesz.

Reklámok

Valóban nincs szükség a céges honlapokra?

shocked businessman with eyes closed is against uncensored Inter

Nagyon meglepett, amikor (valamikor 2013. körül) a Coca-Cola Company hagyományos céges honlapját  egy színes-szagos online magazinnal váltotta fel.  Azóta bebizonyosodott, hogy  jó utat választottak, a koncepció működik, a Coca-Cola Journey rendkívül sikeres.

Nagyjából 10 éve beszélünk arról, hogy a hagyományos honlapoknak nincs semmi értelme. A termékeket, szolgáltatásokat középpontba helyező céges “kirakatok” ugyanis legtöbbször kizárólag arról szólnak, amit az eladó szeretne lenyomni vevői torkán. Az viszont nem a jól-rosszul megfogalmazott értékesítési szövegekre kíváncsi, hanem arra, hogy a cég képes-e  problémáira, kérdéseire, kétségeire megfelelő választ adni. A hagyományos vállalati honlapokon ez a két megközelítés csak a legritkább esetekben találkozik.

vallalateskozonseg

Bár régóta tudjuk, hogy a hagyományos vállalati honlapok nem jók, nem vonzanak elég közönséget, kevés nézelődőd képesek valódi érdeklődővé konvertálni, nagyjából minden maradt a régiben. Továbbra is becsukhatjuk a szemünket, tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne, de szerintem jobb szembesülni a tényekkel:

  • A legnagyobb (Fortune 100) cégek honlapjának forgalma jelentősen csökkent – az átlag -23% (a Webtrends 2011-es adata – a helyzet azóta valószínűleg tovább romlott). A kisebb céges honlapok forgalomcsökkenés azért nem ilyen drasztikus, mert korábban sem nézte őket szinte senki.) A legnagyobb hazai vállalatok webhelyeinek forgalmáról nem áll rendelkezésünkre adat, de nincs miért feltételeznünk, hogy jobb lenne a helyzet.
  • A forgalom 90%-a a tartalom 10 %-ból, a forgalom 50%-as a tartalom 0,5%-ból származik. (Másképpen fogalmazva: A tartalom túlnyomó része semmiféle forgalmat nem hoz. (Forbes.com)

A webergonómiai vizsgálatokból évek óta tudjuk, hogy ezeket a weboldalakat a látogatók nem olvassák végig, hanem szemükkel gyorsan „szkennelik”. A gondosan megírt „víziónk”, „küldetésünk”, „cégtörténet” szekciókon csak a legritkább esetben akad meg valamelyik, különösen kíváncsi látogató szeme. (Mindezt jól tudja minden marketinges, aki őszintén elemzi cége honlapjának forgalmi adatait.)

Valamit tenni kell. Először is, felejtsük el a „javítsunk honlapunk hatékonyságán” stratégiát. A „Rólunk-Termékeink-Hírek-Kapcsolat” honlapokkal már nincs mit tenni. Ideje lenne a B2C és B2B vállalati kommunikációban is felfedezni a web 2.0-át, a közösségi kommunikációt, vagyis azt, hogy itt nem csak mi beszélhetünk.

Ahogy Simon Mainwarning írja:

A cégek számára az online jelenlét egyre inkább a weben keresztüli közösségi forgalom összegét jelenti. Nos, ez az információcsere jelenleg egyáltalán nem a hagyományos vállalati honlapokon keresztül zajlik.

Sok kisvállalkozás mindezt költséges kutatások, mélyreható elemzések nélkül is felismerte. Az elmúlt években egyre gyakrabban láthattuk, ahogy saját, céges  honlapjuk helyett Facebook oldalukat kezdték webes jelenlétük középpontjaként használni. Erre a trendre erősített rá a LinkedIn is a céges oldalak és a „Showcase” aloldalak fejlesztésével, lehetőségeik bővítésével.

Bár mindkét közösségi platformban óriási lehetőségek rejlenek, mégsem gondolom, hogy teljesen kiváltanák a saját kézben levő, teljesen kontrollálható webes felületet. A közösségi felületeknél sokkal jobban kontrollálható saját média,  a céges webhely, céges blog,  továbbra is meghatározó szerepet játszanak az erős, jól azonosítható márka létrehozásában, ugyanakkor nem működhetnek a „közösségi világtól” elzártan. Mindenképpen részt kell vennie abban az online közösségi térben, ahol a potenciális vásárlók, partnerek az idejük jelentős részét töltik.

A jövő csak a céges honlapok „közösségivé tétele” lehet.

  • Statikus termékbemutatók helyett követni kell azt az irányt, amit a közösségi platformok kijelöltek.
  • A hónapokig (vagy akár évekig) nem frissülő oldalak helyett hetente többször frissülő tartalmakat kell kínálni, amik könnyen megosztatók, amikhez a látogatók szívesen hozzászólnak. (A frissülő tartalmon alapuló marketinggel kapcsolatos görcsökről korábban már részletesen írtam.)

Természetesen mindez nem csak a honlapok átalakításáról szól. Egy újfajta marketinges szemléletre van szükség, ahol nem a termékek, szolgáltatások erőszakos sulykolása, hanem a potenciális vevők bevonása, a márka iránti pozitív érzések kialakítása a cél. Ehhez – a honlapok előtt – először a marketingesek gondolkodását kell átalakítani.

Az az írás a korábban a LinkedIn Pulse felületén megjelent bejegyzésem szerkesztett változata.

A szövegírástól a tartalomstratégiáig

tartalomstratégia

Egyre gyakrabban bukkan fel korábban SEO-val, vagy kisvállalati marketinggel foglalkozó cégek kínálatában a tartalommarketing. Ajánlataikat olvasva azután  elég gyorsan kiderül, hogy valójában nem tartalommarketinggel, hanem blogok, vagy Facebook oldalak írásával foglalkoznak.
Fontos munka ez, láthatóan igény is van rá, köze van a tartalomhoz és a marketinghez is, de mégsem tartalommarketing. (A tartalommarketing pontos definíciója Szurop István Taktikon oldalán olvasható.)

Az, hogy valami tartalommarketing, vagy nem az nem határozza meg az adott tevékenység érékét. Egyszerűen csak érdemes a nevükön nevezni a dolgokat. (A zavart növeli, hogy a tartalomkészítés/tartalomfejlesztés történhet önállóan. de lehet a tartalommarketing folyamat része is.)

Ha lehetséges, még nagyobb a zavar a tartalommarketing és a tartalomstratégia körül. Folyamatos vita tárgya, hogy a tartalommarketing része a tartalomstratégia, vagy fordítva. Sőt, egyesek szerint a tartalomstratégia és a tartalommarketing egy és ugyanaz.

strategyElőször is szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem kell szégyenkezni, ha a két fogalom körvonalai nem rajzolódnak ki kristálytisztán. Bár valamennyi összetevő (tartalom, marketing, stratégia) régóta ismert, azt itt vizsgált összetételek nagyjából az elmúlt 10 évben kerültek be a (szakmai) köztudatba.

Ami a legfontosabb: A két fogalom nem ugyanazt jelenti, egymással nem felcserélhető.

A tartalommarketing definícióját definícióját már megadtam (linkeltem). Összefoglalónak talán álljon itt annyi, hogy a tartalommarketing hasznos, jól használható információkat kínál a közönségnek. Olyanokat, amik egyszerre szólnak a szakértelem bizonyításáról és a közönség igényeinek a megértéséről.

A tartalomstratégia a hasznos, jól használható tartalmak készítésének, célba juttatásának, kezelésének a tervezése. (A Contentstrategy.com könyv definíciója.)

Lényegében hasonlóan fogalmaz Joe Pulizzi, az egyik legnagyobb tartalommarketinges szaktekintély is:

 „A tartalomstratégia az első lépés. A TERV arra, hogyan „készítsük, kézbesítsük, kezeljük a tartalmat”. A tartalommarketing arról szól, hogyan tudjuk ezt a tervet az ügyfelek figyelmének felkeltésére és megtartására mozgósítani. A tartalomstratégia leginkább egy belső folyamatra irányul. A tartalommarketing kifelé, az elköteleződése és a cselekvésre fókuszál.”

Másképpen fogalmazva a tartalomstratégia egy folyamat, ami során azt kell meghatározni, hogy mit és hogyan kell létrehozni, hol és mikor fog ezt megtörténni, ki fogja ezt elkészíteni és kinek a számára készül mindez?

Tervezni kell annak a folyamatát mikor, ki, hol, hogyan stb. juttatja el a közönséghez az elkészült tartalmat.

Végül pedig ki kell találni azt is, mikor, ki, hol, hogyan stb frissíti, tartja karba, selejtezi, archiválja az elkészült tartalmat.

A tartalomstratégia valójában rengeteg részterületet fog össze. Ide tartozik annak meghatározása, hogy egy cég/üzletág/projekt milyen tartalmakat használjon kitűzött céljainak elérésére, ahogy tartalomstratégiai feladat egy vállalaton belüli tartalomkészítési munkafolyamat kialakítása, vagy az egységes tartalomkészítéshez szükséges belső stíluskalauz létrehozása.

A tartalomstratégia alapvetően a tervezési feladat, a „Nagy Kép”felvázolása, amin természetesen ott az összes tartalmi elem. Ha viszont a tartalommarketingre gondolunk látnunk kell, hogy inkább egy taktika, egy cselekvési program, a marketing egy változatos és nem tolakodó formája, ami kézzelfogható darabokból (weboldal, blog, hírlevél stb.) épül fel.

Itt most be is fejezhetném ezt a bejegyzést, de az igazsághoz tartozik, hogy nem minden szakértő számára ilyen világos és egyértelmű a két vizsgált fogalom szétválasztása. Sőt, akadnak, akik szerint a tartalomstratégia, a tartalommarketing és az inbound marketing között szinte teljes az átfedés.

A korábban már idézett Pulizzi másutt például ezt írta:

Tartalomstratégiát emlegetek, ha újságírókhoz, vagy tartalomstratégákhoz beszélek,

tartalommarketinget emlegetek, ha marketingesekhez beszélek,

inbound marketinget emlegetek, ha kisvállalkozóknak beszélek.”

Kyle James, a HubSpot embere egy frappáns metaforát használt:

Egy TONNÁNYI átfedés van köztük, de azért mindegyik egy kicsit más. Vegyünk egy egyházi példát: a baptisták, a metodisták, illetve a presbiteriánusok tulajdonképpen nem különböznek egymástól. Mindegyik keresztény egyház, mindegyik a Bibliát követi, mégis kicsit másképpen interpretálják ugyanazokat a tanokat. A tartalomstratégia, a tartalommarketing és az inbound marketing esetében hasonló a helyzet, csak a vallásokkal ellentétben itt még nem álltak rendelkezésre évszázadok a részletek tisztázásához.”

Akkor most hogy is van ez? Gyanítom, hogy a „három tulajdonképpen ugyanaz” vélemény mögött az áll, hogy a szakértők saját szakterületük tekintélye növelése érdekében szeretnének a „rokon” területekre is rátelepedni. Én maradnék tehát a fenti, pontosabb definíciók mellett.

A Tartalommarketing.hu blogon megjelent írás frissített, szerkesztett változata.

„Hülyeség az egész LinkedIn”

nem kell a linkedIn

Látom nem jelentkeztél a LinkedIn alapozóra. Azt hiszem, sejtem, hogy mit gondolsz: „Minek nekem még egy közösségi hálózat, amikor fenn vagyok a Facebookon (amíg élt fenn voltam az iWiWen is). Sok hasznot eddig sem láttam az egészből.”

Ismerős kifogások. Első látásra a Linkedin is egy olyan közösségi hálózatnak látszik, ahol az emberek bejelölgetik egymást, majd örülnek, hogy mennyi rég nem látott ismerősre sikerült rátalálni. A LinkedInnek azonban nem ez a lényege. A közvetlen hálózatod (vagyis az ismerőseid) természetesen fontosak, de a legfontosabb az, hogy rajtuk keresztül el tudsz jutni a 2. szintig (ismerőseid ismerősei). Már hallom is, az újabb kifogást: „Ahhoz, hogy az ismerőseim ismerőseihez eljussak inkább konferenciákra, üzleti reggelikre, ‘networking’ csoportokba járok.”

Jól teszed, ezek valóban kiváló szakmai/üzleti hálózatépítési lehetőségek. A LinkedInnel ezek kitűnően egészítik ki egymást. Egy rendezvényen azonban néhány tucat emberrel találkozol. A LinkedInen nekem jelenleg 1354 közvetlen kapcsolatom van. Ha ők átlagosan 300 kapcsolattal rendelkeznek, akkor én 400.000+ olyan 2. szintű kapcsolattal rendelkezem, akiknek láthatom a részletese profilját, akik a LinkedInben végzett összetett keresések találatai között megjelennek, akikhez 1. szintű kapcsolataimon keresztül ajánlást, bemutatást kérhetek. Nem egy szedett-vedett listáról, hanem személyes referenciákkal rendelkező szakemberekről van szó. A potenciálisan elérhető emberek száma még tovább nő, ha a számodra releváns csoportoknak is tagja vagy. Így már érdekesebb?

„Értem én, de nekem ez nem fontos, nem vagyok értékesítő.”

Sokáig én is azt hittem, hogy nem vagyok értékesítő. Idővel rá kellett jönnöm, hogy mindannyian azok vagyunk. Értékesíteni kell magunkat az álláspiacon. El kell adni ötleteinket, gondolatainkat, terveinket annak, aki azt nálunk hatékonyabban tudja hasznosítani. El kell adni egy betöltendő állást az arra alkalmas jelöltnek (ezt csinálják a „fejvadászok”). El kell adni személyes/szakmai márkánkat, hogy egy terület (el)ismert szakértőjeként adhassuk el magunkat. Felesleges ellenállás helyett érdemes inkább megtanulni a hatékony értékesítés alapjait.

„Nekünk megvannak a jól bevált értékesítési módszereink.”

Igen, tudom, hideg hívásokkal, „megbízható” címlistákra kiküldött hírlevelekkel dolgoztok. (Kéretlen emaileket remélem, már nem küldözgettek.)
A hideg hívás szerintem rosszabb, mint a spam, hiszen az utóbbi gyorsabb szűrhető, törölhető , de egy erőszakos telefonáló lerázása percekbe is telhet. Ezeknek a hívásoknak a hatásfoka évről évre csökken. Az email hírlevelek felbontási aránya kiábrándítóan alacsony. Ebből egyenesen következik, hogy a konverzió is kiábrándító. A LinkedInen bizalmi kapcsolatokat építesz. Akit megkeresel láthatja, hogy ki vagy, mivel foglalkozol, kik az ismerőseid. Ezek után nem meglepő, hogy egy ilyen átlátható környezet kedvez a kapcsolatépítésnek. (Gyorsan hozzáteszem, hogy a „nyomulós” értékesítés helyett ebben a környezetben jobban működik a social selling.)

„Én nem fogok a kapcsolatok után kajtatni. Nincs nekem időm arra, hogy azt kutassam, ki tudna bemutatni Z. igazgatónak, kik a közös ismerőseink B. szakemberrel.”

Értem, ezek szerint Te passzív kapcsolatépítő vagy. Gondolom azt azért nem bánod, ha mások ajánlatokkal (állás, üzlet, partnerkapcsolat stb.) keresnek meg. Ehhez egy jól LinkdIn profil kell. Olyan, amit a benne szereplő információk, a jól megválasztott kulcsszavak alapján könnyen megtalálnak és amit azután érdekesnek, vonzónak találnak. Ezt sem szeretnéd?

„Miért fizessek valamiért 30.000 forintot, amit magam is megtanulhatok.”

Igazad van, én is jórészt önképzéssel sajátítottam el, amit tudok. 7 éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a LinkedInnel. Pontos könyvelést nem vezettem, de ha úgy vesszük, hogy havi 2 órát foglalkoztam az angol nyelvű cikkek, tanulmányok elemzésével, a LinkedIn súgója és a felhasználói fórumok böngészésével, akkor erre a 7 évre 168 óra jön ki. Egy havi munkaidő. Neked megéri 168 órát dolgoznod azért, hogy megtakaríts 30.000 forintot. (Azért azt elárulom, hogy 168 óránál lényegesen többet fordítottam a LinkedInre, hiszen az álláskeresés, a toborzás, a marketing, a közösségi értékesítés a Linkedinen belül egyre önállóbb területek. Nem említettem még a témával foglalkozó webináriumokat és az Amazonról vásárolt könyveket. Nem panaszkodom, régóta tudom, hogy a tudás nincs ingyen.)

Sajnálom, hogy nem leszel ott az Alapozón. Hiányozni fogsz. Nem a részvételi díj miatt, hanem azért, mert a LinkedIn értékét a hálózathoz csatlakozott emberek száma és azok tudása határozza meg. Mi, már benn lévők minden új belépővel gazdagabbak leszünk.

Ha esetleg mégis meggondoltad magad, itt még jelentkezhetsz!:)

Korábbi linkedines írásaim:

LinkedIn alapozó – 2 x 3 órás szeminárium március 24-én

Linkedin: Az első lépések

LinkedIn: További kis lépések

„Találtam egy nagyon béna LinkedIn profilt…”

A LinekdIn kategóriában a Soreo.biz-en megjelent összes cikk

Támadnak a szövegtolvajok!

digitális tolvaj

Digitális veterán (egyesek szerint dinoszaurusz) vagyok, hiszen 1997. óta óta írok a webre. Aki pedig a ide kitesz valamit, az joggal számíthat rá, hogy azt ellopják. Nem vagyok a digitális önvédelem szakértője, ez a cikk leginkább személyes tapasztalataimat foglalja össze.

A legegyszerűbb eset az, amikor valaki boldog tudatlanságában azt hiszi, hogy a szerző/forrás feltüntetésével, link kirakásával bármilyen cikk ingyen, engedély nélkül átvehető. Szó sincs róla. Ilyet csak akkor lehet tenni, ha a szerző erre egyértelmű felhatalmazást ad. A naiv tolvajokkal általában nincsen baj, elegendő egy rövid email, egy nem túl szigorú ejnye-ejnye és máris leveszik az anyagot.

7 évig írtam a Médiablogot, ami a HVG Online felületén jelent meg. Ezalatt (véletlenül) sokszor belefutottam saját cikkem engedély nélküli utánközlésébe, de szép számmal akadtak olyanok is, akik erre tőlem előzetes engedélyt kértek. Bár az ilyen, a saját szerzőségemet elismerő, az eredeti forrást megnevező másodközlések nem zavartak, de engedélyt csak a kiadó adhatott volna. Nem adott. (Ahhoz viszont már nem rendelkezett eszközökkel, emberekkel, hogy az illegális közléseket üldözze.)

Akadnak persze pofátlanabbak is. Olyanok, akik a szó szerint lemásolt szöveg alá odabiggyesztik a saját nevüket. Na, ez már nem nevezhető tévedésnek. Nincs olyan szerző, aki azt hiszi egy szövegre, hogy ő írta, pedig a nevén kívül egyetlen szót sem írt belőle.

Súlyosabb a helyzet, amikor egy üzleti kiadvány (weboldal, blog, hírlevél) anyagait lopják. Miközben a szerző itt saját márkáját építi, szakértelmét, hitelességét erősíti, a lopással, az anyagok klónozásával a tolvaj éppen ezeket gyengíti.

A lopások elleni teljes, biztos védelem szinte lehetetlen. Egy bloghoz, honlaphoz készíthetők ugyan precíz felhasználási feltételek, de az ilyen szövegeket csak kevesen olvassák el és még kevesebben értik meg. A profin megírt jogi szövegek nevelő, vagy elrettentő hatása minimális, viszont elengedhetetlenül fontos, ha jogi útra terelődik a tartalomlopással kapcsolatos vita.

Vannak egészen durva esetek is. Egy szakterületén elismert, a közösségi médiában igen aktív ismerősöm éppen tegnap panaszkodott, hogy egy eddig ismereten „versenytársa” először domainként bejegyeztetett egy az ismerősöm által kitalált és már évek óta használt (de hivatalosan le nem védett) kifejezést, majd gyors ütemben elkezdte lemásolni weboldalait is. A helyzet egyértelmű, jól dokumentálható, a bíróság nyilván elmarasztalta volna a „bitorlót”, csakhogy egy ilyen ilyen eljárás évekig is eltarthat, közben óriási károk érik a vállalkozást. Ebben az esetben más történt. A népszerű szakértő számtalan ismerőse olyan határozottan és intenzíven lépett fel a közösségi hálózatokban és más online fórumokon, hogy a tartalomtolvaj megijedt és meghátrált.

Ha rendszeresen értékes tartalmakat teszel ki a digitális térbe, szinte biztos lehetsz benne, hogy idővel meglopnak. (Ha viszont ettől való félelmedben nem teszel ki semmit, saját magadat károsítod meg.)

Akármilyen védelmi stratégiát is választasz, a felderítéssel kell kezdened, ki kell derítened, ki az, aki szellemi javaid lecsapolásával próbálkozik. Az Egyesült Államokban kitűnő plágiumkeresőket fejlesztettek ki, mivel a szakdolgozatok tengerében ott máshogy lehetetlen kiszűrni a másolt munkákat. Ezek többsége sajnos itthon használhatatlan. Marad a kézi munka.

  • A legegyszerűbb módszer egy jellemző szövegrész bemásolása (idézőjelek között) a Google-ba. Gyors és ingyenes.

  • Mindenképpen érdemes folyamatosan figyelni a céged számára fontos márkaneveket, kulcsszavakat. Erre a Google Értesítő a kézenfekvő megoldás.

  • Figyeld a weboldalad/blogod statisztikáját. Ha valaki hirtelen nagyon sűrűn lép be, sok oldalt olvas el akkor légy résen. (Lehet persze, hogy szakdolgozatot ír, vagy…tényleg ennyire tetszik neki az oldalad.)

  • Feltétlenül jegyeztesd be idejébe domainként (eu, com stb. kiterjesztéssel is) céged, márkáid nevét. Regisztráld a neveket az összes fontos közösségi platformon is.

  • Ha komolyabb lopást észlelsz, azonnal dokumentáld, készíts képernyőképeket.

  • Ha a jogi lépések elkerülhetetlenek, feltétlenül az internetes ügyekben járatos ügyvédhez fordulj.

Téged loptak már meg? Van még tipped a leleplezéshez/védekezéshez? Feltétlenül oszd meg velünk!

Az írás eredetileg a Social Daily-n jelent meg.

A webáruházak és a vásárlói élmény

vásárlási ciklus

Képzeld el mi lenne, ha az IKEA megszüntetné az emeleti részt, és ezentúl kizárólag az acél állványokon elhelyezett, bedobozolt bútorokból válogathatnál. Nem, ilyet nem lehet elképzelni, hiszen a népszerű bútorbolt legnagyobb húzóereje (az ingyenes, igényes, rendszeresen frissülő katalógus mellett) éppen a kínálatot bemutató tágas tér.

A bútorok „szobákba” rendezése persze már ezer éves trükk, az IKEA „találmánya”, hogy ezt az összes kiegészítővel együtt, rendkívül gondos elrendezéssel teszi. Miközben keressük álmaink éjjeliszekrényét, vagy függönyét, valójában egy történet résztvevői leszünk, úgy érezzük, hogy Asrid, vagy Bertill épp most ment csak ki a szobából. Az IKEA bemutató helyiségei egy életmódról, életérzésről szólnak, amire (valahol) valamennyien vágyunk. (Az más más kérdés, hogy a bútorok hazaszállítása és összerakása után ezt az élményt csak ritkán vagyunk képesek rekonstruálni.) A skandináv áruházban a kínálat ilyen jól átgondolt bemutatása ugyanúgy hozzá tartozik a vásárlási élményhez, mint a népszerű (szó szerint átláthatóan működő) gyerekmegőrző és a közkedvelt húsgombóc.

Rendkívül fontos a vásárlói élmény a Decathlon számára is. Itt a környezet az épülettől a polcokig rendkívül egyszerű, viszont óriási bent az élet. Lehet pingpongozni, rollerezni, gördeszkázni, labdázni, be lehet bújni a kiállított sátrakba stb. A liberális sportszerárusítás nyertesei első látásra a kitűnően szórakozó gyerekek (na jó, pingpongozni néha egy-egy „apuka” is beszáll), igazából azonban az áruház haszna a legnagyobb. A „játszható” boltba szívesen jönnek a gyerekek, ezért könnyebben költik itt a pénzüket a felnőttek is.

Mi köze mindennek a webáruházakhoz? A válasz nagyon egyszerű: A legtöbb e-kereskedés éppen a erről feledkezik meg. Nem a gondosan kidolgozott bemutatóteremről, vagy a helyben történő, kötelezettség nélküli kipróbálásról, hanem a vásárlói élményről. (Tudom, van olyan vásárló, aki pontosan tudja, hogy a SKUBB tároló kell neki és nincs szükséges semmiféle élményre, de ha ők lennének többségben, nyilván az IKEA sem költene vagyonokat az üzleten belüli marketingre.)

Tudomásul kell venni, hogy a Kezdőlap > Kategóriaoldal > Termékoldal (+ a szükséges „jogi rizsa”) ma már kevés. Ez leginkább azoknak a vevőknek a kielégítésére alkalmas, akik már eleve eldöntötték, hogy mit akarnak venni. (Persze az ő végleges meggyőzésükben is segítene egy gyors, meggyőző ár-összehasonlítás.)

A webáruház (webshop, e-kereskedés) sikere nagy mértékben függ attól, mennyire ismeri a kereskedő a vevőit, azok problémáit, leggyakrabban felmerülő kérdéseit, vásárlási szokásait.

Ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek a részletes vásárlói karakterek (buyer persona) kialakításához. Miközben az egyes vásárlói karakterek nagyon eltérően működhetnek, maga az értékesítési tölcsér (amiben vásárlóink mozognak), lényegében* változatlan. Óriási potenciál rejlik a tartalomban, hiszen az értékesítési tölcsér (másképpen vásárlási tölcsér) különböző pontjain különbözőképpen tudunk hatni az egy vásárlói karakterekre.

A már emlegetett Tudatos Gizi (el szoktuk nevezni az egyes vásárlói karaktereket) körül sem néz, csak rohan a már kiválasztott akciós virágmagok felé. Számára „láthatatlanok” a tartalmak. Vívódós Béla viszont nehezen dönti el, hogy melyik fűnyírót is válassza. Ő valószínűleg a Google felől érkezett és pontosan a „Hogyan válasszunk fűnyíró” című szakértői cikknél landol. Ő akkor is pozitív érzelmeket fog táplálni a webáruház irányában, ha esetleg most nem is vásárol. A Nézelődő Jenő az a vevő, aki nem is tudja, mit akar vásárolni, de ha egy jó cikk meg tudja győzni róla, hogy égető szüksége van egy sövénynyíróra, valószínűleg megveszi. Hasonlító Kálmán viszont csak a listáknak, specifikációknak hisz. Ő csak akkor megy a kasszához, ha tudja, hogy a kiválasztott termék biztosan ott van az Az év meggymagozója listán…

Nyilván más tartalomra van szükség a vásárlási/értékesítési tölcsérbe való belépéskor – ilyenkor a figyelemfelkeltés a lényeg –, és más a (virtuális) kassza előtt hirtelen megtorpanó vevő tovább finom tovább tessékeléséhez, ahogy eltérő tartalmak kellenek a „zöldfülű” vevő tájékoztatásához és a már tájékozott vevő ismereteinek további elmélyítéséhez. Gondoskodni kell a már megszerzett vevőkről is. Segítséget kell nyújtani nekik a megvásárolt termék használatában/felhasználásában. Ez a legbiztosabb módja, hogy a vevő máskor is visszajöjjön.

Mindez egyszerűnek és logikusnak tűnik? Az is, ennek ellenére idehaza nagyon kevés e-kereskedő él vele. Rosszul teszik. Jó átgondolt tartalomstratégiával, benne a vásárlói élmény megfelelő alakításával a webáruházak hatékonysága akár 30-40 százalékkal is növelhető!

*A webkereskedő itt előnyben van a hagyományos kereskedőkkel szemben, mert miközben egy „valódi” bolt nem rendezhető át minden vásárló igényei szerint, egy e-kereskedésben bizonyos határok között lehetséges a felületek személyre szabása.)

Tudj meg többet a témáról:

Tartalomstratégia webáruházak / webshopok részére

A webshopoknak is szükségük van tartalomra

LinkedIn: További kis lépések

elearningl

Ha nemcsak itt, a Soreo.biz-en olvastad el az előző részt, hanem a linkeket követve tanulmányoztad a hivatkozott cikkeket is, most már mindent tudsz ahhoz, hogy végre regisztráld magad a LinkedInen.

Ha alaposabban is szeretnéd megismerni a LinkedInet, jobban megérteni használatát, akkor gyere el a március 24- i LinkedIn alapozóra!

Figyelem! A többi közösségi hálózathoz hasonlóan a LinkedIn is állandóan változik, alakul. A felületek néha másképp nézhetnek ki, mint a cikkekben látható, 8-10 hónapos illusztrációk. Ezek az apró eltérések szerencsére nem érintik a lényeget.

5. Regisztráció

Nem kell félni, szó sincs itt semmiféle bonyolult dologról. Leginkább azért írtam ilyen részletesen a regisztrációról, hogy segítsem az angol nyelvvel nehezebb boldogulókat. Emellett még szó van a cikkben néhány olyan apróságról, amire érdemes odafigyelni. (Akkor sincs semmi gond, ha valaki már maga regisztrált és most tudatosodott benne, hogy ezt-azt nem jól állított be. Szerencsére utólag is minden módosítható.)

http://www.digitalhungary.hu/kozossegi-media/Berendezkedes-a-LinkedInen-Miert-kell-neked-a-LinkedIn-5/1308/

6. Profil – név, fotó

A LinkedInen folyó munka (személyes/szakmai márkaépítés, kapcsolatépítés stb.) alapja a tartalmas, részletes, jól optimalizált profil. Fontos, hogy a neved, vagy a rád jellemző kulcsszavak alapján könnyen megtaláljanak, illetve ha már megtaláltak, vonzónak, érdekesnek, megbízhatónak találják a profilodat. Gyenge, zavaros, hiányos profillal hiába vársz rá, hogy a potenciális üzleti partnerek, fejvadászok felvegyék veled a kapcsolatot.
A sorozat következő részei a profilkészítéshez nyújtanak segítséget.
A 6. rész kizárólag a profilba kerülő fotóval és a név kiírásának módjaival foglalkozik. Triviális feladatnak tűnnek, de itt is akad néhány részlet, amire mindenképpen érdemes odafigyelni.

http://www.digitalhungary.hu/kozossegi-media/A-profilkeszites-alapjai-Miert-kell-neked-LinkedIn-6/1327/

7. Profil – címsor

A neved alatt megjelenő címsor a profil egyik legfontosabb része. Itt mondhatod el (120 karakter terjedelemben) ki is vagy. Ez az a hely, amit elsőként pásztáz a Linekdin belső keresője. A profilok 80 százalékában rossz (túl általános, semmitmondó, nem kifejező) ez a címsor. Olvasd el ezt a részt, hogy megtudd, hogyan kerülhet a tied a „jók” 20 százalékába!

http://www.digitalhungary.hu/e-volution/Mutatkozz-be-Miert-kell-neked-a-LinkedIn-7/1355/

 

8. Profil – nyelvválasztás és összegzés

Sokan vannak, akik bizonytalanok, nem tudják, hogy milyen nyelven érdemes kitölteni a profiljukat. Ilyenkor a legtöbben a „biztonságos angolt” választják. A profilt mindenkinek olyan nyelven érdemes kitöltenie, amin a „célközönsége” beszél. A LinkedIn lehetővé teszi, hogy az elsődleges profilod mellett (ez jelenik meg, ha a nevedre keresnek) további, más-más nyelven kitöltött profiljaid is legyenek. Ennek beállításával foglalkozik ez a rész.

Ha már tudod, milyen nyelven akarod kitölteni a profilod, belevághatsz a Summary (Összegzés) megírásába. Rendkívül fontos ez a blokk, mégis sokan kihagyják. A sorozat 8. részéből megtudhatod, miért is nélkülözhetetlen ez a rész és hogyan kell elkészítened.

http://www.digitalhungary.hu/kozossegi-media/Nyelvvalasztas-es-osszegzes-Miert-kell-neked-a-LinkedIn-8/1366/

Az Összegzése megírásával még távolról sem vagy kész. A sorozat a jövő héten folytatódik.

Korábbi linkedines írásaim:

Linkedin: Az első lépések

„Találtam egy nagyon béna LinkedIn profilt…”

A LinekdIn kategóriában megjelent összes cikk