A vizuális történetmesélés 10 alapszabálya

MBFWA S/S 2012/13 - Magdalena Veleveska Backstage

„Egy kép többet ér, mint ezer szó.” Azt hiszem, ez a gyakran emlegetett „bölcsesség” mindenképpen helyet érdemel készülő „A legrettenetesebb ezer közhely” gyűjteményemben. Egy rossz kép többet ér, mint egy zseniális szöveg? Egyáltalán, hogyan váltható át egy szöveg hangra, képre, videóra? (Helyre –  –  tétre – befutóra?) Nagyon is egyetértek viszont azokkal, akik szerint téves az újságírást a szöveggyártással azonosítani.

Egy kép, egy videó, vagy egy hangos riport akkor jó, ha az adott történet valóban csak abban a formában mondható el. (És éppen ezért rossz minden „beszélő fej” videó.)

Áldozatként (médiafogyasztóként) ugyan van véleményem a vizuális történetmesélésről, de még önjelölt szakértőnek sem vagyok alkalmas. Az itt következő szabályokat viszont a téma egyik legkitűnőbb szakértőjétől, Mindy McAdamstől kölcsönöztem.

1. szabály: Az újságírás és a művészet közötti egyik alapvető különbség, hogy újságíróként nem dirigálhatsz a kamera mögül, nem mondhatod meg, ki mit mondjon, mit csináljon. A hitelességhez tartozik, hogy mindig add meg a képhez, videóhoz tartozó alapvető információkat. Ezeknek a videó végén, vagy a kép, grafika alatt kell szerepelniük.

2. szabály: Minden, a közönségtől származó ésszerű feltételezésnek igaznak kell lennie. Ha egy portrét lát, akkor feltételezheti, hogy az beállított. Ha egy akciót lát (rohanó emberek, valaki leugrik valahonnan, zászló kitűzése), akkor joggal feltételezheti, hogy az igaz. (Néhány vezető amerikai lap hamisítási botránya, illetve a zseniális Amikor a farok csóválja film után persze erősen el kell gondolkodnunk a látottak hitelességéről.)

3. szabály: A vizuális történetmeséléshez egynél több képre van szükség. (Ezt a szabályt szerintem több sajtófotó is cáfolja. Vagy csak azért van ez így, mert amikor a képet nézzük, a mögötte levő történetet már ismerjük?) Azt is fontos észrevenni, hogy az egymás mellé rakott fotók nem feltétlenül válnak történetté.

4. szabály: Értsd meg a történetet, mielőtt képeket kezdenél készíteni. Nem elég utólag kitalálni, hogy miről is akartál beszélni.

5. szabály: Kíméletlenül ki kell vágni mindent, ami nem tartozik magához a történethez. A szükséges háttér, kontextus linkkel, önálló tartalmi elemként köthető be.

6. szabály: A történetnek akkor is érthetőnek kell maradnia, ha önmagában áll, elszakítva a szöveges, grafikus, stb. magyarázatoktól.

7. szabály: Egy vizuális történet nem feltétlenül a mozgásról szól. Néhány közeli snitt, állókép gyakran többet mond el, mint…. (jaj, dehogy 1000 szó!)

8. szabály: Mutass olyan dolgokat a nézőnek, amiket még soha nem látott, vagy használj olyan nézőpontot, ami új számára.

9. szabály: Változtasd a látványt. Az agy hamar elunja, ha ugyanazt az információt kapja. Változtass nézőpontot, távolságot.

10. szabály: Fűzd fel az egész történetet egyetlen fonalra. Fogd az egészet feszesen és csak éppen a vége előtt érd el a csúcspontot.

Na tessék, itt van, lehet próbálkozni. Ha pedig „csak” néző vagy, kezdd el úgy figyelni a hazai média vizuális történeteit, hogy vajon érvényesülnek-e bennük ezek a szabályok!

Ez az írás eredetileg a Médiapiac.com-on jelent meg.
Az illusztráció forrása: framework.latimes.com

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s