Féljünk-e a tartalomvakságtól?

tartalomvakság

Nem voltam ott az Austinban megrendezett 4 A’s Transformation konferencián. Talán jobb is, mert így nem vehettem részt azon a kerekasztal beszélgetésen sem, ahol mások mellett az Economist Group, a Leo Burnett és a Huffinton Post fejesei beszélgettek a Világ Nagy Dolgairól. Nem lehettem ott a teremben és így nem ütött meg ott a guta. Így utólag, kis dózisban kapva az információkat, inkább csak csendben somolygok.

Arról van szó, hogy a reklámosok nem ismertnek mértékletességet – miért is ismertek volna –, ezért az emberek mára megundorodtak a reklámoktól. Számos felmérés bizonyítja, hogy rohamosan növekszik azoknak az embereknek a száma, akik érzéketlenek a reklámokra. Ennek egyik legnyilvánvalóbb fajtája a bannervakság. Tudjuk, hogy ott vannak, de agyunk szinte tökéletesen kikapcsolja őket. (Ez látszólag automatikusan történik, valójában jelentősen leterheli az agyadat, vagyis hamarabb kifáradsz, mintha reklámmentes oldalakat olvasnál. Én egyébként éppen ez utóbbit teszem: a Sendt to Kindle app segítségével minden olvasásra érdemes cikket elküldök a Kindle olvasóra, ahol az már „kicsontozva”, reklámmentes szövegként jelenik meg.)

A reklámvakság, a reklámkerülés, a reklámblokkolás is az okai, hogy az évtized elején hirtelen nőni kezdett az érdeklődés egy 120 éves, de sokáig marginálisnak tartott megoldás, a tartalommarketing iránt. Felmerült a lehetőség ugyanis, hogy ahogy kisgyereknek az édes ostyába csomagolt keserű gyógyszer, úgy adható be a közönségnek is a tartalomba rejtett reklám.

Amerikában és a világ reklámoktól leginkább sújtott övezeteiben évek óta mindenki a tartalommarketingről beszél. Az eddigi tapasztalatok azonban azt sugallják, hogy nem ugyanarra gondolnak. Vannak, akik a „szelíd” nyomulásmentes marketinget hívják így, mások sokkal inkább a hagyományos médiában megjelentetett, szerkesztőségi tartalomnak álcázott natív hirdetésekre használják ezt az elnevezést. Miközben az előbbi csoporthoz tartozók meggyőződése, hogy a tartalmaknak nem szabad közvetlenül a „szponzor” cég termékeiről , szolgáltatásairól szólniuk, a másik tábor tagjai továbbra is ragaszkodnak a termékek és szolgáltatások sűrű emlegetéséhez. (Az Economist Group egy friss felmérése szerint messze az utóbbiak vannak többségben.)

Nagy mennyiségben készülnek tehát a „natív tartalmak”, egyes önálló tartalomgyárak és neves szerkesztőségek által létrehozott melléküzemágak igyekeznek kielégíteni ezt az egyre növekvő igényt. A baj csak az, hogy az olvasók szeme egyre élesebb, egyre könnyebben veszik észre a báránybőrbe bújt farkast, vagyis az olvasnivalónak álcázott reklámot. Az meg nem kell nekik ebben a formában sem, vagyis átugorják. Lehet ezt tartalomvakságnak nevezni, de találóbb, ha azt mondjuk:  a bújtatott tartalom csődje.

Valamivel több, mint egy éve Mark Schaefer a marketingesek közé dobta a tartalomsokk-gumicsontot. (Schaefer amiatt aggodalmaskodott, hogy a tartalommarketing térhódítása révén exponenciálisan megnő a tartalom mennyisége és ez mindenkit maga alá temet. Tartalomsokk néhány cikk miatt? Eric Schmidt 2010-ben egy konferencián így beszélt: „A civilizáció hajnala és 2003. között 5 exabyte információ keletkezett. Ma 2 nap alatt hozunk létre ennyit”

A „content shock” mára csak arra alkalmas, hogy egyes, az első hullámról lemaradt marketingesek ennek cáfolatára építsék fel saját ajánlatukat. Helyette most itt a tartalomvakság. Közvetlen értelme talán annyi, hogy ki lehet tűnni vele egy nagy szakmai konferencia semmitmondó kerekasztal beszélgetésén. Talán üzletet is lehet rá építeni. („Én tudok olyan tartalmat kínálni, ami biztosan nem eseik a tartalomvakság áldozatául!”) Leginkább persze arra jó, hogy elriassza a tartalommarketing felé mozduló, de még kissé bizonytalan marketingeseket, üzleti döntéshozókat. („Fenyeget a tartalomvakság? Akkor nem költök rá pénzt!”)

Amit egyesek tartalomvakságnak neveznek, az egészen más. Arról van szó, hogy a közönség messze nem olyan hülye, manipulálható massza, mint ahogy azt a reklámos-marketinges szakma látni szeretné. Egyre többen vannak, akik pillanatok alatt képesek eldönteni, hogy valami érdekli őket, vagy nem. Hogy értékes információkat kapnak, vagy szépen becsomagolt reklámot. Nem vakság ez hanem egyre élesebb látás.

Lehet, hogy 2 nap alatt 5 exabyte (vagy már ennél is több) tartalom keletkezik, de engem ez nem érdekel. Számomra az a fontos, hogy megtaláljam az éppen szükséges, jó minőségű, releváns tartalmat. Ha jól használom a rendelkezésemre álló (egyre több) szűrőt, csak a legjobbak jutnak át rajta. Hogy X, Y,vagy Z tartalma köztük lesz-e ebben, csak rajtuk múlik.

Illusztráció: http://www.emarketersocial.info

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s