Hol vannak a tartalomkurátorok?

tartalomgondozás2

A héten a HVG Tartalommarketing konferenciáján a tartalomgondozásról (content curation) tartok előadást. Felkészülés közben egy saját, éppen 3 évvel ezelőtt a Médiapiac.com-ban megjelent cikkembe botlottam, amit némi frissítés és kiegészítés után itt most újra közkinccsé teszek.

Tegnap 250 millió új fotó kerül fel a Facebookra, 864.000 órányi videót töltöttek fel a YouTube-ra, miközben 440 millió tweet született. Biztosan elő tudnám ásni az új blogbejegyzések, az FB státuszfrissítések, az online elérhető cikkek, a Pinteresten megjelenő új képek számát is, de a pontos szám tulajdonképpen lényegtelen. (Ezek 2012-e adatok, azóta a helyzet nyilván „fokozódott”.) Anélkül is jól látszik, hogy a friss tartalom nagyságrendekkel meghaladja a befogadható, megemészthető mennyiséget. (Közben még ott a weben gyakorlatilag végtelen mennyiségű, korábban feltöltött tartalom, aminek egy jó része ugyan gyorsan romló áru, de a maradékban felmérhetetlen mennyiségű értékes anyag található.)

Eric Schmidt (a Google vezérigazgatója) egy konferencián még 2012-ben azt állította, hogy ma kétnaponta keletkezik annyi információ – nagyjából 5 exabyte – , mint amennyi az „emberiség hajnalától” 2003-ig gyűlt össze. Tulajdonképpen mindegy is, pontosan mennyi, a lényeg az, hogy felfoghatatlan mennyiség. Az „információs túlterheléssel”, „tartalomsokkal” és hasonlókkal való riogatás tehát teljesen felesleges, hiszen teljesen mindegy, hogy 2 exabyt, vagy 8 exabyte információt nem látunk át.

Szerencsére az elérhető tartalmak 99,999 százaléka számodra lényegtelen. Azt a néhány cikket, képet, videót, podcastot kellene valahogy kiszűrni, ami téged is érdekel. Ha rengeteg időd van, megoldod magad, ha kevesebb, akkor szívesen támaszkodnál a tartalomkurátorokra.

A tartalomkurátor az a szakember, aki módszeresen összegyűjti, szűri, kiválogatja, rendszerezi, összefüggésekbe helyezi (kommentárokkal látja el) és a megfelelő csatornákon keresztül közreadja az általa gondozott tartalmakat.

A “content curation” fogalom szépen forog – a Google 3 160 000 találatot adott a keresésre. Beszélünk, írunk róla, sorra születnek a tartalomgondozást támogató eszközök is, csak valahogy a lényeg hiányzik, a megbízható tartalomkurátorok által feldolgozott minőségi tartalom.

Persze valahol mindannyian tartalomkurátorok vagyunk, hiszen naponta osztjuk meg egymással a Facebookon (Twitteren, LinkedInen, YouTube-on, Pinteresten és még ki tudja min) az üzenőfalunkra, oldalunkra beömlő masszából kiválogatott információkat. Nem szeretném leértékelni ennek ezt az önkéntes tartalomgondozói munkát – a hvg.hu-t, az Indexet, a hazai blogtermést én is csak a Facebookon át szűrve olvasom, – de a tartalomgondozás ennél többre is képes (lenne). Jelenleg azonban ezt a tevékenységet a legtöbb illetékes (kiadó, szerkesztő, vállalati marketinges) nem értékeli sokkal többre az egyszerű guberálásnál. Amíg pedig a tartalomkurátor nem válik egyenrangúvá az új tartalmat előállító kollégájával, addig nincs túl sok esély arra, hogy felkészült, professzionális szakemberek rágják át magukat (helyettünk) legalább a web egy kicsike csücskén.

A tartalomgyűjtés és tartalomgondozás csak egy ideális világban szól az információk legjavának megtalálásáról. (A média világa pedig távolról sem az.) Honnan tudhatjuk, hogy a kínált tartalom valóban a legjobbak közé tartozik, az ajánlás mögött nincs valamilyen üzleti érdek? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy a hivatkozott forrás nem lopott anyagot tartalmaz? David Carr, a New York Times újságírója már megint egy sor kellemetlen, nehezen megválaszolható kérdést tett fel.

Maria Popova, a (méltán) világhírű Brain Pickings blog tartalomkurátora részen kísérletet tett a válaszadásra. Az általa még 2002-ben kezdeményezett Curator’s Code éppen az egységes tartalomkurátori módszerekre, etikára, hivatkozási rendszere tett javaslatot. A reakció inkább fanyalgás volt, mint elsöprő lelkesedés.

Szerintem a tartalomgondozás elfogadását és szélesebb elterjedését az igényes tartalomkészítők és az új, „minőségi” tartalmak hiánya fogja kikényszeríteni. Ahogy egyre több cég vág bele az önálló tartalomkészítésbe, egyre nehezebb (és drágább) lesz önálló, friss tartalmakat készíteni. És persze felesleges is, hiszen valahol a digitális térben ott vannak az értékes tartalmak, csak meg kell őket találni. Kialakul majd egy egészséges arány a friss és a gondozott tartalmak között. Felértékelődik azoknak a munkája, akik képesek megtalálni, letisztogatni, ellenőrizni, rendszerezni helyettünk a tartalmakat. Erre persze még várni kell egy kicsit. Addig magunknak kell kutatnunk, bányásznunk, keresgélnünk, válogatnunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s