11 dolog, amit a blogolással tanultam

ezt tanultam a blogolásból

Bevallom, semmiféle tudatosság, tervezés nem volt abban, amikor 2004. nyarán elhatároztam, hogy blogot fogok írni. Agyam valamelyik rejtett zugában ott volt a „blog” szó és a Freeblog név is, de (most már bevallhatom) korábban nem láttam egyetlen blogot sem.

Regisztráltam a Freeblogra, elkezdtem írni amit gondoltam, közben pedig nekifogtam, hogy felderítsem, mi is ez az egész „blog-izé”. Elég hamar felfedeztem a legfontosabb információ-gócokat, a legizgalmasabb szerzőket, a tanultakat pedig – saját véleményemen egyre inkább átszűrve – megosztottam saját olvasóival.

12 év alatt nagyon megváltozott a helyzet. Ma már senki sem beszél web 2.0.-ról (kétirányú webről), hiszen ez a „normális”. Ma már nem marslakónak, inkább dinoszaurusznak néznek, ha elmondom, hogy blogolok. Pedig a blogolás fontos, sok tekintetben fontosabb, mint 2004-ben volt.

Sok dolgot tanultam a blogolással, illtve a blogolás révén. Elmondom a legfontosabbakat:

  1. A blogolás fegyelemre szoktat – Évekig írtam a HVG Médiablogot (azóta a gondos HVG már rég letörölte és még a helyét is sóval hintette be). Eleinte heti 10 (napi 2), később heti 8 posztot készítettem. Akkor is, mikor nem volt „ihletem”, hanem ásatásokat kellett végeznem egy-egy jó téma után. Megtanultam tehát, hogy nem csak akkor kell írni, amikor kedvem van hozzá.
  2. Megtanultam írni –  Viszonylag jó helyzetből indultam, hiszen korábban évekig dolgoztam (szabadúszó) újságíróként. Akkoriban rendszeresen írtam a papír HVG-nek, ahol a szigorú szerkesztőkkel viaskodva rengeteget tanultam. Mégis a blogolás volt az a terep, ahol komoly rutinra tehettem szert. Malcolm Gladwell híres „szabálya” szerint 10.000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valamiben profivá válj. Én a blogolással szereztem meg ezt a 10.000 órát.
  3. Megtudtam, milyen közvetlen kapcsolatba kerülni a közönséggel – Korábban újságíróként csak az ismerőseimtől kaptam néha valamilyen visszajelzést. Első blogom indulása után már másnap tapasztalhattam a “hihetetlen” érdeklődést (25 olvasó). Mindig izgalmas nézni, hogy egy írást hányan néznek meg, hányan, hogyan kommentelnek. Egy digitális bevándorló számára ez különösen óriási élmény.
  4. Új embereket ismerhettem meg – Nehéz lenne összeszámolni hány olyan ember  van, akikkel a blogon keresztül ismerkedtem meg. Még ma is felbukkannak olyanok, akik annak idején a Médiablog törzsolvasói, rendszeres hozzászólói voltak. 2004-2008 között még sok „szakmai blogger” volt, kölcsönösen olvastuk, kommenteltük, hivatkoztuk egymás anyagait.(Ebből mára nem sok maradt).
  5. A digitális hírnév nem vihető át a hagyományos médiára – A blogolás, a web 2.0.-ról való publikálás miatt egy időben gyakran hívtak meg tévékbe, rádiókba. Az itt szerzett tapasztalatok alapján be kellett látnom, hogy teljesen felesleges rétegtémákról beszélni a tömegmédiában. Szinte semmi esély rá, hogy olyanokat érjek el, akiket érdekel a téma.
  6. Nem mindenkinek való a blogolás – A kezdeti időkben több embert is megfertőztem a blogolással. Közülük Berényi Konrád és Bőgel György ma is aktív, Wolf Gábor inkább a Facebookon találta meg a maga közegét. Azt hiszem sokkal többen vannak, akik tőlem kaptak kedvet a blogoláshoz.
  7. Nem biztos, hogy az a fontos, amit én annak tartok – Sokszor kiderült, hogy nagyon fontosnak hitt poszt nem mozgatta meg az embereket, egy egyszerűbb írás viszont komoly visszhangot keltett. Idővel magamtól megtanultam a tartalommarketingesek egyik legfontosabb szabályát: Mindig a közönségből kell kiindulni!
  8. Nem vagy mindentudó – Sok újságíró gondolja magáról, hogy mindentudó. A bloggernek fel kell hagynia az észosztó magatartással. Azzal a tudattal kell írnia, hogy az olvasói között mindig vannak, akik többet tudnak nála az adott témáról. Bátorítani kell őket, hogy szóljanak hozzá az íráshoz, pontosítsák azt.
  9. Akkor is van személyes márkád, ha nem tudsz róla – Több évi írás után jöttem rá, hogy a blogolással nagyon erősen építettem személyes márkámat. Azóta igyekszem tudatosan is dolgozni ezen.
  10. Ha új blogba kezdesz, közönséget is váltasz – Még ha azonos témában is kezdesz új blogot, elveszted a közönséged egy részét. Csak a legelszántabbak fognak követni. Ha témát is váltasz, szinte a nulláról kell folytatnod. Ez teljesen természetes, hiszen egy jó blog egy szűk réspiacot vesz célba.
  11. Adni és kapni – Sokak számára a lakás, vagy az autó közös használata jelenti a megosztáson alapuló gazdaságot (sharing economy). Számomra a tudás és az információk szabad, önzetlen megosztása az a csoda, amit nem tudok megszokni. Az elmúlt 20 évben rengeteg értékes gondolatot kaptam olyan szerzőktől, akik (többnyire) nem akartak nekem eladni semmit. Ezért is érzem szükségesnek és természetesnek, hogy én is megosszam másokkal azt, amim van.
Advertisements

11 dolog, amit a blogolással tanultam” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s