Kinek hihetek?

„Így van, megírta az Újság!” Ezzel a megdönthetetlen érvvel zárt le minden vitát hajdani szomszédunk, R. bácsi. (A „kommunistákkal” szemben bizalmatlan N. változata: „Bemondta a Szabad Európa is.”)

Ma persze egészen más a helyzet. Nem a „sorok közt olvasva” kell megpróbálnunk hiteles információkhoz jutnunk, hanem hozzánk eljutó információkról kellene tudni eldönteni, melyik a hitelese és melyik nem.

Ki ellenőrzi a tényeket?

Ki az, aki tökéletesen megbízik egy harmadosztályú étterem konyhájának tökéletes tisztaságában? Hasonló jóhiszeműség kell elhinni, hogy egy újság (híroldal, tévé, rádió) minden szava maga a megmásíthatatlan igazság. Évekkel ezelőtt olvastam, hogy a New York Times (a világ legtekintélyesebb napilapja) minden cikke 7 lépcsős ellenőrzésen megy át. Számunkra elképzelhetetlen egy ilyen alapos ellenőrzés. A szomorú igazság azonban az, hogy a sokszintű, alapos ellenőrzés ellenére is rendszeresen publikálnak még a legnevesebb újságok, tévék is téves, pontatlan információkat. Láthatóan nincs embereken alapuló szűrő, ami alkalmas lenne minden tévedés kiszűrésére. (Az ellenőrzési módszerek iránt érdeklődőknek ajánlom a Wikipedia Fact checking szócikkét.)

Az online média térnyerése, a valósidejű újságírás lényegében értelmezhetetlenné tette a tények ellenőrzését. A kiélezett hírversenyben az elsőbbség, nem pedig a pontosság számít. A nagy tévedések utólag javíthatók. Ma, a szándékosan hamis híreket terjesztő fake news oldalak virágzásának idején szinte már visszasírjuk a kisebb-nagyobb, de alapvetően jó szándékú tévedéseket.

Az újságíráson túl

Az üzleti információk legfontosabb forrása ma a Google kereső. A Google mindent megtesz annak érdekében, hogy a legfontosabb, a legrelevánsabb találatok kerüljenek az első találati oldal tetejére, de aki kicsit is ismeri a keresőoptimalizálás világát jól tudja, hogy megfelelő szaktudással és kellő szorgalommal fel be lehet kerülni ebbe az élbolyba. Vajon a felhasználók hány százaléka van tisztában ezzel és hányan hiszik azt, hogy amit az első találati oldalon látnak valóban a legfontosabb találatok? És vajon hányan lapoznak tovább a 2. oldalra?

A Google óriási cég, tekintélyes intézmény. Érthető, hogy ez tekintélyt kölcsönöz a kiemelt helyen (az első oldal első harmadában) megjelenő találatoknak is. „A Google-ben az első találatok között van, tehát hiteles, megbízható”- gondolják sokan. Van, amikor igazuk van és van, amikor nem. A keresési eredmények ellenőrzése bonyolult és időigényes, „közönséges halandótól” nem is várható el.

Helyes-e?

Írás közben gyakran elbizonytalanodik az ember, hogy vajon egy szót így, vagy amúgy kell helyesen írni. A legtöbben ilyenkor a tömegek bölcsességében bízva a Google-hoz folyamodnak. Az emberek biztosan tudják mi a helyes, vagyis a keresési találatok többségében biztosan a helyes forma szerepel gyakrabban. Néha igen, néha nem. (Ha már a témánál tartunk, hadd „reklámozzam” az MTA nagyszerű, online szolgáltatását a helyesiras.mta.hu-t!)

Ki az igazi szakember?

Ha valamilyen szerelőt kell hívnom két lehetőség kínálkozik: ajánlás kérése az ismerőseimtől (Facebook), vagy a Google. (A különböző szakemberkereső oldalak többsége nem megbízható.) Egyik módszer sem tökéletes. Attól, hogy B. kitűnősen dolgozott egy ismerősömnél egyáltalán nem biztos, hogy nem fog engem otthagyni egy félig felszerelt gázkazánnal… Azt pedig, hogy a szakértelem online látszata és a maga a szakértelem nem azonos, valamennyien jól tudjuk.

A digitális kommunikáció egyik legnagyobb rákfenéje éppen a hitelesítés (a hitelesíthetőség) hiánya. A megbízó nem ismeri a webdesign, a SEO, vagy az AdWord (stb.) mélységeit, nem tudja eldönteni, hogy B, G, vagy O valóban ért-e hozzá. A legtöbb szakterületen alacsony a belépési küszöb, a weben könnyen, ingyen összeszedhető annyi tudás, amivel „valamit” már lehet csinálni. Az ilyen tudás és a valódi szakmai ismeretek között sokszor nem is olyan nagy a távolság, az eredmény viszont nagyon eltérő. A megrendelő – érthető módon – nem tud különbséget tenni a két jelentkező szakmai ajánlata között. Néha az intuíció, de leggyakrabban az ár dönt. A dilettáns munka okozta károk rendberakása később a „drága” ajánlat többszörösébe kerülhet.

Kinek hihetünk?

Elmondhatatlanul jó dolog, hogy megszűnt az információk központi ellenőrzése. Miközben azonban megsokszorozódott az információforrások száma, hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha ezek továbbra is mind hitelesek, megbízhatók lennének. Az információk egyenkénti, alapos elemzése, ellenőrzése szinte lehetetlen feladat. Szerencsére vannak olyan személyek, szervezetek, amelyek korábban már alapos, megbízható szűrőnek bizonyultak. Ezek ugyan megkönnyíthetik a dolgunkat, de nem mondhatunk le róla, hogy a legfontosabb információkat több oldalról is ellenőrizzük.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s