Érdemes-e a LinkedInen álláshirdetést feladni?

Nemrég ugyanitt a linkedines PPC (átkattintások alapján fizetett) hirdetésekről írtam és arra jutottam, hogy leginkább a nagyobb (legalább 1-5 millió forint) értékű termékek/szolgáltatások hirdetésekor éri meg, – főleg jól megválasztott, népesebb célcsoportok esetén – a LinkedIn hirdetési rendszerét használni.

Mi helyzet az álláshirdetésekkel? A diplomát nem igényló munkák hirdetéséhez továbbra is a hagyományos csatornákat (állásoldalak, hirdetési újságok stb.) érdemes használni. A komolyabb végzettséget, több év gyakorlatot kívánó munkakörök betöltéséhez viszont óriási segítség a LinkedIn.

Bővebben…

A Profession.hu és a közösségi hálózatok

Régebben már többször is morogtam, mert úgy láttam, hogy a hazai állásportálok ügyetlenül használják a közösségi médiát. Most visszatértem az egyik “tetthelyre” és legnagyobb örömömre érdekes nyomokat találtam.
A legtöbb állásportál valamiért nehezen jött rá, hogy nem annyira a nyitóoldalukat, hanem inkább az egyes állásokat érdemes megosztásra ajánlani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy nézelődő számára nem érdekes egy adott állás, de úgy gondolja, hogy ez jó lehet egy barátja, ismerőse (esetleg ellensége?) számára. A Profession.hu egy ideje már a helyére tette ezt a problémát, ma valamennyi álláshirdetésük alján ott sorakoznak a különböző hálózatok megosztás gombjai.

Most másról szeretnék mesélni. A Profession.hu “Közösségi eszközök” doboza tartalmáról.
(A doboz a nyitóoldal jobb oldalsávjában valahol középtájon, az egyes álláskategóriák oldalán jobbra fenn, közvetlenül a fejléc alatt található meg.)
A Profession.hu, a LinkedInből és a Facebookból kinyert adatok alapján képes kilistázni, hogy melyik aktuális hirdetéshez, vagy melyik céghez kapcsolódóan vannak ismerőseink. (Ehhez persze engedélyeznünk kell, hogy hozzáférjen profilunkhoz.) Nyilván felesleges magyaráznom, milyen hasznos, ha belső embertől tudunk információkat, ajánlást, támogatást kérni. Az  elgondolás tehát jó , de sajnos a gyakorlatban csak korlátozottan használható.
A Facebookot sokan használjuk, vagyis elvileg nagy az esély, hogy hogy a Közösségi eszköz jó találatokat hozzon fel, de érdemes tudni, hogy a munkahelyre vonatkozó adatokat sokan nem töltik ki, illetve adatlapjukat nem teszik nyilvánossá. (Én sem.)A LinkedIn több, jobb adat tartalmaz, de viszonylag kevesen használják. (Nagyjából 200.000 a felhasználók száma.) Vannak persze szakterületek (IT, HR, marketing), ahol nagyobb a “népsűrűség”, másutt viszont nehezebb ismerőst találni.

Az eszköztár használhatóságát leginkább mégis a hirdető cégek “rejtőzködése” korlátozza. A hazai állásportálokon csak elvétve találunk közvetlen vállalati hirdetéseket, többségüket az ügynökségek jelentetik meg. Ennek következtében legfeljebb azt tudhatjuk meg, dolgozik-e ismerősünk egyik, vagy másik személyzeti tanácsadó cégnél.
Értem én, mi az oka ennek a “szemérmességnek”. Kevés az állás – sok a jelentkező. Az új munkatársakat kereső cégek meg akarják kímélni magukat az emailek és telefonhívások áradatától. Ezzel a stratégiájukkal azonban sokat veszítenek. Hogy lehet építeni, erősíteni a munkáltatói márkát, hogyan válhatnak vonzóbbá, ha egy tanácsadó mögé bújnak? Hogyan erősödjön a bizalom, hogy válhat a cég, az új pozíció témává a közösségi oldalakon, ha titokban, anonim módon hirdetnek?
A Profession.hu láthatóan sokat lépett előre a közösségi média használatában. Jó lenne, ha szép lassan a vállalatok is lépnének!

Sikerdíj helyett vérdíj?

Ma már az óvodás gyerekek is tudják, hogy a legjobb jelölteket a kollégák ajánlásával lehet begyűjteni. (Épeszű ember csak olyas valakit javasol, akit ismer, akiről tudja hogy dolgozik, akivel később nem égeti be magát.) Vannak munkahelyek, ahol csak informálisan kérdezgetik a munkatársakat, máshol komoly ajánló rendszert működtetnek és jutalmazzák a jó embereket hozó kollégákat. (Van miből, hiszen egy jó ajánlással sok keresési költséget takaríthatnak meg.)

Az elmúlt években az interneten is megjelentek az ajánláon alapuló, illetve azzal kiegészülő toborzási rendszerek. Ennek részben a fentiek felismerése, részben pedig a hagyományos állásportálok piacának túlzsúfoltsága az oka. A Jobster.com és társai gyorsan sikeressé váltak.

Itthon (tudtommal) a 2009-ben indult  Premiumjobs.hu volt az első fizetett ajánlásokat is integráló állásportál. Közelről nem ismerem a történetét – kívülről úgy tűnik, hogy a kellő tőke (marketing, értékesítés) hiánya miatt hamar kifogyott a lendületük. Ma is elérhető, de kiábrándító ott a pangás. (Kár, mert egyébként átgondolt, szépen kivitelezett webhely.)

Most kezdett komolyabb kampányba, de már néhány hete működik a Vérdíj.hu webhely. A szerencsétlenül megválasztott (nyilván “poénosnak” hitt) név és arculat ellenére alapvetően ajánláson alapuló szolgáltatásról van szó.  “Önkéntes fejvadászként” lehet embereket keresni, amiért a hirdetők jutalékot fizetnek. (Miközben a Premiumjobs.hu-n teljesen egyértelmű, hogy melyik állásért mennyi jutalék jár, a Vérdíj.hu oldalain kattintgatva ennek nem sikerült a nyomára jutnom.)
A Vérdíj.hu azonban nem ragad le az ajánlásnál. Abban is támogatja az online fejvadászokat, hogy közösségi hálózataikban terjesszék a hirdetéseket.  Bár a törekvés érthető, attól tartok gyorsan elveszti népszerűségét az a “fejvadász”, aki álláshirdetésekkel szemeteli tele az közösségi oldalakat. (Ennél jóval célzottabban lehet “vadászni” a BeKnown, vagy a BrachOut Facebookra települő hálózatok használatával.

A Vérdííj.hu nem “tiszta” ajánló szolgáltatás, hanem kombinálja az ajánlást és a közösségi hirdetést. Az ajánlás lényege, hogy ismerjük az ajánlott személyt, annak tevékenységét, képességét. A Facebookra, vagy a Twitterre kirakott hirdetések hozhatnak érdeklődőket, jelölteket, de semmii közül az ajánlásokhoz. (A Faecbookon is elég lazák a “baráti” hálózatok, a Twitteren pedig az követ, akik akar.)

A Vérdíj.hu rendszerének vannak ugyan kisebb hibái, a továbbfejlesztésre lennének még ötleteink, de nem ez a lényeg. A Vérdíj.hu sikere és jövője elsősorban attól függ, sikerül-e kellő számú hirdetőt megnyernie. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

SeeMore + 6Sense – A Monster visszavág

Úgy tűnik, a Monster.com nem régi dicsőségén búsongva múlatja az időt.  A hajdani dicsfényt korábban néhány ügyes állásportál, újabban pedig a közösségi média – leginkább a Facebook és a LinkedIn – kissé ugyan elhomályosította, de a Monstert azért még kár lenne leírni.

A cég nemrég a BeKnown Facebook-alkalmazással bizonyította, hogy ismerős a közösségi játéktéren is. (Ettől a LinkedIn annyira megijedt, hogy az alkalmazásnak nem engedélyezi a kapcsolódást saját adatbázisához.)

A Monster Legújabb megoldása, a SeeMore egész más területre koncentrál. Segítségével egyetlen felhő-alapú, kereshető webes adatbázisba gyűjthető össze egy cég valamennyi önéletrajz-adatbázisa.  A 6Sense szemantikus kereső révén a toborzók a korábbi, kulcsszavas keresésnél jóval szűkebb, pontosabb találatokat kaphatnak. A SeeMore valóban nagy adatbázissal rendelkező toborzók számára kínál vonzó megoldást, jelenleg még csak az Egyesült Államokban érhető el, természetesen “Béta” próbaüzemben.

Az alábbi két videó igen érzékletesen mutatja be a 6Sense és a SeeMore működését:


Jobline – Ráncfelvarrás után

Az elmúlt hetekben intenzív reklámkampány hívta fel rá az álláskeresők  – és persze a “szakma”  – figyelmét, hogy megújult a Jobline, a HVG állásportálja. Legfőbb ideje volt, hiszen miközben a HVG nyomtatott álláshirdetési üzlete “védelmében” sokáig elhanyagolta saját (mostoha)gyermekét, az állásportál-piac is felnőtt, sőt, a Jobline nyakára nőtt.

“Vajon képes volt-e a Jobline egyszerre több lépést is meglépni, vagy csak a nemrég szintén ráncfelvarráson átesett versenytárshoz, a Profession.hu-hoz próbált felzárkózni?” Ez a kérdés izgatott a legjobban, amikor az átalakítás után először látogattam el a Jobline.hu oldalra.
Minden nézőpont kérdése. Ha azt nézzük, honnan indult 11 éve a Jobline, vagy azt, mennyire korszerűtlen volt már az elmúlt években használt webfelület, akkor tényleg jelentős a változás. Nem csak szebbek lettek az oldalak, de átláthatóbb, logikusabb, egyszerűbben használható az egész webhely.
Ha azonban azt nézzük, hogy mennyire sikerült túllépni a hagyományos állásportál-modellen, mennyire sikerült közvetlen kapcsolatba lépni a megbízókkal és az álláskeresőkkel, sajnos azt kell válaszolnunk, hogy alig. Miközben az álláshirdetési üzlet valamennyi résztvevője tisztában van vele, hogy piacukon az igazi fenyegetést a Google és a Facebook jelenti, a hazai állásportálok valamiért mégis úgy tesznek, mintha még mindig csak egymással versenyezgetnének.

Az ismert mondás szerint még mindig  nagy a különbség aközött,  ha a gazdag ember elszegényedik, illetve ha a szegény ember meggazdagodik. Lefordítva: a “kifutóban lévő” állásportálok jelenleg még jóval több bevételt generálnak, mint a “feljövő” közösségi csatornák. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy merészebben, nagyobbat kellene lépni annál, mint amit nemrég a Profession.hu, illetve most a Jobline.hu esetében láthattunk.

Facebook:

A Jobline a Facebook oldalán ( http://www.facebook.com/joblinehu) egy könyvreklám fogadja az érdeklődőket. Az üzenőfalon a többnyire saját oldaluk, a többnyire újrahasznosított anyagokat publikáló Jobline Magazin linkjei (+ rövid bevezetők) sorakoznak. A Jobline valóban faliújságnak használja ezt a felületet,  meg sem próbálja megismerni potenciális ügyfeleit, néhány ügyetlen próbálkozástól eltekintve nem is kezdeményez beszélgetést. Az eredmény jó látható: Magyarország egyik vezető állásportálja a HVG médiatámogatása és a jelentős reklámkampány ellenére is csak 614 rajongót tudott összegyűjteni!

Twitter:Korábban már megírtam, hogy a hazai állásportálok fájdalmasan nem értik a Twittert. Szomorú, de a Jobline a ráncfelvarrás után sem változtatott stratégiáján: automatikusan, ömlesztve szórja ki a Twitterre az állásajánlatok linkjeit. (Vajon nem lenne a mostani 180-nál több követője a http://www.twitter.com/jobline_hu profilnak, ha kulcsszavak (#hashtag), vagy önálló csatornák használatával segítenének az ajánlatok szűrésében? És akkor még nem is beszéltünk a lényegről, a közösség véleményének “meghallgatásáról”, a párbeszédről…

LinkedIn:

Ezt a helyet üresen is hagyhatnám, a Jobline ugyanis NINCS JELEN a a LinkedInen! Nehezen tudom elképzelni, milyen stratégiai elképzelés állhat a távolmaradás mögött!

RSS:Bár nem “közösségi médiás”, hanem “ősi” web 2.0-ás eszköz az RSS, nem tudom nem megemlíteni, hogy a Jobline a friss állásajánlatok követésének ezt az eszközét is rosszul használja. Sajnos az RSS olvasóban is a Twitter csatornához hasonlóan, ömlesztve jelennek meg az állásajánlatok, ami lényegében használhatatlanná teszi az RSS értesítők hazsnálatát. (Az egyes álláskategóriák oldalain is csak az “általános” RSS-link érhető el.)

Mobil:

Miközben a toborzásban egész világon egyre nagyobb szerephez jut a mobiltelefon, a Jobline láthatóan “megfeledkezett” erről a csatornáról. (Annál is inkább érthetetlen ez, hiszen “testvére”, a hvg.hu igen aktív ezen a területen.)

A Jobline.hu komoly átalakítás, jelentős előrelépés helyett csak egy ráncfelvarrást hajtott végre. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy erősítse pozícióját a toborzási piacon? Meggyőződésem, hogy átgondoltabb stratégiával, kicsit több erőfeszítéssel ugyanekkora marketing-hátszéllel sokkal komolyabb eredményt érhetett volna el.

Valós időben követett álláskeresők

Egyre több az olyan munkaadó, aki nem egyetlen, központi állásportálon, hanem egyszerre több, kisebb-nagyobb csatornán is keresi a legmegfelelőbb jelölteket. A megfelelő toborzási stratégia kialakításához, a módszerek finomításához rendkívül fontos, hogy megfelelő adatok álljanak a szakemberek részére.

A Jobvite, a közösségi toborzástól a vállalati karrieroldalakon át az ATS rendszerekig számos újszerű szoftvert kínáló megoldásszállító, a napokban jelentette be, új, intelligens mérőrendszerét. Ennek segítségével egyetlen helyre hozhatók össze a vállalati karrieroldalon megjelentetett,  az ügynökségek által különböző állásportálokon közreadott és a közösségi médiában meghirdetett álláspályázatok adatai. A toborzási szakember azonnal láthatja, hogy az egyes oldalakra hányan látogattak, az egyes álláshirdetéseket hányan nyitották meg hányan küldték el jelentkezésüket.

Bár egyes állásportálok, toborzási eszközök eddig is szolgáltattak statisztikai adatokat, a Jobvite új szoftverének az az előnye. hogy egyetlen helyen, könnyen áttekinthető módon jelenteti meg ezeket az információkat.

Szabad a vásár (Elance)

Itt az idő, hogy a  munkaadók és a munkavállalók szakítsanak régi beidegződéseikkel. .Az internet a kereslet és a kínálat olyan, újfajta egymásra találását tesz lehetővé, amire korábban nem volt lehetőség.

Gyakran előfordul, hogy egy cégnek ne megy újabb állandó emberre van szüksége, hanem egy adott feladatot, projektet kellene elvégezni. Sok az olyan szabadúszó, vagy kis cég, aki el is tudná végezni ezt a munkát, csak éppen a hagyományos módszerekkel nehezen találnának egymásra. Új kedvencem az Elance afféle piactér, éppen abban segít, hogy a feladatok és a szakemberek könnyen, gyorsan és hatékonyan megtalálhassák egymást.

Láthatóan a  legnagyobb a programozói és egyéb webes munkák körüli nyüzsgés, de a grafikusi munkától a  marketingen át a jogi tanácsadásig nagyon sokféle munkát keresnek és kínálnak.

Tetszik az Elance, mert – sok hirdetési felülettel ellentétben – informatív és átlátható. Mindenkinek érdeke, hogy részletes információkat közöljön az “áruról”, legyen az egy munka leírása, vagy egy munkavállalói profil.  Pontosan lehet látni, hogy ki mit (kit) keres és hogy mit kínál, milyen “előélete” van a rendszerben stb. A munkák menete a rendszeren belül ellenőrizhető és kontrollált körülmények között zajlik a honoráriumok kifizetése is.

Biztos vagyok benne, hogy itthon is sokan örülnének egy ilyen piactérnek.  Sok cégnek (nem feltétlenül csak a kisebbeknek) rendszeresen problémát jelent, hol lehetne embert találni egy kisebb grafikai, programozói, szövegírói munkára. Különösebb számolgatás után is jól látszik azonban, hogy egy Elance-szintű rendszer kialakítása, bevezetése (reklámozása, feltöltése az induláshoz elengedhetetlen számú “áruval”) akkora összegbe kerülne, ami a mi viszonyaink között soha nem térülne meg. Kicsi piac, korlátozott lehetőségek. Örülnék, ha valaki bebizonyítaná, hogy tévedek.