Írni, de hogyan?

colored-pencils-179167_1280

Tartalom nélkül nincs marketing. Kell a videó, a kép az infografika, de az alap mégis a szöveg. Leginkább a rendszeresen frissített szakmai blog.

Sajnos ritka a dolgok olyan szerencsés együttállása, hogy valaki a megfelelő tudással is rendelkezik és írni is tud. Ha valakiben óriási az ellenállás az írással szemben, abból soha nem lesz blogger. Annak viszont, aki szívesen írna, de nem tudja hogyan kezdjen  bele, szívesen adok néhány tanácsot.

Bővebben…

Reklámok

Így tedd hatékonyabbá a blogodat!

Blogolj +jobban

Bár már többször is leírtam, megismétlem: A blogok egyáltalán nem haltak ki, nagyon is fontosak, csak a szerepük változott meg. Erősen visszaszorultak a személyes blogok, miközben előtérbe kerültek a céges blogok.

Az elmúlt években felértékelődött a korábban lenézett saját média, így kerültek az érdeklődés előterébe a blogok is. (Ezt a figyelmet csak fokozza, hogy miközben a Google folyamatos változásai következtében tiltólistára kerültek a korábban használatos keresőoptimalizálási trükkök, a Google egyre inkább imádja a rendszeresen frissülő, minőségi tartalmakat szállító blogokat.)

Bővebben…

11 dolog, amit a blogolással tanultam

ezt tanultam a blogolásból

Bevallom, semmiféle tudatosság, tervezés nem volt abban, amikor 2004. nyarán elhatároztam, hogy blogot fogok írni. Agyam valamelyik rejtett zugában ott volt a „blog” szó és a Freeblog név is, de (most már bevallhatom) korábban nem láttam egyetlen blogot sem.

Regisztráltam a Freeblogra, elkezdtem írni amit gondoltam, közben pedig nekifogtam, hogy felderítsem, mi is ez az egész „blog-izé”. Elég hamar felfedeztem a legfontosabb információ-gócokat, a legizgalmasabb szerzőket, a tanultakat pedig – saját véleményemen egyre inkább átszűrve – megosztottam saját olvasóival.

Bővebben…

12 ok, amiért nem blogolok többet a LinkedInen

pulse blog

Éppen egy éve nyitotta meg a LinkedIn a köznép számára az addig csak a meghívott, Influencers néven emlegetett kiváltságosok számára fenntartott publikációs felületét. Én is igényeltem hozzáférést a felülethez, majd megfeledkeztem az egészről. Áprilisban értesítettek, hogy nosza, írhatok. Írtam is. Először csak azért, hogy kipróbáljam a felületet, később pedig mert izgalmasnak látszott a csatorna. Most abbahagyom.

Április óta 27 írást publikáltam a LinkedIn Pulse felületén. Azt hiszem, elegendő mennyiség ahhoz, hogy levonjak bizonyos, alapvető tanulságokat.

  • JÓ, hogy a friss posztokról valamennyi 1. szintű kapcsolatom értesítést kap.
    NEM JÓ, hogy az 1000+ kapcsolatomból legfeljebb csak 10-15% figyeli a LinkedIntől kapott értesítéseit.
  • JÓ, hogy az írásaimat a kapcsolataimon kívül eső emberek is követhetik.
    NEM JÓ, hogy a LinkedInen nehéz új követőket szerezni.
  • JÓ, hogy a LinkedInen (elvileg) a számomra fontos szakembereket (vö. célcsoport) tudom megszólítani. (Ez persze csak akkor igaz, ha nem veszel fel boldog-boldogtalant a kapcsolataid közé.)
    NEM JÓ, hogy ezek a kitűnő szakemberek inkább az „off topic” témákra vevők és általában elkerülik a mélyebb „szakmázást”.
  • JÓ, hogy a LinkedIn (elvileg) szélesebb nyilvánosságot biztosít az írásaidnak.
    NEM JÓ, hogy erre csak angol nyelvű cikkekkel lenne (elvi) esélyed.
  • JÓ, hogy a cikkeid kikerülnek a Pulse oldalára.
    NEM JÓ, hogy teljesen véletlenszerű, milyen (idegen) cikkek között jelensz meg.
  • JÓ, hogy a cikkeid (cím, kép) megjelennek a profiloldalamon,
    NEM JÓ, hogy máig nem sikerült rájönnöm, ennél egyszerűbben hogyan érhetők el a cikkeim.
  • JÓ, hogy a LinkedIn Pulse-on megjelenő cikkeimet „szeretni” a Google
    NEM JÓ, hogy nem tudom beállítani, ha azt szeretném, hogy ne szeresse. (Ha például a blogomon már publikát tartalmat duplikálom.
  • JÓ, ha sokan olvassák a LinkedIn Pulse-on egy írásomat, de
    NEM JÓ, hogy nagyon alacsony a konverzió (kevesen kattintanak innen át a honlapomra, blogomra)
  • JÓ, hogy a LinkedIn készít valamilyen összesítést az olvasóimról.
    NEM JÓ, hogy hónapok óta képtelen vagyok ezt megtalálni.
  • JÓ volt, hogy eleinte viszonylag sokan felfigyeltek az írásaimra, erős volt az elköteleződés (kedvelés, hozzászólás, megosztás) is.
    NEM JÓ, hogy ahogy egyre többen kezdek el írni, sokat kopott ez a figyelem. (Igazából ugyanaz zajlott itt le 5 hónap, mint annak idején a „blogoszférában” 5 év alatt.

Tudnám még folytatni de azt hiszem, ennyiből is átjött a lényeg: A LinkedIn „blogja” használható, de nem maga a felhőtlen boldogság. Ez a blogfelület nem igazán „saját média”, nincs felette teljes ellenőrzésünk, viszont nem is fizetett média – ennek megfelelően nem is reklamálhatunk a hiányosságai miatt.

Egy jól felépített, rendszeresen frissített blogban a régi tartalmak is hoznak valami forgalmat – a LinkedIn esetében ilyesmit nem észleltem. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy amikor a LinkedInen megjelentetett cikkemet „marketingelem”, kiért is dolgozom? (Szerintem itt is a 80/20-as szabály érvényesül, ahol én magam, a vállalkozásom a kisebbik részt képviseli.

Azt hiszem, egyelőre nem rakok ki több cikket a LinkedIn Pulse-ra, de nem biztos, hogy később nem folytatom. Másokat sem kívánok lebeszélni ennek a lehetőségnek a kihasználásáról. Szerintem mindenképpen jó ez a publikálási lehetőség annak, akinek 1) sok, a célcsoportjába tartozó kapcsolata van, 2) véleményvezérnek számít a maga területén, 3) a céges LinkedIn oldalán és különböző csoportokban sok embert tud elérni, 4) nincs, vagy csak nagyon alacsony látogatottságú a saját blogja.

Egyáltalán nem bánom, hogy kipróbáltam ezt a lehetőséget. A sok hozzászólás révén sokat „beszélgettünk”, jó volt tanulni másoktól és remélem, én is át tudtam adni valamit az olvasóknak.

Utóirat (2015. augusztus 10.)

Ugyan most, fél év után is nagyon meggyőzőnek találom saját érveimet, mégis úgy döntöttem, hogy ideje újra publikálni a LinkedIn Pulse-ra. A nyári uborkaszünet ellenére is úgy látom, hogy megérte.

Dobogón a Soreo.biz

Goldenblog.hu

A Soreo.biz a “Business” kategóriában 3. lett az idei Goldenblog versenyen. A blog sikeres szereplése alaposan meglepett, mivel  – a korábbi versenyekhez hasonlóan – idén sem neveztem. Úgy látszik, megtette ezt helyettem valaki más.

Nem tagadom, örülök az elismerésnek, ugyanakkor tudatában vagyok, hogy az efféle díjakat a helyükön kell kezelni. Ahogy korábban már többször is megírtam, szinte lehetetlen két, azonos kategóriába sorolható blogot találni, vagyis értelmezhetetlen köztük bármilyen sorrendet is felállítani.

A Business kategória idei első helyezettje a CreativeAds például a legjobb reklámok között szemléz.
Mások által készített tartalmakat szűr meg, oszt meg újra, vagyis igazi tartalomkurátor.

A második helyezett az Alapblog  egy vagyonkezelő társaság pénzügyi blogja. (Az írás idején nem érhető el.)

A harmadik a Soreo.biz

A negyedik egy gazdasági hírekkel foglalkozó, sűrűn frissülő blog, a Buksza.

Az ötödik a nagyon komoly startup tudásközpontként működő Insider.

A hatodik régi (virtuális ) ismerősöm, Völgyi Attila fotóriporter blogja.

Nem is sorolom tovább, hiszen a 6 blog példája is mutatja, hogy lehetetlen közös nevezőre hozni és sorrendbe állítani őket.

A Goldenblog persze nem tudományos, vagy üzleti minősítés, csak egy játék. Nem is akarok játékrontó lenni, hanem ezúton gratulálok valamennyi díjazottnak, döntősnek, résztvevőnek és távol maradónak. Blogolni, blogot olvasni ugyanis hasznos, kellemes jó.

És persze köszönet annak, aki a Soreo.biz blogot a versenyre benevezte és akik rá szavaztak!

Én meg persze folytatom a blogolást, mintha mi sem történt volna.

10 év blogolás

emediaSokáig az eszemben volt, de azután idén is megfeledkeztem az évfordulóról. Pedig most kerek: valamikor július 26-án volt 10 éve, hogy a Freeblogon elkezdtem írni az E-média blogot. Be akartam ide kötni az első posztot, de most látom, hogy márciusban megszűnt a Freeblog. Fel sem tűnt.

A máskor is annyira hasznos Archive Org segítségével most mégis visszataláltam a kezdetekhez. Innen nézve nagyon viccesek ezek a bejegyzések, ma már ilyen rövid szövegeket senki sem tesz ki egy blogba. Akkor viszont még nem volt Facebook, LinkedIn.

2004-ben tehát elindult a média és a web 2.0. kapcsolatával foglalkozó blog, amivel tulajdonképpen semmi különösebb célom nem volt, mint hogy kiírjam magamból az engem foglalkoztató témákat. Meglepett, hogy ez mennyi embert érdekel. (Természetesen a blog csúcskorszakában sem érte el a napi 500 látogatót.)

Egy év múlva az E-média díjat nyert a Goldenblog versenyen, majd néhány hónappal később sikerült rábeszélnem a HVG Online akkori vezetőit, hogy náluk folytathassam a blogolást. (Ezúton is köszönöm Marinov Ivánnak, Dely Tamásnak és Hirschler Richárdnak a támogatást.) A Médiablogot 2011. augusztusában építette le a nem sokkal korábban főszerkesztővé kinevezett Gavra Gábor.

Sokat köszönhetek a blogolásnak. Először is azt, hogy a blogolás rákényszerít a szakmai anyagok folyamatos kutatására, feldolgozására. (Természetesen a témák, a fókuszok állandóan változnak. Ma már keveset foglalkozom a médiával és sokat a tartalomstratégiával, tartalommarketinggel.)

Nagy rutint szereztem az írásban. Igaz, hogy korábban évekig voltam szabadúszó újságíró, a napi blogolás során szereztem meg a magam 10.000 óráját.

Amikor egy hétfői reggelen (mikor máskor) blogolni kezdtem, eszembe sem jutott, hogy a személyes márkámat építgetem. (Nem is tudhattam, hiszen csak évekkel később hallottam először a personal branding fogalmáról.) Miközben magam sem tudtam róla, felépítettem a „Pollner, a Médiablogger” márkát, ami sok lehetőséget megnyitott meg a számomra (ugyanakkor többször visszahúzott, amikor „gyári” nevemen és más területen próbáltam érvényesülni.)

Természetesen (és egyáltalán nem az utolsó helyen) meg kell említeni, hogy a blogolás révén rengeteg kitűnő embert ismertem meg. Egy részükkel idővel az „offline” világban is kapcsolatba kerültem ,de vannak akik megmaradtak virtuális ismerősnek.

Nem tagadom, némi nosztalgiával gondolok az első blogolós évekre. Innen, a mindent behálózó közösségi média világából visszanézve nagyon jól látszik az éledező web 2.0. naiv bája. Szerencsés vagyok, hogy majdnem az indulástól (1996-tól) részt vehettem a hazai média-homokozóban (Internetto) és idejében felkapaszkodtam az akkor web 2.0-nak nevezett expresszre. Az átélt élmények, a kapott (és talán adott) gondolatok a fontosak, nem a 10 év.

Kicsit másképp

Már jó ideje tervezem, hogy megírom ezt a bejegyzést. A véletlen úgy hozta, hogy éppen ma teszem ezt meg, pontosan 3 évvel az első poszt publikálása után.

Eredeti célom az volt, hogy egy erősen elhanyagolt területtel, a HR és a marketing (különösen a  web 2.0.) metszetével foglalkozzak. Az első időkben tartottam is magam ehhez az elképzeléshez, de azután egyre több olyan téma kezdett el foglalkoztatni, ami nehezen sorolható ide.

Vajon kinek a hatáskörébe tartozik a vállalaton belüli közösségi együttműködés (social collaboration)? A technológia, a kultúra és a munkaszervezés, a belső kommunikáció, a tudásmenedzsment problémái elválaszthatatlanul gabalyodnak itt össze.

Kinek a feladata a munkáltatói márkaépítés (employer branding)? Összetett feladat ez, aminek része a piackutatás, a márkaépítés, a tehetséggondozás és a márkakommunikáció.

Ha mélyebben belegondolunk, be kell látnunk, hogy a munkáltatói márka kommunikációja tulajdonképpen a tartalommarketing (content marketing) egy speciális megvalósulása. Ki ennek a felelőse?

Egyre kevesebb értelme van valamilyen mesterségesen lehatárolt kategóriákban (marketing, hr, üzletfejlesztés stb.) gondolkodnunk. Sokkal fontosabb azzal foglalkozni, hogyan tudunk egy-egy feladatot a legjobban megoldani.

* * *

A fent leírtakat természetesen  magamra is szeretném alkalmazni. Többfelé is publikálok írásokat, ezeknek a helyeknek a száma a jövőben szaporodni is fog. Nincs értelme itt egy olyan felületet fenntartanom, amit csak nagy erőfeszítések árán, egyre ritkábban tudok frissíteni. Sokkal hasznosabb, logikusabb, ha a jövőben a Soreo.biz blog gyűjtőhelyként működik, ahonnan elérhetők lesznek a másutt megjelenő írásaim. (Természetesen ezzel nem kívánom kizárni az eredeti anyagok – elsősorban prezentációk- publikálásának a lehetőségét sem.)

Remélem, hogy a változások elnyerik a blog régi és új olvasóinak a tetszését!