A vezetők félnek a közösségi médiától

Mostanában egyre többet hallani arról, hogy lezárult a közösségi hálózatok fejlődésének az első szakasza. Innentől a közösségi eszközök és a közösségi megoldások nem egyszerűen a hagyományos marketing, a PR, a HR, vagy az ügyfélszolgálat meghosszabbításaként működnek, hanem egyre nagyobb szerepet kapnak a belső kommunikációban, a csapatmunkában, a tudásmegosztásban, az ügyfelekkel, partnerekkel való együttműködésben. Ez a fajta közösségi média azonban már nem lehet néhány ember ügye. Az csak akkor lehet sikeres, ha a vállalati stratégia részévé válik. Hogy válhat azonban valami a vállalati stratégia részévé, amit a vezetők egy része egyáltalán nem ért?

Tovább a teljes cikkre >> (Social Daily)

Reklámok

Ügyfélélmény 2.0.

A héten a Flow Csoport és a Café Flowbrands napindító rendezvényén  jártam. Hasznos és kellemes délelőtt volt, ahol az ügyfélélmény témájáról hallottunk előadásokat, beszélgetéseket, illetve kisebb csoportokban erről cseréltünk gondolatokat.

Magánemberként persze valamennyiünknek vannak ügyfélélményei. Az egyik előadó például egy karácsonyfaárust említett – nekem hirtelen egy szobafestő és egy zöldséges jutott az eszembe. Vajon miért nem egy bank, vagy egy távközlési szolgáltató? (Na jó, az említett, régebbi történetek mellett ott van egy frissebb ügyfélélményem is, amit az Amazon könyváruháznak köszönhetek.)

Élményekre nemcsak a vevőknek, ügyfeleknek van szüksége, hanem az eladóknak is. Leginkább azért, mert a márkák, a szolgáltatások egyre kevésbé különböztethetők meg egymástól. Az ügyfélélmény az a lehetőség,  ami megkülönböztetheti egyik céget a másiktól, ami fokozhatja a márkaélményt.

VoC-customer-experience-approach

Miközben sok cég csak most ismeri fel az ügyfélélmény jelentőségét, fontosságát, most kezd csak gondolkodni azon, milyen szervezeti változások szükségesek az ügyfélélmény fokozásához, erősen változik maga az ügyfél fogalma is. Többé már nem egy folyamat végpontjáról van szó, nem a a vásárlóról, aki esetleg még némi „utógondozásra” szorul, hanem egy olyan partnerről, aki sokkal korábban lép be az üzleti folyamatokba és sokkal hosszabb ideig marad benn, mint azt korábban megszokhattuk.

A hagyományos, a kiszolgálását jórészt passzívan váró ügyféllel szemben a mai vásárló, megrendelő, megbízó először maga tájékozódik (természetesen leginkább az internet segítségével) és csak már megfelelő mennyiségű információ birtokában fordul az eladóhoz. Mivel a vevő kapcsolatfelvétel pillanatára már a vásárlási döntéshez szükséges információk 70 százalékának a birtokába jutott, a hagyományos módszerekhez ragaszkodó eladónak erősen beszűkülnek a lehetőségei.

Visszafelé nem vezet út, az önjáró ügyfeleket adottságként kell elfogadni. Az egyetlen megoldás az lehet, ha az eladó be tudja juttatni közlendőit abba a bizonyos, a tájékozódás során fogyasztott 70 százaléknyi információba. A tájékozódó ügyfél természetesen nagyon sokféle információt fogyaszt. A figyelemfelkeltő videók, kvízjátékok, Facebook oldalak ugyanúgy beletartoznak ebbe, mint a letölthető tanulmányok, prezentációk, az
elemző blogok, az ár-összehasonlító oldalak, vagy a műszaki specifikációk. A megfelelő információknak a megfelelő időben és helyen történő adagolása ma meghatározhatja egy termék, vagy szolgáltatás sikerét, kudarcát. Az ügyfélélmény 2.0. megszerzésének egyik legfontosabb eszköze a tartalommarketing. Hazaértem.

 

“Social business”, merre vagy?

2013. március 12-én az EVOLIUTION konferencián tartottam előadást. Mivel az alábbi prezim önmagában nehezen értelmezhető, megpróbáltam írásban is rekonstruálni előadásom lényegét. (A szögletes zárójelben levő számok a “diák” sorszámára utalnak.)

Jó reggelt!

[0]A szervezők valahogy elírták az előadásom címét és először valami olyasmi jelent meg a programban, hogy „Hol a biznisz a socialban”? Először ugyan bosszankodtam a dolgon, de végül rájöttem, hogy [1] tulajdonképpen erről is szól az, amiről ma beszélni akarok.

Ma úgy tűnik, hogy a Facebook körül forog a világ, de igazából ami ma a Facebookon látható, az csak egy csücske az igazi közösségi üzletnek. (Megtévesztő maga a social business kifejezése is, mert ugyanígy nevezik a Nobel díjas Muhammad Yunus szegénység ellenes üzleti modelljét is.)

[2] Egy nagyon leegyszerűsített definícióval szeretném tehát tisztázni, miről is fogok beszélni.

[3]Ebből a definícióból is következik, hogy – hiába állítják ma sokan: a social business nem azonos a Facebookkal. Szó sincs persze arról, hogy [4]ki akarnám rekeszteni a Facebookot erről a területről, csak [5] szeretném tisztázni a kettő viszonyát.

Meglepő módon még ma is sokan úgy látják, hogy a Facebook növekedése [6] így néz ki és soga nem lesz vége. A józanabbul gondolkodók inkább egy ilyen [7] növekedési görbében hisznek. Én viszont azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy [8] itt is az úgynevezett Gartner-görbe érvényes: lassan a viharos növekedés végére érünk, jön a csúcs, majd egy nagy zuhanás, a korábbi túlértékelés után egy alulértékelés, majd egy lassú kijózanodás, amikor minden a helyére kerül. (Így volt ez 2000. körül a dotcom-hisztériával, az átmeneti kiábrándulással, majd 2004. után szép lassan a helyükre kerültek a dolgok.

[9]Az, amit ma a vállalatok többsége közösségi médiának hisz nem más, mint a hagyományos marketing/pr, ügyfélszolgálati, vagy hr/toborzási tevékenység kiterjesztése a közösségi csatornákra.

Ez mindenképpen javítja az ilyen-olyan mutatókat, de kicsit olyan, mintha atomrakétával akarnánk szekeret vontatni.

A közösségi technológia, a közösségi megoldások üzleti alkalmazásában sokkal több lehetősége van, mint hogy olcsóbban egyszerűen kicsit jobban és és valamivel olcsóbban folytathatjuk azt, amit eddig is csináltunk. Ezt persze ugyanolyan nehéz megérteni, belátni, amilyen nehéz volt 1998-ban felfogni azt, hogy az internet több annál, mint hogy a képernyőre „ragasztjuk” a cégismertető brosúrát.

Ami felé ma a legtöbb vállalat törekszik, az a közösségi térben elérhető emberek felé kiterjesztett vállalat, más néven a SOCIAL BRAND. Az igazi nagy dolog, ami még előttünk van és ahol a közösségi eszközöket, a közösségi együttműködést valóban jól ismerő, ezek lehetőségeit értők nagyot alakíthatnak, az a SOCIAL BUSINESS.

SOCIAL BRAND > SOCIAL BUSINESS

A vállalatok lényegében ugyanazokat az eszközöket használják, mint 15 éve. Az emailt, az Office eszközöket, esetleg az intranetet. Közben „kinn” az információmegosztástól a közösségi együttműködésig rengeteg minden nagyszerűen működik.

A közösségépítés és az együttműködés a munkahelyen is nagyon hasznosak, [10] rengeteg előnnyel járnak. [11] Még ennél is kecsegtetőbb az a hatékonyságnövelés, amit a közösségi technológiák alkalmazása kínál. A megtakarítható összeg [12] (dollárban) csábító, de ezek a számok egyelőre csak becsléseken, nem tényleges eredményeken alapulnak.

Egyszerű dolognak tűnik, hogy szépen „betoljuk” az odakinn jól működő eszközöket a vállalaton belülre, de sajnos a dolgok nem működnek ilyen egyszerűen. Ha félretesszük a biztonsági aggályokat (az informatikai biztonsági vezető nem szokta félretenni), akkor is kiderül, hogy 4-5-6-7 önálló közösségi platform használata rengeteg energiát emészt fel. Ezeket a problémákat próbálják áthidalni a [13]különböző vállalati közösségi platformok. Az elmúlt évekbe sok ilyen bukkant fel. Az ezeken kínált [14] eszköztár általában ismerős, ami megkülönbözteti őket a „kinti” eszközöktől az az egyetlen platformon való megjelenés, az erős keresési lehetőségek, illetve az integráció lehetősége más, gyakran használt üzleti eszközökkel (feladatkezelő, projektkezelő, CRM stb.)

Vállalati közösségi platformok bevezetésével sokan próbálkoztak, de csak kevesen jártak sikerrel.

Ha megvizsgáljuk, miért is járnak kudarccal az ilyen próbálkozások, több okot is találunk.

1. Az emberek nagyon eltérő szintű tapasztalatokkal rendelkeznek a közösségi eszközök használatában. A huszonéves programozónak talán nem jelent gondot az eszközök használata és a közösségi kommunikáció, de valószínű, hogy az 50 éveiben járó könyvelő már nehezebben veszi be a változásokat. Az eszközök használatára viszonylag gyorsan meg lehet tanítani az embereket, a közösségi kommunikáció elsajátítására sokkal hosszabb időre, több gyakorlásra van szükség.

2. A vállalaton belül teljesen más a viszonyrendszer, mint „odakinn”.

A közösségi hálózatokban te vagy a VEVŐ, mindenki a Te kegyeidet keresi – A vállalati hálózatban eladó vagy, munkaerődet, tudásodat, információidat akarod eladni. A vevők a főnökeid, azok az emberek, akiktől szakmailag, egzisztenciálisan is függsz.

A közösségi hálózatokon olyan néven szerepelsz, ahogy akarsz, annyit mutatsz magadból, mait akarsz. – A vállalati hálózaton teljesen látható vagy.

3. A közösségi eszközök vállalati alkalmazásának lényege a közösségi együttműködés. Ennek alapja a tudás- és információmegosztás. Ahogy egyesek magánéletük minden fontos pillanatát közreadják a Facebookon, vagy a Twitteren, úgy kell a vállalati hálózaton is megosztani a napi munkával kapcsolatos információt is. Az ilyen „hangos munkavégzéshez” a maitól nagyon eltérő kultúra kell.

Nézzük a dolgoknak egy másik vetületét. Aki legalább messziről látott egy közepes méretű, hagyományos felépítésű céget tudja, hogy az „vízszintesen” szervezeti szintekből (a portástól a vezérigazgatóig), illetve szervezeti egységekből (különböző igazgatóságokból, osztályokból stb.) áll.

Kérdés az, hogy ez 19. században kialakult szerkezet megfelelő-e a mai feladatok ellátására? Hányszor tapasztaljuk, hogy éppen a merev szervezeti struktúra a hatékony munka legnagyobb akadálya. Éppen a közösségi együttműködés, a szervezeti egységesek átívelő, az elvégzendő feladatra, nem pedig a szobabeosztásra koncentráló munkavégzés megvalósulása adhat igazi értelmet a közösségi eszközök használatának.

[15] Biztosan sokatoknak ismerős ez az ábra, az úgynevezett Porter modell.

Ennek megfelelően az iskolában is úgy tanultuk, hogy az egyik oldalon bejön a nyersanyag, abból készül valamilyen termék, ami azután a marketing és az értékesítés áldásos tevékenysége révén a másik oldalon kikerül. Lehet ezt a modellt alakítgatni, egyik, vagy másik elemére rágyúrni, de a lényeg akkor se változik. Az egyes elemekhez oda lehet biggyeszteni közösségi elemeket, de ettől a Porter modellből nem lesz „social business”.

Valódi eredmények csak úgy érhetők el, ha a közösségi eszközök és módszerek beépülnek a munkafolyamtokba, azok normális részévé kell válnak. Mindez csak óriási szervezeti és kulturális változások árán lehetséges.

Jelenleg legfelsőbb vezetők jelentős része nincs tisztában a közösségi eszközök és a közösségi kommunikáció jelentőségével. Még a tájékozottabbak többsége is úgy gondolja, hogy tisztán marketinges, vagy ügyfélszolgálati ügyről van szó, amit alsóbb szinten kell megoldani.

A „social business” olyan, mint az áttérés egyik Office verzióról a másikra. Nem elég telepíteni az új szoftvert, tartani egy gyorstalpaló tanfolyamot, azután mindenki beleszokik valahogy. Bonyolult folyamatról van szó, ami csak sokkal mélyebb változásokkal együtt lesz működőképes.

A social business megvalósulása nem egy Nagy Ugrás, sokkal inkább egy több lépcsőből, vagy több állomásból álló folyamat. [15]. Aki idejében elkezdi, komoly versenyelőnyre tehet szert. Nem ingyen, nem könnyen.

A social business nem valamilyen eszközök öncélú bevezetéséről szól. Segítségével új viszonyok alakíthatók ki a vállalaton belül, a vállalat és a partnerek, a vállalat és az ügyfelek/vevők között.

Ki foglalkozzon a közösségi médiával?

Tegnap egy kríziskommunikációs rendezvényen jártam. Természetesen szóba került az ismert helyzet: Hirtelen kitör a botrány X vállalat/szervezet körül, ki kellene tenni valamit a honlapra, a Facebook oldalra, de senki sem tudja, mi is ezekhez a jelszó, illetve hogy mit is kell  rajtukcsinálni. (Ismerős helyzet?)

Miközben jót mosolygunk az emailjeit a titkárnőjével kinyomtattató főnök történetén, természetesnek vesszük, hogy a vállalat és az egész világ között egy “anyagfeltöltő” marketinges és egy “közösségimédia-menedzser” (valójában egy minimális döntési joggal rendelkező fiatal munkatárs) tartsa a kapcsolatot. (Az erre szakosodott ügynökségbe kiszervezett közösségi kommunikáció a legtöbb vállalat számára nem a szakértők bevonását, hanem egy kellemetlen feladattól való szabadulás kísérletét jelenti.)

Nézz körül. Kérdezd meg néhány vállalat vezetőit, mit jelent számukra a közösségi média. Többségük azt fogja mondani, hogy fordulj a marketing vezetőjükhöz, nekik semmi közük hozzá, a kevésbé elzárkózóak talán büszkén kijelentik, hogy náluk működik a dolog, van Facebook oldaluk.

Itt tartunk. A hazai vállalatok/szervezetek többsége a közösségi médiában – amit lényegében a Facebookal azonosít –  kizárólag a kommunikációs lehetőséget látja, azt lehetőleg hagyományos kommunikációs csatornaként, a meglevő csatornák kiegészítéseként (üzenetek küldése) használja.  Ez egyetlen munkatárs, vagy kisebb csoport segítségével többé-kevésbé meg is valósítható, de ezzel a megközelítéssel ezen a szinten túllépni lépni nem lehet.

A teljes vállalatot, illetve a vállalat külső kapcsolatait is átható social business szép eszme, de a legtöbb vállalat számára egyelőre olyan távoli, mint a Mars-utazás. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lehetne jobban kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

1. A “közönség” megismerése. – Soha nem volt eddig lehetőség arra, hogy egy vállalat olyan alaposan megismerje vevőit, ügyfeleit, partnereit, potenciális munkavállalóit, mint most. A közösségi hálózatokból hihetetlen mennyiségű információ nyerhető ki, csak legyen, aki gyűjtse az adatokat és legyen,  aki feldolgozza azokat. A legfontosabb közösségi tevékenység nem a lájkolók gyűjtése, hanem annak hallgatása, mit beszélnek az emberek. A feladatra kiképzett ember nélkül persze nem megvalósítható.

2. Válságfigyelés.  – Nagyobb krízisek jelentős része megelőzhető lenne, ha az érintettek figyelnék mit beszélnek róluk az emberek. A feladat elvégzéséhez speciális szoftverek kellenek. Ezek persze a hozzáértő emberek nélkül semmit sem érnek.

3. Közösségi ügyfélszolgálat – Nem értem, hogy miért idegenkednek tőle nálunk annyira? Amíg egy telefonos ügyfélszolgálaton egy munkatárs egyszerre csak egy embert tud kiszolgálni, a közösségi ügyfélszolgálaton nincs ilyen korlát. A kérdések-válaszok megmaradnak, azok újra fel lehet használni. Természetesen a közösségi ügyfélszolgálathoz is speciálisan felkészített emberek kellenek.

4. Munkáltatói márkaépítés – Ennek egyik fontos szakasza, a munkáltatói márka kommunikációja egyre inkább az internetre tevődik. Ez persze speciális feladat, a lájkolók gyűjtésével elfoglalt junior marketinges nem tud ezzel foglalkozni.

Tudnám még folytatni a listát, de visszafogom magam. Aki idáig eljut, mindenképpen szóljon és máris adom a következő feladatokat!:)

A közösségi média és a termelékenység

 

A közhiedelem szerint a közösségi média csak zabálja az emberek idejét, eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, rontja a munka hatékonyságát. Ez a szemlélet az oka, hogy rengeteg munkahelyen részletes közösségimédia-szabályztaban, mégtöbben pedig kimondatlanul tiltják a közösségi média munkahelyi használatát.

A közösségi technológiák és a termelékenység viszonya valójában nagyon más.  A McKinsey Global Institute munkatársai most minden eddiginél átfogóbb és alaposabb kutatással bizonyítják, hogy a közösségi eszközök megfelelő használatában óriási potenciális lehetőség rejlik.

A The social economy: Unlocking value and productivity through social technologies tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy a közösségi technológiál megfelelő alkalmazásával évi 900 milliárt – 1,3 billió dolárnyi eddig elfekvő érték szabadítható fel. (Mielőtt elfelejteném, az MGI anyaga 4 iparágra összpontosít, azokon túl még ennél is nagyobb pénzről van szó.)

Csodák persze nincsenek. “A közösségi technológiákból használatából adódó teljes potenciális érték megragadása megköveteli a vállalati struktúrák, folyamatok, az alkalmazott gyakorlatok átalakítását, a megosztással és a nyitottsággal kompatibilis kultúra kialakítását.” – olvashatjuk.

Magyarul: A közösségi eszközök elfogadása, megvásárlása, használatuk kötelezővé tétele önmagában nem elég. Sokkal többröl van szó.

A tanulmány csaknem 200 oldal hosszú. A McKinsey Global Institute nagyon szimpatikus módon a szokásos pdf mellett többféle formátumban is kínálja (ingyen, minden regisztrációs macera nélkül) a tanulmányt. Akinek még a 22 oldalas (egyébként igen tartalmas) vezetői összefoglaló is túl hoszú, elolvashatja a szerzők cikkét (blogbejegzését) a Harvard Business Review blogjában.

 

A lájkolástól a közösségi vállalatig

A  múlt héten a Social Times SuperSocial konferenciáján tartottam előadást. Az alábbiakban az ott elhangzottak szerkesztett változatát adom közre.

Képzeljétek el el mi lenne, ha a cégeteknél egyetlen ember kezelné az emailt. Ő írna mindenki helyett, illetve rajta keresztül érkeznének be a válaszok is. Abszurd ötlet? Képtelenség? Akkor miért tartod természetesnek, hogy a legtöbb vállalatnál, szervezetnél egyetlen emberre, az úgynevezett közösségimédia-menedzserre bízzák a teljes közösségi kommunikációt?

Az ilyen közösségimédia-felelős aprócska pont, ami (aki) összeköti a több száz, több ezer embert foglalkoztató vállalatot és a külvilággal, vagyis a vásárlókkal, ügyfelekkel, partnerekkel, beszállítókkal… A vállalat ezen az emberen keresztül tud csak üzenni a külső (közösségi) világnak és rajta keresztül veszi az onnan érkező jelzéseket. Vékony, sérülékeny kapcsolat ez. Ráadásul ez pontocska általában elég alacsonyan helyezkedik el a vállalati hierarchiában, ennek megfelelően mozgástere meglehetősen szűk.

Valamivel jobb a helyzet ott, ahol önálló csoport foglalkozik a közösségi médiával. Ott legalább meg lehet osztani a feladatokat, van aki képviselje a csapatot “felfelé” is, de lényegében ez sem változtat az alaphelyzeten: a közösségi kommunikáció elszigetelt tevékenység marad a vállalaton belül.

Más vállalatoknál, intézményeknél eleve kiszervezik a közösségi médiával kapcsolatos feladatokat valamilyen ügynökségnek. Bár a tender írásában és a prezentációban még a legnyagobb erők vesznek részt, a napi munkát legtöbbször ebben az esetben is valamelyik “junior” munkatárs végzi. A vállalatok általában azért szervezik ki ezt a feladatot, mert házon belül nem tudnak vele túl sokat foglalkozni. Érthető tehát, hogy az ügynökség ilyenkor kevés fontos információhoz jutnak, “abból főznek, amit kapnak”.

Bár gyakran úgy tűnik, hogy az egész világ szüntelenül a közösségi médiával foglalkozik, a 2011-ben még az Egyesült Államokban is csak a marketingre fordított összegek 7%-a landolt a közösségi marketingben, az az összeg idén sem lesz magasabb 8%-nál. Egyértelmű tehát, hogy még itt is csak egy folyamat kezdetén tartunk.

Amikor egy vállalatnál úgy érzik, hogy kezdeni kell valamit a közösségi médiával, 80 százalékban a közösségi marketingre gondolnak. A maradékon a közösségi PR és a közösségi ügyfélszolgálat osztozik. Fontos tudatosítanunk azonban, hogy a közösségi márka (social brand) építése nem azonos a közösségi üzlettel (social business). Mi a különbség a kettő között? A közösségi márka a létező marketing megoldások, kiterjesztése – általában némi átalakítással – az új médiára. A közösségi üzlet ezzel szemben egyfajta önelemzésen, a belső és külső folyamatok, rendszerek átértékelésén, az új piaci lehetőségekhez való alkalmazkodáson alapul. Az első a napi valóság, az utóbbi valami olyasmi, ami csak mostanában kezdődik

A közösségi média természetesen nem azonos a Facebookkal. Különböző platformok, eszközök, csatornák állnak a rendekezésünkre, hogy közzétegyük mondandónkat, tartalmakat osszunk meg, együttműködjünk másokkal.

A közösségi hálózatok kínálta lehetőségek általában csak a vállalatok kapujáig léteznek. Ott belépve hirtelen visszakerülünk a web 1.0. világába, ahol még mindig az email és az intranet határozzák meg a belső együttműködést.

A közösségi média azonban nem állítható meg a vállat portájánál. Akik beleszülettek, vagy belenőttek a közösségi eszközök rendszeres használatába, azok odabenn sem akarnak megválni a Facebooktól, Twittertől , Pinteresttől. A teljes tiltás értelmetelen, hiszen egyre többen rendelkezünk okostelefonnal. A leggyakoribb (és legkényelmesebb) vezetői gyakorlat a félrenézés – “használják, de ne túl sokat és hivatalosan nem tudunk róla.” Meglehetősen ellentmondásos helyzet: Van valami, ami odakinn nagyon jól működik, de valamiért nem próbáljuk bevinni a vállalaton belülre. Vagyis vannak, akik próbálják, de a zárt Facebook csoportok, a különböző ingyenes wikik és egyebek láthatóan nem jelentenek igazi megoldást.

Mindezt természetesen nem én fedeztem fel. Az elmúlt években vállalatok sora próbálkozott meg valamilyen, kifejezetten a vállalati igényekre szabott közösségi platform bevezetésével.
Szinte mindenhol gyors és látványos kudarcot vallottak. A sikertelen bevezetések okait azóta számos szakértő elemezte és egyértelművé vált, hogy nem egyik, vagy másik platform gyengeségeiről van szó, hanem a szervezeti kultúrában kell keresni a problémák gyökerét. Érdemes tehát megnézni, hogyan működnek a vállalatoknál, intézményeknél a közösségi hálózatokra legjellemzőbb tevékenységek:

Tudásmegosztás: Aki blogot ír, mások blogjait olvassa, linkeket oszt meg a Twitteren, szakmai csoportok tagja a LinkedInen jól tudja, hogy a web 2.0. lényege a szűrt, feldolgozott információk megosztása. Nagyon kicsi a valószínűsége azonban, hogy egy vállalatnál csupa megszállott tudásmegosztó üljön. A munkahelyi tudásmegosztás olyan munkamódszer, amit meg kell tanulni. A vezetők által elvárt (természetesen általuk is űzött) gyakorlat, aminek színvonalas művelését jutalmazni kell.

Közös munka: A hosszú és mindenki számára terhes értekezletek egy része online közös munkával kitűnően kiváltható. A szabadon létrehozható csoportok, a valós idejű “beszélgetések” és a wikik kombinációja erre tökéletesen alkalmas. A vezetőknek kell élen járniuk ezeknek az eszközöknek, módszereknek a használatában, különben esély sincs az elterjedésükre. Azokban a szervezetekben, ahol az egyes szervezeti egységek közé átjárhatatlan falat emelnek esély sincs rá, hogy elterjedjen a közösségi eszközök használata.

Átláthatóság: Ha egy vállalatnál nem átláthatók a dolgok, a vállalati közösségi hálózat sem teszi azzá. A dolog fordítva működik: ahol átláthatóak a dolgok, ott van értelme a közösségi hálózatnak. Az, hogy az emberek tudják mi történik az cégükben, azonosulnak annak céljaival megváltoztatja a munkához való viszonyukat.

Nyitottság az új kezdeményezésekre: Egyes vállalatoknál “ötletládákat” működtetnek, ahová azok a dolgozók is bedobhatják véleményüket, akik soha nem jutnak el a stratégiia értekezletekre. A belső közösségi hálózatokon ez sokkal egyszerűbben is megvalósítható. Természetesen itt az is azonnal kiderül, ha a “Főnökök” egyáltalán nem kívánnak beszélgetni a Néppel.

Együttműködés: Azt hiszem, az együttműködés erejéről nem kel túl sokat beszélnem. Ott a Wikipedia, a Linux, vagy de még hosszan sorolhatnám a sikeres crowdsourcing projekteket. Miért ne működhetne ez a vállalatoknál is? Nagyobb, több száz, vagy több ezer fős vállalatoknál gyakran nehezen akadnak olyan emberek, akik komoly értéket tudnának hozzátenni egy feladathoz…ha tudnának arról. A vállalati közösségi hálózat lehetőség a szervezeti egységek, a különböző telephelyek, vagy akár a több földrészen elhelyezkedő részlegek együttműködésére, de maguk a hálózatok nem fogják megteremteni azt.

Tudásmegosztás, nyitottság, átláthatóság, több önállóság, együttműködés. Valahogy nem ezek a fogalmak írják le a legtöbb mai munkahelyet. Nem véletlen, hogy egyesek egy újfajta, a maitól merőben eltérő munkahelyet képzelnek el. Alaposan belegondolva valóban abszurd, hogy a gombhoz keressük a kabátot: egy adott dolgozói állományt, munkahelyi struktúrát próbálunk folyamatosan fenntartani, ezt kell “etetni” megfelelő projektekkel. Nem volna egyszerűbb, ha inkább az aktuális céloknak megfelelően alakíthatnánk a céget? Mindez nem a fantázia szülötte, hiszen sok kisvállalkozás éppen így működik. Minimális számú “belső” ember + a pillanatnyi igények szerint foglalkoztatott alvállalkozók. Mindez nagyobb léptékben is megoldható? A közösségi hálózatok, de leginkább egy újfajta gondolkodás segítségével igen.

Rövid előadásomban csak néhány gondolatot villanthattam fel. A lényeget úgy foglalnám össze, hogy a valódi közösségi forradalom akkor kezdődik el, amikor sikerül a vállalaton belül is meghonosítani az újfajta gondolkodást. Itt most olyan emberek ülnek, akik otthonosan mozognak a közösségi médiában. A Ti dolgotok lesz, egyben számotokra teremt új lehetőséget hogy a vállalatokat elmozdítsátok az apró lyukon keresztüli közösségi kommunikáció felől a közösségi üzlet felé. Köszönöm szépen a figyelmet!

Út a közösségi üzlethez – a cégkultúra átalakításának lépései

Ezerszer el kell mondani, le kell írni, hogy a közösségi üzlet (social business) nem egyenlő a közösségi
marketinggel, vagy a közösségi ügyfélszolgálattal.  Azt mondják, egy jó kép többet ér, mint ezer szó.
Egy olyan ábra pedig, amin szavak is ezek szerint hatványozottan értékes.  A Dachis Group ábráját
mindenképpen  érdemes alaposan tanulmányozni, kinyomtatni, a falra ki kitűzni, naponta nézegetni…