Drágán ingyenes

free

Egy ügyfelem belső (céges) közösségi hálózat bevezetését fontolgatja. Mivel korábban elég mélyen beleástam magam ebbe a témába, felajánlottam, hogy szívesen segítek a keresésben. („Hivatalosan” tartalommarketinges projekteken dolgozunk.)

A megfogalmazott elvárások és a kínált szolgáltatások alapján elég gyorsan ki tudtam alakítani egy rövid listát, amit egy kis próbálgatás után tovább szűkítettünk. Ekkor következett a „másik” oldal, a fizetési kondíciók tanulmányozása.

Valamennyi ilyen közösségi hálózat a „freemium” modell szerint működik. Regisztráció ellenében ingyen elérhető (majdnem) az alapszolgáltatás, de a „haladó” funkciókért már fizetni kell. A gyártók (többségében felhőben működő, bérelhető programokról van szó) gondosan ügyelnek rá, hogy szolgáltatásaik ne legyenek egyszerűen összehasonlíthatók, de azért többnyire elég hamar felsejlenek a határok.

  • A leggyakoribb, hogy az ingyenes használatot a felhasználók számához kötik. Ha 20 fő a határ, egészen biztos hogy csak egy team próbálhatja ki a hálózatot, azután ha bevált, lehet fizetni.
  • A másik ügyes megoldás a tárkapacitás korlátozása. Egy belső hálózat lényege a dokumentumok és egyéb fájlok megosztása, tárolása és elérhetővé tétele. Ha 500 MB az ingyenes használathoz járó tárhely mérete, hiába nem korlátozzák a felhasználók számát, ezt idővel kinövik. (A legjobb, ha néhány hónapnyi használat után, mert akkorra már megszokták, megszerették, olyan sok adatot töltöttek fel rá, hogy bonyolult lenne kihátrálni.)
  • A harmadik ügyes húzás a keresések korlátozása. A szinte csak a jelenidőben élő Facebookkal ellentétben egy céges közösségi hálózatban az egyik legfontosabb funkció a keresés. (A hálózatba feltöltött, megosztott információk így sokkal egyszerűbben, gyorsabban elérhetők, mint az F, G,E meghajtók átláthatatlan könyvtárrendszerébe rejtőző anyagok.) Ha az ingyenes keresések számát 15.000-re korlátozzák, látszólag nagyvonalúak, valójában támogatják a kipróbálást, de biztosítják, hogy a platformot ne lehessen huzamosan ingyen használni.

A lényeg: Ha tetszik a program, gyorsan eljutsz oda, hogy elfogadod: fizetni kell! Igen, de mennyit? (És miért?)
Nincs más dolgod, mint hogy tanulmányozd a töbnyire kitűnően elkészített táblázatotokat. Itt a vízszintes tengelyen általában a különböző szolgáltatási szintek (Free, Business, Professional Gold, Platinium stb.), a függőlegesen pedig az egyes funkciók állnak. A pöttyök, ikszek, vízszintes vonalak mátrixát nézegetve máris arra vágysz, hogy feljebb lépj. Ezeket a táblázatok pontosan olyanok, mint a kábeltévé előfizetések: Csak óriási áldozatok (és felesleges csatornák előfizetése árán) tudod elérni, hogy 5 kedvenc csatornádhoz hozzáférj.

Akkor most szeressük, vagy ne szeressük a freemium szolgáltatásokat? Azt hiszem, a mérleg nyelve a „szeressük” felé billen. A régebben elterjedt, 30 napig ingyen – utána sehogy modell sokkal brutálisabb. Talán azért idegenkedünk a freemium webes szolgáltatásoktól, mert megszoktuk, hogy a web ingyenes. A Google-ért nem fizetünk. (Dehogynem, keményen fizetünk az adatainkkal.) A Facebookért nem fizetünk. (A céges FB oldalt használók tanúsíthatják, hogy a Facebook egyáltalán nem ingyenes. A híroldalakért nem fizetünk. (Természetesen fizetünk, mégpedig a figyelmünkkel, vagyis azzal, hogy észleljük az ott megjelenő reklámokat.)

Mielőtt felháborodnál, hogy valaki pénzt mer kérni egy szoftver használatáért, gondolatban próbáld felcserélni a szerepeket! Te hajlandó lennél sok pénzért, rengeteg munkával kifejleszteni valamit, ami azután ingyen osztogatnál? (A Google, a Facebook, a Twitter, hogy csak a legismertebbeket említsem valóban először kitaláltak és elterjesztettek valamit és utána kezdtek hozzá üzleti modellt fabrikálni, de nem hinném, hogy ez legtöbbünk számára járható út lenne.)

Térjünk vissza a vállalati közösségi hálózatokhoz! Az ilyen programoknál jellemzően 9-10 USD /hó/fő az első szint előfizetési díja. Első pillantásra nem is tűnik rettenetes összegnek, de ha mondjuk szeretnéd egy 500 fős cég (+ partnerek, beszállító) számára biztosítani egy közösségi hálózat használatát, gyorsan kiderül, hogy milyen igaz a „sok kicsi sokra megy” mondás. Itt sajnos megint rossz helyzetben vagyunk, mivel nagyon más a súlya egy amerikai cégben 8 dollárnak, mint egy magyar vállalkozásban 2100 forintnak. Gondolj csak bele: ha egy vállalat csak 100 ember részére akar hozzáférést szerezni egy ilyen programhoz, akkor is havi 210.000 forintot kell kiperkálnia. Évi 1.520.000 forintot. (Ha szereted a kihívásokat, próbálj meg vállalati döntéshozókat egy ilyen előfizetésről meggyőzni!)

A belső kommunikációt, az együttműködést, az információk megtalálhatóságát, általában a hatékonyságot javító eszköz bevezetése persze idővel megtérül. Feltéve persze, hogy használják az emberek. Ahhoz viszont, hogy használják, a szervezeti kultúrát kellene megváltoztatni. Ehhez sajnos nem kapható freemium szoftver.

Reklámok

Vállalati közösségi platformot vesz a Microsoft

Bár már jó néhány napja pletykálnak egy lehetsége Microsoft-Yammer üzletről, tegnap vált biztossá: A Microsoft 1 milliárd dollár körüli összegért megveszi a vállalati közösségi hálózatot kínáló Yammert.

A 2008-ban alapított Yammer “vállalati Facebooknak” pozicionálja magát. Egyetlen platformon kínál közösségi eszközöket, valamint lehetővé teszi a hagyományos vállalati eszközökkel való integrációt. Ismerős? Nem véletlen, hiszen a Yammer nagyon hasonló az általunk favorizált, gyakran emlegetett Qontexthez. (Kár is lenne titkolni, elfogultak vagyunk a Qontext javára. Mivel a cég partnere vagyunk, ez talán el is fogadható.)

A Yammernél 2 évvel később induló Qontext tanult annak hibáiból, jobb szoftvert fejlesztett, a Yammer viszont sokkal erősebb a marketingben és az értékesítésben (David Sacks vezérigazgató ott van mindenhol, ahol szerepelni lehet), aminek köszönhetően a Yammer máris bejutott a Fortue 500 vállalatok többségébe.

A többi óriáscéghez hasonlóan a Microsoft is lemaradt a közösségi eszközök fejlesztésében. Hozzáragasztott ugyan egy közösségi toldatot a SharePoint 2010 intranethez,  az Office utáni legnagyobb dobásaként tálalja a Lync kommunikációs rendszert, de nyilván nagyon jól tudják, hogy mindez nagyon messze van attól a fajta vállalati közösségi együttműködéstől a Yammert, a Qontext, a Chatter és még tucatnyi kisebb versenytársuk valósítanak meg.

Még nem tudni, hogy a Microsoft most egy olyan terméket vesz, amivel bővíteni kívánja saját kínálatát, vagy csak egy (hozzá képest) kicsi, de vészes sebességgel növekvő versenytársat kíván eltakarítani saját termékei útjából. Akárhogy is van, ez a vásárlás nagy lendületet adhat a vállalati közösségi hálózatok, együttműködési platformok piacának. A Microsoft lépése biztatást jelenthet az ezen a területen működő vállalkozásoknak, a  befektetőknek, visszaigazolást ad a fejlesztőknek. Egy a Microsoft termékportfólióba tartozó Yammert ezután azok az IT vezetők is elfogadják, akik eddig fanyalogtak az “ismeretlen” kis cég neve hallatán, idővel talán könnyebb lesz a bejutás a többiek számára is.

A következő években tehát látványosan felgyorsulhat a közösségi platformok megjelenése a vállalatoknál. Kérdés azonban, hogy képes-e ilyen gyorsan fejlődni a platformok használatához szükséges gondolkodás is? A közösségi platformok ott tudnak csak működni, ahol természetese az “hangos gondolkodás”, az információk megosztása,  egymás meghallgatása, a hivatalos hierarchiaszintektől független párbeszéd, együttműködés. Ha ez ehhez szükséges kulturális átalakulások nem mennek végbe, a Microsoft-Yammer, vagy bármely más hasonló platform megvétele is csak alibi-beruházás marad.

Hogyan válik “közösségivé” egy vállalat?

A web 2.0. és a közösségi média iránt elkötelezett szakemberekkel évek óta gondolkodunk azon, hogyan is lehetne a vállalati falakon belül is alkalmazni azokat a megoldásokat, amik “kívül” olyan jól működnek. 2006-ban össze is álltunk néhányan, hogy közös erőfeszítéssel “neveljük” célpiacunkat, de egy kollektív blog tucatnyi bejegyzésénél nem jutottunk tovább. Akkor még leginkább azt tűzhettük ki célnak, hogy a “geek” körökön kívül is megértessük, mi az a blog, a wiki, a címkézés, a közösségi könyvjelző. Ma jóval egyszerűbb a helyzet, hiszen elég csak annyi mondani hogy a “vállalaton belüli Facebookról” beszélünk.

Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy egy vállalati használatra alkalmas, egységes platformon működő, felhasználóbarát, wiki/blog/keresési funkciókat is magába foglaló közösségi hálózat viszonylag egyszerűen megvalósítható. A Yammer, a Chatter, vagy az általunk preferált Qontext (és a nagyjából tucatnyi további versenyző) a vállalati környezetbe ültetik át a szélesebb közönség által leginkább a Facebookon megismert, megkedvelt elemeket, a kommentelést, a “lájkolást”, a tartalmak megosztását. Eddig minden tiszta és egyszerű. A nagy kérdés azonban az, hogyan importálható a Facebookról a vállalati hálózatokban az együttműködő, tartalommegosztó magatartás?
A valamennyi belső vállalati folyamatra és a külső kapcsolatok (partner, beszállító, ügyfél) is kiterjedő “social business” ugyan izgalmas gondolat, de bevezetése afféle Nagy Ugrással nem valósítható meg. Az elmúlt években számos vállalatnál próbálkoztak közösségi intranet (intranet 2.0., enterprise social network…) bevezetésével és szinte mindenütt ugyanarra az eredményre jutottak: csak ott volt sikeres a bevezetés, ahol 1) azt nem informatikai projektnek kezelték 2) a bevezetési projekt élvezte a legfelső vezetés aktív támogatását 3) a közösségi intranet bevezetése egyfajta kultúraváltással járt együtt (vagy éppen a kultúraváltás tette időszerűvé).

Közösségi üzlet (social business) előfeltétele a közösségi működést magáévá tevő közösségi szervezet (social organization). Ennek alapja pedig nem valamilyen 2.0-ás technológia, hanem azonos célokért dolgozó közösség, illetve a dolgozók és a kisebb csoportok közti együttműködés.

Az elmúlt években izgalmas tanulmányokban, könyvekben olvashattuk, mennyire meghaladottak a hierarchikus felépítésű vállalatok, hogyan gátolják a nemrég még istenített mátrix-szervezetek az azt alkalmazó cégek fejlősét. Valóban úgy tűnik, hogy továbblépést jelenthetnek a közösségi együttműködésen alapuló szervezetek. Csak egyetlen gond akad: az “emberi tényező”. Az ideális “social organization” ugyanis sokban hasonlít a kommunizmushoz: papíron nagyon meggyőző, jól mutat, csak a gyakorlatban megvalósíthatatlan.

A két véglet, a közösségi technológia “csupasz” bevezetése és a tökéletes social organization között sokféle köztes állapot létezik. Ezek elérésé leggyakrabban több lépcsőben lehetséges:

1. A közösségi média használatának “tisztába tétele”. – A tiltás csak felesleges feszültségeket kelt. A szigorú, csak korlátozó közösségimédia-szabályzat elkészítése és betartatása helyett sokkal fontosabb megtanítani az embereknek, mikor, hogyan, mire használhatók a közösségi eszközök. Mik azok az információk amiket nem szabad nyilvánosan megosztani és mik azok, amiknek terjesztése segíti a vállalat munkáját, átláthatóbbá tesz működését.
2. Az emberek bátorítása, támogatása, hogy osszák meg egymással tudásukat, információikat. – Tulajdonképpen ezen múlik minden. Ott, ahol még mindig a “mi és ők” szemlélet a meghatározó nem tud működni a szervezeti egységeken átívelő, szabad tudásmegosztás. Azok, akik még mindig a “tudás: hatalom” elvet vallják nem változnak egyik napról a másikra lelkes tartalommegosztóvá. (Ugyanakkor éppen a tartalommegosztás ilyen elakadása világíthat rá súlyos szervezeti és személyi problémákra.) A közösségi eszközök használata néhány óra alatt megtanulható, a közösségi megosztás gyakorlata viszont még az arra hajlandóságot mutatóknál is csak hosszabb idő alatt válik a napi munka természetes részévé. Ez folyamatos tanulást, egyértelmű vezetői támogatást és a szervezeten belüli “közösségi nagykövetek” segítségét igényli.

3. A közösségi együttműködés egyik legfontosabb eleme az ennek során keletkező, megjelenő tudás megragadása. Ha a közösségi kommunikáció során megjelenő tudás elvész (ez történik a Facebookon keletkező tudás 99 százalékával is), egyszerűen lecsorog az üzenőfalon, akkor kárba vész a befektetett energia java.

Mindez persze csak az alap. Erre lehet felépíteni az üzleti folyamatokat, de ez már egy másik történet.

Beszéljünk róla!

Tudástárak, tudásgazdák, központilag szervezett építkezés. A tudásmenedzsmentről beszélve a legtöbb embernek valami ilyesmi jut az eszébe (ha eszébe jut egyáltalán valami). A szervezeti tudás egyre jelentősebb része azonban nem a vaskos, rendszerezett, tudásgazdák által gondozott dokumentumokba kerül, hanem a “mikrotartalmakban”, a mindennapi kis beszélgetésekben, üzenetváltásokban, blogokban található. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy meghatározó döntések is valamilyen rövid írásos párbeszédben születnek meg.

A vállalati közösségi hálózatok egyik legfontosabb funkciója a munka során keletkező mikrotartalmak összegyűjtése, megőrzése, kereshetővé tétele. Ahhoz azonban, hogy legyen mit összegyűjteni, először létre kell hozni ezeket a tartalmakat.

“Narration of Work”, vagyis a munkáról való beszélés az, amivel a dolgozó létrehozza ezt a tartalmat. Saját munkájáról szerencsére mindenkinek van mondanivalója, de azt a legtöbben az íróasztal fölött, a kávéfőzés, dohányzás, vagy ebéd közben osztja meg kollégáikkal, a vacsoraasztal mellett beszélik meg családjukkal Ahhoz, hogy a fejben levő (“tacit”) tudás mások számára is elérhető (“explicit”) tudássá váljon, azt valamilyen módon rögzíteni kell.

Mindezt így leírni egyszerű, de a megvalósításához nagyon komoly változásokra van szükség. Aki próbált már szakmai/professzionális blogot írni (olyat, ahol nem a “rajongók” gyűjtése, hanem a szakmai önkifejezés a cél), közelről ismerheti ezt a problémát.

Szerencsére a munkáról való beszélés nem követeli meg mindenkitől, hogy rendszeresen frissített szakmai blogot írjon. Történhet ez rövid állapotfrissítések, hozzászólások, rövid (írásbeli) beszélgetések, vagy akár képek, videók megosztása formájában is. Mindez persze nem öncélú játék, a jól működő narráció révén az emberek rengeteg értéket adhatnak hozzá az egyébként “meztelen” információkhoz.

Ez a fajta kommunikáció persze nem működik magától, tanulni, gyakorolni kell. A “bennszülöttek” a digitális kultúrába beleszületett Y generáció számára már természetes, hogy életük minden rezdülését digitálisan is dokumentálják, megosztják. A többieknek, a “digitális bevándorlóknak” azonban mindezt tudatosan kell elsajátítaniuk. Ezt a kultúraváltást az új eszközök vállalati bevezetése önmagában nem oldja meg. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy a  vállalati közösségi hálózat sikere, vagy kudarca sokkal kevésbé az alkalmazott technológián, mint inkább a beszélgetési hajlandóságon múlik.

Qontext Hungary

A napokban elkészült a Qontext vállalati közösségi együttműködési portál magyar nyelvű honlapja.
Az angol nyelvű honlap egyszerű (?) fordításának nem láttuk értelmét, inkább egy rövidebb, tömörebb könnyebben áttekinthető anyag elkészítése volt a célunk.

Természetesen ez a most nyilvánosságra hozott anyag csak a mondandónk egy részét tartalmazza. Az FAQ (GYIK) szekció és a blog folyamatosan bővül, frissül.

* * *

Ezúton szeretnénk a Soreo,biz valamennyi ügyfelének, partnerének és a blog olvasóinak

BÉKÉS ÜNNEPEKET ÉS SIKERES ÚJ ÉVET kívánni!

Qontext előzetes

Miután már több rendezvényen is “kiszivárogtattuk”, itt is eláruljuk, hogy 2011. októberétől a Soreo.biz a Qontext vállalati együttműködési platform kizárólagos hazai partnere.

A szoftver magyar nyelvű verzióján dolgozunk, a magyar honlap készül, addig is egy rövid ismertetővel szeretnénk szolgálni. (A Qontext angol nyelvű, rengeteg információ tartalmazó honlapja a www.qontext.com címen található.)



Qontext
a vállalati közösségi együttműködés platformja

A Qontex a közösségi média és a web 2.0. eszköztárát használva kínál megoldásokat a vállalati belső kommunikáció, az együttműködés, a tudásmegosztás legfőbb problémáira.

A Qontext egyetlen, integrált platformon kínál lehetőséget üzenetküldésre, közös munkára, különböző dokumentumok, tartalmak megosztására,  csoportok képzésére, ezzel minden korábbi megoldásnál hatékonyabbá teszi a munkavégzést.

A Qontext egységes szerkezetének köszönhetően végre egyetlen, helyen található meg valamennyi, a napi munkához szükséges információ, tartalom.

A Qontext az üzenet- és tartalomtípusok sokféleségének, az interakciók rugalmasságának és a jogosultságok kezelésének köszönhetően a felmerülő igényekhez és feladatokhoz alakítva használható.

Néhány felhasználási lehetőség

Közösségi intranet

A hagyományos, az információkat felülről lefelé közvetítő vállalati intranettel szemben a Qontext használatával olyan közösségi tér alakítható ki, amelyben a munkáltató és a munkavállaló kölcsönösen kommunikálhatnak egymással. A Qontext erősíti mindkét oldal elkötelezettségét, támogatja az alulról jövő innovációt.

Az ügyfélkapcsolatok erősítése

A Qontext nemcsak a vállalaton belül működtethető, hanem használata kiterjeszthető az ügyfelekre (vevőkre, partnerekre, beszállítókra) is. A Qontext az ügyfél jellegének, igényeinek megfelelően többféleképpen használható. A meghívás módjától függően az ügyfél csak egy kijelölt csoporttal, vagy a teljes szervezettel kerül kapcsolatba, az információk szűk köréhez, vagy nagyobb területhez fér hozzá. A Qontext használatával felgyorsul az ügyfelekkel való kommunikáció, átláthatóbbá és könnyebben kezelhetővé válnak a közösen használt dokumentumok, növekedhet a kölcsönös kötődés.

Munkahelyi együttműködés

A Qontext használatának egyik leggyakoribb módja a munkahelyen belül együttműködés előmozdítása. A Qontext segítségével egyszerű az új tartalmak előállítása, a közös munkavégzés, a tartalmak megosztása, minősítése. Mindez történhet vállalati szinten, vagy kisebb csoportokban.

Cégek közti együttműködés

A Qontext segítségével több külső csoport (pl. partnerek, viszonteladók, felhasználók) is létrehozható. A Qontext eszköztára jól segíti a csoportok közti információáramlást és együttműködést. A szerepkörök (jogosultságok) megválasztása biztosítja, hogy minden szereplő csak a megfelelő funkciókhoz és információkhoz férjen hozzá.

Összefüggéseken alapuló együttműködés

A Qontext segítségével a kontextus alapján kapcsolhatók össze az üzleti célkitűzések és az ezzel összefüggő párbeszédek. Különösen alkalmassá teszi a Qontextet erre a különböző vállalati alkalmazásokkal (CRM, HRM, ERP, statikus intranet) való egyszerű integrálhatósága.