Tudósítások a digitális üzletről – Írásaim a SocialDailyben

A mai naptól a már jól bejáratott Médiablog és a felfutó Tartalommarketing.hu mellett rendszeresen írásaim jelennel meg a nagyobb sebességre kapcsoló SocialDailyben is.  A háromféle publikálási lehetőség lehetővé teszi, hogy a három, számomra fontos témát többé-kevésbé szétválasszam.

  • A Médiablogban maradnak a média megújulásával, átalakulásával, a digitális eszközhasználattal kapcsolatos témák.
  • A Tartalommarketing.hu “edukációs” blog.  Itt szerzőtársammal, Szurop Istvánnal és a meghívott vendégekkel az idehaza még kevésbé elterjedt tartalommarketinget népszerűsítjük.
  • A SocialDaily az előd SocialTimeshoz képest új területek felé nyit. Ezek egyike közösségi média és az üzlet kapcsolata. Ide kapcsolódnak majd az én írásaim is.

* * *

Az elmúlt években a Facebook felkeltette az üzleti szereplők érdeklődését. Ezt kihasználva egyesek “tanácsadók” hamis illúziókat keltve próbáltak maguknak üzletet szerezni. Tudomásul kell azonban venni, hogy a céges Facebook oldal nem általános üzleti csodaszer. Erről szól a SocialDailyben ma megjelent írásom.

Tovább a SocialDaily cikkére >>

Hogyan használhatók toborzásra a Facebook oldalak?

Bár tudományosan megalapozott adatok nem állnak a rendelkezésemre, nyugodtan le merem írni, hogy a hazai toborzási szakemberek többsége használja a Facebookot. Többnyire persze arra, amire eredetileg való: magáncélra, baráti-rokoni kapcsolattartásra, általános információcserére. Amikor azt kérdezem, ki használja a Facebookot napi munkájában, a legtöbben a jelöltek ellenőrzését említik – a facebookos toborzás  gondolatára sok szakembernek még mindig elkerekedik a szeme.

Egy ideje óriási a tolongás a Facebook oldalak körül. Míg “hagyományos” Facebook  profilokat (elvileg) csak magányszemélyek hozhatnak létre, oldala bármelyik cégnek, szervezetnek, márkának lehet. Ha pedig már van ilyen oldal, miért ne lehetne ezt toborzásra is használni?

A Facebook profilok, oldalak (és a mostanában kevésbé divatos Facebook csoportok) az utóbbi évben rengeteg változáson mentek át. Bár első pillantásra sok mindenbe nnagyon hasonlóak, működésükben, lehetőségeikben erősen eltérnek egymástól. (A legnagyobb különbségek nem a közzétehető információkban, hanem a marketingben, az ismerősök, követők gyűjtésében vannak.)

A Facebook üzleti alkalmazása még a terület szakértői számára is új terep. Kevés a tapasztalat, még kevesebb a megbízható,  bevált megoldás. (Tovább nehezíti a tanulságok levonását, hogy a Facebook (is) szinte naponta fúr, farag valamit felületein.)

Mielőtt bárki facebookos toborzásba kezdene, fontos megértenie hogyan is használják az emberek a Facebookot. Óriási tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a felhasználók közvetlenül a céges oldalra lépnek be, majd elolvassák az ott található információkat. A valóságban szinte mindenki a saját üzenőfalát használja kiindulópontnak. Ami nem itt jelenik meg (a követett személyek és oldalak üzenetei, státuszfrissítései, hozzászólások, mások megosztásai) az lényegében nem is létezik. (A “mikor, miért, mi jelenik meg az üzenőfalam” kezdetű népszerű témába itt nem bonyolódnék bele.)

Andy Headworth, a SironaSays blog szerzője kitűnő elemzésében 3 alapvető, a Facebook oldalakon használatos toborzási módszert különböztet meg.

Az első –  az idehaza szinte egyedül alkalmazott –  megoldás az aktuális álláshirdetések “kiszórása” az üzenőfalra. (Ennek súlyosabb esetét, az álláshirdetések egyidejű kirakását a Facebookra, Linkedinre, Twitterre, iWiWre egyszerűen csak szőnyegbombázásként szoktam emlegetni.) Ez a megoldás tulajdonképpen a hagyományos álláshirdetési módszerek továbbélése egy új platformon. Unalmas, különösebb kötődés kialakítására nem alkalmas, viszont megvalósítása igen egyszerű, olcsó. Minden így szerzett jelölt szinte ajándék.
A második módszer lényege a közösségépítése, a kapcsolatok elmélyítése a Facebookon, majd az érdeklődők átküldése a (hagyományos) vállalat karrieroldalra. Ez a megoldás azok számára ideális, akik már értik, hogy a közösségi toborzás alapja nem az álláshirdetések szétszórása a közösségi felületeken, hanem a közösségépítés, a potenciális jelöltek jobb megismerése, a kölcsönös bizalom megteremtése. (Természetesen alapfeltétel az is, hogy a cég/szervezet korszerű, jól működő, folyamatosan frissített karrieroldallal rendelkezzen.)

A harmadik módszer önálló karrieroldal felépítése a Facebookon. (Az ilyen karrieroldal általában egy, a Facebook oldalon található önálló “fülre” kattintva érhető el.) A Facebook márciusban nyitott az oldalak rugalmasabb programozhatósága felé –  a technikai lehetőség tehát adott.  Az ilyen, integrált megoldás előnye, hogy a hirdetési és jelentkezési folyamat is a Facebookon belül marad, amit sok felhasználó díjazni fog. (Kisebb lesz a lemorzsolódás.). A Facebookon megvalósított karrieroldal nyilván a “szerethető”, a Facebookon sok embert vonzó, rendszeresen hirdető cégek számára jelent jó megoldást.

A Facebook alapvetően nem álláskereső felület. Az ebből fakadó nehézségek mellett ennek előnyei is akadnak: leginkább az, hogy itt a passzív álláskeresők is elérhetők. Ennek egyik legegyszerűbb és legolcsóbb módszere jól célzott hirdetési kampányok futtatása. (A Facebook felületein a jobb hasábban megjelenő hirdetésekre gondolok.) Ezzel viszont ismét belefutunk a már korábbról (például a Google AdSWords álláshirdetések) megismert problémába: Mit kezdjen (mit kezdhet) a toborzási szakember a marketingesek felségterületén? Hol a határ? Meg kell tanulni kicsit “marketingül” is, vagy a két terület újfajta együttműködésére van szükség?

Mindenkire érvényes, kész válaszokat tehát én sem tudok adni.

“Nincsenek jó és rossz válaszok – jó az, ami működik számodra és a céged számára. Ahhoz, hogy ez kiderüljön, sokféle, egymástól különböző megoldásokat kell kipróbálnod, tesztelned, értékelned. Minél több kudarc ér, annál többet tanulsz majd arról, hogyan halt számodra hasznot a céges Facebook oldal.”  – összegzi a tanulságokat Andy Headworth, én meg hevesen bólogatok.

Miért nem “lájkolom” a Budapest Bankot?

Mielőtt bárki félreértene:  A bankkal  – nem vagyok az ügyfelük – semmi bajom nincs.  Facebookos oldalukat viszont kifejezetten ügyetlennek tartom.  Itt most a Soreo vadászterületére összpontosítva csak a toborzási lehetőségek kihasználásáról (illetve ki nem használásáról) fogok írni.

Az oldal megnyitásakor a “Szavazás” fül aktív, az oldalon “lájkolásra” biztatnak.
“Állás”, “Karrier” vagy más hasonló fül nincs. Ha eléggé türelmes (szerencsés, motivált) vagyok, kis kattintgatással rátalálok a “Budapest Bank ” füle, a megnyíló oldalon pedig az “Álláslehetőségek” linkre. (Ez eddig sem nevezhető felhasználóbarát megoldásnak, de csak most jönnek az igazi gondok!)
Az állásajánlatok nem a Facebookon belül jelennek meg, hanem (minden figyelmeztetés nélkül  átkerülök a bank egyik weboldalára.
Itt sincsenek még állásajánlatok. Ehhez meg kell találnom az “Aktuális” állásajánlatok linket. ( Itt meg is állok: A Budapest Bank karrieroldalának elemzése nem tárgya ennek a bejegyzésnek.)

A Budapest Bank startégiája alapvetően jó. Nem lehet csak várni, hogy bejöjjenek az érdeklődők, inkább oda kell menni, ahol az emberek vannak.  Például a Facebookra.  Itt (elvileg) jó esélyük van arra, hogy akár a passzív álláskeresők között is megtalálják jövőbeli munkatársaikat.  Súlyos hiba viszont, hogy 1) csak nagyon nehezen, sok kattintás után találhatók meg az aktuális állásajánlatok 2) az ajánlatok megtekintéséhez el kell hagyni a Facebookot.

Régóta ismert tény, hogy minden egyes kattintással veszítünk a közönségből. Hány kattintásra is vannak a Budapest Bank állásajánlatai a Facebook oldal “bejáratától”?

A Budapest Bank által alkalmazott megoldás azt mutatja, hogy az oldal megrendelői nem értik a közösségi hálózatok lényegét. A Facebookon belül megjelenő álláshirdetéseket “lájkolni”, megosztani lehetne, így annak hatása megsokszorozódhatna.  Az állásajánlat így nemcsak jóval több emberhez jutna el, de hitelesebb is lenne, hiszen a bank hitelességét megsokszorozná a linket ajánló ismerős hitelessége. Ez az a lehetőség, amit nem szabadna kihagyni.