Kiszervezhető-e a LinkedIn?

outsource-personal-tasksKiszervezés és beszervezés. Utóbbi természetesen nem valami titkosszolgálati ügyekről, hanem a kiszervezés fordítottjáról szól. A témával foglalkozó szakemberek ugyanis megállapították, hogy minden kiszervezési hullám, vagyis az alaptevékenységen kívüli feladatok (könyvelés, bérszámfejtés, IT stb.) külső szolgáltatókhoz való tömeges kiszerezése legalább annyi problémát generál, mint a amennyitől a kiszervezés révén megpróbáltak megszabadulni. A nagy kiszervezési hullámokat ezért óhatatlanul beszervezési, vagy inkább visszaszervezési hullámok követik. (Erősen hasonló ehhez az agglomerációba való kiköltözés, majd az ezt követő visszatelepülés ciklikussága.)

Az elmúlt években rengeteg cég érezte úgy, hogy bele kell vágnia a közösségi marketingbe, de sokan közülük nem rendelkeztek az ehhez szükséges tudással, illetve erőforrással (szakemberekkel). A legtöbben úgy látták, hogy ez a tevékenység nem része a vállalat alapvető működésének, vagyis minden komolyabb nehézség nélkül kihelyezhető. Sajnos bebizonyosodott, hogy a vállalattól távol, attól szinte teljesen elszakadt kommunikáció semmiféle előnnyel nem jár, viszont rossz esetben még rongálja is a cég megítélését. Meggyőződésem tehát, hogy például a Facebookot egyre jobban megértő cégek idővel visszaveszik a külső ügynökségtől és maguk kezdik el kezelni azt.

A LinkedInnel kicsit bonyolultabb  a helyzet, mert annak egy része “magánterület” (profilok) másik részét a cég kezeli (céges oldal, hirdetések), egészében viszont csak egységes stratégiát alkalmazva lehet hatékony. Arról. hogy ez hogyan valósítható a Linkedinen publikált írásomban olvashatsz.

 

Hogyan hozhatod ki a legtöbbet az online közösségekből?

rubik

10 évvel ezelőtt, amikor a fórum és a blog közötti különbséget magyarázgattuk a kívülállóknak azt mondtuk, hogy a fórum egy népgyűlés, a blog pedig egy kávéházi beszélgetés. A népgyűlésen ismeretlen emberek mondják el, (vagy kiabálják be) a véleményüket, míg egy kávéházi beszélgetésen adott a téma, a házigazda, aki (többé–kevésbé) ismeri a résztvevőket és nem illik össze-vissza ordítozni. (Ha pedig valaki  mégis az asztalra hányna, azt kitiltják a társaságból.)

Mindez elég jól hangzik, viszont a kávéházi modell szerint működő blogok tündöklésének hamar vége szakadt; a közönséget elcsábította a Twitter, majd a Facebook. Persze ma is léteznek blogok, köztük nagyon színvonalasok is, de köréjük ritkán szerveződik erős, állandó közösség. (Minek is, hiszen az egyes blogposztokat úgyis megosztják a Facebookon.)

Idővel a Facebookon, majd később a Google Pluson is alakultak csoportok. (Utóbbiakat közösségnek nevezik, de ez a lényegen nem változtat.) Egyszerű egy ilyen csoport létrehozása és még egyszerűbb csatlakozni hozzá. Komoly előny, hogy ezekbe a csoportokba egyszerűen  lehet tagokat toborozni, látványosan tudnak növekedni. Bár könnyű létrehozni az ilyen csoportot, messze nem ilyen egyszerű működtetni is azokat. Egy méreten túl – humán antropológusok szerint az ősrégi 120-150 fős törzsi létszám a határ – egyre nehezebben kezelhetők ezek a virtuális közösségek. Meglepő módon a még legbékésebb témák (pl. a régi budapesti képek) köré szerveződő csoportokban is hihetetlen feszültségek képesek kialakulni.

Évek óta tagja vagyok egy KKV marketinggel foglalkozó Facebook csoportnak. A virtuális közösség létszáma a kezdeti 300 főről mára 4500 fölé duzzadt. Ez önmagában jól mutat, csak az a baj, hogy a tagság nagyon heterogén. Vannak köztük marketinges szolgáltatók(tanácsadók), akadnak marketinges feladatokat is ellátó vállalkozók, és egyre több az ingyenes tanácsokra vadászó zöldfülű vállalkozó. A három csoport igényei eltérőek. A tanácsadók szeretnének ügyfeleket fogni. A marketinges vállalkozók a munkájuk során felmerülő, leginkább „haladó” problémákat beszélnének meg. A kezdő vállalkozók azonnal használható, ingyenes tanácsokra vágynak. Rettentő nehéz ezeket az érdekeket összeegyeztetni.

A fórumokat általában választott felhasználói névvel („nick”) használják az emberek. Ez némi szabadságot is ad a véleménynyilvánításban, ugyanakkor súlytalanná, virtuálissá is teszi a beszélgetéseket.

A Facebookon elvileg névvel és arccal vesznek részt az emberek a közösségekben, de amikor utána akarunk nézni egyes beszélgetőtársaink hátterének a leggyakrabban nem találunk semmit. Persze van profiljuk, csak abból semmilyen lényeges információt nem tudhatunk meg. Hasonló a helyzet a Google+ közösségeiben is, legalábbis akkor, ha a magyar résztvevők profilját vizsgáljuk. A nemzetközi csoportokban aktív külföldi szereplőkről általában minden lényegeset megtudhatunk.

A LinkedIn egyébként meglehetősen fapados szolgáltatást nyújtó csoportjai éppen azért mások, mint a többi hasonló közösség, mert innen (is) elérhető tagok részletes profilja. Ebből következik, hogy itt az egyes témák megvitatása mellett nagyon fontos szerephez jut a szakmai márkaépítés és a kapcsolatépítés is.

Akkor most melyik közösség a jobb, a fontosabb? Nincs egyszerű válaszom, hiszen ez attól függ, mi a célod!

Fórumok – Sok olyan fórum akad, ahol a tudásmegosztás, egymás segítése a lényeg. A legtöbben akadnak „erős nickek”, akikre sokan hallgatnak, de többnyire ők sem akarnak a fórumon kívül üzletet csinálni. Az ilyen, jól moderált fórumok gyorsan kivetik magukból a betolakodni próbáló trollokat. Érdemes tehát a fórumokkal próbálkozni, ha valamilyen, jól körülhatárolható témában szeretnénk tanácsot kapni. Az ismeretlen tanácsadók miatt azonban érdemes megfelelő kritikával fogadni az olvasottakat.

Facebook – Tapasztalatom szerint ez a platform a legerősebb a „közösség mozgalmak” szervezésében. Az internetadó elleni tiltakozástól a menekültek támogatásáig sok fontos szerveződés jött itt létre. Érdemes megjegyezni, hogy a Facebook ott erős, ahol hirtelen sok embert kell elérni és megszervezni. Igazán csak az működik, ami jelenidejű. Ahol nagyon pörög a tartalom, ott már néhány nappal ezelőtt tartalmakat is nagyon nehéz megtalálni.

Google Plus – A Google Plus erősen elépülőfélben van, de a közösségek továbbra is működnek. (Remélem, meg is maradnak.) A legérdekesebbek itt a nemzetközi közösségek, ahol gyakran a szakma legjobbjaival kerülhetsz közvetlen kapcsolatba. Fantasztikus dolog, hogy kérdéseidre olyan szakemberek válaszolnak, akiknek a nevét eddig csak cikkek elején, vagy nemzetközi konferenciák programjában láthattad.

LinkedIn – Itt több a működő hazai csoport, mint a Google Pluson, ezekben megismerheted a szakmabelieket és építgetheted véleményvezéri pozíciódat. A nemzetközi csoportok itt is az információgyűjtésre a legalkalmasabbak. A csoportok nagyon jók a bizalomépítésre, nélkülözhetetlenek a közösségi értékesítésben és marketingben.

A csoportok megfelelő, hatékony használata csak a gyakorlatban tanulható el. Érdemes szem előtt tartani, hogy még egy rossz csoport is több haszonnal (információ, tanulság) jár, mint a csoportok teljes elkerülése.

7 ok, amiért használnod kell a csoportokat

csoport

A csoportok (közösségek) különös melléktermékei a közösségi hálózatoknak. Miközben általában arra törekszünk, hogy olyanokkal lépjünk kapcsolatba, akiket egyébként is ismerünk, a csoportokban éppen ennek ellenkezője történik: többnyire olyan, számunkra eddig ismeretlen emberekkel vegyülünk, akikkel valamilyen közös téma (érdeklődési kör, hobbi, mánia) köt össze.

A csoportok közeli szellemi rokonságban állnak a valamikor rendkívül népszerű levelezőlistákkal és a még mindig létező fórumokkal, ugyanakkor leválaszthatatlanok a nekik otthont adó közösségi hálózatokról.

A Facebookon évek óta léteznek csoportok, de használatukat a Facebook soha nem erőltette, fejlesztésüket nem vitte túlzásba. Nemrég egy rendezvényen a Facebook illetékes vezetői is elismerték, hogy kissé elhanyagolták ezt a területet.

A Facebook csoportjaival az a legnagyobb baj, hogy ha kevesen vannak bennük, akkor általában nem történik senki, ha viszont sok a résztvevő, akkor átláthatatlanok a beszélgetések. Tagja vagyok például egy 3000+ fős KKV marketinges csoportnak, ahol naponta kezdődik néhány új beszélgetés és néhány régebbihez is érkeznek új hozzászólások. Ha nem néz rá sűrűn az ember, lehetetlenség tájékozódni.

Csoportok után a Facebook (közismerten nem túl izmos) keresőjében is kutathatsz, de a rendszer maga is felajánl neked közösségeket. Nem tudom, milyen alapon teszi, de nekem olyanokat is ajánlgat, amiknek egészen biztosan még a közelébe sem mennék soha.

A LinkeIn büszke az ott működő csoportokra és támogatja is őket. A keresőben könnyű megfelelő csoportokat találni. A többi közösségi platformmal szemben itt határozott előny, hogy az ember láthatja, kikkel is beszélget. (A LinekdInen saját érdekében többé-kevésbé mindenki kitölti a profilját és kevés a hamis profil.) A pörgősebb csoportoknál itt is probléma az átláthatóság hiánya, de legalább egy működőképes kereső segít az eligazodásban.

A LinkedIn csoportjaiban sok információ is szerezhető, emellett ezek a B2B (cégek közötti) üzletelés (marketing, ügyfélszerzés) nagyon fontos területei. Idehaza sok cég mostanában kezdi felfedezni a LinkedInt. A céges oldalig viszonylag sokan eljutnak, kevesen veszik viszont észre, hogy ez csak egyfajta kirakat, az igazi üzleti kapcsolatépítésre a csoportok adnak lehetőséget. Aki saját csoportot épít (nem a márka, hanem egy fontos üzleti terület köré), az maga szabhatja meg, kit hív meg oda, milyen témákat dob be. A csoportok működtetése persze nem része a hagyomámnyos értékesítésnek és marketingnek, ezt meg kell tanulni.

A LinkedIn csoportok nagyon fontos kiskaput is jelentenek a LinkedInben: csoporttagnak akkor is tudsz privát üzenetet küldeni, ha egyébként nem vagy az ismerőse. (Gyakran eleve ezért lép be az ember egy csoportba.)

Ha csak a technológiát nézzük, akkor egyértelműen a Google+ csoportjai (közösségei) a legjobbak. A jól működő keresés mellett lehet előny, hogy itt lehet témaköröket is létrehozni, amitől még az egészen nagy létszámú csoportok is jól használhatók. Bár működnek magyar nyelvű csoportok is, a LinkedInhez hasonlóan itt is az angol nyelvű csoportok a legizgalmasabbak. Miközben másutt (például a Twitteren) egyre gyakoribb, hogy valaki „bedolgozóknak” adja ki a fiókja működtetését, a Google Pluson a legismertebb szakértők is személyesen vannak jelen. Mivel a Google Plus afféle alternatív platform, azt itteni felhasználók még nagyon lelkesek és különösen segítőkészek. Ezt mindenképpen érdemes kihasználni. (Úgy néz ki, hogy a Google végleg lemondott a G+-ról, mint alternatív közösségi hálózatról, de az eddigi jelek szerint ez a változás nem érinti a Google+ közösségeket.)

Bármelyik platformot is használod, a csoportok kiválóan alkalmasak arra, hogy új dolgokat tanulj, vagy elmélyítsd ismereteidet. A csoportok jelentős része nyitott, vagyis nem kell hozzá belépned, hogy lásd az ottani posztokat. Ha viszont tag vagy egy szakmai csoportban, önálló posztokkal, hozzászólásokkal, mások posztjainak elismerésével (like, +1), megosztásával pozicionálhatod magad, akár a csoport egyik véleményvezérévé válhatsz. (Ezt a pozíciót természetesen üzletileg is kiaknázhatod.)

Ha ennél is többre vágsz, indíthatsz saját csoportot. Mielőtt azonban belevágnál, feltétlenül nézz körül, nincs-e már ugyanilyen profilú, sikeres csoport. Egy közösség felépítése sok munkával jár. Rengeteg embert kell meghívnod, hogy végre összeálljon a 60-80 fős kezdőcsapat. Innentől már felgyorsulhat az organikus fejlődés is, de továbbra is érdemes új résztvevőket toboroznod. Bele kell nyugodni, hogy a résztvevők többsége passzív (csak mások posztjait akarja olvasni), egy átlagos csapatban legfeljebb a tagok 1-2 százaléka aktív. Ennek megfelelően legalább 100 – 150 tagot kell összegyűjtened, mire elkezdődnek az igazi beszélgetések. Ha viszont nem adod fel, esélyed lesz egy jól működő csoportra, ahol te vagy a házigazda, te alakítod a beszélgetés menetét. Számos sikeres csoport alakítása (és néhány szerencsétlenül megválasztott, vagy ügyetlenül menedzselt csoport elvesztése) után azt tanácsolom: Vágj bele!

Életveszélyes megoldások

skull-bones-danger-evil

Rossz (?) szokásom, hogy időnként átfutom az aktuális álláshirdetéseket. Nagyon tanulságos trendeket lehet így megfigyelni. Mostanában például azt látom, hogy a marketinges állások betöltéséhez egyre gyakrabban igényelnek AdWords, Facebook hirdetés, SEO stb. tudást

Ismerek néhány nagyon profi AdWords, Facebook PPC, SEO szakembert. Ők biztosan benne vannak a hazai top 5-ben. Olyannal viszont még nem találkoztam, aki az Analyticstól a Facebook hirdetésekig egyaránt a legjobbak között lenne (és közben honlapfrissítéssel, hírlevelezéssel és rendezvényszervezéssel is foglalkozna.) Nem is lehetséges ez, hiszen a felsorolt, bonyolult szakterületek folyamatos, rendkívül gyors változása miatt sok időt, energiát vesz el a folyamatos tanulás, a naprakész állapot biztosítása. Attól tartok tehát, hogy a hirdető cégek vagy 1) mindenhez kicsit értő „univerzális dilettánsokat” keresnek, vagy 2) nem is tudják pontosan, mit is akarnak. Talán abban bíznak, hogy „értsen mindenhez” tartalmú hirdetéssel nagyot nem tévedhetnek.

Ahol AdWords, vagy Facebook PPC szakemberek vannak, ott őket biztosan be is vetik. AdWords és Facebook hirdetéseket fognak gyártani – függetlenül attól, hogy ezek-e az adott cél eléréséhez a legjobb eszközök. (Ez ugyanúgy érvényes a céges marketing részlegekre, mint az ügynökségekre.) Az ismert mondás jut az eszembe, miszerint „ha valakinek kalapács van a kezében, az mindenhol szögeket lát”. Pontosan így van ez a közösségi eszközökkel is.

Valami nagyon félresiklott, ha komoly üzleti döntéshozók is az eszközök szintjén kezdenek el gondolkodni. Hol vannak a célok, hol a stratégia?

Nincs nekem semmi bajom a Facebookkal, vagy a Google-lal, de úgy gondolom, hogy a célcsoport azonosítása, alapos ismerete, illetve a célok meghatározása előtt nem szabad nekiállni vadul „fészbukozni”. Tudom, ma senkinek sincs pénze (vagy úgy csinál, mintha nem lenne). A stratégiaalkotás hosszadalmas, drága tevékenység, közvetlen bevételt nem hoz, a fészbukolás viszont olcsó (nincs olyan ár, aminél kevesebbért ne lehetne vállalkozókat találni), szinte azonnali „eredményeket” hoz. Olyanokat, amikkel lehet villogni a Nagyfőnök előtt is. Igen, bármilyen meglepő is, de még ma is sok vezetőt meggyőz nagy lájkolószám – függetlenül attól, mi is van (vagy mi nincs) a mutatós érték mögött.

Nem kell félni, nem azt akarom mondani, hogy az egyetlen igaz út a tartalommarketing. Szó sincs róla. Nem tud/akar mindenki hónapokra, vagy évekre előre tervezni, szükség van a rövidebb programokra, kampányokra is, de ezek is csak akkor lehetnek sikeresek, ha komoly tervezőmunka áll mögöttük. A stratégia, a kommunikációs terv kihagyása csak átmenetileg tűnhet takarékosságnak, hosszabb távon keservesen megbosszulja magát.

Lehet a Facebookon mindenféle stratégia és más „felesleges okoskodás” nélkül sok „rajongót” szerezni, de vajon mekkora ennek a szinte véletlenszerűen kiválasztott embercsoportnak az üzleti értéke. (Elárulom: általában erősen közelít a nullához.) A Facebook sok vállalat, szervezet számára valóban nagyon fontos. Foglalkozni kell vele. Tudni kell, kiket lehet elérni az oldalon keresztül, mi a fontos számukra, milyen tartalmakkal elégíthető ki az igényeik. Mérni kell az eredményeket, a mérési adatok függvényében finomítani kell a módszereket. Tudomásul kell azonban venni, hogy nem minden vállalat, márka esetében működik a Facebook. Ráadásul általában a Facebook is hatékonyabb, ha nem egyedüli csatorna, hanem egy összetettebb koncepció része. És persze van élet a Facebookon túl is.

Naponta tapasztalom, hogy a „szolgáltatói oldal” sokféle igényt képes lenne kielégíteni, de a megbízók ragaszkodnak a legolcsóbb, szerintük legbiztosabb megoldásokhoz. Vannak, akik a sokadik próbálkozás után elfáradnak, feladják, elkezdenek olcsó Facebook oldalakat gyártani, lebutított kampányokat, butácska nyereményjátékokat futtatni. Beindul a lefelé vezető spirál…

Nagyon veszélyes úton haladunk. A stratégia, a tervezés elvetése, a rövid távú, a lehető legolcsóbb megoldások hajszolása talán átmenetileg csökkenti a vállalaton belüli nyomást, viszont hosszabb távon óriási károkat okoz a cégnek, a márkának, mindenkinek.

Iratkozz fel a Soreo.biz hírlevelére, hogy ne maradj le egyetlen posztról sem!
A friss posztokat kívánságod szerint emailben (alapbeállítás), vagy közvetlenül Facebook/Twitter/LinkedIn faladra kapod meg.

Kidobott pénz, amit a cégek a Facebookra költenek?

fail

A nagy cégek marketingesei évről évre egyre több pénz pumpálnak a közösségi médiába. A cél, hogy közvetlen kapcsolatba lépjenek az emberekkel, bárbeszédet kezdeményezzenek vásárlóikkal. A szomorú valóság azonban az, hogy a legtöbb esetben ez a kapcsolat egyáltalán nem jön létre. A Facebookon és a Twitteren közzétett posztok átlgosan a rajongók és követők 2 százalékához jutnak el és és kevesebb, mint 0,07 százalék azoknak az aránya, akik valamilyen interakcióba (lájkolás, megosztás, hozzászólás) is lépnek az adott poszttal. Ezek a számok az Ogilvy egy 2014. elején közreadott tanulmányából származnak, a jövőben további romlás várható, mivel a Facebook 2015. elejétől tovább szűkíti az eddig is fájdalmasan gyenge organikus elérést.

Mindezt Nate Elliott, a tekintélyes Forrester piackutató elemzője fogalmazta meg a nemrég közreadott “Social relationship Strategies That Work” című jelentésben. Bevallom, én nem vettem meg a teljes 500 (bocs, 499) dolláros anyagot, de szerencsére blogjában maga Elliott foglalja össze a lényeget:

1. A marketingesek (és a mögöttük álló cégek) jobban tennék, ha inkább a saját weboldalaikon található közösségi funkciókat fejlesztenék, vagy kisebb, szűkebb területre koncentráló közösségi hálózatokba pakolnák a pénzüket. A vásárlók ugyanis továbbra is szeretnének valamilyen módon kapcsolódni kedvenc cégeikhez, márkáikhoz, de a Facebook, vagy a Twitter ehhez messze nem ideális hely. Nagyon jó eredményeket ért el viszont több, saját webhelye körül közösséget felépítő cég.

2. Nem szabad a Facebookot tenni a kapcsolatmarketing központjává. A Forrester felmérése szerint kétszer többen lépnek kapcsolatba a céggel e-mailen keresztül, mint a Facebook oldalt használva. Amikor meg a cég akarja elérni a vevőket, az emailek 90 százaléka célba ér (szemben a Facebook 2 százalékos elérésével) és a Facebookkal ellentétben senki sem mondjam meg neked, hogy mit és hogyan szabad írnod.

A Forrester jelentésére természetesen rengetegen reagáltak. Csak néhány írás a legfontosabbak közül:

WSJ

Harvard Business Review

Business Insider

Fastcompany

Forbes

80 százalékban persze valamennyi kiadvány ugyanarról ír (összefoglalja a jelentést), de a maradék 20 százalék, a végső következtetés miatt érdemes őket átolvasni. (Tetszik, amikor ugyanazok írják, hogy „na ugye, megmondtam”, akik nemrég még a teljese marketing és ügyfélszolgálat „közösségi kiszervezéséről” beszéltek.)

Hazai szemmel

Megmondom őszintén, hogy engem a nagy, amerikai cégek marketingjénél sokkal jobban érdekel a hazai valóság. Körülnézve olyan közepes és nagy cégeket látok, ahol még mindig nem értik, mire is való a Facebook. (Itthon a Twitter szerepe elhanyagolható.) Nagyon sokan azt hitték, hogy a Facebook majd olcsó, univerzális megoldás lesz mindenre. Mára persze kiderült, hogy nem is olyan olcsó és nem is univerzális ez a megoldás.

A Facebook nem a kezdet és a vég. Csak egy terjesztési csatorna, egy darabka a tartalommarketing rendszerében. Ott, ahol nincs tartalomstratégia, vagy ahol a tartalomstratégia nem része a vállalati stratégiának nincs esély arra, hogy megtérüljön a fészbukolásra fordított pénz. Ott, ahol nem is mérik a vállalati célok megtérülését, esély sincs arra, hogy ez kiderüljön.

Kell a saját tartalom

Ideje belátni, hogy a Facebook nem váltja ki a saját médiát. Minden korábbinál nagyobb szükség van a valódi információkat tartalmazó, az ügyfelek kérdéseire választ adó céges webhelyekre (honlapokra), microsite-okra, vállalati- és termékblogokra. Egyebek mellett ezeket a tartalmakat érdemes a közösségi médián keresztül terjeszteni, megosztani.

Naponta tapasztalom, hogy miközben komoly közösségi költségvetéssel bíró vállalatok szerencsétlenkednek, kisvállalkozások komoly eredményeket érnek el a Facebookon. Az ok egyszerű: A legtöbb kisvállalkozónak nem telik „közösségimédia-menedzserre”, maga foglalkozik a Facebookkal is. Érthető, ha pontposan tudják kinke, mit akarnak mondani. Sok nagy cégnél viszont olyan alacsony szintre delegálják a közösségi médiát, ahol a Facebookot „etető” munkatársak sem megfelelő információkkal, sem kellő felhatalmazással nem rendelkeznek. Ezeknél a vállalatoknál a közösségi média legfeljebb csak dísz lehet, nem pedig stratégiai elem.

Nem értek egyet azokkal, akik máris temetik a Facebookot. Ha hátat is fordít neki a felhasználók egy része, akkor is rengetegen maradnak. Ekkora tömeget az üzleti szereplők sem hagyhatnak figyelmen kívül. Ideje megtanulniuk használni a Facebookot.

A “másik” közösségi média

Néha az az érzésem, hogy kétféle közösségi média létezik. Az egyik, amiről a szakértők írnak, beszélnek és a másik, amivel naponta, a gyakorlatban találkozom.

Az egyik rendkívül izgalmas hely, hiszen teljesen új viszony alakul ki a résztvevők között. Az egykori eladók és vevők a korábbi, rideg, kizárólag a szigorú érdekeken alapuló kapcsolat helyett egy sokkal mélyebb, bizalmi viszonyt alakítanak ki.

A másik nem más, mint a korábbi üzleti kommunikáció meghosszabbítása. Egy – valószínűleg mulandó – divat kiaknázása. Ebben a közösségi médiában fel sem merül semmiféle bevonódás, bizalmi kapcsolat, a résztvevők erre nem is alkalmasak. A „céges oldalon” a cég helyett a márkáról, a cég tevékenységéről csak a feltétlenül szükséges, minimális információval rendelkező, szinte semmiféle felhatalmazással nem rendelkező „szósölmédiás” alkalmazott, vagy hasonlóan gyenge pozícióban levő ügynökségi ember áll. Az ő feladatuk csupán annyi, hogy működésben tartsák a „közösségi” gépezetet: kerüljenek ki új posztok a közösségi felületekre, folyamatosan növekedjen a követők (rajongók, „lájkolók”) száma, lehetőleg legyenek hozzászólások és megosztások is.

A kevés, híg közösségi információ érthető módon csak gyenge, híg közönséget képes vonzani. Olyat, amiben csak elvétve akadnak potenciális vásárlók. A gyenge oldalak között csámborgó felhasználók valódi információk híján csak „érdekes”, vagy vicces tartalmakkal, játékokkal, vagy ajándékot kínáló vetélkedőkkel csalogathatók be. (Olyanok ezek az „érdeklődők”, mint a szakmai kiállításokon a prospektus- és golyóstollgyűjtők. A kiállítók ugyan azt érzékelik, hogy szépen fogynak az információs anyagaik, de a „gyűjtők” 99 százaléka számára nem az információ megszerzése, hanem csak a „trófea” begyűjtése volt a cél.)

Az „igazi” közösségi média nem a levegőben lóg, hanem a vállalati stratégia szerves része. Beépül a marketingbe, az ügyfélszolgálatba, az értékesítésbe. Ebből következően nem egy marketingiroda sarkában meghúzódó „szósölmédiás” dzsungelharca, hanem a vállalat egészére kiható gondolkodásmód. Ahol a vezetők számára ismeretlen, vagy egyenesen gyanús dolog a közösségi média, ott eleve reménytelen helyzetben van ez a terület.

Ahol a közösségi média a stratégia szerves részévé válik, annak eredményessége, hatása nem valami misztikus, vagy elmaszatolt valami, hanem más tevékenységekhez hasonlóan világosan tervezett és mért aktivitás. Olyan befektetés, ami rövid- és hosszabb távon is egyértelműen megtértül.

Valamikor, az ősidőkben olyan fényképezőgépem volt, aminek a keresőjébe nézve kettős képet láttam. Amikor sikerült az élességet jól beállítanom, a két kép összecsúszott, eggyé vált. Nos, így kellene most a közösségi médiáról kialakult két képet is összehozni. A cikkekben, előadásokba, letölthető PDF-anyagokban megjelenő kép gyakran idealizált. A legtöbb ilyen anyag az amerikai piacra, az ottani léptékekre készült. Sok olyan módszer is felbukkan, aminek időtállóságáról még nincs elég tapasztalatunk. Ennek ellenére nem szabad csak legyinteni, múló divatnak tekinteni az egész „közösségi izét”. Észre kell venni, hogy ezen a területen már régen nem a cégek diktálnak. A vevők (legyenek az magánszemélyek, vagy céges vásárlók) az internetnek köszönhetően ma sokkal több információval rendelkeznek a nekik valamilyen terméket, szolgáltatást kínáló cégről, mint valaha.

Mire a vevő valamilyen „igazi” értékesítővel (bolti eladó, vagy vállalati értékesítő) kerülne kapcsolatba, a vásárláshoz szükséges információi 70 százalékát már begyűjtötte. Aki továbbra is ragaszkodik a „párhuzamos valósághoz”, a „másik” közösségi médiához, nagyon gyenge eladói pozícióba kerül. Szabad a döntés.

Az írás eredetileg a LinkedIn Today platformon jelent meg.

A Facebook és a “minőségi tartalom”

Azzal, hogy az emberek szabadidejükben macskák, kisbabák, ételek fotóit, nyaralási- és bulifotókat töltenek fel nincs semmi baj. Ha viszont a cégek is mémek, vicces videók és “cukiságok” továbbadásával akarják rajongóik (“lájkolóik”) számát növelni, akkor nagy a baj. Az ilyen módon “kierőszakolt” lájkolásból ugyanis csak a legritkább esetben lesz üzlet.

Természetesen ezt a Facebooknál is nagyon jól tudják, ezért is részesítik előnyben a minőségi tartalmakat. Pontosan mi is a minőségi tartalom? Az, ami a célcsoport számára releváns. Írásom tovább itt olvasható >> (Social Daily)