Közösségi toborzás workshop

Nem állítom, hogy a közösségi toborzás holnapra feleslegessé teszi az állásportálokat. Ilyesmit kijelenteni ugyanis felelőtlenség lenne. Nyugodtan állíthatom viszont, hogy a közösségi eszközök egyre inkább átalakítják a toborzást, ezen belül is a munkaadókról kialakítandó kép formálását (empleyer branding) és a passzív álláskeresők megtalálását.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közösségi hálózatok révén egyszerűen csak újabb hirdetési csatornákhoz jutnak. Igen, ez is lehetséges, de aki csak eddig jut el, valójában nem használja ki a kínálkozó lehetőségeket.

A közösségi hálózatok egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy az emberek jobban hisznek saját ismerőseiknek, mint a “hivatalos” információforrásoknak. “Ha ‘fentről’ hallom nem érdekel – ha a barátom mondja, odafigyelek rá.” Ez a közösségi megosztásban rejlő marketingerő alapja. Hogyan érheti el egy munkaadó, hogy állásajánlatait így terjesszék? Leginkább úgy, hogy 1) meg kell értenie a közösségi hálózatok működését, 2) nem kívülállóként, hanem a közösségi párbeszéd egyik szereplőjeként kell megjelennie.

A fent leírtak persze csak általánosságok. Akit viszont a gyakorlati részletek is érdekelnek, feltétlenül jöjjön el a március 8-i Közösségi toborzás műhelyfoglalkozásomra!

Control your brand

Tegnap a Telenor közösségi médiával foglalkozó “képbe hozó” belső rendezvényén tartottam előadást. Nagyon jó ötletnek tartom, ha egy cég valamilyen módon segít munkatársainak, hogy azok naprakészek legyenek egy őket is közelről érintő témában.

Rám ezúttal az “add el magad” téma jutott, vagyis arról beszéltem, hogyan használható hatékonyan a közösségi média abban, hogy mások megtudják, ki is vagy, mivel is foglalkozol. Első pillantásra mindez talán triviálisnak hangzik, de naponta találkozom olyan, egyébként kiváló szakemberekkel, aki “elrejtik” tudásukat, képességeiket, vagy olyanokkal, akik összekeverik privát és professzionális hálózatukat. Súlyos problémákhoz vezethet az is, ha egy ismert cég vezetője személyes márkájának tulajdonítja a rá irányuló figyelmet, holott az 90 százalékban a cégének, a pozíciónak szól.

Az itt látható prezi természetesen csak az előadás váza, de talán érzékelteti, miről is volt szó a Telenornál.

A Profession.hu és a közösségi hálózatok

Régebben már többször is morogtam, mert úgy láttam, hogy a hazai állásportálok ügyetlenül használják a közösségi médiát. Most visszatértem az egyik “tetthelyre” és legnagyobb örömömre érdekes nyomokat találtam.
A legtöbb állásportál valamiért nehezen jött rá, hogy nem annyira a nyitóoldalukat, hanem inkább az egyes állásokat érdemes megosztásra ajánlani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy nézelődő számára nem érdekes egy adott állás, de úgy gondolja, hogy ez jó lehet egy barátja, ismerőse (esetleg ellensége?) számára. A Profession.hu egy ideje már a helyére tette ezt a problémát, ma valamennyi álláshirdetésük alján ott sorakoznak a különböző hálózatok megosztás gombjai.

Most másról szeretnék mesélni. A Profession.hu “Közösségi eszközök” doboza tartalmáról.
(A doboz a nyitóoldal jobb oldalsávjában valahol középtájon, az egyes álláskategóriák oldalán jobbra fenn, közvetlenül a fejléc alatt található meg.)
A Profession.hu, a LinkedInből és a Facebookból kinyert adatok alapján képes kilistázni, hogy melyik aktuális hirdetéshez, vagy melyik céghez kapcsolódóan vannak ismerőseink. (Ehhez persze engedélyeznünk kell, hogy hozzáférjen profilunkhoz.) Nyilván felesleges magyaráznom, milyen hasznos, ha belső embertől tudunk információkat, ajánlást, támogatást kérni. Az  elgondolás tehát jó , de sajnos a gyakorlatban csak korlátozottan használható.
A Facebookot sokan használjuk, vagyis elvileg nagy az esély, hogy hogy a Közösségi eszköz jó találatokat hozzon fel, de érdemes tudni, hogy a munkahelyre vonatkozó adatokat sokan nem töltik ki, illetve adatlapjukat nem teszik nyilvánossá. (Én sem.)A LinkedIn több, jobb adat tartalmaz, de viszonylag kevesen használják. (Nagyjából 200.000 a felhasználók száma.) Vannak persze szakterületek (IT, HR, marketing), ahol nagyobb a “népsűrűség”, másutt viszont nehezebb ismerőst találni.

Az eszköztár használhatóságát leginkább mégis a hirdető cégek “rejtőzködése” korlátozza. A hazai állásportálokon csak elvétve találunk közvetlen vállalati hirdetéseket, többségüket az ügynökségek jelentetik meg. Ennek következtében legfeljebb azt tudhatjuk meg, dolgozik-e ismerősünk egyik, vagy másik személyzeti tanácsadó cégnél.
Értem én, mi az oka ennek a “szemérmességnek”. Kevés az állás – sok a jelentkező. Az új munkatársakat kereső cégek meg akarják kímélni magukat az emailek és telefonhívások áradatától. Ezzel a stratégiájukkal azonban sokat veszítenek. Hogy lehet építeni, erősíteni a munkáltatói márkát, hogyan válhatnak vonzóbbá, ha egy tanácsadó mögé bújnak? Hogyan erősödjön a bizalom, hogy válhat a cég, az új pozíció témává a közösségi oldalakon, ha titokban, anonim módon hirdetnek?
A Profession.hu láthatóan sokat lépett előre a közösségi média használatában. Jó lenne, ha szép lassan a vállalatok is lépnének!

Toborzás: LinkedIn vagy Facebook?

Nem is tagadom, a LinkedIn lelkes híve és terjesztője vagyok, de ez egyáltalán nem jelent semmiféle elvakultságot. Amikor nekem szegezik a “melyik hálózatot érdemes toborzásra használni” kérdést, pillanatnyi habozás nélkül válaszolok: mindegyiket. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy kinek, mire, mikor?

A Facebook és a LinkedIn toborzási potenciáljainak összehasonlításakor saját ismereteimet rendszerint partnereim és ügyfeleim tapasztalataival egészítem ki. Most itt az alkalom, hogy ehhez hozzáadjam a Potentialpark piackutató adatait is. A Potentialpark vizsgálata során világszerte 30.000 diákot és friss végzőst kérdezett meg és 500 amerikai, európai és ázsiai cég online toborzási gyakorlatát vizsgálta meg. A Potentioalpark adatait, illetve azt közreadó  Mashable véleményét saját, dőlt betűkkel szedett megjegyzéseimmel egészítettem ki.

Mindenképpen érdemes szem előtt tartani hogy a LinkedInnek pillanatnyilag 174.000, a Facebooknak 3.504.000 hazai felhasználója van. Ezek a számok azonban önmagukban keveset árulnak el. Nagyon eltérő ugyanis a két hálózatot használók összetétele és a toborzáshoz használt profiladatok elérhetősége. (Máshogy kell horgászni egy olyan tóban, ahol kevesebb, de csupa nagy hal van, mint abban a vízben, ahol jóval több, de eltérő összetételű az elérhető zsákmány.) A Facebookot már a hazai internetezők 76 százaléka használja, itt tehát további gyors növekedés nem várható. A LinkedIn esetében ez az érték még a 4 százalékot sem éri el, viszont rendkívül dinamikus a növekedés. (Aktuális adatok a SocilaTimes.hu Statisztika oldalán olvashatók.)

A Potencialpark kutatása megerősítette, hogy az európai fiatalok 48 százaléka nem szereti, ha a toborzók a Facebookon keresik meg őket. Számukra a Facebook a privát szféra része, csak 25 százalékuk vesz szívesen az ilyen közeledést.  Ennek ellenére a Top 100-ba tartozó európai munkaadók 30 százaléka toborzási szándékkal (is) működteti Facebook oldalát. (Nem is sikertelenül). Következzenek tehát a Facebook vs. LinkedIn “vita” érvei:
1. Erősebb kötődés. Miközben a LinekedInen jellemzően szárazabb és egyoldalú vállalati kommunikáció folyik, a Facebookon a munkaadók változatosabb anyagokat tehetnek közzé. Itt tehát több hozzászólás születik, több beszélgetés kezdődik. (Itt tehát nem egyszerűen csak toborzás , hanem a munkáltatóhoz kötődő közösség kialakítása, illetve a munkáltatói márka fényezése folyik.)
2. A Facebookon jobban zajlik az élet. A fiatalok többségre legfeljebb csak egy statikus profillal rendelkezik a LinekdInen, annál inkább aktív a Facebookon. Logikus, hogy ott kell őket elérni, ahol vannak. (A legtöbb egyetemistának és végzősnek valóban nincs annyi szakmai tapasztalata, anyaga, professzionális kapcsolata, hogy erős jelenlétet alakíthasson ki a LinekdInen. A professzionális közösségi hálózat különböző átalakításokkal próbálja vonzóbbá tenni magát a pályakezdők és kevesebb tapasztalattal rendelkezők számára is.)
3. Ingyenesség. A Facebookra – egyelőre – a kérdőívtől a videóig sokféle toborzási anyag ingyen feltölthető. A LinkedIn minden lehetséges módon próbálja a toborzókat az ingyenes felől a fizetős szolgáltatások felé terelgetni. Szerencsére egy kis ügyességgel sok információ ingyen is kigyűjthető.  
4. Nyitottság. A Facebook mindenki számára ingyenes, nincs elkülönített “mezítlábas” és “premium” tagság. (Ezzel persze együtt jár az is, hogy óriási a “zaj”. Nehezebb megtalálni az álláskeresőket és nehezebb megmutatni a munkaadókat is.)
5. Integráció. Kétség kívül a karrieroldalakba könnyen integrálható Like (Tetszik) gomb az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere. (Más kérdés, hogy idehaza csak kevés cég éle ezzel. Az Apply with LinkedIn gomb/funkció itt sokat javíthat a LinkedIn helyzetén.)
6. Több márkaépítései (branding) lehetőség. Nem is kérdés, hogy ezen a területen a Facebook sokkal több lehetőséget kínál.
Összefoglalva: A LinkedIn erőssége a hálózatépítés, a pontos szűrés, a tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált szakemberek elérése, a Facebook viszont általában jobban működik a fiatalok (egyetemisták, pályakezdők) elérésére.
Magyarországon még továbbra is gondok vannak az idegen nyelvek ismeretével. Bizonyára sok  fiatal szakember számára az is fontos szempont, hogy miközben a LinekdIn felhasználói felülete továbbra is csak angolul (és még néhány idegen nyelven) érhető el, a Facebook már évek óta “beszél” magyarul.

Azonosítva (Identified.com)

Igen, már megint egy kereső, ami a Facebook kihasználatlan adatbázisából akar valódi értéket teremteni.

Az Identified.com használata igen egyszerű. Csak engedélyezned kell, hogy a kereső kapcsolódjon a profilodhoz és rövid idő alatt megkapod a (szegénységi) bizonyítványt.

Képzettség: 0 Munkatapasztalat: 0 Kapcsolatok: 1

Első pillantásra elég gyenge eredménynek tűnik, de az Identified.com szerint nem is olyan pocsék 9. vagyok az ismerőseim között, komoly szakmai múlttal (és jövővel) rendelkező ismerősök következnek utánam.
A szintén a Facebook “adatvagyonára” épülő BranchOut és a BeKnown kapcsán már kiderült: hiába vannak a Facebookon hatszor annyian, mint a LinkedInen, a toborzáshoz használható információk mennyisége és minősége nem elég jó. (Olyan ez, mint a túl mélyen fekvő szén és kőolaj rétegek: ott a kincs, de nem lehet kitermelni.)  A Facebooktól származó információk szerint csupán a felhasználók fele ad meg magáról adatokat, de általában ezek is igen hézagosak. (Talán a Facebookon nemrég bevezetett listáknak köszönhető, hogy az utóbbi hetekben ismerőseim közt feltűnően megnőtt az iskolák és munkahelyek megadása iránti hajlandóság. Kérdés, hogy általános és tartós lesz-e ez a trend?)

Mindezek után elég nehéz megítélni,  mire is jó az Identified.com és hogy miért is adtak hozzá neves befektetők 5,5 millió dollárt? Rendben, megállapították hogy hiányosak az adataim, de ez számomra nem újdonság, közeli ismerőseim pedig maguk is rájönnek. Ingyen.

(Ha ennyi nem lenne elég, a Forbes.com igen alaposan foglalkozik a témával.)

Visszafelé elsülő szabályozás

A közösségi média munkahelyi használatával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az is rossz, ha sehogy sem szabályozzák, de az sem jó, ha túlszabályozzák.

HR Examiner cikkében a szerző, Heather Bussing 8 olyan esetet is felsorol, amikor a túlszabályozás visszafelé sülhet el. Itt csak szemezgetek az írásból, érdemes az egész blogbejegyzést elolvasni. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a hazai jogrendszer vélhetően a kaliforniaitól eltérően kezeli egyik-másik felmerülő problémát.)

1. Ha a munkavállaló a saját nevén jelentkezik be egy közösségi hálózatba, akkor ahhoz a munkáltatónak ugyanúgy nincs köze, mint a munkavállaló saját autójához. Ezt semmilyen módon nem korlátozhatja. (Az más kérdés, hogy itt sem tanácsos a munkáltatót, a kollégákat, a cég termékeit gyalázni.)
2. Ha egy cég szeretné, hogy a munkavállalók a közösségi médiában a “márka nagyköveteivé” váljanak, akkor ne akarjon minden betűt ellenőrizni. A teljes kontroll garantáltan elveszi az emberek kedvét mindentől.
3. A moderálás egyben a felelősség átvállalása. Ha nincs moderálás, a tartalmak közreadóit terhel minden felelősség. A moderálással ez automatikusan  átszáll a munkaadóra. A moderátor is tévedhet, a munkáltató pedig kínos helyzetbe kerülhet. Biztos, hogy megéri?
Kapcsolódó írások:
A külföldi esettanulmányok a haza helyzettel is foglalkozik Dr. Soós Andrea Klára ügyvéd két írása a JAM blogban:

Korábban írtuk: 

A 3T – A vállalatok és a közösségi hálózatok

A közösségi hálózatok magánéletünk egyre fontosabb részé válnak. A Facebook közösségi tér, mindennapi beszédtémáink forrása, politikai bejelentések helye, központi találkozóhely és még sok minden más. Az egyre inkább kikopó iWiW hálózaton ugyan nem ilyen intenzív az élet, de “digitális telefonkönyvként” még mindig sokan használják. Egy friss becslés szerint a LinkedIn professzionális közösségi hálónak nagyjából 200 000 hazai felhasználója van, a Twitter magyar felhasználói is nagyjából ennyien vannak.

A közösségi hálózatok ilyen elterjedtsége és további folyamatos térnyerése mellett a munkahelyek is lépéskényszerbe kerülnek. Ahogy a késő-kádári évek kultúrpolitikájában, itt is “3 T” kérdése merül fel: tiltani kell, tűrni, vagy támogatni?
Tiltás. A közösségi hálózatok teljes munkahelyi tiltása, esetleg “liberális” kivitelben korlátozott (pl. napi 2×10 perces) használata jó megoldásnak tűnhet, de a gyakorlatban nem működik. A tiltás rossz közérzetet kelt, még azokat is frusztrálja, akik egyébként nem is használják ezeket a szolgáltatásokat. A közösségi hálózatokat tiltó vállalatoknál végzett (anonim) felmérések szerint a felhasználók csaknem fele a vállalati szabályzatban szereplő egyértelmű tiltás ellenére rendszeresen használja a nyilvános közösségi hálózatokat.
Nem kell azonban feltétlenül szabályt szegni a “napi betevő” Facebook-adagért. Egyre többen rendelkeznek a közösségi hálózatok használatára alkalmas telefonnal és megfizethető áru mobilinternet-előfizetéssel. A tiltás egyszerűen a számítógépről a vállalati “cenzúra” által ellenőrizhetetlen  mobil csatornára tereli a munkahelyi felhasználókat.
Tűrés – Egyes cégek felismerték a közösségi hálózatokban rejlő lehetőségeket és megpróbálják a maguk hasznára fordítani azokat. A nyilvános közösségi hálózatok “beengedése”, esetleg saját alkalmazásokkal való kiegészítése egyszerű, járható útnak tűnik, buktatói leginkább csak utólag derülne ki.
A tűrés stratégiája olyan belső kultúrát feltételez, ami mindenki számára egyértelművé teszi, mit szabad beengedni, vagy “kifelé” megosztani és mit nem. Ennek figyelése, az esetlegesen felmerülő problémák kezelése – különösen a bevezetés időszakában – rengeteg figyelmet igényel.
A nyilvános közösségi hálózaton alapuló belső megoldások vonzereje leginkább az, hogy nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, hátránya a kiszolgáltatottság. (Most, a Facebook oldalak radikális átalakulásánál sokan rádöbbennek, milyen ingoványos talajra is építkeztek.) A tűrés effajta kiterjesztésének komoly akadálya lehet a “féltékeny” fejlesztők (“ennél mi jobbat tudnánk”), vagy az IT biztonsági emberke ellenállása is.
Támogatás: – Kétség kívül sok érv szól a házon belüli megoldás, egy “saját Facebook” mellett. Különösen a több telephellyel rendelkező, de még inkább a nemzetközi vállalatok számára tűnhet logikus lépésnek a korábbi, statikus intranet továbbfejlesztése egy együttműködést, tudásmegosztást, csapatmunkát támogató belső közösségi hálózattá. Mivel a legtöbb vállalat ilyen típusú belső fejlesztései kívülről nem látszanak, a felhasználható tapasztalatok, a szakirodalomba átszivárgó tanulságok száma a nyilvános közösségi hálózatokkal foglalkozó szakirodalomhoz képest csekély. Annyit azonban bátran elmondhatunk, hogy az eredmény erősen függ a vállalati kultúrától és a bevezetés módjától. Ott, ahol a vállalati kultúra szerves része a csapatmunka (változó összetételű csapatokkal), természetes az információk megosztása, átláthatók a belső viszonyok, ott könnyebben gyökeret ver egy saját közösségi hálózat. Gyorsabb és hatékonyabb a bevezetés ott, ahol már léteznek megfelelő alapok (működő intranet, belső blog, wiki) illetve ahol nem felülről, központi utasításra jelenik meg a vállalati közösségi háló, hanem a valsó igények felmérésével, állandó belső visszajelzések mellett, fokozatosan történik a fejlesztés, elterjedés.
Ha mindez ismerős, az nem a véletlen műve! A közösségi hálózatokkal kapcsolatos legtöbb kérdés korábban már felmerült az internet, az email, az IM (azonnali üzenetküldés), a belső blogolás vagy az intratet bevezetése idején. Az akkor született sikeres megoldásokra  most támaszkodni lehet, az egykor a  szőnyeg alá söpört, most előkerülő problémák viszont csak növelik a bizonytalanságot.
Kapcsolódó bejgyzés:

Toborzás web 2.0-ás és közösségi eszközökkel

“Közkívánatra” megosztom a témában 2011. március 9-én tartott előadásom prezentációját.

A nagyjából 140 perces műsor “sűrűjét” természetesen az itt látható ábrák és “jelmondatok” magyarázata adja. A diasor talán alkalmas arra, hogy egyfajta tartalomjegyzéket adjon az elhangzottakhoz.

Hogyan használható a Facebook professzionális eszközként?

Világszerte 600 millió –  idehaza 2,5 millió felhasználó. Vonzó lehetőség. Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy a Facebook a legtöbb felhasználó számára inkább a magánszférához tartozik. Nem akarunk senki magánéletében turkálni, milliónyi – egyébként aranyos -macska fotóját nézegetni…

Természetesen létezik rá megoldás, hogy az álláskeresők és a munkaadók/közvetítők is hatékonyan használhassák a Facebookot. Ilyen  például a BranchOut.

A Facebook profilba beépülő alkalmazás alapvetően három dologra képes:
1) A megfelelő adatok “kilúgozásával” profi, álláskeresésre alkalmas profilt készít facebookos adatainkból. (Lehetséges a már létező LinkedIn profil importálása is. Ez a profil azután a BranchOuton belül szabadon szerkeszthető, amivel természetesen az eredeti Linkedin profil nem módosul.) A program segítségével ismerőseink BranchOut-profilját is láthatjuk.

2) Böngészhetünk a feladott hirdetések közt és magunk is feladhatunk álláshirdetéseket. A csekély számú hazai felhasználó miatt a BrancOut egyelőre nem veszélyezteti az állásportálok pozícióját, de máris jól látszik, mekkora potenciál rejlik egy a Facebook felhasználói táborára  épülő rendszerben.
A felhasználók maguk is adhatnak fel álláshirdetéseket. Ezek ingyenesen megjelennek valamennyi ismerős üzenőfalán, vagy némi pénzért a teljes hálózatban.

3) Pillanatok alatt megállapítható, hogy melyik cégeknél dolgoznak, vagy dolgoztak ismerősök. Ez hihetetlenül megkönnyíti a vágyott cégek, emberek “becserkészését”, ajánlások, referenciák kérését.
A BranchOut természetesen az itt leírtaknál.  jóval többet tud, mindenképpen javaslom kipróbálását! A nyelvi korlátok és a hazai álláskeresői kultúra miatt nem hinném, hogy ez a program a közeljövőben náluk jelentős szerepet tölthet be, ugyanakkor jól mutatja, hogy megfelelő stratégiával a Facebookban rejlő professzionális lehetőségek kiaknázhatók. Már csak az kell, hogy megjelenjen az erre vállalkozó hazai játékos!

Tanulj “közösségi médiául”!

Próbált már saját szakmája problémáiról kívülállókkal beszélgetni? Ha igen, nyilván szembesült a problémával: milyen nehéz felmérni, mi az, amit a másik tud és mi az, amit feltétlenül el kell magyarázni.

1998. óta foglalkozom hivatásszerűen online kommunikációval. Ezalatt legkevesebb 15.000 órát lógtam a weben. Munkám fontos része, hogy naprakészen kövessem a legfontosabb webes trendeket. A kezdettől fogva intenzíven használom a web 2.0-s néven emlegetett webes eszközöket szolgáltatásokat, életem szerves része a közösségi média.

Eszemmel tudom, hogy ami számomra természetes, az másoknak nem feltétlenül az. Sajnos egyre gyakrabban látom, hogy munkahelyüket elvesztett, új lehetőségeket kereső ismerőseimnek fogalma sincsen arról, hogyan segítheti őket az internet. Hirtelen persze nem lehet csodákat tenni. Aki az elmúlt évekbe nem építgette webes “énmárkáját”, nincsenek könnyen elérhető és mobilizálható hálózati kapcsolatai, nincs LinkdeIn profilja, nem töltötte fel életrajzást a megfelelő helyekre, néhány nap alatt nem tudja pótolni ezt az elmaradást.

Szakmabeliekkel beszélgetve gyakran tapasztalom, mekkora a távolság a “social HR-rel, az online  corporate branding és más szakmai konferenciák, tanulmányok, blogok és a többség napi gyakorlata között.

Néha le kell szállni a földre. Tudomásul kell venni, hogy sok szakembernek ma még nem az integrált közösségi megoldások, hanem inkább az alapvető tennivalók izgatják. Hogy kell a legfontosabb beállításokat elvégezni a Facebookon? (Sőt, hol kell egyáltalán belépni?) Mi a különbség a Facebook profil, a Facebook csoport és a Facebook oldal között? Kinek melyikre van szüksége?

Nemrég a SmartStaff tréningjén (illusztris társaságban) tarthattam előadást. A tréning alcíme “Csak haladóknak” volt. Ennek az oldalnak a tetejére éppen a fordítottját lehetne kiírni:

“NEM CSAK HALADÓKNAK!”

(A bejegyzés eredetileg a Soreo Facebook csoport oldalán jelent meg.)