5 ok, amiért vágyott lehet egy munkahely

HR szakemberekkel beszélgetve jól érzékelhető a bizonytalanság: sokan közülük nem tudják, mik azok a tulajdonságok, értékek, amik vonzó tehetik cégüket a munkavállalók szemében. Ideje elfelejteni az álláshirdetésekben olvasható általánosságokat (“versenyképes fizetés, fiatalos csapat”) és szembesülni a valósággal.

Legutóbbi bejegyzésemben említettem már a különböző munkáltatói toplistákat előállító Universum céget. Az Universum kutatói a listák összeállításához világszerte 400.000 diákot és szakembert kikérdezve rengeteg értékes adathoz jutnak. Ezek révén némi fogalmat alkothatunk arról, mitől is lesz vágyott egy munkahely.

  • Semmiképpen sem a fizetés a legfontosabb. A legfrissebb globális felmérések szerint az innováció és a kreativitás vezeti a rangsort. (Ezzel is magyarázható, hogy évek óta a Google álla a globális rangsor élén.) Másképpen fogalmazva: a fiatalok nem akarnak unalmas, poros helyen dolgozni.
  • Az innováció, a teljesítményt serkentő folyamatos verseny és a fejlődési lehetőség az, ami világszerte attraktívvá teszik az autógyárakat a munkavállalók számára.
  • A pénzügyi szolgáltatók esetében általában nehéz innovációról, vagy kreativitásról beszélni. Ezek a munkahelyek inkább a (még mindig)  magas presztízs, a szakmai kihívások és a kiváló juttatások miatt kerülnek a listák elejére.

  • A globális értékek nem feltétlenül esnek egybe a regionális vágyakkal: Kínában a Bank of China a legvágyottabb munkahely, amit nem a fenti értékek, sokkal inkább a stabilitás és a biztonság jellemeznek.
  • A gazdasági klíma is erősen befolyásolja, hova is vágynak a munkavállalók. Spanyolországban és Franciaországban az üzleti szférát célzó diákok számára sokkal fontosabb a biztonságos foglalkoztatás, mint orosz brazil, vagy indiai társaik számára. Az iparágon belüli teljesítmény gyorsan átalakíthatja a munkáltatói márkát is: a globális listán nemrég még előkelő  helyen szereplő Nokia idén az üzleti területre készülő egyetemistáknál az 54., a mérnökhallgatóknál a 47. helyre csúszott vissza.
Reklámok

A Randstad Workmonitor és a szex

“Ne a tükröt okold, ha a képed ferde”.
Randstad 2003-ban Hollandiában, majd Németországban elindított Workmonitor kutatását mára már 29 országra, köztük Magyarországra is kiterjesztette. A most közreadott, ingyen, regisztrációs procedúra nélkül letölthető kutatási jelentés sok más fontos adat mellett érdekes információkat tartalmaz a hazai állákeresők közösségimédia-használatáról.

A Workmonitor szerint a magyar munkavállalók 75 százaléka jelen van a közösségi oldalakon és csaknem 15 százalékuk használja már ezeket a felületeket és szolgáltatásokat álláskeresésre.

Mindez nagyon jól hangzik, de nem nem találkozik más, eddig ismert adatokkal és a területen dolgozók gyakorlati tapasztalataival.

Az adatok részletes tanulmányozása során azonban hamar kiderül, hogy a 75 százalék a valamilyen közösségi profillal rendelkezőket, nem pedig az aktív felhasználókat jelenti. A közösségi média használatára vonatkozó kérdés összemossa a nagyon más módon használt Facebookot, Twittert és LinkedInt. (Nevesítve csak ezek jelennek meg a felmérés során feltett kérdések között.)

“A közösségi média segít nekem a munkakeresésben” állítással a hazai válaszadók ugyan 54%-a egyetért, ugyanakkor a felmérésből nem kapunk ara választ, miben is rejlik ez a segítség.
A Workmonitor adatai szerint a magyar munkavállakók 71%-a tudatában van, hogy a munkáltatók láthatják a közösségi oldalakon közzétett információikat. Nem csak ebben tudatosak – 22%-uk munkája során is felhasználja a közösségi médiában szerzett információkat.
Mindez szép is lenne, de  naponta szerzett (tudománytalan) tapasztalataink azt mutatják, hogy egyáltalán nem így van. A Workmonitor képe minden jó szándék ellenére is rózsaszínűre sikeredett. A részletes módszertan ismerete nélkül, a jelentésben olvasott kérdések alapján úgy tűnik, hogy a vizsgálat nagyon “jóhiszemű” volt, minden ellenőrzés nélkül magáévá tette a válaszadók hamis önképét.
A Workmonitor sok tekintetben hasonlít a szexuális életről szóló felmérésekhez: a válaszadók mindkettőben hajlamosak összekeverni vágyaikat és valós teljesítményüket.

A közösségi média egyaránt rengeteg lehetőséget tartogat a munkavállalók és a munkaadók számára, de ezek kiaknázásához, a Workmonitorban közzétett szint eléréséhez még mindnyájunknak rengeteget kell tanulnunk!

———————————————————————————————————————————————-
Tetszett a bejegyzés? Kattintson az oldalsó sávban a “Feliratkozás” gombra, hogy megkapja emalben a Soreo-biz friss bejegyzéseit!

Két bejegyzés között további érdekes, fontos információkat találhat Facebook oldalunkon (http://www.facebook.com/soreo.biz) és Twitter üzeneteinkben (http:// http://www.twitter.com/soreo_biz)
————————————————————————————————————————————————-

Átalakulóban a vállalatok toborzási stratégiája

A vállalatok

  • 83 százaléka fog idén közösség hálózatokon keresztül (is) új munkaerőt keresni,
  • 46 százaléka több pénzt fog erre költeni, mint 2009-ben,
  • 36 százaléka tavalyinál kevesebb pénzt költ idén állásportálokon való hirdetésre
  • 80 százaléka figyeli a jelentkezők közösségi profiloldalait.

    Mindez a Jobvite idei, 600 HR szakember megkérdezésével készült felmérésében olvasható.. (A közösségi toborzáshoz eszközökkel szolgáló Jobvite nyilván nem telejsen elfogulatlan, de ezt azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a válaszadóknak csupán 3 százaléka került ki saját ügyfelei közül.

social recruiting plans

A megkérdezett cégek 73 százaléka használ valamilyen közösségi toborzási eszközt, további 9 százalékuk tervezi ilyen bevezetését.

A használt eszközök közül az első helyen 78 százalékkal, toronymagasan a LinkedIn áll, ezt 55 százalékkal a Facebook, majd alig lemaradva a Twitter követi.

Mint minden hasonló felmérés esetében, most  is el kell mondanunk, hogy Amerika messze van. Messze, de egyre közelebb. Akik már az ezredforduló környékén is figyelték a toborzási trendeket jól emlékezhetnek rá, milyen távoli és hihetetlen volt számukra a Monster és a többi nagy amerikai állásportál elképesztő sikere. Akkoriban itthon a Jobpilot épphogy csak próbált egy picike piaci részesedét szerezni a hagyományos (offline) piaci szereplők rovására. Nagyjából 5 év kellett hozzá, hogy az állásportálok nálunk is domináns szereplőkké váljanak. Meggyőződésem, hogy azóta sokkal közelebb kerültek egymáshoz a földrészek, 2 éve múlva a közösségi toborzás már nálunk sem csak valami különcség, hanem a toborzási eszköztár meghatározó része lesz.