LinkedIn: a potyázás vége(?)

no-free-lunchŐszintén szólva eddig soha nem gondoltam úgy a LinkedInre, mint freemium szolgáltatásra. Számomra mindig csak az ingyenes LinkedIn létezett. Tudtam, hogy van egy fizetős változata is, de 2006. óta – azóta használom a LinkedInt – soha nem éreztem úgy, hogy nekem arra szükségem lenne.

Tudomásul vettem, hogy az ingyenességgel járnak bizonyos korlátok, de ezek eddig elég mozgásteret hagytak a számomra. Nekem mindig elegendő volt a 100 ingyenes keresési találat, soha nem zavart, hogy nem használhatok bizonyos szűrőket a keresésben (ezeket leginkább a fejvadászok használják), nem vágytam arra sem, hogy 3 hónapra visszamenően lássam, kik nézték meg a profilomat és az InMailre a LinkedIn „csodafegyverére” sem vonzott különösebben.

Persze nem vagyok vak, egy ideje látom, hogy a LinkedIn egyre erősebben csábítja (vagy inkább taszigálja) az embereket az egyre bővülő fizetős szolgáltatások felé. Az ingyenes felhasználók azonban nehezen mozdultak. A LinkedIn ugyanis korábban igen nagyvonalúan jelölte ki a határokat. Nem csak a spórolós magánemberek, hanem profik milliói használják úgy a hálózatot, hogy soha egy árva fillért nem fizettek érte.

A LinkedIn eddig tűrt, de most bekeményített. Az első körben a „potyázók” számára korlátozta a havi keresések számát. Pontosan nem tudni, hol is a határ, mi fölött válik a keresés szerintük „üzleti jellegűvé”, de elárulhatom, elég sokkoló élmény, amikor egyszer csak a legelső négy találat jelenik meg a keresőben. (A normális rend csak a következő hónap elejére áll vissza.)

A csapások ezzel nem értek még véget. Június elején a LinkedIn bejelentette, hogy ingyenes felhasználóként ezentúl összesen összesen 15 üzenetet írhatsz ( havonta) csoporton belülről más csoporttagoknak.

Fontos ez? Szoktak az emberek privát üzeneteket küldeni csoporttársaiknak? (Én az elmúlt években nem sok ilyet kaptam, pedig 50 csoportban – köztük néhány igazán népesben – vagyok tag.) Számomra a csoportbeli üzenetküldés (eddig) azért volt fontos, mert így olyan embereknek is küldhettem üzenetet, akiknek nem vagyok az 1. szintű ismerőse. (A LinkedInen idegeneket nem lehet üzenetekkel zaklatni. Vagyis lehet, de nem olyan egyszerű és kissé kockázatos is.) Az eddigi gyakorlat az volt, hogy megnéztem milyen csoportokban tag a „célszemély” és amennyiben nem voltak közös csoportjaink, gyorsan beléptem valamelyikbe. Ha meg már csoporttársak lettünk, tudtam üzenetet küldeni.

Ezt a trükköt nyilván a LinkedIn is jól ismerte. Az elmúlt években többször is elterjedt a hír, hogy bezárják ezt a kiskaput, de végül minden maradt a régiben. Na, ennek a módszernek az alkalmazását most alaposan megnehezítette a LinkedIn. Először is, legalább 30 nap LinkedIn tagság kell, hogy küldhess ilyen leveleket. (Eddig helyeslem is a dolgot, ezzel nehezítik a hamis profillal spamelők dolgát.) Ha már megszerezted ezt a jogot, akkor legalább 3 napja tagja kell hogy legyél egy csoportnak, hogy azon keresztül üzenetet (levelet) küldhess. Végül a 15 darab/hó limittel elzárták ezt az utat a fejvadászok marketingesek, értékesítők elől. (Ők ezt a limitet fél nap alatt kimerítik.)

Valahol megértem a LinkedInt, hiszen létrehozott, működtet és folyamatosan fejleszt egy minőségi szolgáltatást. Ez nyilván sok pénzbe kerül. A LinkedIn már évekkel ezelőtt a tőzsdére ment. A részvénytulajdonosok érthető módon nem jótékonysági egyletet, hanem egy a részvények értékét folyamatosan növelő céget akarnak látni. (Ugyanezt láthatjuk a Facebook , vagy a Twitter esetében is. ) A LinkedIn azonban másképpen működik, mint a másik két hálózat. Bevételei túlnyomórészt nem a hirdetésekből, hanem az előfizetésekből származnak. Míg az olcsónak nem nevezhető fizetős szolgáltatást korábban főképp a toborzással és fejvadászattal foglalkozó szakemberek vásárolták, az utóbbi időben a marketingesek és az értékesítők is a célkeresztbe kerültek.

Bár érteni vélem a szigorítás mögötti szándékokat, azt gondolom, veszélyes játékot játszik a LinkedIn. Ugyanazon a pályán mozgatja az álláskeresőket, a kapcsolatokat építő, vagy személyes márkát fényező szakembereket, fejvadászokat, marketingeseket, értékesítőket, de megpróbálja őket valahogy szétválasztani. Ha tovább nehezítik az ingyenes használatot, ugyan megnő az üzleti szolgáltatásokra előfizetők száma, ugyanakkor lelassulhat a felhasználók számának a növekedése, akár csökkenhet is a szakembereknek az a tömege, ami miatt a fizetős felhasználók számára az egész játék érdekel.

Szerintem a folyamatnak még nincs vége. A LinkedIn emberei nagyon bátrak, vagy pontosan látják, hogy az elégedetlen üzleti felhasználóknak nincs hova menniük.

Reklámok

Linkedin: Bezáródó kiskapuk*

Tulajdonképpen már megszokhattam volna, hogy naponta változnak, módosulnak a közösségi hálózatok, ingyenes webes szolgáltatások. A verseny óriási, mindenki új szolgáltatásokkal, felhasználóbarát megoldásokkal próbálja bővíteni piacát. Ez a dolguk.

A Legnagyobb Változtató természetesen a Facebook – néha annyira előreszaladnak a fejlesztésekkel, hogy saját magukat is összezavarják. Időről időre a többiek is belendülnek.
LinkedIn hálózaton március 14-én életbe léptetett változások azonban másfélék. Nem kozmetikázásról, ergonómiai változtatásokról, hanem egyértelmű bekeményítésről van szó.
A LinkedIn a professzionális kapcsolatépítés, kapcsolattartás, álláskeresés és toborzás eszköze. Működésének egyik fontos alapelve, hogy csak valódi ismerőseinkkel (munkatársak, szakmai partnerek, volt kollégák, iskolatársak) vehetjük fel közvetlenül a kapcsolatot. Ismerőseink ismerőseinek (2. szintű kapcsolatainknak) saját hálózatunkba már felvett ismerőseink (1. szintű kapcsolat) segítségével mutatkozhatunk be. (Mindez az ingyenes felhasználókra vonatkozik. A fizetős felhasználók tagságuktól – a befizetett összeg nagyságától – függően meghatározott számú közvetlen, kötetlen felhasználású üzenet, úgynevezett InMail küldésére jogosultak.)

Eddig létezett egy, jól használható kiskapu. A LinkedInen belül üzenetet küldhettél mindenkivel, akivel egy szakmai csoportba tartoztál. Gyakorlatiasan megfogalmazva: ha közvetlenül el akartál érni valakit, elég volt megnézned, milyen csoportnak a tagja, majd jelentkezni a csoportba (ha nem voltál már tag). A jelentkezés elfogadása után máris felvehetted a kiszemelt személlyel a kapcsolatot. Most – egyéb változtatások mellett – ezt a kiskaput zárták be.

A hivatalos indok az, hogy egyesek visszaéltek ezzel a lehetőséggel és gátlástalanul spammeltek. Lehet, bár én ilyenekkel nem találkoztam. Valószínűbbnek tartom, hogy a LinkeIn ezzel a  finom (?) nyomásgyakorlással újabb ingyenes felhasználókat szeretne a fizetős tagság felé terelni. Megértem a törekvést, hiszen a LinkedIn üzleti vállalkozás, ugyanakkor úgy gondolom, hogy az ingyenesség és a legolcsóbb tagság (“Talent Basic”) között túl nagy az ugrás (havi 50 dollár).
A LinkedIn próbálkozása ismerős. Ma az online- és mobilstratégiai egyik legégetőbb kérdése, hol is legyen a töréspont az ingyenes (becsalogató, felhasználótábort építő) és a fizetős (bevételt termelő) tartalom/szolgáltatások között? Vajon a LinkedIn most jól választotta meg ezt?
Már jó ideje látszik, ahogy a vezető közösségi hálózatok egyszerre közelítenek egymás felé és folytatnak véres területszerzési harcot.  A LinkedIn üzenőfalat készít- a Facebook a céges oldalakkal az üzleti világ fele nyit, mindketten beengedik a Twittert, viszont semmiben sem közösködnek egymással…

A Facebook aktív felhasználóinak száma 600 milliónál tart. A LinkedInt ugyan “csak” 80 millióan használják, de a két szám közvetlen összehasonlítása értelmetlen. Úgy tűnik, a  LinkedIn most válaszút előtt áll. Vagy a felhasználók számának intenzív növelésére hajt, vagy pedig a fizetős és az ingyenes felhasználók arányán javít. Izgatottan (ugyanakkor kissé aggódva) várom, melyik irányba mennek tovább.

(* “crosspost”  – a bejegyzés eredetileg a HVG Médiablogon jelent meg)