Hogyan hozhatod ki a legtöbbet az online közösségekből?

rubik

10 évvel ezelőtt, amikor a fórum és a blog közötti különbséget magyarázgattuk a kívülállóknak azt mondtuk, hogy a fórum egy népgyűlés, a blog pedig egy kávéházi beszélgetés. A népgyűlésen ismeretlen emberek mondják el, (vagy kiabálják be) a véleményüket, míg egy kávéházi beszélgetésen adott a téma, a házigazda, aki (többé–kevésbé) ismeri a résztvevőket és nem illik össze-vissza ordítozni. (Ha pedig valaki  mégis az asztalra hányna, azt kitiltják a társaságból.)

Mindez elég jól hangzik, viszont a kávéházi modell szerint működő blogok tündöklésének hamar vége szakadt; a közönséget elcsábította a Twitter, majd a Facebook. Persze ma is léteznek blogok, köztük nagyon színvonalasok is, de köréjük ritkán szerveződik erős, állandó közösség. (Minek is, hiszen az egyes blogposztokat úgyis megosztják a Facebookon.)

Idővel a Facebookon, majd később a Google Pluson is alakultak csoportok. (Utóbbiakat közösségnek nevezik, de ez a lényegen nem változtat.) Egyszerű egy ilyen csoport létrehozása és még egyszerűbb csatlakozni hozzá. Komoly előny, hogy ezekbe a csoportokba egyszerűen  lehet tagokat toborozni, látványosan tudnak növekedni. Bár könnyű létrehozni az ilyen csoportot, messze nem ilyen egyszerű működtetni is azokat. Egy méreten túl – humán antropológusok szerint az ősrégi 120-150 fős törzsi létszám a határ – egyre nehezebben kezelhetők ezek a virtuális közösségek. Meglepő módon a még legbékésebb témák (pl. a régi budapesti képek) köré szerveződő csoportokban is hihetetlen feszültségek képesek kialakulni.

Évek óta tagja vagyok egy KKV marketinggel foglalkozó Facebook csoportnak. A virtuális közösség létszáma a kezdeti 300 főről mára 4500 fölé duzzadt. Ez önmagában jól mutat, csak az a baj, hogy a tagság nagyon heterogén. Vannak köztük marketinges szolgáltatók(tanácsadók), akadnak marketinges feladatokat is ellátó vállalkozók, és egyre több az ingyenes tanácsokra vadászó zöldfülű vállalkozó. A három csoport igényei eltérőek. A tanácsadók szeretnének ügyfeleket fogni. A marketinges vállalkozók a munkájuk során felmerülő, leginkább „haladó” problémákat beszélnének meg. A kezdő vállalkozók azonnal használható, ingyenes tanácsokra vágynak. Rettentő nehéz ezeket az érdekeket összeegyeztetni.

A fórumokat általában választott felhasználói névvel („nick”) használják az emberek. Ez némi szabadságot is ad a véleménynyilvánításban, ugyanakkor súlytalanná, virtuálissá is teszi a beszélgetéseket.

A Facebookon elvileg névvel és arccal vesznek részt az emberek a közösségekben, de amikor utána akarunk nézni egyes beszélgetőtársaink hátterének a leggyakrabban nem találunk semmit. Persze van profiljuk, csak abból semmilyen lényeges információt nem tudhatunk meg. Hasonló a helyzet a Google+ közösségeiben is, legalábbis akkor, ha a magyar résztvevők profilját vizsgáljuk. A nemzetközi csoportokban aktív külföldi szereplőkről általában minden lényegeset megtudhatunk.

A LinkedIn egyébként meglehetősen fapados szolgáltatást nyújtó csoportjai éppen azért mások, mint a többi hasonló közösség, mert innen (is) elérhető tagok részletes profilja. Ebből következik, hogy itt az egyes témák megvitatása mellett nagyon fontos szerephez jut a szakmai márkaépítés és a kapcsolatépítés is.

Akkor most melyik közösség a jobb, a fontosabb? Nincs egyszerű válaszom, hiszen ez attól függ, mi a célod!

Fórumok – Sok olyan fórum akad, ahol a tudásmegosztás, egymás segítése a lényeg. A legtöbben akadnak „erős nickek”, akikre sokan hallgatnak, de többnyire ők sem akarnak a fórumon kívül üzletet csinálni. Az ilyen, jól moderált fórumok gyorsan kivetik magukból a betolakodni próbáló trollokat. Érdemes tehát a fórumokkal próbálkozni, ha valamilyen, jól körülhatárolható témában szeretnénk tanácsot kapni. Az ismeretlen tanácsadók miatt azonban érdemes megfelelő kritikával fogadni az olvasottakat.

Facebook – Tapasztalatom szerint ez a platform a legerősebb a „közösség mozgalmak” szervezésében. Az internetadó elleni tiltakozástól a menekültek támogatásáig sok fontos szerveződés jött itt létre. Érdemes megjegyezni, hogy a Facebook ott erős, ahol hirtelen sok embert kell elérni és megszervezni. Igazán csak az működik, ami jelenidejű. Ahol nagyon pörög a tartalom, ott már néhány nappal ezelőtt tartalmakat is nagyon nehéz megtalálni.

Google Plus – A Google Plus erősen elépülőfélben van, de a közösségek továbbra is működnek. (Remélem, meg is maradnak.) A legérdekesebbek itt a nemzetközi közösségek, ahol gyakran a szakma legjobbjaival kerülhetsz közvetlen kapcsolatba. Fantasztikus dolog, hogy kérdéseidre olyan szakemberek válaszolnak, akiknek a nevét eddig csak cikkek elején, vagy nemzetközi konferenciák programjában láthattad.

LinkedIn – Itt több a működő hazai csoport, mint a Google Pluson, ezekben megismerheted a szakmabelieket és építgetheted véleményvezéri pozíciódat. A nemzetközi csoportok itt is az információgyűjtésre a legalkalmasabbak. A csoportok nagyon jók a bizalomépítésre, nélkülözhetetlenek a közösségi értékesítésben és marketingben.

A csoportok megfelelő, hatékony használata csak a gyakorlatban tanulható el. Érdemes szem előtt tartani, hogy még egy rossz csoport is több haszonnal (információ, tanulság) jár, mint a csoportok teljes elkerülése.

7 ok, amiért használnod kell a csoportokat

csoport

A csoportok (közösségek) különös melléktermékei a közösségi hálózatoknak. Miközben általában arra törekszünk, hogy olyanokkal lépjünk kapcsolatba, akiket egyébként is ismerünk, a csoportokban éppen ennek ellenkezője történik: többnyire olyan, számunkra eddig ismeretlen emberekkel vegyülünk, akikkel valamilyen közös téma (érdeklődési kör, hobbi, mánia) köt össze.

A csoportok közeli szellemi rokonságban állnak a valamikor rendkívül népszerű levelezőlistákkal és a még mindig létező fórumokkal, ugyanakkor leválaszthatatlanok a nekik otthont adó közösségi hálózatokról.

A Facebookon évek óta léteznek csoportok, de használatukat a Facebook soha nem erőltette, fejlesztésüket nem vitte túlzásba. Nemrég egy rendezvényen a Facebook illetékes vezetői is elismerték, hogy kissé elhanyagolták ezt a területet.

A Facebook csoportjaival az a legnagyobb baj, hogy ha kevesen vannak bennük, akkor általában nem történik senki, ha viszont sok a résztvevő, akkor átláthatatlanok a beszélgetések. Tagja vagyok például egy 3000+ fős KKV marketinges csoportnak, ahol naponta kezdődik néhány új beszélgetés és néhány régebbihez is érkeznek új hozzászólások. Ha nem néz rá sűrűn az ember, lehetetlenség tájékozódni.

Csoportok után a Facebook (közismerten nem túl izmos) keresőjében is kutathatsz, de a rendszer maga is felajánl neked közösségeket. Nem tudom, milyen alapon teszi, de nekem olyanokat is ajánlgat, amiknek egészen biztosan még a közelébe sem mennék soha.

A LinkeIn büszke az ott működő csoportokra és támogatja is őket. A keresőben könnyű megfelelő csoportokat találni. A többi közösségi platformmal szemben itt határozott előny, hogy az ember láthatja, kikkel is beszélget. (A LinekdInen saját érdekében többé-kevésbé mindenki kitölti a profilját és kevés a hamis profil.) A pörgősebb csoportoknál itt is probléma az átláthatóság hiánya, de legalább egy működőképes kereső segít az eligazodásban.

A LinkedIn csoportjaiban sok információ is szerezhető, emellett ezek a B2B (cégek közötti) üzletelés (marketing, ügyfélszerzés) nagyon fontos területei. Idehaza sok cég mostanában kezdi felfedezni a LinkedInt. A céges oldalig viszonylag sokan eljutnak, kevesen veszik viszont észre, hogy ez csak egyfajta kirakat, az igazi üzleti kapcsolatépítésre a csoportok adnak lehetőséget. Aki saját csoportot épít (nem a márka, hanem egy fontos üzleti terület köré), az maga szabhatja meg, kit hív meg oda, milyen témákat dob be. A csoportok működtetése persze nem része a hagyomámnyos értékesítésnek és marketingnek, ezt meg kell tanulni.

A LinkedIn csoportok nagyon fontos kiskaput is jelentenek a LinkedInben: csoporttagnak akkor is tudsz privát üzenetet küldeni, ha egyébként nem vagy az ismerőse. (Gyakran eleve ezért lép be az ember egy csoportba.)

Ha csak a technológiát nézzük, akkor egyértelműen a Google+ csoportjai (közösségei) a legjobbak. A jól működő keresés mellett lehet előny, hogy itt lehet témaköröket is létrehozni, amitől még az egészen nagy létszámú csoportok is jól használhatók. Bár működnek magyar nyelvű csoportok is, a LinkedInhez hasonlóan itt is az angol nyelvű csoportok a legizgalmasabbak. Miközben másutt (például a Twitteren) egyre gyakoribb, hogy valaki „bedolgozóknak” adja ki a fiókja működtetését, a Google Pluson a legismertebb szakértők is személyesen vannak jelen. Mivel a Google Plus afféle alternatív platform, azt itteni felhasználók még nagyon lelkesek és különösen segítőkészek. Ezt mindenképpen érdemes kihasználni. (Úgy néz ki, hogy a Google végleg lemondott a G+-ról, mint alternatív közösségi hálózatról, de az eddigi jelek szerint ez a változás nem érinti a Google+ közösségeket.)

Bármelyik platformot is használod, a csoportok kiválóan alkalmasak arra, hogy új dolgokat tanulj, vagy elmélyítsd ismereteidet. A csoportok jelentős része nyitott, vagyis nem kell hozzá belépned, hogy lásd az ottani posztokat. Ha viszont tag vagy egy szakmai csoportban, önálló posztokkal, hozzászólásokkal, mások posztjainak elismerésével (like, +1), megosztásával pozicionálhatod magad, akár a csoport egyik véleményvezérévé válhatsz. (Ezt a pozíciót természetesen üzletileg is kiaknázhatod.)

Ha ennél is többre vágsz, indíthatsz saját csoportot. Mielőtt azonban belevágnál, feltétlenül nézz körül, nincs-e már ugyanilyen profilú, sikeres csoport. Egy közösség felépítése sok munkával jár. Rengeteg embert kell meghívnod, hogy végre összeálljon a 60-80 fős kezdőcsapat. Innentől már felgyorsulhat az organikus fejlődés is, de továbbra is érdemes új résztvevőket toboroznod. Bele kell nyugodni, hogy a résztvevők többsége passzív (csak mások posztjait akarja olvasni), egy átlagos csapatban legfeljebb a tagok 1-2 százaléka aktív. Ennek megfelelően legalább 100 – 150 tagot kell összegyűjtened, mire elkezdődnek az igazi beszélgetések. Ha viszont nem adod fel, esélyed lesz egy jól működő csoportra, ahol te vagy a házigazda, te alakítod a beszélgetés menetét. Számos sikeres csoport alakítása (és néhány szerencsétlenül megválasztott, vagy ügyetlenül menedzselt csoport elvesztése) után azt tanácsolom: Vágj bele!

Miért megkerülhetetlen a Google Plus?

Már megint sikerült egy olyan témába nyúlnom, amivel sokak érzelmeit felkavartam.
A vállalkozó szelleműek közül az elmúlt években sokan rákukkantottak a Google Plusra, majd magabiztosan kijelentették, hogy “nincs ott senki” és hogy az egy “halott hely”. A lustábbak meg sem nézték, csak őket visszhangozzák.

A valóság azonban az, hogy a Google Plus messze nem olyan tömeghely, mint a Facebook, az egy posztra eső macskák száma is lényegesen kisebb, sok szempontból hasznosabb és hatékonyabb, mint a Facebook. A Social Daily számára készített cikkemben erről írtam.

A Google átrendezi a kommunikációs piacot

Míg korábban a Google sokáig hagyta szabadon garázdálkodni a PR- és marketing ügynökségeket, illetve a magukat keresőoptimalizáló szakértőnek nevező manipulátorokat, a szűrési algoritmusok legutóbbi frissítései egyértelművé tették, hogy új idők jönnek: a kereső ezentúl az eredeti, értékes tartalmakat díjazza és minden manipulációs kísérletet (illetve annak látszó tevékenységet) szigorúan büntet.

A Médiapic.com-on megjelent két írásomból az első, a Sajtóközlemények végnapjai a fent leírtaknak a sajtóközleményekre való hatásával foglalkozik.

A Végveszélyben az email marketing című írásom arról szól, milyen új helyzetet teremtett a Gmail átalakítása az email marketinggel és hírlevélküldéssel foglalkozók számára.

Közösségi toborzás workshop

Nem állítom, hogy a közösségi toborzás holnapra feleslegessé teszi az állásportálokat. Ilyesmit kijelenteni ugyanis felelőtlenség lenne. Nyugodtan állíthatom viszont, hogy a közösségi eszközök egyre inkább átalakítják a toborzást, ezen belül is a munkaadókról kialakítandó kép formálását (empleyer branding) és a passzív álláskeresők megtalálását.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közösségi hálózatok révén egyszerűen csak újabb hirdetési csatornákhoz jutnak. Igen, ez is lehetséges, de aki csak eddig jut el, valójában nem használja ki a kínálkozó lehetőségeket.

A közösségi hálózatok egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy az emberek jobban hisznek saját ismerőseiknek, mint a “hivatalos” információforrásoknak. “Ha ‘fentről’ hallom nem érdekel – ha a barátom mondja, odafigyelek rá.” Ez a közösségi megosztásban rejlő marketingerő alapja. Hogyan érheti el egy munkaadó, hogy állásajánlatait így terjesszék? Leginkább úgy, hogy 1) meg kell értenie a közösségi hálózatok működését, 2) nem kívülállóként, hanem a közösségi párbeszéd egyik szereplőjeként kell megjelennie.

A fent leírtak persze csak általánosságok. Akit viszont a gyakorlati részletek is érdekelnek, feltétlenül jöjjön el a március 8-i Közösségi toborzás műhelyfoglalkozásomra!

Toborzás web 2.0-ás és közösségi eszközökkel

“Közkívánatra” megosztom a témában 2011. március 9-én tartott előadásom prezentációját.

A nagyjából 140 perces műsor “sűrűjét” természetesen az itt látható ábrák és “jelmondatok” magyarázata adja. A diasor talán alkalmas arra, hogy egyfajta tartalomjegyzéket adjon az elhangzottakhoz.

Az “ismeretlen” Google

Nehéz megérteni, hogy a toborzási szakemberek miért nem használják a Google-t. Pontosabban: miért nem használják toborzási eszközként.

Elméleti fejtegetés helyett egy gyors példa:

A területi+képviselő+állás összetett keresőkifejezésre 327 000 találatot kapok. Az első 20 találat (első két találati oldal) kizárólag állásközvetítő cégek hirdetéseit tartalmazza. Az első két oldalon látható 14 fizetett (AdWords) megjelenés közül mindössze egyetlen közvetlen (nem ügynökség által feladott) céges álláshirdetés akadt. (Ezt egy kevéssé ismert, kis cég adta fel.)

Egy Magyarországon működő cég online karrieroldalát naponta néhány ezer, esetleg néhány tízezer ember látogatja.

Egy hazai állásportált naponta 20 000 – 80 000 ember látogat meg. (A Webaudit.hu adatai szerint a legnagyobb forgalmat lebonyolító haza állásportál, a Profession.hu egyedi látogatóinak száma 2011-ben még csak egy-két alkalommal haladta meg a felső értéket, inkább az 50 000 -60 000-es tartományban mozgott.)

A Google keresőt naponta milliók használják. Érthetetlen, hogy a munkaadók miért nem ott hirdetik szabad pozícióikat, ahol a legtöbb ember megfordul!

Az online marketinggel, kereséssel, keresőoptimalizálással foglalkozó szakemberek jól tudják, hogy igazi értéke csak az első három-öt keresőtalálatnak van. A legtöbb felhasználó csak ezeket veszi észre, ezek közül választ.

Ahhoz, hogy egy információ itt jelenjen meg nem feltétlenül csak szerencse kell. A Google “lelkét” jól ismerő SEO (keresőoptimalizáló) szakemberek segítenek a “keresőbarát” oldalak elkészítésében és azok “célba juttatásában”. Miközben a keresők effajta (legális, illetve tiltott) manipulálásáról folyamatosan zajlik a szakmai vita, a Google rendszeren változtatja keresési algoritmusát, egyre nagyobb a SEO iránti igény. Ez azonban rendszerint nem a HR, hanem a marketing osztály részéről merül fel. Miközben ugyanis a vállalati marketingben (és annak költségvetésében) egyre nagyobb szerepet játszik a SEO, addig a HR-hez gyakran még ennek gondolata sem jut el. A végeredményt jól tükrözi a fenti példa.

(Legközelebb a fizetős Google AdWords megjelenésekben rejlő lehetőségekről írok.)