Miért nem működik a vállalati tudásmegosztás

Időnként izgalmas beszélgetések zajlanak itt, a LinkedIn egyes csoportjaiban. Az egyik helyen a vállalati belső kommunikációról folyik már 2 éve „parázs vita” (néha hónapok telnek el egy-egy újabb megszólalás között), a másik csoportban a közösségi eszközök munkahelyi használata a beszélgetés tárgya. Mivel nagyon fontosnak tartom a témát és mivel az elmúlt években némi saját tapasztalatra is szert tettem ezen a területen, úgy gondoltam, hogy az elszórt kommentárok mellett talán érdemes egyetlen helyen is összegyűjteni mondanivalómat.

Nagyon nagy szükségünk lenne arra, hogy megosszuk egymással tudásunkat. Minden amellett szól, hogy ezt meg is tegyük. Kivéve a munkahelyünk. A legtöbb vállalat ugyanis még mindig az ipari forradalom idején kialakult, az akkori igényeknek megfelelő hierarchikus szervezeti felépítésen alapul, ami szinte lehetetlenné teszi a tudásmegosztást

100 évvel ezelőtt elég volt a legfelső szinten birtokolt tudást (annak egy részét) lefelé áramoltatni. Ma minden szinten rengeteg tudás keletkezik, de ezek átadása a különböző hierarchiaszintek és az azokon belüli, jól lekülönült egységek (tudássilók) között szinte lehetetlen.

Nem sokkal jobb a helyzet a nálunk az utóbbi évtizedekben leginkább a „multiknál” elterjedt, de egyes szakemberek szerint már túlhaladott mátrix-szervezetekben sem. A mátrix növekedésével egyes pontok (éppen a legfontosabb résztevők) leterheltsége annyira megnövekszik, hogy szinte minden erejét a mátrix működtetésére kénytelen fordítani. A tudásmegosztás tehát itt is a háttérbe szorul.

Nem váltak be a „klasszikus” tudásmenedzsment módszerei sem. A tudás nem adható be egy nagy közös könyvtárba, hogy azután gondos rendszerezés után ahhoz bárki hozzáférhessen. Ma sokaknak akkor is a Wikipedia jelenti a tudást, ha rendetlenebb, megbízhatatlanabb, mint a szakkönyvtárakban őrzött tudományos dolgozatok.

A közösségi hálózatok sikerét látva sokakban (köztük bennem is) felmerült a gondolat: Ha a közösségi hálózatok segítségével „odakinn” ilyen jól működik a tudásmegosztás, miért ne lehetne ezt használni a vállalatokon, szervezeteken belül is?

A szervezeten belüli tudásmegosztás alapja nem a modern közösségi hálózat, hanem a megfelelő szervezeti kultúra. A technológia meggyorsíthatja a kultúra átalakulását, de nem helyettesítheti azt.

Az elmúlt években egymás után születtek meg a jobbnál jobb, vállalati használatra szánt közösségi hálózatok. Részletes profilok, a személyestől a teljes közösségig célozható üzenetek, közös munkafelületek, csoportok, címkézés,keresés – minden fontos eszköz megtalálható ezekben a rendszerekben. Ennek ellenére sem tudott egyik sem igazán elterjedni. A legtöbb vállalatnál rövid távon mérhető eredményeket akarnak. Egy közösségi hálózat hatása inkább hosszabb távon és közvetett módon jelentkezik.

Ezek a szoftverek felhő-alapon működnek, egy egyszeri, jelentős beruházás helyett viszonylag mérsékelt havi díjat kell használatukért fizetni. A kassza kulcsa általában az ügyvezetőnél van. Nemzetközi felmérések szerint a felső vezetők többsége idegenkedik a közösségi médiától. (Ez az idegenkedés általában a megfelelő ismeretek hiányából fakad.) Hogyan várhatjuk egy ilyen vezetőtől, hogy egy vállalati közösségi hálózat bevezetése mellett döntsön? Miért invesztáljon pénzt, időt (képzés, betanítás) olyas valamire, amiben maga sem hisz, aminek nem látja a megtérülését? Meggyőződésem, hogy bármilyen vállalati közösségi projektet a legfelsőbb döntéshozók digitális képzésével kellene kezdeni.

Nem egyértelmű a helyzet ott sem, ahol a bátor vezetők egy belső közösségi rendszer bevezetése mellett döntöttek. Az emberek felkészültsége nagyon eltérő. Naponta látom, milyen sokan vannak, akik a Facebook normális használatára sem képesek, akik nem tudják, mi az emailben a CC és a BCC közti különbség, akiknek fogalmuk sincs, hogy kell megosztani egy nagy dokumentumot. Mi fognak ők kezdeni egy közösségi szoftverrel? (Márkákat szándékosan nem írok.) Ez elsősorban nem életkor kérdése – fiatalokat is láttam már ügyetlenkedni…

Tegyük fel, megfelelő tréningekkel sikerült felzárkóztatni a lemaradókat, tudják már használni az új eszközt. A technika szintjén minden rendben. Mi garantálja azonban azt, hogy akarják is majd megosztani egymással információikat, dokumentumaikat, részt vegyenek a közös munkában? A megfelelő vállalati kultúra. Ahol természetes, hogy egy „alacsony szintű” beosztottnak is véleménye van, amit megoszthat a vezetőkkel. Ahol viszont 5 emelet és külön beléptetőrendszer választja el a „vezetőséget” a „dolgozóktól” – dolgoztam ilyen cégnél – , ott semmiféle szoftver nem tudja forradalmasítani az információáramlást.

A kép forrása: xmpus.com

(Ez az írás eredetileg a LinkedInen jelent meg.)

Vállalati közösségi hálózatok

A 2011-es Internet Hungary konferencián a fenti címmel tartottam előadást. Az alábbiakban az ott bemutatott diasor látható, illetve az előadás szöveges változata (nem pontos átirat) olvasható.

[1] Valami nagyon nincs rendben. Egy irodaház kellős közepén dolgozva gyakran a pusztában, elszigetelve érezzük magunkat. Dőlnek ránk az emailek, de ebből nem következik, hogy működik a belső kommunikáció. Káosz, fokozódó terhelés, növekvő nyomás, frusztráció. Biztos, hogy így kell ennek lennie?
[2]A legtöbben ritkán gondolnak bele, de a vállalati belső kommunikáció szinte egyáltalán nem változott az elmúlt 15 évben. Az internet a 90-es években jelent meg a vállalaton belül és azóta is WOE (Windows – Office  – Email három szög határozza meg a belső kommunikációt.

[3] A “külvilágban” az elmúlt években óriási változások történtek. A web 2.0. kétirányúvá tette a korábban egyirányú internetet. A közösségi hálózatok végleg felforgatták a kommunikáció korábbi szabályait. Az irodákban minden maradt a régiben.

[4 ] Néhány alapvető probléma:

  • A túl sok email túlterheli az embereket, nehézkes a korábbi információk rendezése
  • A kommunikációban résztvevő csoportok nem alakíthatók rugalmasan.
  • Az alkalmazások váltogatása (email, desktop, intranet, CRM stb.) váltogatása sok idővel jár és gyors kifáradáshoz vezet
  • A különböző helyeken (saját gép, közös meghajtó, intranet, pendrive) tárolt információk elérése nehézkes, a minden helyre kiterjedő keresés nem lehetséges.
  • A dokumentumok megosztása, a közös munka nehézkes.

[5] Hiába a profi spamszárő, a vállalat spam 99 százaléka házon belül képződik. A legfőbb forrás a sok felesleges “lássa még” (cc) csatolás, illetve az előzmények teljes láncolatának az ismételt elküldése.

Az email a dokumentumkezelés halála. A módosított tartalmú, de azonos néven visszaküldött dokumentumok a teljes káoszhoz vezetnek.

[6] Egy nagyobb szervezetben természetesen minden szervezeti egységnek önálló tárolói vannak. Ezek a többi szervezeti egységek számára láthatatlanok. Az ilyen tárolók igazi információtemetők.

[7] Az információ eltemetése természetesen helyben is lehetséges. Vajon 2 hét után ki emlékszik még egy ilyen címre?

[8] – [9] Elvileg az intranet hivatott a mindezeknek a belső kommunikáció problémáknak a megoldására, de a hagyományos megoldások (intranet 1.0.) erre nem képes, mivel

  • továbbra is az információk egyirányú (fölülről lefelé történő) áramoltatására alkalmas,
  • bonyolult a kezelése ( nem a laikus felhasználók, hanem a fejlesztők gondolkodását tükrözi,)
  • egyetlen ember működteti – szűk keresztmetszet,
  • nincs meg a megfelelő szintű (felső) támogatottsága,
  • elszigetelve működik a többi vállalati alkalmazástól,

[10] Igen, persze, ezek mind úgynevezett web 2.0-ás eszközök. Ez a fajta, a vállalatokon kívül már évek óta jól működő gondolkodás hiányzik a belső kommunikációból.

[11] A social intranet (intranet 2.0., enterprise 2.0) nem más, mint a közösségi/web 2.0-ás réteggel ellátott intranet, vagyis belső közösségi hálózat.

[12] Ennek előnyeiről számos alkalommal írtam már, ezért most csak 3 pontot emelek ki.

[13] A választék egyre bővül, a legjobb social intranet szoftverek szolgáltatásaikban nagyon hasonlítanak egymáshoz, A Soreo.biz a lehetséges megoldások részletes elemzése után a Qontext.com mellett tette le a voksot. Október 1-től hivatalosan is mi vagyunk a Qontext kizárólagos magyarországi partnere!

[14] A következő diákon röviden áttekintjük a Qontext főbb funkcióit. Nem lesz szó itt róla, de fontos tudni, hogy a Qontext képes a különböző vállalati szoftverekkel (CRM, ERP, HRM stb.) való integrációra, illetve sok zárt rendszerrel ellentétben lehetőséget biztosít (vendégként) külső szereplők (partnerek, ügyfelek, alvállalkozók) bevonására is.

Ezen a dián látható, hogy milyen barátságos, ismerős felületről van szó.

[15] Az alapvető eszköztár meglepően egyszerű. Különböző üzenetek küldése, az üzenetek kezelése (lájkolás, követés, továbbküldése, dokumentumok, videók, fotók, prezentációk, blog, wiki, szavazások, kérdőívek megosztása, mindezekhez megjegyzések fűzése, címkézés. Mi is kellhet még?

[16]A sürgős üzenetekről riasztást kapsz, így biztosan nem maradsz le semmiről (és nem kell az üzenőfalon sem keresgélned)

[17] A csoportok alapítása egyszerű, gyors. Ezek lehetnek nyíltak, meghíváshoz kötöttek, vagy zártak. (Utóbbiakat még a kereső sem látja.)

[18] – [19] Természetesen mindenkinek van saját profilja. Hogy milyen információ szerepeljenek ebben, mi legyen ebből a kötelező, azt az admin dönti el.

[20] – [21] Böngészhetsz a csoportok, az emberek (felhasználók) között, szűrhetsz akár a friss belépőkre is. Magad dönthetsz arról, hogy kiket kívánsz követni. (Egyébként nem csak embereket követhetsz, hanem dokumentumok, információk frissüléseit is.)

[22] A csoportba – amennyiben a csoport gazdája ezt engedélyezi – külső, a cégen kívüli vendégek (partner, ügyfél, beszállító, alvállalkozó) és bevonhatók. Ők ilyenkor csak a csoporton belüli információkat, beszélgetéseket látják.

[23] A csoport felülete megjelenésében, eszköztárában nem különbözik a “külső” az egész vállalat számára elérhető felülettől.

[24] A rendszer erőssége a valamennyi információra kiterjedő keresés. Ebbe beletartoznak a kívülről behozott Office dokumentumok is.
[25] Az Office dokumentumok a rendszeren belül is olvashatók, véleményezhetők, kommentálhatók stb. Szerkesztéshez közvetlenül megnyithatók, majd “visszamenthetők”. Ilyenkor automatikusan egy új verzió keletkezik, de a régi verzió is megmarad.

Ez a rövid ismertető éppen csak ízelítőt adott egy közösségi intranet alkalmazás lehetőségeiből. A rendszer egyenként egyszerű elemei számtalan módon összekapcsolhatók, így sokféle vállalati folyamat támogatására felhasználhatók. A lényeg, hogy nem a szervezetnek, a munkafolyamatoknak kell a technológiához alkalmazkodniuk, hanem a social intranet eszköztársa szolgálhatja

Mire valók a vállalati közösségi hálózatok?

Mostanában egyre több vezetőnek okoznak gondot a munkaidőben a Facebookot, vagy a Twittert bizgetől beosztottak. További fejfájáshoz vezetnek a munkaidőn kívül feltöltött, de a vállalattal, munkával, vagy a munkatársakkal kapcsolatos szövegek, fotók, videók, mivel azok bizalmas információkat, a céget rossz fényben feltüntető beállításokat, gyorsan terjedő pletykákat tartalmazhatnak. A megfelelő szabályzás, a folyamatos éberség rengeteg energiát emészt fel. Ilyen előzmények után érthető, hogy sok menedzser már a belső közösségi hálózatok gondolatától is ideges lesz. Érthető, de nem elfogadható. A belső közösségi hálózatok ugyanis egészen másról szólnak, mint a Facebook, vagy a Twitter.

Hogy miről is, azt kitűnően foglalja össze az ft.com (a Financial Times online kiadása) minap megjelent cikke. (A cikk elolvasásához ingyenes regisztráció szükséges.) Az alábbiakban csak a terjedelmes cikk legfontosabb megállapításait emelem ki:
  • A lényeg nem technológia, hanem a kultúra –  A belső közösségi hálózatok újfajta kultúrát valósítanak meg a vállalati belső kommunikációban, az emberek közti együttműködésben és a csoportmunkában. A belső közösségi hálózatok csak ott működhetnek jól, ahol az emberek megértik az ebből származó előnyöket és nyitottak az újfajta kultúrára.
  • A korábbi vállalati rendszereknél mindig a megbízhatóság és a biztonság állt az előtérben, miközben a használhatóság csak mellékes szempont volt. Ennek következtében a méregdrágán megvásárolt és bevezetett informatikai rendszereket gyakran csak kevesen és csak az alapszintű szolgáltatásokat igényeb véve használták.
  • Az utóbbi időszakban több olyan felhő-alapú “social intranet” szolgáltatás jelent meg, ami minden különösebb beruházás nélkül, a felhasználók számától függő bérleti díjért vehető igénybe. Friss piac lévén viszonylag szűk még az effajta szoftverek gyártóinak száma, de azért legalább tucatnyi – egymástól általában csak apróbb részletekben eltérő – megoldás közül lehet válogatni. (Az FT.com cikke a Yammer és a Chatter nevű programokat említi, de az írásnak nem is az volt a célja, hogy a teljes mezőnyt ismertesse.)
  • A Facebookról és a Twitterről már ismerős felületek alkalmazása rendkívül meggyorsítják az új rendszerek használatnak tanulását, elfogadását, ugyanakkor ez a hasonlóság egyeseket meg is téveszthet. Az emberekkel meg kell értetni, hogy a belső közösségi hálózat elsődleges feladata a vállalati célok támogatása.
  • A lényeg nem az eszközök kezelése – ez gyorsan megtanulható-, hanem az újfajta kultúra megértése, elfogadása. Fontos, hogy a dolgozók számára természetessé váljon a másokkal való együttműködés, az információk megosztása.
Jól emlékszem, hogy a 90-es évek elején mennyire meglepett, amikor egy “multi” cégnél a szomszédos irodában dolgozók emailben kommunikáltak egymással. Ma nincs ennél természetesebb dolog. Biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül a vállalati közösségi hálózatok használata is ugyanígy beépül a vállalatok belső életébe.

Mi is az a “social intranet”?

Vállalati közösségi hálózat, Intranet 2.0., Enterprise 2.0., social intranet… A különböző elnevezések nagyjából ugyanazt fedik: a közösségi, illetve web 2.0-ás réteggel kiegészített intranetet. A social intranet számos technológiával megvalósítható, a lényeg mégsem az eszközökben rejlik. Ez a fajta, a csoportmunkát, tudásmegosztást, innovációt támogató, sok a vállalati rendszerekben megbúvó információkat élő tudássá alakító hálózat működésének alapfeltétele a megfelelő vállalati kultúra.

Ajánlom minden, a téma iránt érdeklődő olvasó figyelmében Oscar Berg kitűnő prezentációját!

Kié az internet? – Előszó a HR-vezetők szabadságharcához

“Nagyon kellene ez nekünk, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen elképzelés átmenne az IT-n” – mondja Dr. K. és kortyol egyet kávéjából. Bár látszólag még mindig a vállalati közösségi hálózat előnyeit összegző diát nézi, lelki szemeivel már egy vállalati megbeszélésen jár, ahol a szigorú IT-vezető kijelenti, hogy szó sem lehet arról, hogy egy “megbízhatatlan külső szolgáltatást” beengedjenek a vállalat (tűz)falain belülre.

Dr. K. széles látókörű, sok éves tapasztalattal rendelkező HR vezető. Jól tudja, hogy a “megbízhatatlan külső szolgáltatást” mások mellett több, a  Fortune 500-as listán  szereplő vállalat is eredményesen és megelégedéssel használja, de nem feltételezi, hogy az IT éber őreit egy ilyen érv képes lenne meggyőzni. Igaza van. Az IT ellenállása nem egyik vagy másik szoftver bevezetése, hanem a “jól bevált szerepkörök” megváltoztatásának kísérlete ellen szól.

Ismerős ez az érzés? Számomra mindenképpen. A ’90-es évek utolsó éveitől vállalati online kommunikációs szakemberként szabadságharcosként  ugyanezekkel a problémákkal kellett megbirkóznom. Akkoriban természetese volt, hogy az informatikusok őrködnek az internet felett. Csak a rendszergazda/webmester jóváhagyásával és közreműködésével kerülhettek ki anyagok a vállalati honlapra. A technikai közreműködést félreértve a legtöbb vállalatnál úgy gondolták, hogy nem csak az infrastruktúra működtetése, de a webre kiekrülő tartalmakról is az IT dönthet. Évekbe tellett, mire a felső vezetés is megértette, hogy az internet (nem a hálózat, hanem az oda kikerülő tartalom és az ott zajló kommunikáció) nem informatikai kérdés. Sok helyen egészen az elmúlt évtized közepéig, a “kétirányú web” (web 2.0.) megjelenéséig elhúzódott az internetes “szabadságharc”.Végül a legtöbb cégnél, intézménynél “korlátozott önrendelkezéshez”jutottak a  marketingesek, de az IT nem vonult teljesen vissza, kezükben ott marad  a “biztonsági ütőkártya”: a vállalati hálózat és az adatok biztonságára hivatkozva bármikor beavatkozhatnak az online kommunikációba.

Nem szeretném, ha bárki is félreértene. Nincs IT-fóbiám. Megértem az informatikusok bonyolult helyzetét. Nem elég, hogy az elmúlt évtizedekben ráeresztették a sok laikust az eredetileg a profik számára kifejlesztett eszközökre, szoftverekre, a számítástechnikai szakemberek igényei szerint kialakított hálózatokra, most egyre nagyobb mértékbe kénytelenek az amatőr számára kifejlesztett holmikkal (okostelefonok, Facebook) és az azokból származó problémahalmazzal is bíbelődni. Nem álítom, hogy mindig egyszerű hálás feladat… Meg kellene azonban érteni a “másik oldalt”, az üzleti felhasználókat is. Azokat, akiknek nem elég a nekik “járó” Word, Power Point, Outlook, vagy a vállalati “hárombetűsök” (ERP, CRM, ATS …) olyan egyszerű, közvetlen, gyors információcserére, csoportmunkára vágynak, amit “odakinn”, a nyílt weben megszokhattak (Facebook, Twitter, LinkedIn, Wikipedia, blogok…).

Most éppen a belső kommunikáció forradalma zajlik. A  legtöbb cégnél csak vonakodva használt, a HR felügyelete alatt működő (vagy éppen csak vegetáló) intranet leváltása van soron. Az elmúlt években több száz millió ember érzett rá az egyszerű, felhasználóbarát közösségi kommunikáció ízére – közben pedig egyre nehezebben tolerálja a merev, bonyolult vállalati rendszereket. Most leginkább a HR-vezetők feladata, hogy nemcsak az IT-osztállyal, de saját főnökeikkel is megértessék: alapvető stratégiai kérdésről van szó. Új módszerekre, de ami még ennél is fontosabb, új szemléletre van szükség a nehezen megszerzett tudás megtartására, elosztására, a szervezeten belüli tanulás hatékonyabb tételére.

_____________________________________________________________________________________

 SOREO SOCIAL INTRANET
Vállalati közösségi hálózatok,
tudásmegosztás, közösségi
tudásmenedzsment.
Vegye fel velünk a kapcsolatot!
_____________________________________________________________________________________

A 3T – A vállalatok és a közösségi hálózatok

A közösségi hálózatok magánéletünk egyre fontosabb részé válnak. A Facebook közösségi tér, mindennapi beszédtémáink forrása, politikai bejelentések helye, központi találkozóhely és még sok minden más. Az egyre inkább kikopó iWiW hálózaton ugyan nem ilyen intenzív az élet, de “digitális telefonkönyvként” még mindig sokan használják. Egy friss becslés szerint a LinkedIn professzionális közösségi hálónak nagyjából 200 000 hazai felhasználója van, a Twitter magyar felhasználói is nagyjából ennyien vannak.

A közösségi hálózatok ilyen elterjedtsége és további folyamatos térnyerése mellett a munkahelyek is lépéskényszerbe kerülnek. Ahogy a késő-kádári évek kultúrpolitikájában, itt is “3 T” kérdése merül fel: tiltani kell, tűrni, vagy támogatni?
Tiltás. A közösségi hálózatok teljes munkahelyi tiltása, esetleg “liberális” kivitelben korlátozott (pl. napi 2×10 perces) használata jó megoldásnak tűnhet, de a gyakorlatban nem működik. A tiltás rossz közérzetet kelt, még azokat is frusztrálja, akik egyébként nem is használják ezeket a szolgáltatásokat. A közösségi hálózatokat tiltó vállalatoknál végzett (anonim) felmérések szerint a felhasználók csaknem fele a vállalati szabályzatban szereplő egyértelmű tiltás ellenére rendszeresen használja a nyilvános közösségi hálózatokat.
Nem kell azonban feltétlenül szabályt szegni a “napi betevő” Facebook-adagért. Egyre többen rendelkeznek a közösségi hálózatok használatára alkalmas telefonnal és megfizethető áru mobilinternet-előfizetéssel. A tiltás egyszerűen a számítógépről a vállalati “cenzúra” által ellenőrizhetetlen  mobil csatornára tereli a munkahelyi felhasználókat.
Tűrés – Egyes cégek felismerték a közösségi hálózatokban rejlő lehetőségeket és megpróbálják a maguk hasznára fordítani azokat. A nyilvános közösségi hálózatok “beengedése”, esetleg saját alkalmazásokkal való kiegészítése egyszerű, járható útnak tűnik, buktatói leginkább csak utólag derülne ki.
A tűrés stratégiája olyan belső kultúrát feltételez, ami mindenki számára egyértelművé teszi, mit szabad beengedni, vagy “kifelé” megosztani és mit nem. Ennek figyelése, az esetlegesen felmerülő problémák kezelése – különösen a bevezetés időszakában – rengeteg figyelmet igényel.
A nyilvános közösségi hálózaton alapuló belső megoldások vonzereje leginkább az, hogy nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, hátránya a kiszolgáltatottság. (Most, a Facebook oldalak radikális átalakulásánál sokan rádöbbennek, milyen ingoványos talajra is építkeztek.) A tűrés effajta kiterjesztésének komoly akadálya lehet a “féltékeny” fejlesztők (“ennél mi jobbat tudnánk”), vagy az IT biztonsági emberke ellenállása is.
Támogatás: – Kétség kívül sok érv szól a házon belüli megoldás, egy “saját Facebook” mellett. Különösen a több telephellyel rendelkező, de még inkább a nemzetközi vállalatok számára tűnhet logikus lépésnek a korábbi, statikus intranet továbbfejlesztése egy együttműködést, tudásmegosztást, csapatmunkát támogató belső közösségi hálózattá. Mivel a legtöbb vállalat ilyen típusú belső fejlesztései kívülről nem látszanak, a felhasználható tapasztalatok, a szakirodalomba átszivárgó tanulságok száma a nyilvános közösségi hálózatokkal foglalkozó szakirodalomhoz képest csekély. Annyit azonban bátran elmondhatunk, hogy az eredmény erősen függ a vállalati kultúrától és a bevezetés módjától. Ott, ahol a vállalati kultúra szerves része a csapatmunka (változó összetételű csapatokkal), természetes az információk megosztása, átláthatók a belső viszonyok, ott könnyebben gyökeret ver egy saját közösségi hálózat. Gyorsabb és hatékonyabb a bevezetés ott, ahol már léteznek megfelelő alapok (működő intranet, belső blog, wiki) illetve ahol nem felülről, központi utasításra jelenik meg a vállalati közösségi háló, hanem a valsó igények felmérésével, állandó belső visszajelzések mellett, fokozatosan történik a fejlesztés, elterjedés.
Ha mindez ismerős, az nem a véletlen műve! A közösségi hálózatokkal kapcsolatos legtöbb kérdés korábban már felmerült az internet, az email, az IM (azonnali üzenetküldés), a belső blogolás vagy az intratet bevezetése idején. Az akkor született sikeres megoldásokra  most támaszkodni lehet, az egykor a  szőnyeg alá söpört, most előkerülő problémák viszont csak növelik a bizonytalanságot.
Kapcsolódó bejgyzés: