A blog és a közösségi média

A múlt héten az IIR Webre fel! című szemináriumán tartottam előadást. (Ártatlan vagyok, ezt a címet nem én találtam ki.)

120 perces előadásom áttekintést kívánt adni a közösségi kommunikációban rejlő üzleti lehetőségekről. Ennyi idő persze erre nem alkalmas, ezért többet beszéltem a fontosnak tartott alapelvekről és kevesebbet a lehetséges megoldásokról. (Ezek elavulása úgyis olyan gyors, hogy a szeminárium eredeti, tervezett időpontja óra eltelt négy hónap is elég volt rá, hogy diáim egy része elavuljon.)

Ez diasor nem maga az előadás, csak egyes pontok kiemelése, illusztrálása, az elhangzott infotmáció befogadását segítő eszköz. Némi  ingadozás után mégis úgy döntöttem, hogy közreadom, hátha éppen ezek a kockák indítanak el valakiben új gondolatokat.

 

A Profession.hu és a közösségi hálózatok

Régebben már többször is morogtam, mert úgy láttam, hogy a hazai állásportálok ügyetlenül használják a közösségi médiát. Most visszatértem az egyik “tetthelyre” és legnagyobb örömömre érdekes nyomokat találtam.
A legtöbb állásportál valamiért nehezen jött rá, hogy nem annyira a nyitóoldalukat, hanem inkább az egyes állásokat érdemes megosztásra ajánlani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy egy nézelődő számára nem érdekes egy adott állás, de úgy gondolja, hogy ez jó lehet egy barátja, ismerőse (esetleg ellensége?) számára. A Profession.hu egy ideje már a helyére tette ezt a problémát, ma valamennyi álláshirdetésük alján ott sorakoznak a különböző hálózatok megosztás gombjai.

Most másról szeretnék mesélni. A Profession.hu “Közösségi eszközök” doboza tartalmáról.
(A doboz a nyitóoldal jobb oldalsávjában valahol középtájon, az egyes álláskategóriák oldalán jobbra fenn, közvetlenül a fejléc alatt található meg.)
A Profession.hu, a LinkedInből és a Facebookból kinyert adatok alapján képes kilistázni, hogy melyik aktuális hirdetéshez, vagy melyik céghez kapcsolódóan vannak ismerőseink. (Ehhez persze engedélyeznünk kell, hogy hozzáférjen profilunkhoz.) Nyilván felesleges magyaráznom, milyen hasznos, ha belső embertől tudunk információkat, ajánlást, támogatást kérni. Az  elgondolás tehát jó , de sajnos a gyakorlatban csak korlátozottan használható.
A Facebookot sokan használjuk, vagyis elvileg nagy az esély, hogy hogy a Közösségi eszköz jó találatokat hozzon fel, de érdemes tudni, hogy a munkahelyre vonatkozó adatokat sokan nem töltik ki, illetve adatlapjukat nem teszik nyilvánossá. (Én sem.)A LinkedIn több, jobb adat tartalmaz, de viszonylag kevesen használják. (Nagyjából 200.000 a felhasználók száma.) Vannak persze szakterületek (IT, HR, marketing), ahol nagyobb a “népsűrűség”, másutt viszont nehezebb ismerőst találni.

Az eszköztár használhatóságát leginkább mégis a hirdető cégek “rejtőzködése” korlátozza. A hazai állásportálokon csak elvétve találunk közvetlen vállalati hirdetéseket, többségüket az ügynökségek jelentetik meg. Ennek következtében legfeljebb azt tudhatjuk meg, dolgozik-e ismerősünk egyik, vagy másik személyzeti tanácsadó cégnél.
Értem én, mi az oka ennek a “szemérmességnek”. Kevés az állás – sok a jelentkező. Az új munkatársakat kereső cégek meg akarják kímélni magukat az emailek és telefonhívások áradatától. Ezzel a stratégiájukkal azonban sokat veszítenek. Hogy lehet építeni, erősíteni a munkáltatói márkát, hogyan válhatnak vonzóbbá, ha egy tanácsadó mögé bújnak? Hogyan erősödjön a bizalom, hogy válhat a cég, az új pozíció témává a közösségi oldalakon, ha titokban, anonim módon hirdetnek?
A Profession.hu láthatóan sokat lépett előre a közösségi média használatában. Jó lenne, ha szép lassan a vállalatok is lépnének!