A közösségi média és a termelékenység

 

A közhiedelem szerint a közösségi média csak zabálja az emberek idejét, eltereli a figyelmet a fontos dolgokról, rontja a munka hatékonyságát. Ez a szemlélet az oka, hogy rengeteg munkahelyen részletes közösségimédia-szabályztaban, mégtöbben pedig kimondatlanul tiltják a közösségi média munkahelyi használatát.

A közösségi technológiák és a termelékenység viszonya valójában nagyon más.  A McKinsey Global Institute munkatársai most minden eddiginél átfogóbb és alaposabb kutatással bizonyítják, hogy a közösségi eszközök megfelelő használatában óriási potenciális lehetőség rejlik.

A The social economy: Unlocking value and productivity through social technologies tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, mint hogy a közösségi technológiál megfelelő alkalmazásával évi 900 milliárt – 1,3 billió dolárnyi eddig elfekvő érték szabadítható fel. (Mielőtt elfelejteném, az MGI anyaga 4 iparágra összpontosít, azokon túl még ennél is nagyobb pénzről van szó.)

Csodák persze nincsenek. “A közösségi technológiákból használatából adódó teljes potenciális érték megragadása megköveteli a vállalati struktúrák, folyamatok, az alkalmazott gyakorlatok átalakítását, a megosztással és a nyitottsággal kompatibilis kultúra kialakítását.” – olvashatjuk.

Magyarul: A közösségi eszközök elfogadása, megvásárlása, használatuk kötelezővé tétele önmagában nem elég. Sokkal többröl van szó.

A tanulmány csaknem 200 oldal hosszú. A McKinsey Global Institute nagyon szimpatikus módon a szokásos pdf mellett többféle formátumban is kínálja (ingyen, minden regisztrációs macera nélkül) a tanulmányt. Akinek még a 22 oldalas (egyébként igen tartalmas) vezetői összefoglaló is túl hoszú, elolvashatja a szerzők cikkét (blogbejegzését) a Harvard Business Review blogjában.

 

Social business – Nem beszélni kell róla, hanem csinálni

Miben hasonlít a szex és a közösségi üzlet? A címben tulajdonképpen már meg is válaszoltam. Az alapvető különbség az, hogy az előbbit azért csináljuk is (erről tanúskodik a világ egyre növekvő népessége), az utóbbinál azonban még elég rossz az észosztás/cselekvés arány.

Mostanában egyre nehezebben használhatók a hosszú ideig jól működő fogalmak. Nehéz a hagyományos értelemben vett vezetésről beszélni akkor, amikor emberek decentralizált csoportja képes megdönteni a kormányt. Nem használható az értéklánc fogalma sem ott, ahol a “vevő” maga is alkotótárs. Az “emberi erőforrások” megszokott szerepéről is nehéz beszélni, ha  olyan emberek teremtenek értéket vállalatod számára, akiket sem nem foglalkoztatsz, sem nem fizetsz. Természetesen a verseny fogalma is átalakult, hiszen a központosított hálózatokba szervezett erőforrások használatával, közösségi finanszírozással és teljesen szabad , bárhonnan bárhova történő elosztással független egyének is termelhetnek értéket. Közben viszont változatlanok maradtak, nem próbáltak a változásokhoz alkalmazkodni az üzleti modellek.

Mindezt Nilofer Merchant, az “innováció női James Bondja” állítja a HBR Blog Netwokon megjelent sorozatában. Az 5 részből  álló, a jobbnál jobb linkek révén rengeteg elágazási lehetőséget  is kínáló sorozat lefordítására nem vállalkozom, csupán néhány gondolatot emelek ki belőle.

A fizetség által vezérelttől a cél által vezérelt modellig

A közösségi korszakban a megvalósítandó cél kerül az előtérbe. Ha több közösség is osztozik a közös célon, olyan erős kötődés alakul ki, ami szükségtelenné teszi,  hogy külön erőforrásokat fektessünk a tevékenység ellenőrzésébe. (Jó példa erre a TED konferenciákból kiszakad TEDx rendezvények megvalósulása.)

Az elszigetelt szervezetektől a közösségekig

A közösségi korszak azokat a vállalatokat díjazza, melyek megértik, hogy a közösségek révén több értéket teremthetnek, mint önmagukban. Az, hogy ezek a közösségek a közös lakhely, a közös érdeklődési kör,  vagy közös cél köré szerveződnek, szinte mellékes.

A központosítottól az elosztott működésig

Miközben a vezetők szeretnek arról beszélni, hogy “bárhonnan jöhetnek jó ötletek”, a hagyományos modellben egyértelműen elkülönülnek a szerepkörök. A “gondolkodók” feladata a stratégiák alkotása, míg a “végrehajtókra” marad a megvalósítás.  Ezzel automatikusan kiküszöbölik a vitákat, a hibás elgondolások kiszűrését és az új ötletek bekerülését. Ez a stratégiai hiba csak a vélemények és a döntések decentralizálásával kerülhető el.

A feladathoz, nem a szervezethez igazított működés

Merchant szerint a régi vállalati modell egyik legnagyobb problémája, hogy elkerülhetetlenül a meglevő szervezethez, struktúrához igazítja  tevékenységét. Ettől óhatatlanul lassúvá, merevvé válik. A régi világban hosszú idő alatt, befejezett dolgok születtek. Ma gyorsaságé sé a rugalmasságé a főszerep. A közösségi korszak a merev falak ledöntéséről szól, a működést az elvégzendő feladat, nem pedig a falak helye, az íróasztalok száma határozza meg.

Tulajdonképpen Merchant minden mondatát ide másolhatnám, de inkább ajánlom az eredeti sorozat elolvasását. Kedvcsinálónak itt az első 4 rész összefoglaló táblázata. És a sorozat befejező sorai.


“A világ megváltozott; a mód, ahogy az értékeket teremtjük megváltozott. Szervezetileg változatlanok vagyunk. Itt az ideje, hogy végre odafigyeljünk ezekre a feljövőben levő üzleti modellekre. Ez előnyére válik szervezeteinknek, gazdaságunknak és nekünk magunknak is.”