SeeMore + 6Sense – A Monster visszavág

Úgy tűnik, a Monster.com nem régi dicsőségén búsongva múlatja az időt.  A hajdani dicsfényt korábban néhány ügyes állásportál, újabban pedig a közösségi média – leginkább a Facebook és a LinkedIn – kissé ugyan elhomályosította, de a Monstert azért még kár lenne leírni.

A cég nemrég a BeKnown Facebook-alkalmazással bizonyította, hogy ismerős a közösségi játéktéren is. (Ettől a LinkedIn annyira megijedt, hogy az alkalmazásnak nem engedélyezi a kapcsolódást saját adatbázisához.)

A Monster Legújabb megoldása, a SeeMore egész más területre koncentrál. Segítségével egyetlen felhő-alapú, kereshető webes adatbázisba gyűjthető össze egy cég valamennyi önéletrajz-adatbázisa.  A 6Sense szemantikus kereső révén a toborzók a korábbi, kulcsszavas keresésnél jóval szűkebb, pontosabb találatokat kaphatnak. A SeeMore valóban nagy adatbázissal rendelkező toborzók számára kínál vonzó megoldást, jelenleg még csak az Egyesült Államokban érhető el, természetesen “Béta” próbaüzemben.

Az alábbi két videó igen érzékletesen mutatja be a 6Sense és a SeeMore működését:


Kell-e félnie a LinkedInnek a BeKnow-tól?

2011. június 26-án csatasorba állt a BeKnown, a Monster új eszköze, amivel a világ egyik legnagyobb állásportálja hatékonyan képes benyomulni a közösségi hálózatok ígéretes világába.

Nagyon téved azonban, aki elhiszi, hogy a BeKnow egycsapásra professzionális hálózattá varázsolja  a Facebookot és az itt elérhető 750 millió potenciális álláskereső hatékony elérésével egyszerűen lenullázza a LinkedIn “szánalmas” , 100 milliós hálózatát. (Ezt nyilván a Monsternél sem gondolja így senki.)

A BeKnown indulása és különösen a körülötte tapasztalható médiahabzás talán megzavarja a LinkedIn immáron több hónapja tartó tündöklését, rövid távon azonban inkább a BranchOut felhasználótáborának dinamikus növekedését akaszthatja meg.

Közelebbről vizsgálva a BeKnown és a BranchOut kísértetisesen hasonlítanak egymásra. (Magyar szemmel azonban nagyon fontos eltérés, hogy a BeKnow magyar felhasználói felülettel is rendelkezik.)

A két “b” betűs a Facebook felhasználói profiljaiból próbál valami használhatót kilúgozni, csak az a baj, hogy ezek a profilok kevés ilyen adatot tartalmaznak. Miközben a LinkedIn-profil az eddig is célirányosan gyűjtött, professzionális célokra használható, jól kereshető és szűrhető adatokon és újabban már a készségekre (skills) is kiterjed, a Facebook adatlapjában – amit egyébként nagyon sokan csak hiányosan töltenek ki – legfeljebb a jelenlegi munkahely és az iskolák szerepelnek. Valóban van, aki komolyan úgy gondolja, hogy a LinkedIn és a BeKnown/BrancjOut ugyanazon a pályán versenyeznek?

Miközben a LinkedIn aranybánya a fejvadászok és a toborzók számára (különösen, ha fizetni is hajlandók a nagyobb elérésért, a speciális keresésekért), az “ikrek” nem sokat nyújtanak ezeknek a szakemberek számára. Valójában nem  is őket veszik célba. A “social” felszín alatt mindkét esetben egy hagyományos állásportál közösségi “nyúlványa” rejlik: a BranchOut az Indeed, a BeKnown pedig – nem meglepő – a Monster állásportál ajánlatait futtatja meg a Facebookon is.

A BeKnown debütálása több tanulságot is hordoz: Egyrészt jól látszik, hogy az újságírók egy része (még az üzleti kiadványok szerzői is közül is sokan ide sorolhatók) továbbra sem érti a közösségi toborzás lényegét, másrészt, hogy az egyesek által már leírt állásportálokból – megfelelő stratégiával – még komoly, új megoldások facsarhatók ki.

Toborzás a Twitteren – másképpen

Tulajdonképpen módosítanom kellene egy korábbi írásom címét. Azt állítottam: Az állásportálok nem értik a Twittert. Valójában így lenne helyes: Egyes állásportálok nem értik a Twittert.

A HR Expon a Monster.hu (virtuális) standján tudtam meg, hogy bizony ők is használják a Twittert. (Kicsit olyan ez, mint amikor az ételek mellé szigorúan csak helyi vörösbort kínáló szombathelyi sportvendéglő pincérével összefutottam a két sarokkal odébb működő sörözőben.)

A CV Online, a Jobline és a Profession ügyetlenkedései után öröm látni a Monster.hu “cselét”.
Szó sincs semmilyen kifinomult, drága technológiáról, csupán józan eszükre (és a más piacokon már jól bevált gyakorlatukra) támaszkodnak.

A @monsterHu (http://twitter.com/monsterhu) cím alatt egy gyűjtőoldalt találunk. itt vegyesen jelennek meg a különböző iparágak, álláskategóriák hirdetései, amit néhány cikk (karriertippek stb.) linkjével fűszereznek. (Eddig ez eléggé hasonlít a korábban bírált “ömlesztett állások” gyakorlatához.)

Az egyes tweeteket megnézve gyorsan kiderül, hogy hogy ez az oldal sok másik, szakosodott Twitter-profilt fog össze:

http://twitter.com/allasIT
http://twitter.com/allasMernoki
http://twitter.com/allasIrodai
http://twitter.com/allasVezetoi
és így tovább…

Hát igen, a Monster.hu idejében ébredt és (ingyen) lefoglalta ezeket a jó, beszédes címeket.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a jól kitalált rendszer önmagában még nem garancia a sikerre. A Monster.hu nem épít közösséget a Twitteren, csak a”közösségi szőnyegbombázás” technikáját alkalmazza. Olcsó megoldás, de semmiképpen sem nevezhető hatékonynak. (Ennek és a nem megfelelő marketingnek köszönhetően meglehetősen kevesen követik ezeket a Twitter-oldalakat.)

A tanulság igen egyszerű: A közösségi hálózatok nem gépek, hanem emberek együttműködéséről szólnak. Ez jelentős idő- és (szellemi) energiaráfordítással járhat, ami bizony nem takarítható meg. Ma még olcsóbb egy jó közösségimédia-menedzsert, mint Wattsont alkalmazni.