Információgyűjtés: 5 nélkülözhetetlen eszköz

eszközök

A hétvégeken rendszeresen főzök. Általában nincs szükségem „kottára”, de ha néha ellenőrizni akarok valamit, mindig meglep, hogy a legegyszerűbb fogásokra is számtalan variációt találok.
Így van ez a tartalmak gyűjtését és rendszerezését segítő appokkal, eszközökkel is: mindenkinek megvannak a maga, „tuti” tippjei. Eszembe sem jut tehát, hogy azt állítsam az itt következő eszközökről, hogy ezek a legjobbak. Csak annyit mondhatok, hogy nekem ezek váltak be.

Bővebben…

Reklámok

Hol vannak a tartalomkurátorok?

tartalomgondozás2

A héten a HVG Tartalommarketing konferenciáján a tartalomgondozásról (content curation) tartok előadást. Felkészülés közben egy saját, éppen 3 évvel ezelőtt a Médiapiac.com-ban megjelent cikkembe botlottam, amit némi frissítés és kiegészítés után itt most újra közkinccsé teszek.

Tegnap 250 millió új fotó kerül fel a Facebookra, 864.000 órányi videót töltöttek fel a YouTube-ra, miközben 440 millió tweet született. Biztosan elő tudnám ásni az új blogbejegyzések, az FB státuszfrissítések, az online elérhető cikkek, a Pinteresten megjelenő új képek számát is, de a pontos szám tulajdonképpen lényegtelen. (Ezek 2012-e adatok, azóta a helyzet nyilván „fokozódott”.) Anélkül is jól látszik, hogy a friss tartalom nagyságrendekkel meghaladja a befogadható, megemészthető mennyiséget. (Közben még ott a weben gyakorlatilag végtelen mennyiségű, korábban feltöltött tartalom, aminek egy jó része ugyan gyorsan romló áru, de a maradékban felmérhetetlen mennyiségű értékes anyag található.)

Eric Schmidt (a Google vezérigazgatója) egy konferencián még 2012-ben azt állította, hogy ma kétnaponta keletkezik annyi információ – nagyjából 5 exabyte – , mint amennyi az „emberiség hajnalától” 2003-ig gyűlt össze. Tulajdonképpen mindegy is, pontosan mennyi, a lényeg az, hogy felfoghatatlan mennyiség. Az „információs túlterheléssel”, „tartalomsokkal” és hasonlókkal való riogatás tehát teljesen felesleges, hiszen teljesen mindegy, hogy 2 exabyt, vagy 8 exabyte információt nem látunk át.

Szerencsére az elérhető tartalmak 99,999 százaléka számodra lényegtelen. Azt a néhány cikket, képet, videót, podcastot kellene valahogy kiszűrni, ami téged is érdekel. Ha rengeteg időd van, megoldod magad, ha kevesebb, akkor szívesen támaszkodnál a tartalomkurátorokra.

A tartalomkurátor az a szakember, aki módszeresen összegyűjti, szűri, kiválogatja, rendszerezi, összefüggésekbe helyezi (kommentárokkal látja el) és a megfelelő csatornákon keresztül közreadja az általa gondozott tartalmakat.

A “content curation” fogalom szépen forog – a Google 3 160 000 találatot adott a keresésre. Beszélünk, írunk róla, sorra születnek a tartalomgondozást támogató eszközök is, csak valahogy a lényeg hiányzik, a megbízható tartalomkurátorok által feldolgozott minőségi tartalom.

Persze valahol mindannyian tartalomkurátorok vagyunk, hiszen naponta osztjuk meg egymással a Facebookon (Twitteren, LinkedInen, YouTube-on, Pinteresten és még ki tudja min) az üzenőfalunkra, oldalunkra beömlő masszából kiválogatott információkat. Nem szeretném leértékelni ennek ezt az önkéntes tartalomgondozói munkát – a hvg.hu-t, az Indexet, a hazai blogtermést én is csak a Facebookon át szűrve olvasom, – de a tartalomgondozás ennél többre is képes (lenne). Jelenleg azonban ezt a tevékenységet a legtöbb illetékes (kiadó, szerkesztő, vállalati marketinges) nem értékeli sokkal többre az egyszerű guberálásnál. Amíg pedig a tartalomkurátor nem válik egyenrangúvá az új tartalmat előállító kollégájával, addig nincs túl sok esély arra, hogy felkészült, professzionális szakemberek rágják át magukat (helyettünk) legalább a web egy kicsike csücskén.

A tartalomgyűjtés és tartalomgondozás csak egy ideális világban szól az információk legjavának megtalálásáról. (A média világa pedig távolról sem az.) Honnan tudhatjuk, hogy a kínált tartalom valóban a legjobbak közé tartozik, az ajánlás mögött nincs valamilyen üzleti érdek? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy a hivatkozott forrás nem lopott anyagot tartalmaz? David Carr, a New York Times újságírója már megint egy sor kellemetlen, nehezen megválaszolható kérdést tett fel.

Maria Popova, a (méltán) világhírű Brain Pickings blog tartalomkurátora részen kísérletet tett a válaszadásra. Az általa még 2002-ben kezdeményezett Curator’s Code éppen az egységes tartalomkurátori módszerekre, etikára, hivatkozási rendszere tett javaslatot. A reakció inkább fanyalgás volt, mint elsöprő lelkesedés.

Szerintem a tartalomgondozás elfogadását és szélesebb elterjedését az igényes tartalomkészítők és az új, „minőségi” tartalmak hiánya fogja kikényszeríteni. Ahogy egyre több cég vág bele az önálló tartalomkészítésbe, egyre nehezebb (és drágább) lesz önálló, friss tartalmakat készíteni. És persze felesleges is, hiszen valahol a digitális térben ott vannak az értékes tartalmak, csak meg kell őket találni. Kialakul majd egy egészséges arány a friss és a gondozott tartalmak között. Felértékelődik azoknak a munkája, akik képesek megtalálni, letisztogatni, ellenőrizni, rendszerezni helyettünk a tartalmakat. Erre persze még várni kell egy kicsit. Addig magunknak kell kutatnunk, bányásznunk, keresgélnünk, válogatnunk.

Tartalomkészítés helyett tartalomgondozás?

tartalomgondozás

Aki tartalommarketingbe kezd hamar szembesül a ténnyel, hogy rengeteg tartalomra van szüksége. Aki ügyes, többször is felhasználja saját tartalmait (olyan ez, mint amikor a tegnapi pörkölt ma hortobágyi palacsintaként kel új életre), de általában ez sem elég. Jön az idegen tartalmak gyűjtés, feldolgozása és megosztása, vagyis a content curation (hivatalos magyar fordítást nem ismerek – én a “tartalomgondozás” elnevezést szoktam használni).

Szűrés nélkül elveszünk az információáradatban. Léteznek ugyan különféle gépi szűrők – a legismertebb a Google keresője – , de ezek sem képesek annyira szétválogatni a számunkra fontos információkat és a szemetet, hogy feleslegessé tennének minden további munkát. Az alkalmazott algoritmusok finomodása, a programok egyre hatékonyabbá válása ellenére is óriási szükség van az emberi közreműködésre, a „humán szűrésre”.

Az információk gyűjtése, szűrése, feldolgozása, csoportosítása, a tartalomgondozás (content curation) olyan értékes tevékenység, ami rengeteg ember számára könnyíti meg az internet használatát. Gyakran nagyobb érték, mint új, de nem teljesen eredeti tartalmak létrehozása.

Példáért nem is kell messze mennem, hiszen itt a régóta működő, népszerű Startlap. Itt bárki önként vállalkozó tematikus linkgyűjteményt indíthat, aminek azután kurátora (szerkesztője) is lesz, folyamatosan építgeti gyűjteményét, kezeli a kívülről jött javaslatokat.

Természetesen tartalomgyűjtő- és elosztó eszköz a Twitter, vagy a Facebook is, ha valaki arra használja őket, hogy rendszeresen fontos (vagy annak gondolt) információkat osszon meg rajtuk. Az ilyen tartalomgondozás azonban nem elég koncentrált, hiszen az itt összegyűjtött anyagok a hírfolyamban más dolgokkal keverednek.

Sajátos tartalomgyűjtő platformként fogható fel a képeket tematikus „táblákon” gyűjtő Pinterest, vagy a saját videógyűjtemény (csatorna) létrehozását lehetővé tevő YouTube is, de az igazán „kemény” tartalomkurátorok önálló, kifejezetten a tartalommegosztásra kifejlesztett platformokat használnak. Ezek közös jellemzője, hogy a gyűjtést és a raktározást erős megosztó (közösségi) funkciókkal is kiegészítik.

Teljes listát adni a tartalomgyűjtő platformokról lehetetlen, hiszen a kínálat folyamatosan bővül. (Ezek közül sokan a már meglevők klónjai, mások viszont azok továbbgondolt változatai.) Itt most csak néhány ismertebb, jól bevált szolgáltatást sorolok fel:

1. Scoop.it – Kitűnő gyűjtögető-szolgáltatás, ahol saját tematikus gyűjtemény(eke)t alakíthatsz ki. Bármely weboldal egyszerűen behúzható a gyűjteményedbe. Ezen kívül szemezgethetsz a Scoop.it-on belül más, hasonló témájú gyűjtemény darabjai között is.

2. Storify– A Scoop.it-tal szemben itt nem weboldalak, hanem közösségi tartalmak (Facebook, Twitter, Google+, YouTube, linkek) hozhatók össze. Az oldalak szerkeszthetők, azokhoz szövegek is írhatók, így lényegében saját újság hozható létre. Mindennek persze ára is van: a komplex rendszer használata időigényes

3. http://paper.li/ – Sok tekintetben hasonló, mint a Storify, de kevésbé összetett. Nem kézzel kell gyűjtögetni, hanem a közösségi forrásokból eleve ajánl híreket. Természetesen ezeket az ajánlásokat nem kell mind elfogadni, ezek saját preferenciákkal, súlyozásokkal megváltoztathatók.

4. Curata.com – Nagyon profi, nagyon jól használható tartalomgondozó platform, aminek csak egy “apró” hibája van: Legkisebb csomagja is havi 350 (bocs, 349) dollárba kerül. Ingyen böngészhetjük viszont a tartalomgondozó eszközök listáját, amit a Curata állított össze.

A tartalomgyűjtés elkerülhetetlen, ha az ember egy témával intenzívebben foglalkozik, de nagyon fontos akkor is, ha saját, vagy a cége márkáját szeretné erősíteni. Egy erős, mások számára hasznos gyűjtemény ugyanúgy erősíti a tartalomkurátor szakmai tekintélyét, mint egy jó cikk, vagy egy konferenciaszereplés.

Eddig azért nem blogoltál kedvenc témádról, mert úgy érezted, nem írsz elég jól? Itt a lehetőség, legyél tartalomkurátor!