A Lorem ipsumtól a tartalomfáig

tartalomfa

2016. március 24-én a HVG Tartalommarketing konferencián tartottam előadást. Az itt olvasható/látható anyag ennek az előadásnak az alapanyaga. A szögletes zárójelbe tett számok az egyes diákra utalnak.

Nemrég megkeresett egy cég, hogy segítek a honlapjuk elkészítésében. Nagyon gyorsan kiderült, hogy minden készen van, „csak” a tartalmakat kell elkészíteni. [2]A honlap nyilvánosan is elérhető, rajta minden szöveghely „lorem ipsum” vakszöveggel van kitöltve. (Ez a kép természetesen csak illusztráció.)

Bővebben…

A kétféle tartalommarketing

viragauto

Nagyjából másfél éve figyelem, hogyan terjed a tartalommarketing. Elég látványosan. Sajnos nem maga a tevékenység, sokkal inkább az elnevezés.

A Google Értesítőnek köszönhetően rendszeresen bukkanok egyéb tevékenységük mellett ügyfeleiknek tartalommarketinget is kínáló cégekre. Ezek a vállalkozások persze nem „igazi” tartalommarketinggel, hanem tartalomkészítéssel foglalkoznak. (A legtöbben bérblogolást, vagy hírlevél készítést vállalnak.).

Nem hinném, hogy ezek a cégek előre megfontoltan, aljas szándékból tévesztenék meg ügyfeleiket. Sokkal valószínűbb, hogy szerintük a tartalommarketing az, amit ők csinálnak: a fizetett média helyett a saját tartalom segítségével elkövetett marketing. (Ha most hirtelen megkérdeznénk két tucat marketingest, valószínű, hogy a többségük ehhez hasonlóan határozná meg a tartalommarketing lényegét. )

Szerintem tartalommarketing ennél komplexebb dolog. Nagyjából az, amiről Robert Rose, Joe Pulizzi, Rebecca Lieb, Heidi Cohen (és még sokan mások, főképp amerikai szakemberek) írnak, beszélnek és persze amit a gyakorlatban is csinálnak). Ez a fajta tartalommarketing lényegesen többről szól, mint néhány tartalomdarabka előállításáról.

Több munka – magasabb ár. Az elmúlt évben többször is vitába keveredtem amikor azt állítottam, hogy létezik egy cégméret, ami alatt képtelenség tartalommarketinget csinálni, ugyanis a legkisebb cégek nem tudják kitermelni a tartalommarketing költségeit. Ez az állítás egy gyors számolással bizonyítható, viszont nyilván sérti az „egyszerűsített tartalommarketinggel” foglalkozók érdekeit.

Hogy értsük egymást, javaslom, ismételjük át a leckét. Van ugyanis néhány elem, ami nélkül nincs „igazi” tartalommarketing.

1. Hol a rés?

A tartalommarketing segítségével jellemzően réspiacokat veszünk célba.
Aki mindenkire lő és ennek megfelelő tartalmat szeretne, ne a tartalommarketinget, hanem a tömegmédiát válassza.

2. Célok, KPI-ok meghatározása

Bocs, de a „több vevőt szeretnék” itt nem elég.
Az, hogy a stratégiaalkotást a tartalommarketing részeként kezeljük, vagy az elé tesszük, csak részletkérdés, a lényeg, hogy stratégia nélkül értelmetlen a tartalommarketing.

3. A közönség lézerpontos meghatározása

Buyer persona, ügyfélkarakter – hívjuk bárhogy, de nagyon pontosan tudnod kell, kinek szól a tartalom.

4. Kulcsszókutatás

Ez a „másik tartalommarketingben” is gyakran teljesül, hiszen a leggyakrabban SEO szövegírók címkézik át magukat tartalommarketingesnek.

5. Versenytárselemzés

Ez mondjuk a hagyományos marketingben sem árt

6. Az elkészítendő tartalmak meghatározása

Igen, a leggyakrabban a blog az alap, de azon túl még rengeteg tartalomtípus működik.

7. A munkafolyamat és a stílus meghatározása

Nem felesleges luxus, foglalkozni kell vele.

Végül itt következik az, amivel egyesek kezdeni szeretnének: a tartalomkészítés. Azután már „csak” a terjesztés, a promóció, a hagyományos marketinggel való együttműködés és a mérés/elemzés van hátra.

Tudom, meglehetősen vázlatos, amit itt leírtam, de hát nem is vállalkoztam egy tartalommarketinges kézikönyv megírására. Úgy gondolom azonban, hogy a leírtakból is világosan látszik: óriási különbség van a „kétféle” tartalommarketing között. (Aki kíváncsi a részletekre, olvassa el a feljebb felsorolt szerzők könyveit, cikket.)

Természetesen senki sem rendelkezik kizárólagos jogokkal, mindenki azt nevez tartalommarketingnek, amit akar. (A külföldi trendek alapján várható, hogy a szövegírók után a majd egyes SEO-sok és a PR-esek veszik majd fel az új sapkát.)

Tagadhatatlanul hasznos munkát végeznek az „egyszerűsített tartalommarketinget” végzők is. A tartalomkészítés és ezen belül a saját tartalom felé terelgetik az ügyfeleket. Lehet, hogy én nem neveznémezt tartalommarketingnek, ettől függetlenül itt-ott színvonalas tartalmak keletkeznek. Nincs ezzel semmi baj. (Természetesen ennek a területnek is megvannak a saját kóklerei, szerencsevadászai, banditái, de hát ahol pénz van, ott már csak így szokott az lenni.)

A név használatától senkit sem lehet eltiltani. A lényeg, hogy legyél tisztában vele: az egyik és a másik kategóriába tartozó, magát tartalommarketingesnek mondó szakembertől nem ugyanazt kapod. (Persze a számládon is más eltérő összegek szerepelnek majd.) Végül is, nincs ebben semmi rendkívüli. Autót is lehet venni már 100.000 forintért is, de kapsz 80.000.000-ért is. Mindkettőt autónak hívják, vannak hasonló részeik is (kerekek, kormány, ülés stb.) mégis természetes, hogy mást vársz a kettőtől.

A kép forrása: recycling.com

Hol vannak a tartalomkurátorok?

tartalomgondozás2

A héten a HVG Tartalommarketing konferenciáján a tartalomgondozásról (content curation) tartok előadást. Felkészülés közben egy saját, éppen 3 évvel ezelőtt a Médiapiac.com-ban megjelent cikkembe botlottam, amit némi frissítés és kiegészítés után itt most újra közkinccsé teszek.

Tegnap 250 millió új fotó kerül fel a Facebookra, 864.000 órányi videót töltöttek fel a YouTube-ra, miközben 440 millió tweet született. Biztosan elő tudnám ásni az új blogbejegyzések, az FB státuszfrissítések, az online elérhető cikkek, a Pinteresten megjelenő új képek számát is, de a pontos szám tulajdonképpen lényegtelen. (Ezek 2012-e adatok, azóta a helyzet nyilván „fokozódott”.) Anélkül is jól látszik, hogy a friss tartalom nagyságrendekkel meghaladja a befogadható, megemészthető mennyiséget. (Közben még ott a weben gyakorlatilag végtelen mennyiségű, korábban feltöltött tartalom, aminek egy jó része ugyan gyorsan romló áru, de a maradékban felmérhetetlen mennyiségű értékes anyag található.)

Eric Schmidt (a Google vezérigazgatója) egy konferencián még 2012-ben azt állította, hogy ma kétnaponta keletkezik annyi információ – nagyjából 5 exabyte – , mint amennyi az „emberiség hajnalától” 2003-ig gyűlt össze. Tulajdonképpen mindegy is, pontosan mennyi, a lényeg az, hogy felfoghatatlan mennyiség. Az „információs túlterheléssel”, „tartalomsokkal” és hasonlókkal való riogatás tehát teljesen felesleges, hiszen teljesen mindegy, hogy 2 exabyt, vagy 8 exabyte információt nem látunk át.

Szerencsére az elérhető tartalmak 99,999 százaléka számodra lényegtelen. Azt a néhány cikket, képet, videót, podcastot kellene valahogy kiszűrni, ami téged is érdekel. Ha rengeteg időd van, megoldod magad, ha kevesebb, akkor szívesen támaszkodnál a tartalomkurátorokra.

A tartalomkurátor az a szakember, aki módszeresen összegyűjti, szűri, kiválogatja, rendszerezi, összefüggésekbe helyezi (kommentárokkal látja el) és a megfelelő csatornákon keresztül közreadja az általa gondozott tartalmakat.

A “content curation” fogalom szépen forog – a Google 3 160 000 találatot adott a keresésre. Beszélünk, írunk róla, sorra születnek a tartalomgondozást támogató eszközök is, csak valahogy a lényeg hiányzik, a megbízható tartalomkurátorok által feldolgozott minőségi tartalom.

Persze valahol mindannyian tartalomkurátorok vagyunk, hiszen naponta osztjuk meg egymással a Facebookon (Twitteren, LinkedInen, YouTube-on, Pinteresten és még ki tudja min) az üzenőfalunkra, oldalunkra beömlő masszából kiválogatott információkat. Nem szeretném leértékelni ennek ezt az önkéntes tartalomgondozói munkát – a hvg.hu-t, az Indexet, a hazai blogtermést én is csak a Facebookon át szűrve olvasom, – de a tartalomgondozás ennél többre is képes (lenne). Jelenleg azonban ezt a tevékenységet a legtöbb illetékes (kiadó, szerkesztő, vállalati marketinges) nem értékeli sokkal többre az egyszerű guberálásnál. Amíg pedig a tartalomkurátor nem válik egyenrangúvá az új tartalmat előállító kollégájával, addig nincs túl sok esély arra, hogy felkészült, professzionális szakemberek rágják át magukat (helyettünk) legalább a web egy kicsike csücskén.

A tartalomgyűjtés és tartalomgondozás csak egy ideális világban szól az információk legjavának megtalálásáról. (A média világa pedig távolról sem az.) Honnan tudhatjuk, hogy a kínált tartalom valóban a legjobbak közé tartozik, az ajánlás mögött nincs valamilyen üzleti érdek? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy a hivatkozott forrás nem lopott anyagot tartalmaz? David Carr, a New York Times újságírója már megint egy sor kellemetlen, nehezen megválaszolható kérdést tett fel.

Maria Popova, a (méltán) világhírű Brain Pickings blog tartalomkurátora részen kísérletet tett a válaszadásra. Az általa még 2002-ben kezdeményezett Curator’s Code éppen az egységes tartalomkurátori módszerekre, etikára, hivatkozási rendszere tett javaslatot. A reakció inkább fanyalgás volt, mint elsöprő lelkesedés.

Szerintem a tartalomgondozás elfogadását és szélesebb elterjedését az igényes tartalomkészítők és az új, „minőségi” tartalmak hiánya fogja kikényszeríteni. Ahogy egyre több cég vág bele az önálló tartalomkészítésbe, egyre nehezebb (és drágább) lesz önálló, friss tartalmakat készíteni. És persze felesleges is, hiszen valahol a digitális térben ott vannak az értékes tartalmak, csak meg kell őket találni. Kialakul majd egy egészséges arány a friss és a gondozott tartalmak között. Felértékelődik azoknak a munkája, akik képesek megtalálni, letisztogatni, ellenőrizni, rendszerezni helyettünk a tartalmakat. Erre persze még várni kell egy kicsit. Addig magunknak kell kutatnunk, bányásznunk, keresgélnünk, válogatnunk.

“Nincs időm a tartalomkészítésre”

no content

Évek óta tartalommal (tartalomfejlesztés, tartalommenedzsment, tartalomstratégia, tartalommarketing) foglalkozom. Kitűnő szakemberekkel dolgozom együtt, a céges weboldalaktól a prezentációkig sokféle tartalmat tudunk előállítani. Vannak azonban helyzetek, amikor külsősként nem lehetünk hitelesek. Ilyenkor a cég dolgozóinak kell(ene) tartalomkészítővé válniuk.

Hiába azonban minden érvelés, türelmes meggyőzés, a leggyakrabban a címben szereplő kifogásba torkollnak a tartalomkészítés mikéntjéről folyó megbeszélések. (Általában ehhez még hozzáadódik a „nincs gyakorlatom a tartalomkészítésben” kitétel is.)

A tartalomkészítésben való jártasság megszerzése nem ördöngösség – néhány alapvető fogás elsajátítása és némi gyakorlás után szinte mindenki képes elfogadható (élvezhető) szintű tartalmat készíteni. (Ehhez az angolul értőknek kitűnő segítséget szolgáltathat Ann Handley a napokban megjelent Everibody writes című könyve is.)

A nagyobb probléma az idő, hiszen mindenkinek csak 24 órából áll a napja (ráadásul ebből nem szeretne 10-nél többet munkával tölteni). Ha a munkaidő egy részét sikerül is tartalomkészítésre fordítani, hogyan lehet ebből a maximumot kihozni? A válasz egyszerű: Olyan tartalmakat kell készíteni, amik működnek. (Hogy milyen a működő tartalom? Természetesen olyan, ami készítésébe és terjesztésébe fektetett munka áránál több hasznot hoz.)

Az, hogy melyik tartalom is működik, többféleképpen is megállapítható. Az egyik a jól ismert próba-szerencse módszer, de éppen ez az, ami rengeteg idő és energia elpocsékolásával jár. A másik annak megvizsgálása (még a tartalomkészítés előtt), hogy valójában mi érdekli, foglalkoztatja a közönséget, akihez szólni kívánsz. Ehhez nem kell jóshoz, vagy asztrológushoz fordulnod, hiszen ez a tudás ott van marketinges, értékesítő, ügyfélszolgálatos kollégáid fejében, csak össze kell azt szedni, esetleg ki kell egy kis mini-kutatással egészíteni. (A „mindenkire lövünk, hátha eltalálunk valakit” a tömegkommunikáció módszere. Tömegtermékek esetében még ma is működik, de szűkebb közönség esetén már sokkal jobb megoldások állnak rendelkezésünkre.)

A sikeresség következő feltétele, hogy oda kell koncentrálni a tartalmat, ahol a legnagyobb eredményt érhetjük el. A legtöbb szakértő szerint ez a felfedezés (észlelés), a vásárlási tölcsér bejárata. A vásárlási folyamat többi szakaszában is fontos a tartalom, de például hiába készítünk kitűnő meggyőző, összehasonlító stb. anyagokat, ha közönségünk még észre sem vette, hogy olyan terméket, szolgáltatást árulunk, ami számára érdekes lehet.

A figyelemfelkeltés legerősebb eszköze a…blog. Igen, nem tévedés, a jó, öreg, sokak által korábban már (többször is) eltemetett blog hozza a legjobb eredményeket. (Azt azért fontos hozzátenni, hogy nem elég egy jó blogot írni, gondoskodni kell annak terjesztéséről is.)

chernov-top-inbound-marketing-projects-hubspot-survey

A HubSpot 3500 marketingesre kiterjedő kutatásában többek közt azt is vizsgálta, melyik szerzők anyagai hozzák a legjobb eredményeket (a legnagyobb megtérülést). A listán ott szerepeltek a nagyfőnökök, a szabadúszó írók, a vendégbloggerek, az ügynökségek, de végül egyértelművé vált, hogy a belső munkatársak írásai szerepeltek a legjobban.

Nincs kibúvó, ideje megtalálni a cégen belüli legjobb szerzőjelölteket. Képzés, edzés, start!

Ez az írás eredetileg a Social Daily-n jelent meg.

Kiszervezés, vagy beszervezés?

content-mill

Napról napra világosabbá válik, hogy értékes, rendszeresen frissülő saját tartalom nélkül ma már nincs marketing. A cégek többsége azonban nincs felkészülve a folyamatos tartalomkészítésre. Érthető, hogy most nem tudják, mit tegyenek. Házon belül találjanak megoldást, vagy forduljanak egy ügynökséghez?

Nehéz egyszerű választ adni. Vagy inkább lehetetlen. Az alkalmi szövegírásra, videókészítésre és más tartalmak gyártására kis keresgéléssel lehet jó szakembereket találni. Ők szakszerű, részletes eligazítás (brief) alapján el fogják készíteni a kért anyagokat. Egészen más azonban a helyzet, ha a cég hosszú távra tervez és ezen belül sokféle tartalommal, különböző csatornákon át, erősen differenciált közönséget kíván elérni. Igen, a tartalommarketingről van szó, aminek természetesen része a tartalomkészítés is, de az egész feladat ennél lényegesen összetettebb.

A tartalommarketing-stratégia kialakítása, a tervezés a munkának az a része, amibe még akkori is érdemes külső tanácsadót bevonni, ha házon belül is rendelkezésre áll a megfelelő tudás. Ebben a szakaszban ugyanis kifejezetten hasznos a „külső szem”. A gondok a tartalomkészítéssel kezdődnek. Hogyan tud egy külsős (ügynökségi munkatárs) egy cég nevében valóban ütős tartalmakat (blogbejegyzéseket, Facebook, LinkedIn posztokat, esettanulmányokat stb. ) készíteni?

A probléma nem új, az elmúlt években ugyanezt átélhettük a közösségi médiával – leginkább a Facebookkal – kapcsolatban. Kellő erőforrás, vagy hozzáértés híján sok vállalat külsősnek adta ki Facebook oldala kezelését. Az eredményt ismerjük: érdektelen tartalom, erőszakos lájkvadászat, a cég számára teljesen értéktelen rajongók gyűjtése…

Ha a Facebook esetében mindez nem működött, még kevésbé fog működni a sokkal komplexebb (gyakran a Facebook oldalt, mint terjesztési csatornát is magában foglaló) tartalommarketinggel. A szinte semmi információval rendelkező ügynökségi tartalomkészítő, vagy a feladatot megnyerő junior marketinges/gyakornok minden tehetsége és igyekezete ellenére sem lesz képes a cég stratégiájának megfelelő, minőségi tartalom előállítására.

Az elmúlt évek tapasztalata, hogy sem házon belül, sem pedig házon kívül nem lehet megfelelő tartalmakat előállítani, ha magára hagyjuk a tartalomkészítőket. Szerencsére létezik egy hosszú időn át csiszolódott, jól működő modell, ami megoldást kínál az itt felsorolt problémákra is. Ez a szerkesztőségi modell. Itt lekülönül a stratégiai és a megvalósítási szint, működik a megfelelő, többszintű kontroll. Megjelennek azok a szereplők, aki átlátják a stratégiai kérdéseket, belelátnak a cég dolgaiba és folyamatosan segítik, ellenőrzik a tartalomkészítőket is.

A főszerkesztő lehet a megbízó cég alkalmazottja, de ebben az esetben tökéletesen ismernie kell a tartalomkészítési, terjesztési folyamatokat is. (Nem véletlen, hogy egyre több külföldi vállalat igazol le vezető lapoknál nagy tapasztalatot szerzett szerkesztőket.) Lehet a főszerkesztő a külső ügynökség embere (akár az adott projektre szerződtetve) is, de lényegében úgy kell dolgoznia, mintha a megbízó cég munkatársa lenne, ott kell lennie minden fontos megbeszélésen, ismernie kell a kulcsszereplőket, a döntéseket.

Természetesen, ahogy egy újságíró számára is léteznek egyszerű és bonyolult témák, a cégek is nagyban különböznek. Egy informatikai, vagy gyógyszeripari cég megismerése, megértése, a megfelelő témák megtalálása másféle jártasságot kínál, mint egy tetőcserépgyártó vállalkozással kapcsolatos tartalomgyártás. A népszerű témákban könnyebb tartalmakat készíteni, mint az „unalmas cégekről” beszélni. Egyes témakörökben óriási a nyüzsgés, máshol akár néhány cikkel, poszttal is ki lehet tűnni.

Nem hiszem, hogy csak egyetlen út állna a minőségi tartalomkészítésbe belevágók előtt, abban viszont biztos vagyok, hogy minőségi tartalom nélkül hosszútávon is működőképes marketing.

Hol a tartalom helye?

Website-Content

Néhány éve egy Ismert Vállalattól kerestek meg azzal, hogy „már teljesen kész az új vállalati honlap, csak a szövegeket kellene megírni”. Valóban így volt. Teljesen elkészült az egyedi dizájn, működött a menürendszer, helyükre kerültek a mutatós (képügynökségektől származó) illusztrációk, csak a szövegek helyét töltötte ki rengeteg Lorem ipsum (vakszöveg).

Néhány kattintás után egyértelműen látszott, hogy nagyon kötöttek a tartalomkészítés lehetőségeit. Egy rövid megbeszélés során egyértelművé vált, hogy a megrendelő a szokásos „termékeink/szolgáltatásaink – referenciáink – rólunk” szövegeket szeretne, olyat, ahol a cég megpróbálja ráerőszakolni mondandóját a közönségre.

Szerencsére végül a cég más valaki nyerte meg a megbízást, olyan szövegíró, aki minden „okoskodás” nélkül, – ráadásul nagyon olcsón – készített el az igényelt szövegeket.

A honlap látogatottsága azóta is csak minimális, a tartalom jó esetben is csak féléves gyakorisággal frissül. Az Ismert Vállalat elszalasztott egy komoly lehetőséget.

A történet egyáltalán nem egyedi. Szinte különlegességnek számít, ha előbb készül el egy honlap tartalma és csak ezután kerül sorra a külső kialakítása.

Elég átnézni egy tucat véletlenszerűen kiválasztott honlapot, hogy egyértelműen látsszon: A legtöbb cég számára ma még nyűg, letudandó, kellemetlen feladat a tartalom elkészítése. Óriási lehetőséget hagynak ezzel ki, hiszen az igazán jó tartalom segít a figyelem megragadásában, értékes információkat nyújt az ügyfelek (vevők, partnerek) részére, erősíti az ügyfelek kötődését. Aki lemond a valódi, értékes tartalomról, a modern marketing legfontosabb részét utasítja el.

Nehéz megszólalni


Egy ideje egyre többet beszélünk a saját média felértékelődéséről, a saját tartalom fontosságáról. Észre kell azonban venni, hogy csak két komoly akadály legyőzésével lehetünk sikeresek. Először el kell fogadnunk, hogy a tartalomkészítés nem hárítható át mindig másokra, utána pedig meg kell tanulnunk minőségi tartalmakat készíteni.

Menjünk le egy szinttel lejjebb, nézzük meg, milyen tartalmakat készítenek az egyes emberek! (Azok, aki azután munkaidejükben potenciális tartalomgyártóként is megjelennek.) Rövid válaszom: Általában semmilyent.

Gyakran beszélünk arról, hogy a közösségi média megjelenése forradalmasította a médiát, demokratizálta a médiatérben való megjelenést, valójában azonban csak részleges ez a forradalom. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a valódi gátat nem a megfelelő technológiához való hozzáférés, hanem a tartalomkészítés képessége jelenti.

Magyarországon milliók használják a Facebookot, de vajon mennyien töltenek fel rá valamilyen, tágabb kör számára is értelmezhető tartalmat? Olyasmit, ami túlmutat a selfie-univerzumon, a gyerekes, macskás, ételes fotókon? Hányan képesek/hajlandók leírni néhány értelmes, az egyszerű kijelentésnél többet jelentő mondatot? Megdöbbentően kevesen. (Természetesen a Facebook előtti időkben sem volt jobb a helyzet.)

Azt mondják, a szöveg a legdemokratikusabb tartalom, hiszen írni mindenki megtanul az iskolában. Tapasztalatom szerint az iskolába (jó esetben) a betűket lehet csak megtanulni, az írást nem. Készülnek ugyan ilyen-olyan fogalmazások (nem sok), de azok célja éppen a sablonok kialakítása (bevezetés-tárgyalás-befejezés), nem pedig az önálló, kreatív tartalomkészítés.

Magyarországon ma többfelé is tanítanak újságírást. Ezeknek a kurzusoknak többsége inkább csak elméleti tudást (és egy papírt) ad, alaposabb műhelymunkára nincs lehetőség.  Fellelhető néhány kreatív írást tanító kurzus is  – köztük a kitűnő Lackfi Jánosé -, de ezek elsősorban az irodalmi ambíciókat ápolóknak, nem pedig az üzleti tartalomkészítőknek szólnak. Végül akadnak még marketinges szövegírással foglalkozó tréningek is, de ezek többsége kivállalkozóknak szól és csak részterületekkel foglalkozik. Nagy szükség lenne egy olyan képzésre, ahol gyakorló marketingesek megérthetnék  és gyakorolhatnák a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges tartalomkészítés (nem csak a szövegírás) alapjait.

LinkedIn tréningjeimen általában szépen, rendben haladunk, egészen addig, amíg el nem jutunk oda, hogy nem elég statikus felületeket készíteni, státuszfrissítéseket is kell írni. Nem regényekre van szükség, csak néhány szóról arról, min dolgozol éppen, mi foglalkoztat, milyen izgalmas szakmai információkat találtál. Akár 2-3 sor is elegendő lenne, de a legtöbben „lefagynak”, képtelenek bármit is kipréselni magukból. (A görcs a képzés után is megmarad, látom, hogy a tanultakból sok mindent megvalósítanak, de önálló szövegeket – státuszfrissítést – nem írnak.)

Amikor előadásaimon a tartalommarketingről, online kommunikációról beszélek gyakran hallom magamban a közönség ellenkezését: „Igen, értjük, de ki fogja elkészíteni ezeket a tartalmakat?” Azt gondolom, nem lehet állandóan menekülni, minden tartalomkészítéssel kapcsolatos munkát külsősökre, ügynökségekre bízni. A mondanivaló ugyanis benn van, azokban, akik nap mint nap a cégen belül végzik a munkájukat. Minden alkalommal, amikor másra bízzuk, hogy beszéljenek helyettünk elvész a mondanivaló egy része

Az írásképtelenség persze csak a kommunikációképtelenség egyik formája. Dönteni kell, hogy akarunk-e ezzel foglalkozni, vagy továbbra is a homokba dugjuk a fejünk. Tudatosság, odafigyelés, tanulás, gyakorlás nélkül maradnak hervasztó prezentációk, az üres beszédek, a döcögős cikkek.

A következő évek üzleti kommunikációjában központi szerepet kap a tartalom. Aki nem tud színvonalas tartalmat előállítani, menthetetlenül lemarad.

Ideje megszólalni!

A kép forrása: Art From Code

(Az írás a LinkedInen megjelent cikkemen alapul.)