Toborzás: LinkedIn vagy Facebook?

Nem is tagadom, a LinkedIn lelkes híve és terjesztője vagyok, de ez egyáltalán nem jelent semmiféle elvakultságot. Amikor nekem szegezik a “melyik hálózatot érdemes toborzásra használni” kérdést, pillanatnyi habozás nélkül válaszolok: mindegyiket. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy kinek, mire, mikor?

A Facebook és a LinkedIn toborzási potenciáljainak összehasonlításakor saját ismereteimet rendszerint partnereim és ügyfeleim tapasztalataival egészítem ki. Most itt az alkalom, hogy ehhez hozzáadjam a Potentialpark piackutató adatait is. A Potentialpark vizsgálata során világszerte 30.000 diákot és friss végzőst kérdezett meg és 500 amerikai, európai és ázsiai cég online toborzási gyakorlatát vizsgálta meg. A Potentioalpark adatait, illetve azt közreadó  Mashable véleményét saját, dőlt betűkkel szedett megjegyzéseimmel egészítettem ki.

Mindenképpen érdemes szem előtt tartani hogy a LinkedInnek pillanatnyilag 174.000, a Facebooknak 3.504.000 hazai felhasználója van. Ezek a számok azonban önmagukban keveset árulnak el. Nagyon eltérő ugyanis a két hálózatot használók összetétele és a toborzáshoz használt profiladatok elérhetősége. (Máshogy kell horgászni egy olyan tóban, ahol kevesebb, de csupa nagy hal van, mint abban a vízben, ahol jóval több, de eltérő összetételű az elérhető zsákmány.) A Facebookot már a hazai internetezők 76 százaléka használja, itt tehát további gyors növekedés nem várható. A LinkedIn esetében ez az érték még a 4 százalékot sem éri el, viszont rendkívül dinamikus a növekedés. (Aktuális adatok a SocilaTimes.hu Statisztika oldalán olvashatók.)

A Potencialpark kutatása megerősítette, hogy az európai fiatalok 48 százaléka nem szereti, ha a toborzók a Facebookon keresik meg őket. Számukra a Facebook a privát szféra része, csak 25 százalékuk vesz szívesen az ilyen közeledést.  Ennek ellenére a Top 100-ba tartozó európai munkaadók 30 százaléka toborzási szándékkal (is) működteti Facebook oldalát. (Nem is sikertelenül). Következzenek tehát a Facebook vs. LinkedIn “vita” érvei:
1. Erősebb kötődés. Miközben a LinekedInen jellemzően szárazabb és egyoldalú vállalati kommunikáció folyik, a Facebookon a munkaadók változatosabb anyagokat tehetnek közzé. Itt tehát több hozzászólás születik, több beszélgetés kezdődik. (Itt tehát nem egyszerűen csak toborzás , hanem a munkáltatóhoz kötődő közösség kialakítása, illetve a munkáltatói márka fényezése folyik.)
2. A Facebookon jobban zajlik az élet. A fiatalok többségre legfeljebb csak egy statikus profillal rendelkezik a LinekdInen, annál inkább aktív a Facebookon. Logikus, hogy ott kell őket elérni, ahol vannak. (A legtöbb egyetemistának és végzősnek valóban nincs annyi szakmai tapasztalata, anyaga, professzionális kapcsolata, hogy erős jelenlétet alakíthasson ki a LinekdInen. A professzionális közösségi hálózat különböző átalakításokkal próbálja vonzóbbá tenni magát a pályakezdők és kevesebb tapasztalattal rendelkezők számára is.)
3. Ingyenesség. A Facebookra – egyelőre – a kérdőívtől a videóig sokféle toborzási anyag ingyen feltölthető. A LinkedIn minden lehetséges módon próbálja a toborzókat az ingyenes felől a fizetős szolgáltatások felé terelgetni. Szerencsére egy kis ügyességgel sok információ ingyen is kigyűjthető.  
4. Nyitottság. A Facebook mindenki számára ingyenes, nincs elkülönített “mezítlábas” és “premium” tagság. (Ezzel persze együtt jár az is, hogy óriási a “zaj”. Nehezebb megtalálni az álláskeresőket és nehezebb megmutatni a munkaadókat is.)
5. Integráció. Kétség kívül a karrieroldalakba könnyen integrálható Like (Tetszik) gomb az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere. (Más kérdés, hogy idehaza csak kevés cég éle ezzel. Az Apply with LinkedIn gomb/funkció itt sokat javíthat a LinkedIn helyzetén.)
6. Több márkaépítései (branding) lehetőség. Nem is kérdés, hogy ezen a területen a Facebook sokkal több lehetőséget kínál.
Összefoglalva: A LinkedIn erőssége a hálózatépítés, a pontos szűrés, a tapasztalattal rendelkező, magasan kvalifikált szakemberek elérése, a Facebook viszont általában jobban működik a fiatalok (egyetemisták, pályakezdők) elérésére.
Magyarországon még továbbra is gondok vannak az idegen nyelvek ismeretével. Bizonyára sok  fiatal szakember számára az is fontos szempont, hogy miközben a LinekdIn felhasználói felülete továbbra is csak angolul (és még néhány idegen nyelven) érhető el, a Facebook már évek óta “beszél” magyarul.
Reklámok

Toborzás a Twitteren – másképpen

Tulajdonképpen módosítanom kellene egy korábbi írásom címét. Azt állítottam: Az állásportálok nem értik a Twittert. Valójában így lenne helyes: Egyes állásportálok nem értik a Twittert.

A HR Expon a Monster.hu (virtuális) standján tudtam meg, hogy bizony ők is használják a Twittert. (Kicsit olyan ez, mint amikor az ételek mellé szigorúan csak helyi vörösbort kínáló szombathelyi sportvendéglő pincérével összefutottam a két sarokkal odébb működő sörözőben.)

A CV Online, a Jobline és a Profession ügyetlenkedései után öröm látni a Monster.hu “cselét”.
Szó sincs semmilyen kifinomult, drága technológiáról, csupán józan eszükre (és a más piacokon már jól bevált gyakorlatukra) támaszkodnak.

A @monsterHu (http://twitter.com/monsterhu) cím alatt egy gyűjtőoldalt találunk. itt vegyesen jelennek meg a különböző iparágak, álláskategóriák hirdetései, amit néhány cikk (karriertippek stb.) linkjével fűszereznek. (Eddig ez eléggé hasonlít a korábban bírált “ömlesztett állások” gyakorlatához.)

Az egyes tweeteket megnézve gyorsan kiderül, hogy hogy ez az oldal sok másik, szakosodott Twitter-profilt fog össze:

http://twitter.com/allasIT
http://twitter.com/allasMernoki
http://twitter.com/allasIrodai
http://twitter.com/allasVezetoi
és így tovább…

Hát igen, a Monster.hu idejében ébredt és (ingyen) lefoglalta ezeket a jó, beszédes címeket.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a jól kitalált rendszer önmagában még nem garancia a sikerre. A Monster.hu nem épít közösséget a Twitteren, csak a”közösségi szőnyegbombázás” technikáját alkalmazza. Olcsó megoldás, de semmiképpen sem nevezhető hatékonynak. (Ennek és a nem megfelelő marketingnek köszönhetően meglehetősen kevesen követik ezeket a Twitter-oldalakat.)

A tanulság igen egyszerű: A közösségi hálózatok nem gépek, hanem emberek együttműködéséről szólnak. Ez jelentős idő- és (szellemi) energiaráfordítással járhat, ami bizony nem takarítható meg. Ma még olcsóbb egy jó közösségimédia-menedzsert, mint Wattsont alkalmazni.