Tőzsdére megy a Twitter – mit jelent ez számunkra?

A Facebook és a LinkedIn után tőzsdére meg a közösségi média “nagy négyesének” utolsó, még magánkézben lévő tagja. (A Google Plus anyacége, a Google révén már régóta ott van.)

A Twitter már régóta nem tekinthető technológiai cégnek.  Nem is azért fontos, mert naponta sok millió ember használja csevegésre. A Twitter már régóta sajátos médiacég, ami nagyon erős pozíciót szerzett a hipergyors hírterjesztésben és egyre nagyobb szerephez jut a valósidejű marketingben,

A kérdés, amire most sokan szeretnénk tudni a választ, hogy vajon a tőzsdére jutás az eddiginél is gyorsabb fejlődést, vagy állandó bevételszerzési kényszert jelent-e majd a Twitter számára.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a SocialDailyn megjelent írásom. >>

Reklámok

A blog és a közösségi média

A múlt héten az IIR Webre fel! című szemináriumán tartottam előadást. (Ártatlan vagyok, ezt a címet nem én találtam ki.)

120 perces előadásom áttekintést kívánt adni a közösségi kommunikációban rejlő üzleti lehetőségekről. Ennyi idő persze erre nem alkalmas, ezért többet beszéltem a fontosnak tartott alapelvekről és kevesebbet a lehetséges megoldásokról. (Ezek elavulása úgyis olyan gyors, hogy a szeminárium eredeti, tervezett időpontja óra eltelt négy hónap is elég volt rá, hogy diáim egy része elavuljon.)

Ez diasor nem maga az előadás, csak egyes pontok kiemelése, illusztrálása, az elhangzott infotmáció befogadását segítő eszköz. Némi  ingadozás után mégis úgy döntöttem, hogy közreadom, hátha éppen ezek a kockák indítanak el valakiben új gondolatokat.

 

Linkedin – A legfrissebb változások

Lassan kezdjük megszokni, hogy a közösségi platformok állandóan változnak. Mire végre megtanulunk, megszokunk valamit, az hirtelen átalakul. A Facebook állandó változásaihoz képest a LinkedIn maga a nyugalom tengere, az utóbbi időben azonban itt is több olyan átalakítás történt, amire érdmes odafigyelni:

Elérhetőbb a 100%

A felhasználó profil szerkesztésekor a LinkedIn folyamatosan jelzi, hol is tartasz az építkezésben. Természetesen az a cél, hogy a profilod 100%-os legyen.
Ez nem csak azért fontos, mert az jól néz ki, hanem mert  teljesen feltöltött profil jobb helyet kap a keresésekben. Eddig a 100% előfeltétele volt, hogy legalább 3 ajánlással rendelkezzél. Ennek sok értelme nem volt, hiszen az ajánlások minősége nem számított. Mostantól az ajánlások nem számítanak bele a 100%-ba, viszont újdonság, hogy minimum 50 kapcsolat kell a teljesen feltöltött profil elismeréséhez.

A Twitter “kizárása”

A Twitter nemrég “szigorított”: többé nem lehetséges a Twitterről közvetlenül a LinkedInre posztolni. (A témáról részletesebben is írtam a Médiablogon.) Én is azok közé tartozom, akik nem tartják óriási csapásnak ezt a szigorítást, mert sokan csak arra használták ezt a lehetőséget, hogy automatikusan több helyen publikálják ugyanazt, vagyis feleslegesen növelték a zajt. Akinek valamiért mégis nagyon fontost, hogy továbbra is publikálhasson a Twitterről a LinkedInre, használhatja a brilliáns IFTTT szolgáltatást. (Korábban erről is a Médiablogon írtam ismertetőt.)

A céges profilok továbbfejlesztése

A LinkedIn szép lassan, lépésről lépésre fejlesztgeti a céges profilokat. (Véleményem szerint igyekezhetnének kicsit jobban.) Először lehetővé tették, hogy a cégek saját, speciális profiloldalt hozzanak létre, ott ingyen hirdethessék termékeiket, szolgáltatásaikat, majd bevezették a céges státuszfrissítéseket, amikkel a követőknek lehet üzenetet küldeni. A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően ezentúl nem kell feltétlenül ugyanazt az üzenetet (státuszfrissítést) küldeni az össze követőnek, hanem számos szempont (hely, iparág, szenioritás, beosztás, foglalkoztatottak száma) szerint célzott üzeneteket küldhetünk.

Tapasztalatom szerint Magyarországon még csak nagyon kevés cég veszi komolyan a céges profilt. A legtöbb ilyen profil nincs rendesen kitöltve, kellő reklám híján nincs sok követője, megfelelő számú követő nélkül pedig a státuszfrissítéseknek még akkor sem volna sok értelme, ha lenne, akik foglalkozik ezzel. A mostani fejlesztés azonban jól mutatja, hogy a LinkedIn számára fontosak a céges profilok, a jövőben is fejleszteni fogja őket. Az a cég, amelyik idejében elkezd komolyan foglalkozni saját profiloldalával, előnyös pozícióban lesz akkor, amikor a tömegek is rászabadulnak erre a szolgáltatásra.

Melyik közösségi csatornát használjam? (Összefoglaló)

Kitehetném ide a  legutóbbi közösségi toborzás műhelyfoglalkozás teljes prezentációját, de nem lenne értelme.
Nincs annál idegesítőbb dolog, mint amikor valaki előadás címén saját diáit olvassa fel. Inkább olyan prezentációt igyekszem készíteni, ami kiegészíti, helyenként hangsúlyozza  (időnként ellenpontozza) a szóban elhangzottakat.

Korábban elkészítettem és itt a megfelelő diasor alatt közreadtam néhány előadásom szöveges átiratát. Aki már maga is vállalkozott ilyesmire tudhatja, hogy egy 20 perces előadás átiratának elkészítése is rengeteg munkával jár. Egy 6 órás műhelyfoglalkozás írásba történő átültetése már meghaladja a lehetőségeimet.

“Kárpótlásul” azért közreadom a diasor utolsó ábráját. Ez azt foglalja össze, melyik közösségi hálózat mire való (és mire nem). Miközben ugyanis gyakran alternatívaként emlegetjük ezeket a csatornákat, valójában nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek és nagyon különböző módon tudjuk belőlük kihozni az optimumot.

Az ábra (szerintem) önmagáért beszél, legfeljebb csak azt kell elmondanom, hogy a piros szín az alkalmast, a sárga nem alkalmast (a narancs pedig a köztes értéket) jelöli. (A WordPress logó a blogokat szimbolizálja.)

Közösségi toborzás workshop

Nem állítom, hogy a közösségi toborzás holnapra feleslegessé teszi az állásportálokat. Ilyesmit kijelenteni ugyanis felelőtlenség lenne. Nyugodtan állíthatom viszont, hogy a közösségi eszközök egyre inkább átalakítják a toborzást, ezen belül is a munkaadókról kialakítandó kép formálását (empleyer branding) és a passzív álláskeresők megtalálását.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a közösségi hálózatok révén egyszerűen csak újabb hirdetési csatornákhoz jutnak. Igen, ez is lehetséges, de aki csak eddig jut el, valójában nem használja ki a kínálkozó lehetőségeket.

A közösségi hálózatok egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy az emberek jobban hisznek saját ismerőseiknek, mint a “hivatalos” információforrásoknak. “Ha ‘fentről’ hallom nem érdekel – ha a barátom mondja, odafigyelek rá.” Ez a közösségi megosztásban rejlő marketingerő alapja. Hogyan érheti el egy munkaadó, hogy állásajánlatait így terjesszék? Leginkább úgy, hogy 1) meg kell értenie a közösségi hálózatok működését, 2) nem kívülállóként, hanem a közösségi párbeszéd egyik szereplőjeként kell megjelennie.

A fent leírtak persze csak általánosságok. Akit viszont a gyakorlati részletek is érdekelnek, feltétlenül jöjjön el a március 8-i Közösségi toborzás műhelyfoglalkozásomra!

Toborzás a Twitteren – másképpen

Tulajdonképpen módosítanom kellene egy korábbi írásom címét. Azt állítottam: Az állásportálok nem értik a Twittert. Valójában így lenne helyes: Egyes állásportálok nem értik a Twittert.

A HR Expon a Monster.hu (virtuális) standján tudtam meg, hogy bizony ők is használják a Twittert. (Kicsit olyan ez, mint amikor az ételek mellé szigorúan csak helyi vörösbort kínáló szombathelyi sportvendéglő pincérével összefutottam a két sarokkal odébb működő sörözőben.)

A CV Online, a Jobline és a Profession ügyetlenkedései után öröm látni a Monster.hu “cselét”.
Szó sincs semmilyen kifinomult, drága technológiáról, csupán józan eszükre (és a más piacokon már jól bevált gyakorlatukra) támaszkodnak.

A @monsterHu (http://twitter.com/monsterhu) cím alatt egy gyűjtőoldalt találunk. itt vegyesen jelennek meg a különböző iparágak, álláskategóriák hirdetései, amit néhány cikk (karriertippek stb.) linkjével fűszereznek. (Eddig ez eléggé hasonlít a korábban bírált “ömlesztett állások” gyakorlatához.)

Az egyes tweeteket megnézve gyorsan kiderül, hogy hogy ez az oldal sok másik, szakosodott Twitter-profilt fog össze:

http://twitter.com/allasIT
http://twitter.com/allasMernoki
http://twitter.com/allasIrodai
http://twitter.com/allasVezetoi
és így tovább…

Hát igen, a Monster.hu idejében ébredt és (ingyen) lefoglalta ezeket a jó, beszédes címeket.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a jól kitalált rendszer önmagában még nem garancia a sikerre. A Monster.hu nem épít közösséget a Twitteren, csak a”közösségi szőnyegbombázás” technikáját alkalmazza. Olcsó megoldás, de semmiképpen sem nevezhető hatékonynak. (Ennek és a nem megfelelő marketingnek köszönhetően meglehetősen kevesen követik ezeket a Twitter-oldalakat.)

A tanulság igen egyszerű: A közösségi hálózatok nem gépek, hanem emberek együttműködéséről szólnak. Ez jelentős idő- és (szellemi) energiaráfordítással járhat, ami bizony nem takarítható meg. Ma még olcsóbb egy jó közösségimédia-menedzsert, mint Wattsont alkalmazni.

A 3T – A vállalatok és a közösségi hálózatok

A közösségi hálózatok magánéletünk egyre fontosabb részé válnak. A Facebook közösségi tér, mindennapi beszédtémáink forrása, politikai bejelentések helye, központi találkozóhely és még sok minden más. Az egyre inkább kikopó iWiW hálózaton ugyan nem ilyen intenzív az élet, de “digitális telefonkönyvként” még mindig sokan használják. Egy friss becslés szerint a LinkedIn professzionális közösségi hálónak nagyjából 200 000 hazai felhasználója van, a Twitter magyar felhasználói is nagyjából ennyien vannak.

A közösségi hálózatok ilyen elterjedtsége és további folyamatos térnyerése mellett a munkahelyek is lépéskényszerbe kerülnek. Ahogy a késő-kádári évek kultúrpolitikájában, itt is “3 T” kérdése merül fel: tiltani kell, tűrni, vagy támogatni?
Tiltás. A közösségi hálózatok teljes munkahelyi tiltása, esetleg “liberális” kivitelben korlátozott (pl. napi 2×10 perces) használata jó megoldásnak tűnhet, de a gyakorlatban nem működik. A tiltás rossz közérzetet kelt, még azokat is frusztrálja, akik egyébként nem is használják ezeket a szolgáltatásokat. A közösségi hálózatokat tiltó vállalatoknál végzett (anonim) felmérések szerint a felhasználók csaknem fele a vállalati szabályzatban szereplő egyértelmű tiltás ellenére rendszeresen használja a nyilvános közösségi hálózatokat.
Nem kell azonban feltétlenül szabályt szegni a “napi betevő” Facebook-adagért. Egyre többen rendelkeznek a közösségi hálózatok használatára alkalmas telefonnal és megfizethető áru mobilinternet-előfizetéssel. A tiltás egyszerűen a számítógépről a vállalati “cenzúra” által ellenőrizhetetlen  mobil csatornára tereli a munkahelyi felhasználókat.
Tűrés – Egyes cégek felismerték a közösségi hálózatokban rejlő lehetőségeket és megpróbálják a maguk hasznára fordítani azokat. A nyilvános közösségi hálózatok “beengedése”, esetleg saját alkalmazásokkal való kiegészítése egyszerű, járható útnak tűnik, buktatói leginkább csak utólag derülne ki.
A tűrés stratégiája olyan belső kultúrát feltételez, ami mindenki számára egyértelművé teszi, mit szabad beengedni, vagy “kifelé” megosztani és mit nem. Ennek figyelése, az esetlegesen felmerülő problémák kezelése – különösen a bevezetés időszakában – rengeteg figyelmet igényel.
A nyilvános közösségi hálózaton alapuló belső megoldások vonzereje leginkább az, hogy nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt, hátránya a kiszolgáltatottság. (Most, a Facebook oldalak radikális átalakulásánál sokan rádöbbennek, milyen ingoványos talajra is építkeztek.) A tűrés effajta kiterjesztésének komoly akadálya lehet a “féltékeny” fejlesztők (“ennél mi jobbat tudnánk”), vagy az IT biztonsági emberke ellenállása is.
Támogatás: – Kétség kívül sok érv szól a házon belüli megoldás, egy “saját Facebook” mellett. Különösen a több telephellyel rendelkező, de még inkább a nemzetközi vállalatok számára tűnhet logikus lépésnek a korábbi, statikus intranet továbbfejlesztése egy együttműködést, tudásmegosztást, csapatmunkát támogató belső közösségi hálózattá. Mivel a legtöbb vállalat ilyen típusú belső fejlesztései kívülről nem látszanak, a felhasználható tapasztalatok, a szakirodalomba átszivárgó tanulságok száma a nyilvános közösségi hálózatokkal foglalkozó szakirodalomhoz képest csekély. Annyit azonban bátran elmondhatunk, hogy az eredmény erősen függ a vállalati kultúrától és a bevezetés módjától. Ott, ahol a vállalati kultúra szerves része a csapatmunka (változó összetételű csapatokkal), természetes az információk megosztása, átláthatók a belső viszonyok, ott könnyebben gyökeret ver egy saját közösségi hálózat. Gyorsabb és hatékonyabb a bevezetés ott, ahol már léteznek megfelelő alapok (működő intranet, belső blog, wiki) illetve ahol nem felülről, központi utasításra jelenik meg a vállalati közösségi háló, hanem a valsó igények felmérésével, állandó belső visszajelzések mellett, fokozatosan történik a fejlesztés, elterjedés.
Ha mindez ismerős, az nem a véletlen műve! A közösségi hálózatokkal kapcsolatos legtöbb kérdés korábban már felmerült az internet, az email, az IM (azonnali üzenetküldés), a belső blogolás vagy az intratet bevezetése idején. Az akkor született sikeres megoldásokra  most támaszkodni lehet, az egykor a  szőnyeg alá söpört, most előkerülő problémák viszont csak növelik a bizonytalanságot.
Kapcsolódó bejgyzés: