Miért illúzió a közösségi marketing?

A közösségi hálózatokon sokan vannak, ráadásul ott sok időt töltenek. Mindebből nagyon sokan azt a következtetést vonják le, hogy a közösségi hálózatok ideális terepet jelentenek a marketing és az értékesítés számára. Tévednek.

2012-13 a kiábrándulás éve volt sok marketinges számára. Egyáltalán nem csak kisvállalkozók, hanem nagyon nagy cégek is kénytelenek voltak belátni, hogy a közösségi hálózatok (nálunk ez leginkább a Facebookot jelenti) nem hozták a (felelőtlen) szakértők által beígért (irreális) eredményeket. Természetesen nem a közösségi hálózatokkal, hanem azok félreismerésével van a baj.

Esténként nagyon sok étteremben bukkan fel valamilyen „mozgó virágárus”, aki az asztaloknál kínálja erősen túlárazott rózsáit. Általában mindenki szívből utálja őket, mert 1) megszakítják a vacsorát/beszélgetést 2) csendes agresszióval tukmálják a vevőre a virágot 3) aki elküldi, sóhernek tűnhet a partnere szemében 4) aki vesz, baleknak érzi magát. Normális esetben, aki virágot akar venni, elmegy a virágoshoz, komoly választék alapján maga döntheti el, hogy mit vesz és kevesebbet fizet.

Hasonlóan alkalmatlan terep a Facebook is az értékesítésre. A legtöbb ember itt szórakozni, beszélgetni, kikapcsolódni, nem pedig vásárolni, üzletelni akar. (Az, hogy valaki lájkol egy céges oldalt  távolról sem azt jelenti, hogy azonnal vásárolni is szeretne a cégtől.)

A közösségi média erőssége a bevonás, a cég/márka iránti pozitív érzelmek felkeltése, a párbeszéd, az információcsere. Ehhez ügyesen alakított változatos, átgondolt, minőségi tartalom kell (nem pedig innen-onnan összeszedett, gyorsan feledésbe merülő „közösségi töltelék”).

A közösségi médiában az első körben kudarcot vallott marketingesek előszeretettel állítják, hogy ez az a terep, ahol kitűnően növelhető a márkaismertség. A keserű igazság azonban az, hogy általában azok a márkák tudnak itt sok követőt szerezni (vagyis „ismertté” válni), amelyek már egyébként is ismertek. A középmezőnyben valóban vannak cégek/márkák, melyeknek az ismertsége nőtt a közösségi médiának köszönhetően, de nem árt megnézni, hasonló erőfeszítéssel, más eszközökkel mit lehetett volna elérni.

Tudom, vannak kivételek (én is találkoztam néhánnyal), de a „nyomulós” Facebook oldalak az esetek többségében nem, vagy csak nagyon rossz hatékonysággal működnek. Kevés embert sikerül rávenni, hogy kattintson valahova, amikor meg kikerül a Facebookról egy idegen oldalra, ritkán díjazza a kalandot. Az erőszakos, (vagy még rosszabb esetben átverős) ügyfélszerzés egyenes következménye a visszafordulások nagy száma, amit érzékelve a Google is hátrább sorolja a weboldalt. Megéri?

A legnagyobb forgalmú Facebook oldalaknál is úgy számolnak, hogy a posztokat csak a látogatók 0,5%-ak fogja látni. 1-2 millió látogató esetében persze ez is szép szám. Nagyjából 100 valódi nézelődő kell ahhoz, hogy 1 átkattintson a terméket/szolgáltatást értékesítő weboldalra. Átlagosan 100 webes látogatóból lesz egyetlen vevő. Óriási rajongószámmal és nagyon rossz hatékonysággal lehet csak némi vásárlást elérni. Csak  rendkívüli termékekkel, akciókkal, ügyességgel és szerencsével lehet ennél jobb eredményt elérni. Elég kiábrándító, nem?

Nem akarok én senkit sem lebeszélni a Facebook, a Google+, vagy a Pinterest üzleti célú használatáról. Egyszerűen csak tudatában kell lenni, hogy hova, mennyi energiát, munkát, pénzt érdemes befektetni. Ha a saját felületek (website, blog, webshop) fejlesztésével, optimalizálásával, minőségi tartalmak folyamatos publikálásával nagyobb, aktívabb, jobban konvertálható közönség hozható be, akkor érdemes azoknak több figyelmet szentelni. A legtöbb esetben egy integrált, a saját felületek, a közösségi oldalak és a fizetett hirdetések kellően összehangolt működése hozza a legjobb eredményt. Csodák tehát nincsenek, a mindent tudó „digitális svájci bicska” helyett továbbra is jól átgondolt stratégiára van szükség

Google Plus: Minden vállalkozásnak ott kell lennie

Meglepő, milyen sokan belekövültek a “nincs ott semmi” álláspontba (ami leggyakrabban nem saját tapasztalaton, hanem mások véleményén alapul.) A valóságban a Google Plus (Google+) az egyik legfontosabb üzleti platformmá nőtte ki magát.

A technikai oldal egyértelmű. A Google (többek között) egyfajta cementnek tekinti a Google Plust, amivel összeköti különböző szolgáltatásait.  A +1 már mindenütt ott van.  Google + a YouTube-tól az AdWordsig mindenhová beépült.  A Google+ profil/oldal és céges weboldal/blog összekapcsolása komoly előnyt  jelent a keresési eredményekben.

Mindez fontos, de az igazán izgalmas dolgok a Közösségekben és a Hangouts használatában történnek. Most kell megérteni, megtanulni ezek használatát annak, aki már felkészült akar lenni mire a tömegek is ideérnek.

Tovább A Google Plusz üzleti eszköz című írásomra >>

Tőzsdére megy a Twitter – mit jelent ez számunkra?

A Facebook és a LinkedIn után tőzsdére meg a közösségi média “nagy négyesének” utolsó, még magánkézben lévő tagja. (A Google Plus anyacége, a Google révén már régóta ott van.)

A Twitter már régóta nem tekinthető technológiai cégnek.  Nem is azért fontos, mert naponta sok millió ember használja csevegésre. A Twitter már régóta sajátos médiacég, ami nagyon erős pozíciót szerzett a hipergyors hírterjesztésben és egyre nagyobb szerephez jut a valósidejű marketingben,

A kérdés, amire most sokan szeretnénk tudni a választ, hogy vajon a tőzsdére jutás az eddiginél is gyorsabb fejlődést, vagy állandó bevételszerzési kényszert jelent-e majd a Twitter számára.

Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a SocialDailyn megjelent írásom. >>

Tudósítások a digitális üzletről – Írásaim a SocialDailyben

A mai naptól a már jól bejáratott Médiablog és a felfutó Tartalommarketing.hu mellett rendszeresen írásaim jelennel meg a nagyobb sebességre kapcsoló SocialDailyben is.  A háromféle publikálási lehetőség lehetővé teszi, hogy a három, számomra fontos témát többé-kevésbé szétválasszam.

  • A Médiablogban maradnak a média megújulásával, átalakulásával, a digitális eszközhasználattal kapcsolatos témák.
  • A Tartalommarketing.hu “edukációs” blog.  Itt szerzőtársammal, Szurop Istvánnal és a meghívott vendégekkel az idehaza még kevésbé elterjedt tartalommarketinget népszerűsítjük.
  • A SocialDaily az előd SocialTimeshoz képest új területek felé nyit. Ezek egyike közösségi média és az üzlet kapcsolata. Ide kapcsolódnak majd az én írásaim is.

* * *

Az elmúlt években a Facebook felkeltette az üzleti szereplők érdeklődését. Ezt kihasználva egyesek “tanácsadók” hamis illúziókat keltve próbáltak maguknak üzletet szerezni. Tudomásul kell azonban venni, hogy a céges Facebook oldal nem általános üzleti csodaszer. Erről szól a SocialDailyben ma megjelent írásom.

Tovább a SocialDaily cikkére >>

Szeressük a reklámokat?

Egyre népszerűbbek az adblocker alkalmazások, vagyis az olyan programok, amik nem engedik a hirdetések megjelenését. Egy friss felmérés szerint már az internetezők 30 százaléka használ ilyen programot és ez az arány folyamatosan nő.  Bár messziről úgy tűnhet, hogy mindenkinek joga van eldönteni  nézi, vagy nem nézi a reklámokat, valójában a reklámfogyasztással “fizetünk” az ingyenes média használatáért. Ha tehát kiszűrjük a reklámokat, azzal megkerüljük a fizetést.

Olvassa el A hirdetésirtók megölik a médiát? című írásom a Médiapiac.com-on.

Kell-e temetni a közösségi médiát?*

A reklámszakma véleményvezére, az Advertising Age meghúzta a vészharangot és  ezzel megkezdődött a közösségi média búcsúztatása. Temetésről azonban még szó sem lehet, ugyanis ehhez hiányzik a halott.

Valójában nem történt semmi rendkívüli, csak annyi, hogy a közösségi média életciklusának egy újabb szakaszába ért. A jól öreg Gartner-görbe segítségéve mindez jó érzékeltethető.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1.  Az éber, minden úja nyitott “geek”/early adopter felhasználók találnak valami érdekeset. Próbálgatják, szeretik, használják. Tapasztalataikat megosztják egymással.

2.  Fordulópont. Néhány “hírvivő” belépésével felgyorsul a terjedés és a beavatottak körén kívül is ismertté válik az új eszköz/tan/platform.

3.  A média felfedezi az újdonságot. Beindul a professzionális hájpolás. (Fordulópont: Time, Forbes, BusinessWeek stb. címlapsztori)

4.  A felhasználók tömeges belépése.

5.  Intenzív felfutás (“hype”). A témára szakosodó tanácsadók tömeges megjelenése, konferenciák, rendszeres médiahozsanna. Sikertörténetek minden mennyiségben. Tőzsdei bevezetés (tényleges, vagy csak a lehetősége felvetése), erős túlértékelés.

6.   Elbizonytalanodás, számonkérés, az üzleti problémák felismerése.

7.  Kiábrándulás. A korábbi eredmények megkérdőjelezése. Az első zajos kilépések. Az első nagy visszhangot kiváltó szkeptikus médiavélemények.

8. Csalódás. Tömeges menekülés. A média boldogan gyalázza korábbi kedvencét. A korábbi hájp-tanácsadók most válságtanácsadóként lépnek fel.

9.  Túlreagálás. Gyerek, fürdővíz, satöbbi…

10.  Az élet megy tovább. Akik tartósan maradnak, egyre jobb eredményeket érnek el. (A méjnsztrím médiát mindez már  nem érdekli különösebben.

Tudom, mindezt nehéz most (A 6. pont környékén járhatunk) tudomásul venni. Mindig reménykedünk, hogy “Ez most valami más”. Ez azonban csak ösztönös önigazolási kísérlet.

Az igazság az hogy a közösségi média sem kivétel. Valóban fantasztikusak az új kommunikációs lehetőségek, valóban megteremtődött az “emberek” (közönség, vásárlók) és a cégek (vállalatok, márkák) közti kommunikáció lehetősége, de mindez nem helyettesíti, legfeljebb csak kiegészíti mindazt, amit eddig az üzlet (benne a média is) az eddigiekben jelentett.

(* A HVG Médiablogban megjelent írás részben átdolgozott változata.)

Nincs azzal semmi baj. Ahogy sok minden mást, a közösségi médiát is meg kell tanulni megfelelően használni. (Előtte nem árt megérteni a természetét, működésének alapjait.)  Mindez persze nem megy estétől reggelre és némi pénz- és energiabefektetést is igényel. 

Aki valóban elhitte, hogy a tömeges lájkolás, vagy a twitteres követők száma önmagában, közvetlenül, azonnal pénzre váltható, az sürgősen kérje vissza az iskolapénzt!