Elárulom, ha valahol megjelenik egymás közelében a „tartalom” és a „király” szó, rajtam azonnal kitör a menekülési vágy. A „content is king” (és magyar fordítása) kijelentés ugyanis az elmúlt években tövig kopott, jelentését elvesztette, leginkább éppen azok szeretik a hangoztatni, akik a legtöbbet merényletet követték el a minőségi tartalomkészítés ellen.

A mostani történet azonban egészen más. A tartalom és a király (valahol Amerikában) egy papírabroszon jelent meg együtt és egy homár (királyrák) elfogyasztásához nyújt szöveges-képes segítséget.

Daniel Burstein, a MarketingSherpa blog szerzője joggal hívja fel a figyelmünket rá, hogy itt a tartalommarketing különleges megjelenési módjáról van szó. (Az, tartalommarketingről van szó, nem vitás.)

1. Nem akar közvetlenül eladni (sehol nem olvasni az alátéten, hogy „akciós királyrák”).
2. Segítséget nyújt, tanítja az embereket – Nincs annál hülyébb érzés, mint ülni egy homárral szemben és nem tudni, mit is kell (t)enned.
3. A célközönség problémáira ad választ. Ez egyértelmű.
4. Az érzelmekre hat. Feltétlenül, hiszen oldja a homár okozta stresszt.
5. Természetesen ez a fajta tartalommarketing közvetlenül és erősen támogatja az értékesítést, hiszen a megfelelő tudással felvértezett vendég örömmel rendeli meg a páncélos bestiát.

Burstein „felfedezése” kiválóan cáfolja azt a véleményt, hogy a tartalommarketing helye az „értékesítési tölcsér” tetejénél (bemenetelénél) van és kizárólag a figyelem felkeltése és az érdeklődők becsalogatása a dolga. Természetesen vannak tartalmak, amiknek valóban ez a dolguk, de a tartalommarketing lényege éppen az, hogy az értékesítési (pontosabban: vásárlási) ciklus minden szakaszában másfajta tartalommal, másképpen tudjon hatni a vevőre.

A figyelem megragadásához az érdekes, színesebb anyagok kellenek. Az igény felkeltéséhez („nekem ez kell!” a szakértői elemzések, alaposabb érvelés szükséges. A végső döntést a tények (pl. összehasonlítás) támogatják a legjobban.

(Három mondatban össze is foglaltam több vaskos tankönyv anyagát.)

Esetünkben a képes útmutató egy hosszabb folyamat utolsó állomása. A vevőben meg kellett teremteni az igényt, hogy vendéglőbe menjen, fel kellett hívni a figyelmét egy speciális, tengeri halakat (is) kínáló helyre, végül fel kellett ismerni, hogy a vendég enne homárt, csak fél, hogy felsül az ügyetlenkedéssel.

Tessék, ilyen egyszerű az egész, aki tudja, utánozza!