Így működik a videós tartalommarketing

videó tartalommarketing

Ha nem jársz szakmai konferenciákra, ha nem olvasod a szakmai elemzéseket, akkor is egészen biztosan érzékeled, hogy az online videó jön föl, mint a talajvíz. Próbálhatsz úgy tenni, mintha ez téged ez nem érintene, ragaszkodni a számodra jól ismert, bevált tartalmakhoz, de ezzel csak saját magadat csapod be.
Bővebben…

Élő videó? Gondold meg!

facebook-live-video-2

Sok ember ír jól, érdekesen. 10 évvel ezelőtt, amikor nálunk igazából elszabadult a blogolás csak kapkodtam a fejem, ahogy sorra bukkantak fel az érdekes témákról jól stílusban író „civilek”. Azóta a blogolást ma már kicsit ósdi dolognak tartják (kivételnek csak az üzleti blogok számítanak), hódít viszont a videó. Hamar kiderült azonban, hogy miközben olvasható blogot sokan tudnak írni, már egy elviselhető (nem élvezetes, vagy emlékezetes) videó elkészítéséhez is komoly szaktudás szükségeltetik.

Bővebben…

Virtuális szerkesztőség Trelloval

Az elmúlt néhány évben sok olyan tartalommarketinges projektem volt, ahol egyszerre kellett a megbízó cég marketingesével, kommunikációs munkatársával, „tartalomtulajdonosaival” és számos külső szereplővel (tartalomkészítők, közösségi marketingesek, stb.) dolgoznom. Nekem ezekhez a munkákhoz nagyom bevált a Trello projektmenedzsment alkalmazás. (Azóta megtudtam, hogy világszerte ez a tartalommarketingesek egyik kedvence.)

Bővebben…

A vizuális történetmesélés 10 alapszabálya

MBFWA S/S 2012/13 - Magdalena Veleveska Backstage

„Egy kép többet ér, mint ezer szó.” Azt hiszem, ez a gyakran emlegetett „bölcsesség” mindenképpen helyet érdemel készülő „A legrettenetesebb ezer közhely” gyűjteményemben. Egy rossz kép többet ér, mint egy zseniális szöveg? Egyáltalán, hogyan váltható át egy szöveg hangra, képre, videóra? (Helyre –  –  tétre – befutóra?) Nagyon is egyetértek viszont azokkal, akik szerint téves az újságírást a szöveggyártással azonosítani.

Egy kép, egy videó, vagy egy hangos riport akkor jó, ha az adott történet valóban csak abban a formában mondható el. (És éppen ezért rossz minden „beszélő fej” videó.)

Áldozatként (médiafogyasztóként) ugyan van véleményem a vizuális történetmesélésről, de még önjelölt szakértőnek sem vagyok alkalmas. Az itt következő szabályokat viszont a téma egyik legkitűnőbb szakértőjétől, Mindy McAdamstől kölcsönöztem.

1. szabály: Az újságírás és a művészet közötti egyik alapvető különbség, hogy újságíróként nem dirigálhatsz a kamera mögül, nem mondhatod meg, ki mit mondjon, mit csináljon. A hitelességhez tartozik, hogy mindig add meg a képhez, videóhoz tartozó alapvető információkat. Ezeknek a videó végén, vagy a kép, grafika alatt kell szerepelniük.

2. szabály: Minden, a közönségtől származó ésszerű feltételezésnek igaznak kell lennie. Ha egy portrét lát, akkor feltételezheti, hogy az beállított. Ha egy akciót lát (rohanó emberek, valaki leugrik valahonnan, zászló kitűzése), akkor joggal feltételezheti, hogy az igaz. (Néhány vezető amerikai lap hamisítási botránya, illetve a zseniális Amikor a farok csóválja film után persze erősen el kell gondolkodnunk a látottak hitelességéről.)

3. szabály: A vizuális történetmeséléshez egynél több képre van szükség. (Ezt a szabályt szerintem több sajtófotó is cáfolja. Vagy csak azért van ez így, mert amikor a képet nézzük, a mögötte levő történetet már ismerjük?) Azt is fontos észrevenni, hogy az egymás mellé rakott fotók nem feltétlenül válnak történetté.

4. szabály: Értsd meg a történetet, mielőtt képeket kezdenél készíteni. Nem elég utólag kitalálni, hogy miről is akartál beszélni.

5. szabály: Kíméletlenül ki kell vágni mindent, ami nem tartozik magához a történethez. A szükséges háttér, kontextus linkkel, önálló tartalmi elemként köthető be.

6. szabály: A történetnek akkor is érthetőnek kell maradnia, ha önmagában áll, elszakítva a szöveges, grafikus, stb. magyarázatoktól.

7. szabály: Egy vizuális történet nem feltétlenül a mozgásról szól. Néhány közeli snitt, állókép gyakran többet mond el, mint…. (jaj, dehogy 1000 szó!)

8. szabály: Mutass olyan dolgokat a nézőnek, amiket még soha nem látott, vagy használj olyan nézőpontot, ami új számára.

9. szabály: Változtasd a látványt. Az agy hamar elunja, ha ugyanazt az információt kapja. Változtass nézőpontot, távolságot.

10. szabály: Fűzd fel az egész történetet egyetlen fonalra. Fogd az egészet feszesen és csak éppen a vége előtt érd el a csúcspontot.

Na tessék, itt van, lehet próbálkozni. Ha pedig „csak” néző vagy, kezdd el úgy figyelni a hazai média vizuális történeteit, hogy vajon érvényesülnek-e bennük ezek a szabályok!

Ez az írás eredetileg a Médiapiac.com-on jelent meg.
Az illusztráció forrása: framework.latimes.com

Munkáltatói márkaépítés – ráadás

Május elején a munkáltatói márkáról, illetve márkaépítésről tartottam előadást. (Az ott bemutatott prezit a blogban is megosztottam.) Ahogy a főzésnél is szokott, itt is kimaradt az-az a végleges menüből. Ebből szeretnék most néhány videót megosztani.

Az már sokan tudják, hogy a videók kiválóan alkalmasak a munkáltatói márkaépítésre, azt viszont jóval kevesebben, hogyan is kell ilyen videókat készíteni. A videón megszólaló dolgozók általában nem eléggé meggyőzőek (illetve amikor azok, akkor hamar felmerül a gyanú, hogy fizetett statisztákkal van dolgunk), a lelkesnek szánt szövegek üresek, unalmasak. Jó példa erre a preziben is bemutatott Henkel videó:

Az Accenture videóján megszólaló emberek ugyan egyáltalán nem idealizáltak, viszont úgy beszélnek, mintha előre megtanulták volna a leckét.

Úgy tűnik, hogy az egyik lehetséges megoldás a történetmesélés. A Microsoft például egy egyszerű történetre felfűzve mutatja be, milyen előnyökkel is jár, ha valaki náluk vállal munkát. A vonzóbbnál vonzóbb juttatásokat nem a főszereplő szájába adja, hanem grafikai kiemeléssel szemléltei. (A videó rettenetes minőségéről nem én tehetek.)

Az Accenture egy másik videójából érdemes megtanulni, hogyan is lehet bemutatni egy olyan céget, ahol nem történik semmi látványos. A legegyszerűbb elemeket alkalmazó animáció leköti a figyelmünket, de nem annyira, hogy ne tudjunk figyelni a szövegre. Az elhagzó számokat nehéz lenne követni, de azzal, hogy a képen is megjelennek, jobban bevésődnek.

Nem vagyok a Starbucks rajongója (valahogy ellesznek nélkülem is), viszont nagyon tetszik, ahogy a munkáltatói márkájukat építik. (A különböző gyorsétterem-láncok általában nem a munkáltatói márkájukról híresek.) Filmjeikben főszerepet játszanak dolgozóik, de általában nem a kamerába mondják előre betanult szövegeiket, hanem különböző valós(nek látszó) élethelyzetekben látjuk őket és utólagos hang alámondással adnak újabb dimenziót ezeknek a felvételeknek.

Téged melyik videó győzött meg?

Kávé, süti, munkáltatói márka…

Évekkel ezelőtt egy hazai vállalat bekebelezését éppen befejező globális cégnél dolgoztam. Amikor a teljes személyzetet állománygyűlésre hívták össze, a legtöbben csak morogtak, grimaszoltak. A hazai vezetők tájékoztatója után egy “kinti” videót vetítettek. A 10 perces moziban bemutatták a céget, megszólalt néhány dolgozó, végül üzent a “kollégáknak” a vállalat elnöke is. Kifele jövet az egyik, eddig leginkább kiégettnek tűnő kereskedő csendben megjegyezte: “azért szép, hogy mi egy ilyen vállalatnál dolgozhatunk.” Akkoriban még nem tudtam, mi az a munkáltatói márkaépítés (empoyer branding), most viszont utólag is megemelem a kalapom a film ismeretlen készítői előtt.

Ma már a gyerekek is tudják, hogy a Google a legvonzóbb munkahely. Izgalmasabbnál izgalmasabb belső terek, sztárszakácsok készítette ételek (ingyen) az “üzemi menzán”, játszószobák, kutyabarát környezet…

A legtöbb vállalat ugyan minderre nem is képes, mégis egyre inkább próbálja magát vonzóvá tenni a potenciális és a már meglevő munkavállalók számára.

Egyik kedvencem a Starbucks. Nem az enni, vagy innivalójuk, hanem a kommunikációjuk miatt. 25 millió rajongó a Facebookon, 1,6 millió követő a Twitteren – lehet ezt még fokozni? Lehet. Például a karrierközponttal. Elképesztően profi munka.

Korábban azt gondoltam, hogy egy gyorsbüfében/amerikai kávézóban dolgozó pultos dolga, hogy enni- és innivalóval szolgálja ki a vendégeket. A Starbucks karrieroldalán viszont az olvasom, hogy ez a munkakör a kapcsolatteremtésről szól… Folytassam?

A legmeggyőzőbbek persze a hús-vér alkalmazottakat felvonultató videók. A Starbucks egész sorozatban mutatja be, milyen is náluk az élet a “falak mögött”. (Röviden:pörgős)

Érdemes többször, alaposan megnézni ezt a videót. Ha nem csak a szereplőkre, hanem a háttérre is figyelünk láthatjuk, hogy a Starbucks alkalmazottai nem valami high-tech, luxus környezetben dolgoznak. 2 perc 21 másodperc után mégis a legszívesebben már töltenéd is ki a jelentkezési lapot.

Possibilities – A PepsiCo mobilos csábítása

Hónapok teltek el azóta, hogy Jön a mobil toborzás címmel összefoglaltam a “mobile recruiting” legfontosabb trendjeit. Most egy óriási ugrással ez egyik legújabb mobilos “gyöngyszemet”, a PepsiCo iPhone, Android és iPad platformon egyaránt elérhető alkalmazását, a Possibilities-t szeretném röviden bemutatni.

A frissen (2011. március 28-án) debütált  Posibilities nem csak egy mobilra/táblagépre optimalizált állásportál, hanem a munkahely- és álláskeresés újfajta megközelítése. Célja, hogy a felkínált pozíciókat azonnal kontextusba – a vállalati kultúrába- helyezze. Ennek érdekében egy olyan vonzó, felhasználóbarát mobilos felület alakítottak ki, ami minden lehetséges eszközzel (videó, a közösségi csatornák bevonása, helyfüggő információk) megpróbálja “eladni” a céget, megismertetni az érdeklődőkkel a vállalatnál számukra elérhető lehetőségeket.

Hát mi tagadás, igen messze van már ez az informatikusok által tervezett, száraz, “adatbázis-ízű” vállalati karrieroldalaktól!