Tartalommarketingesek között kevés téma képes élesebb vitát generálni, mint a “gated content”, vagyis a regisztrációhoz kötött tartalom. Az egyik oldal szerint a tartalomnak szabadnak kell lennie, hiszen csak így érheti el célját (figyelemfelkeltés, tanítás. a márkaismertség erősítése, stb.). A másik oldal viszont úgy érvel, hogy az olvasó az adataival fizet a tartalomért, és különben is csak az adatokat elkérve tudjuk megkülönböztetni a valós érdeklődőket (lead) a haszontalan nézelődőktől.
Képzelj el egy olyan társkeresőt, aminek ugyan rengeteg tagja vannak, de te csak olyanokkal léphetsz kapcsolatba, akiket már úgyis ismersz. Elképzelhetetlen? Pedig sokan ismerünk, használunk egy ilyen hálózatot. A LinkedIn ugyan nem társkereső, de lényege a kapcsolatépítés. Ezt tesszük marketingesként, értékesítőként, fejvadászként és álláskeresőnként is. Olyasmit teszünk, amit a LinkedIn tulajdonképpen tilt.
Azzal, hogy a LinkedIn nem Facebook talán nem állítok forradalmian új dolgot. Az egyik alapvető különbség köztük a profil milyensége. A Facebook-profil leginkább csak arra való, hogy az ismerősnek jelölés előtt megpróbáljuk valahogy azonosítani a fotókon felismerhetetlen embert. A LinkediIn egészen más. Ez a hálózat a részletes profilra, illetve a profiladatokból felépített adatbázisra épül. A jó profil segíti a bizalomépítést, a kapcsolatteremtést, a személyes/szakmai márka építését, az ékesítést…
2009. óta, mióta rendszeresen és tudatosan használom a LinkedInt, rengeteg profilt néztem át.
Ennyi év tapasztalata alapján elmondhatom, hogy rengeteg a rossz profil. Másképp fogalmazva: nagyon kevés a jó profil. (Vigaszként megjegyzem, hogy ez nem valami magyar sajátosság, valahol olvastam, hogy a LinkedIn profilok 51 százaléka rossz.)
Nemrég ugyanitt a linkedines PPC (átkattintások alapján fizetett) hirdetésekről írtam és arra jutottam, hogy leginkább a nagyobb (legalább 1-5 millió forint) értékű termékek/szolgáltatások hirdetésekor éri meg, – főleg jól megválasztott, népesebb célcsoportok esetén – a LinkedIn hirdetési rendszerét használni.
Mi helyzet az álláshirdetésekkel? A diplomát nem igényló munkák hirdetéséhez továbbra is a hagyományos csatornákat (állásoldalak, hirdetési újságok stb.) érdemes használni. A komolyabb végzettséget, több év gyakorlatot kívánó munkakörök betöltéséhez viszont óriási segítség a LinkedIn.
Tudod mi a közös a tőkehalhalászatban és hagyományos marketingben?
A tőkehalakat óriási kerítőhálókkal halásszák, amiben rengeteg egyéb hal is fennakad.
A halászoknak csak a jó pénzért eladható tőkehalak kellenek, a többit visszadobálják a tengerbe.
A módszer rengeteg pazarlással jár, hiszen sok munka a felesleges halaktól nehéz háló felhúzása, a halak kiválogatása, a felesleg visszajuttatása a tengerbe. (Közben ráadásul rengeteg hal megsérül, vagy akár el is pusztul.)
A válaszom rövid és egyszerű: attól függ…
Az utóbbi időben egyre többen keresnek meg azzal, hogy segítsek nekik a LinkedInen hirdetni. Az esetek többségében inkább más megoldást ajánlok. Bár a LinkedIn kitűnő hirdetési platform, nem mindenkinek való.
Az első pillantásra a LikedIn hirdetési kínálata nagyon hasonló ahhoz, amit a Facebooknál megszokhattunk. Célzott, kattintásalapú hirdetések, többféle megjelenési lehetőség, licitálás. dinamikus (az aktuális keresleten) alapuló árazás. Ha azonban közelebbről is megnézzük a két rendszert, óriási eltéréseket találunk. Nagyon eltérő a két hálózat demográfiai összetétele. Különbözőek a célzási paraméterek. Mindezen túl (vagy éppen ezért) a LinkedInen jóval többet fizetünk egy átkattintásnál, mint a Facebookon: átlagosan 2500 forintot.
„Így van, megírta az Újság!” Ezzel a megdönthetetlen érvvel zárt le minden vitát hajdani szomszédunk, R. bácsi. (A „kommunistákkal” szemben bizalmatlan N. változata: „Bemondta a Szabad Európa is.”)
Ma persze egészen más a helyzet. Nem a „sorok közt olvasva” kell megpróbálnunk hiteles információkhoz jutnunk, hanem hozzánk eljutó információkról kellene tudni eldönteni, melyik a hitelese és melyik nem.
